Új Szó, 1986. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 3. szám, szombat

ÚJ szú 3 1986. I. 4. A Fehér Ház egy Líbia elleni katonai akciót fontolgat (ČSTK) - Az ABC amerikai televíziós társaság kormány- és katonai forrásokra hivatkozva tegnapra virradóan közölte, hogy Ronald Reagan kormányzata nagyon komolyan fontolgatja a Líbia elleni katonai akció lehetőségét. Az USA ezt azzal indokolja, hogy Líbia terrorista csoporto­kat támogat. A lehetséges amerikai akciók köre nagyon széles: Izrael katonai hadműveleteinek támogatásától líbiai célpontok bombázásáig ter­jed. Ez utóbbiakat az USA terüle­téről induló B-52-es bombázók hajtanák végre. Washington azt a lehetőséget is mérlegeli, hogy a líbiai partokhoz vezényli a jelen­leg Nápolyban horgonyzó Coral Sea repülőgép-anyahajót a kísé­rőhajókkal együtt, hogy provokatív hadgyakorlatot tartsanak a Nagy- Szidra-öbölben, amelyet Líbia sa­ját felségvizének, az USA viszont nemzetközi területnek tart. Eközben az ENSZ New York-i székhelyén a közgyűlés és a Biz­tonsági Tanács hivatalos doku­mentumaként tették közzé a líbiai külügyminisztérium nyilatkozatát, amelyben Líbia felhívja a figyelmet az USA és Izrael veszélyes tervei­re, valamint arra, hogy Washing­ton az amerikai-líbiai konfliktusba olyan országokat is be akar vonni, amelyeknek nincsenek vitáik Lí­biával. A dokumentum megállapítja, jól ismert Líbia álláspontja a nemzet­közi terrorizmussal kapcsolatban: Tripoli elutasítja és elítéli Asszad-Gemajel találkozó Damaszkuszban (ČSTK) - A damaszkuszi liba­noni—szíriai csúcstalálkozón a múlt szombaton aláírt háromol­dalú egyezmény állt a megbeszé­lések középpontjában s a megál­lapodás gyakorlati megvalósítása. Amin Gemajel 1982 szeptembe­rében történt hivatalba lépése óta ez volt tizedik találkozója Hafez Asszaddal. Gemajel szíriai látogatásának az adott különös jelentőséget, hogy éppen tőle függ a damaszku­szi egyezmény gyakorlati megva­lósítása, a több mint egy évtizede tartó libanoni polgárháború befeje­zése. A libanoni elnök ugyanis a hónapokig tartó tárgyalásokba a megállapodás előkészítéséről nem kapcsolódott be nyilvánvaló­an azért, mivel az többek között feltételezi a keresztény államfő jogkörének korlátozását, valamint a keresztények és a muzulmánok közti politikai egyenlőséget. Gemajel elnök szíriai látogatá­sa időben egybeesett a feszültség újabb fokozódásával a dél-libano­ni Szidonban. Az Izrael-barát ún. dél-libanoni hadsereg tüzérsége csütörtökön támadást intézett a ki­kötőváros ellen, majd heves har­cok törtek ki a kollaboránsok és a nemzeti hazafias erők között. Amin Gemajel libanoni elnök Hafez Asszad szíriai államfővel Damaszkuszban tárgyalt a libanoni polgárháború befejezé­sére vonatkozó, egy héttel ezelőtt aláírt háromoldalú egyez­ményről. (Telefoto - ČSTK