Új Szó, 1986. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 9. szám, szombat

ÚJ szú 9 1986. I. 11. A CSSZSZK gazdasági és társadalmi fejlesztésének fö irányai az 1986-1990-es évekre és a 2000-ig terjedő időszakra (Folytatás a 8. oldalról) A beruházási politikában a 2000-ig szó­ló, távlati gazdasági és szociálfejlesztési szándékokból és célokból induljunk ki. A beruházási célok kiválasztásakor és a róluk való döntéskor a termelőágazatok­ban mindenekelőtt az legyen a meghatáro­zó, hogy milyen mértékben járulnak hozzá a népgazdaság intenzív fejlesztésének meggyorsításához; főleg a tudomány és technika eredményeinek gyakorlati alkal­mazásával biztosítsuk a lehető legmaga­sabb műszaki és gazdasági színvonal elé­rését a beruházások megoldásában, s olyan színvonalon, mely világviszonylat­ban is megállja a helyét. Növeljük a beruházások részarányát a termelési bázis hatékony korszerűsítésé­ben és rekonstrukciójában. Teremtsük meg az új kapacitások tervezett időben való üzemben helyezésének, valamint ter­vezett paraméterei elérésének feltételeit. A vállalatok és termelési-gazdasági egysé­gek fejlesztési koncepcióiban elsősorban a meglevő területeken biztosítsuk a terme­lési növekmény elérését, továbbá egyéb nem beruházási tényező kihasználásával, főleg a múszakszám növelésével. A terme­lést a legprogresszívebb üzemekbe össz­pontosítsuk, és a nem hatékony termelés visszafejlesztésével szabadítsuk fel az ál­lóeszközöket és a termelési területet az új termelési programok számára. Javítsuk a beruházások technológiai és reprodukci­ós szerkezetét, a termelési jellegű beruhá­zásokon 63 százalékra növeljük a gépek és berendezések részarányát. Az eddigi fejlődéshez képest jelentős mértékben meggyorsítjuk az elhasznált állóeszközök magasabb műszaki színvonalon való felújí­tását és az elavult gépi állóeszközök kise­lejtezését. Előnyben részesítjük a tüzelőanyagok, energiaforrások és fémek ésszerű és jobb hasznosítását eredményező beruházások hatékony kivitelezését, ugyanezt az elvet érvényesítsük további állami célprogramok megvalósításában is, részesítsük előnyben a tudományos-műszaki fejlesztés eredmé­nyeinek gyakorlati alkamazását, a haté­kony export, valamint a környezetvédelmi beruházások növekedését. Törődjünk a beruházási eszközök gazdaságos fel- használásával, állítsuk meg a költségvetési kiadások indokolatlan növekedését. A nem termelő szférában érjünk el nagy gazdaságosságot, építészetileg magas színvonalú tipizált és ismételhető terveket készítsünk, s az elkészített tervek legyenek jó minőségűek. Javítani kell a beruházások előkészíté­sének és kivitelezésének minőségét a be­ruházási folyamat valamennyi résztvevőjé­nél. A beruházási előkészítés javításával, az egész beruházási folyamat ésszerűsíté­sével és az építkezési munkaszervezés javításával járuljunk hozzá a beruházások hatékonyabbá tételéhez valamint a beru­házások kivitelezési idejének lerövidítésé­hez. Erősítjük a beruházásokban résztve­vők gazdasági érdekeltségét a kivitelezési idő lerövidítésében, valamint a költségve­tési kiadások csökkentésében. A beruházási folyamatban az építkezé­sek gyors befejezésére és a kapacitások gyors üzembe helyezésére helyezzük a súlyt. Rövidítsük le a kapacitások terve­zett paraméterekre való felfuttatásának idejét. Megerősítjük kapacitásokkal az ipari és járulékés beruházásokat, valamint az építkezések befejező szakaszát, növeljük a hiánycikklistán szereplő technológiai be­rendezések, főleg a kazánok, a vízlágyítók, vegyipari és élelmiszeripari berendezések, irányító rendszerek, légtechnikai berende­zések gyártását és erősítsük meg a sze- relókapacitásokat. Jobban kihasználjuk a mérnöki szervezetek rendszerét. Az építési és tervezési munkák értékelé­sében hatékonyabb módszereket alkal­mazzunk, olyanokat, melyek az építészeti­leg hatékony és energiatakarékos megol­dásokat helyezik előnybe. A tervezésben új megközelítéseket érvényesítsünk, melyek előnyben részesítik a termelésfejlesztés nem beruházási tényezőit, a műszaki fej­lesztést, valamint az új technológiák alkal­mazásának és az új termékek gyártásának elsajátítását. Növeljük az igényességet az előkészítési, területi és tervezési doku­mentációk megítélésében mind a tervezési folyamatban, mind pedig az állami szakvé­leményezésben a beruházások műszaki­gazdasági színvonalának emelésében, mi­nőségének javításában és hatékonyságá­nak növelésében. Az újjonnan felépített és a korszerűsített kapacitásokban a hatékonyság kritériumai­nak érvényesítése során fokozni kell az új termékek árlimitjeinek szerepét, összevet­ve azokat a külföldi termékek műszaki színvonalával, illetve árával. Tökéletesíteni és gyakorlatban érvényesíteni kell a munka tudományos irányításának alapelveit, min­denekelőtt a hálózati elemzés segítségé­vel, az elvégzett munkát csak a befejezett és üzemképes létesítményekért szabad ki­számlázni. Fokozni kell az építkezés vala­mennyi résztvevőjének felelősségét a be­ruházások előkészítéséért és kivitelezésé­ért, mindenekelőtt a szerződések megtar­tásáért. X. Az életszínvonal fejlődése A lakosság életszínvonalának további emelését és létbiztonságának megszilárdí­tását következetesen össze kell kapcsolni azokkal az eredményekkel, amelyeket a népgazdaság fejlesztésében érünk el. Meg kell szilárdítanunk azt a biztonságér­zetet, hogy egyedül a becsületes munka jelenti az értékek megteremtésének forrá­sát, minden dolgozó életszínvonalának alapját. Megkülönböztetett figyelmet kell szentelni az emberek minedennapjaival kapcsolatos gondok megoldásának. Az életszínvonal fejlesztését az olyan intézke­dések előnyben részesítésére kell irányíta­ni, amelyek eredményeként szorosabb kapcsolat alakul ki a társadalom egyes tagjainak érdekei és az egész társadalom érdekei között. A személyes fogyasztás növekedését össze kell kapcsolni a munkaeredmények­kel; a lakosság bevételeinek növekedését függővé kell tenni a munkatermelékenység növekedésétől. A javadalmazásban jobban differenciálni kell az elvégzett munka sze­rint úgy, hogy a bér összege megfeleljen a teljesítménynek. Ezen a téren tökéletesí­teni kell a bérezés gyakorlatát, növelni a bérrendszer gazdasági hatékonyságát. Megfelelő mértékben kell emelni az olyan személyek életszínvonalát, akik nem kap­csolódhatnak be a munkafolyamatba, job­ban kell érvényesíteni az érdemek elvét a lakosság szociális ellátásának rendsze­rében is. összhangot kell teremteni az ár-, a bér- és a szociálpolitika között. Tökéletesíteni kell az árak állami irányításának rend­szerét. Tovább kell fejleszteni az egészségügyi és a szociális ellátás rendszerét, az oktatá­si és közművelődési rendszert, a kultúrát, a testnevelést, a turisztikát. Gazdaságo­sabban kell falhasználni a társadalom esz­közeit és racionálisabban kihasználni en­nek a területnek a dolgozóit. Az ingyenes szolgáltatások körét tovább nem bővítjük. Tovább kell javítani a lakáskörülménye­ket, fejleszteni a kereskedelmi hálózatot, a lakossági és közszolgáltatásokat, az üzemi és az iskolai étkeztetést. Meg kell erősíteni a javadalmazás szo­cialista alapelveit. Növelni kell a béreszkö­zök volumenét és az átlagbéreket, össz­hangban az anyagi források megteremté­sével. A munkatermelékenységet gyor­sabb ütemben kell növelni, mint az átlag­béreket. Arányosan kell fejleszteni a béreket a termelési és a nem termelési szférában. Meg kell határozni a javadalmazáshoz szükséges eszközök képzésének igényes feltételeit, és ezeket következetesen össze kell kapcsolni a gazdálkodó szervezetek gazdálkodásának színvonalával és haté­konyságával. A nem termelési ágazatok­ban a bérrendszer tökéletesítését össze kell kapcsolni a teljesítmények növelésével szemben támasztott igényekkel. Határo­zottabban k^ll alkalmazni a tudományos munkaszervezést, ésszerűen kell kihasz­nálni a munkaidőt, minden munkahelyen szigorítani kell a rendet és a fegyelmet. Fokozott anyagi felelősséget kell vállalni a rossz minőségű munkáért, a feladatok nem teljesítéséért, a teljesítményekkel és a fegyelemmel kapcsolatos fogyatékossá­gokért. A javadalmazásban meg kell szün­tetni az egyenlósdit. Nem szabad megtűrni a munka nélkül szerzett bevételeket. Szüntelenül fejleszteni és tökéletesíteni kell a műszaki-gazdasági és a munkanor­mákat úgy, hogy azok a javadalmazás objektív mércéi legyenek. Meg kell valósítani a népgazdaság egyes ágazataiban a bérrendszer gazda­sági hatékonysága növelésének program­ját. Ezt a programot következetesen össze kell kapcsolni a termelékenység, a haté­konyság növelésével és a minőség javítá­sával. Fejleszteni kell a brigádrendszerű munkaszervezést és javadalmazást, amely lehetővé teszi, hogy a dolgozók nagyobb mértékben vegyenek részt az irányításban és elmélyüljön a bérek differenciálása. A munka jutalmazásában jobban érvényre kell juttatni a teljesítményt és a munkakez­deményezést. El kell érni, hogy az embe­rek büszkék legyenek a jó munkára, javul­jon a viszonyuk munkahelyükhöz és szak­májukhoz. El kell mélyíteni a nagy teljesítményt elérő és az alkotó dolgozók, főleg az élen­járó munkások, konstruktőrök, tervezők és technológusok, termelésszervezők anyagi érdekeltségét, azokét, akik közvetlen ha­tással vannak a tudományos-műszaki fej­lesztés gyakorlati alkalmazására, a terme­lés hatékonyságára és minőségére és a termékszerkezet felújítására. Javadal­mazásukat attól kell függővé tenni, hogy munkájukkal hogyan járulnak hozzá az eredmények eléréséhez. A kiváló teljesít­ményeket anyagilag és erkölcsileg külön elismerésben kell részesíteni. Fokozni kell a bérpolitika központi irányí­tását, ugyanakkor bővíteni kell a gazdasági szféra jogkörét és felelősségét a normák minőségéért és azért, hogy a mozgóbért hatékonyan a gazdasági fejlesztés minő­ségi mutatóira irányítsák. A gazdasági ve­zetőknek fokozott felelősséget kell vállal­niuk a szervezésért és az irányításért, az általuk irányított kollektívák eredményeitől függően kell őket javadalmazni. Meg kell tőlük követelni, hogy a javadalmazásban érvényesítsék az érdemek és a differenciá­lás elvét, szilárdítsák meg a termelési, a technológiai és a bérfegyelmet. A bérpolitika céljainak megvalósításával alá kell támasztani a politikai nevelő munkát. A szakszervezeti szervek részvételével a vállalatoknak jobban kell gondoskodniuk a munkafeltételek, a munkahelyi körülmé­nyek javításáról és a munkavédelemről. Csökkenteni kell a veszélyes munkahelyek számát, a nehéz munkafolyamatok rész­arányát és a nehezebb körülmények között végzett tevékenységek hányadát. Fokozni kell a dolgozók munka- és társadalmi akti­vitását, és a munkahelyeken meg kell szi­lárdítani az elvtársi kapcsolatokat. A lakosság anyagi fogyasztásának fej­lesztését és a hazai piac szerkezeti egyen­súlyát a dolgozók anyagi érdekeltsége fon­tos feltételének kell tekinteni. Meg kell szilárdítani a hazai piac stabilitását, min­denekelőtt az áru választékának tökélete­sítésével, a kiváló minőségű, attraktív és divatos áru hányadának növelésével és a hiánycikkek megszüntetésével. Növelni kell a fogyasztási cikkek behozatalát. Mi­nőségi változásokat kell eszközölni a fo­gyasztás struktúrájában, miközben az ipar­cikkek eladott mennyiségét gyorsabb ütemben kell növelni, mint az élelmiszere­két. Ez főleg a gépipari termékek keresett választékára vonatkozik. Minden árszinten ki kell elégíteni a keresletet. Ügyelni kell a fogyasztók érdekeinek védelmére. Az iparcikkek árusításában bővíteni kell a tartós fogyasztási cikkek és a használa­tukat könnyítő eszközök kínálatát, minde­nekelőtt az olyan árufajták választékát, amelyek hozzájárulnak életünk kulturáltsá­gának fokozásához, a háztartási munkák megkkönnyítéséhez, a szabadidő hasznos kihasználásához. A textil és a lábbeli terén jobban ki kell elégíteni az igényeket diva­tos, választékos, esztétikus, jobb haszná­lati értékű, könnyebben és gyorsabban karbantartható termékekkel. Megkülönböz­tetett figyelmet kell szentelnünk a minden­napi használatra szánt árufélék kínála­tának. Meg kell tartanunk az élelmiszer-fo­gyasztás elért magas szintjét, tovább javít­va azt az ésszerű táplálkozás követelmé­nyeivel összhangban. Bővíteni kell a köz­vetlen fogyasztásra szánt élelmiszerek gyártását és eladását, gazdagítani kell a kínálatot. Bővíteni kell a közétkeztetést és javítani színvonalát. A fogyasztási cikkek gyártóinak meg kell gyorsítaniuk a termékszerkezet felújítását, gyorsabban kell reagálniuk a keresletre. A kereskedelmi szervezeteknek javítaniuk kell a piackutatást. Az ipari szövetkezetek­nek és a helyi gazdálkodási vállalatoknak több kiváló minőségű árut és divatújdonsá­got kell szállítaniuk a piacra. Továbbra is számolni kell azzal, hogy az ipari vállalatok fogyasztási cikkek kiegészítő termelésével foglalkoznak majd. Tovább kell javítani vi­déken a fogyasztási szövetkezetek keres­kedelmi ós felvásárló tevékenységét. A kínálat rugalmasságának és az ellátás folyamatosságának javításával párhuza­mosan javítani kell az eladás kulturáltsá­gát, meg kell teremteni a feltételeket a vá­sárlás megkönnyítéséhez. Vonatkozik ez a megfelelő nyitva tartási idők meghatáro­zására és az árumintaboltokban történő vásárlásra. Folytatni kell a kereskedelem racionalizálását, anyagi-műszaki alapjának korszerűsítését és fejlesztését, dolgozói képzésének javítását. Nagyobb igényeket kell támasztani a kereskedelmi dolgozók­kal szemben, főleg ami a vásárlókhoz való viszonyukat illeti, javadalmazásukat szoro­sabban össze kell kapcsolni elért eredmé­nyeikkel. Tökéletesíteni kell a termelés és a kereskedelem együttműködését. A lakossági szolgáltatásokat rugalma­sabban, a növekvő életszínvonal, az élet­módunkban végbement változások és a háztartások magasabb szintű ellátottsá­ga szerint kell fejleszteni. Ezért előnyben kell részesíteni a lakáskörülményeket javí­tó szolgáltatások fejlesztését, tökéletesíte­ni kell a javítások és a karbantartás minő­ségét és hozzáférhetőségét. További lehe­tőségeket kell teremteni arra, hogy a lako­sok korszerűsítsék lakásaikat. Emelni kell a tartós fogyasztási cikkek javításának mi­nőségét és rugalmasságát. Tovább kell javítani a személyszállítást, miközben megkülönböztetett figyelmet kell szentelni a munkába való szállításnak. A Csehszlo­vák Autóközlekedési Vállalatnak, a keres­kedelemnek és a nemzeti bizottságoknak jobb szolgáltatást kell nyújtaniuk a lakosok­nak az áruk és az alapanyagok szállításá­val kapcsolatban. Tovább kell javítanunk a postai szolgáltatásokat. Támogatnunk kell az újfajta szolgáltatások fejlesztését, amelyek jobban kielégítik a lakosok növek­vő igényeit. Az ipari szövetkezetek és a helyi gazdál­kodás fejlesztésében hangsúlyt kell he­lyezni a lakossági szolgáltatások javítására. Bővíteni kell a szolgáltatólétesítmények hálózatát az új lakótelepeken és javítani kell a szolgáltatásokat vidéken. Meg kell erősíteni a nemzeti bizottságok irányító szerepét a kereskedelem, a közétkeztetés, a lakossági szolgáltatások fejlesztésében, minőségük és rugalmasságuk javításában. Az üdültetési szolgáltatások terén rugal­masabban kell reagálni a lakosság igényei­re, úgy bővítve a kínálatot, hogy hatéko­nyan kihasználjuk az összes elszállásolási, étkeztetési létesítményt. Tovább kell fej­leszteni az idegenforgalmat, főleg állam­polgáraink látogatásait a szocialista orszá­gokban. A külföldi látogatók ellátásában a fi­gyelmet a szervezett turisztika fejlesztésé­re, a szolgáltatások bővítésére és javításá­ra kell irányítani, főleg azokon a területe­ken, ahol sok látogató fordul meg. A nyugdíjellátásban, a gyermekes csalá­doknak nyújtott társadalmi segítségben, a betegek ellátásában tovább kell tökélete­síteni a meglevő fejlett rendszert. A szociá­lis ellátás tökéletesítése a megteremtett gazdasági feltételektől és a lakosság reál­bevételének alakulásától függ. A tervezett intézkedéseket a fiatal gyer­mekes családok megsegítésére kell irányí­tani a fizetett anyasági szabadság meg­hosszabbításával, a gyermekgondozási segély összegének és folyósítása idejének differenciált módosításával és a szülési segély növelésével. A nyugdíjbiztosításban meg kell határozni a maximális nyugdíjak összege növelésének lehetőségeit, a már kiszabott nyugdíjak összege differenciált növelésének rendszerét, amely lehetővé tenné, hogy a nyugdíjak ne maradjanak le a bérek alakulása mögött. A nyugdíjaknak jobban kell majd tükrözniük a munkával eltöltött időszak során szerzett érdemeket. Ily módon szüntelenül fokozni kell a lakos­ság létbiztonságát. Továbbra is meg kell teremteni az anya­gi feltételeket a gyermekvállalás, a dolgozó anyák, az idős és a rokkant állampolgárok társadalmi támogatásához. Tovább kell bővíteni a gyermekintézmények kapacitá­sát, a napközi otthonok és a klubok férőhe­lyeinek számát egynegyedével kell növelni. Bővíteni kell az idősek és a rokkantak szociális otthonai férőhelyeinek számát, miközben meg kell szüntetni az egyes területi egységek ellátottsága közti indoko­latlan eltéréseket. Tovább kell fejleszteni a szociális gondoskodás bevált formáit, mindenekelőtt 20-25 százalékkal kell bőví­teni a házi szociális gondozást. Állampolgárainkat továbbra is arra kell nevelni, hogy helyesen értelmezzék a szo­cialista család szerepét, és legyenek fi­gyelmesek az idősek és a rokkantak iránt. Tovább kell javítani a lakáskörülménye­ket. Meg kell teremteni a szükséges terüle­ti, műszaki-gazdasági és anyagi feltétele­ket 480 000 új lakás felépítéséhez. A la­kásépítésben a termelőerők fejlesztésének szükségleteiből, a munkaerő stabilizálásá­nak fontosságából kell kiindulni. Támogatni kell a lakásépítés olyan formáit, amelyek­ben nagyobb mértékben vesz részt a la­kosság, vagyis a szövetkezeti lakásépítést és a családi házak építését. A lakások nagyságát és ellátottságát úgy kell megha­tározni, hogy tovább javuljon a lakások használati értéke. A lakosság változó szük­ségleteinek racionális kielégítése érdeké­ben gondoskodni kell a lakótelepek járulé­kos és műszaki ellátottságáról. A nemzeti bizottságoknak komplex módon kell irányí­taniuk a lakásépítést úgy, hogy a lakások átadásával egyidőben adják át a lakosok igényeinek kielégítéséhez szükséges többi létesítményt is. A komplex lakásépítés eló- (Folytatás a 10. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents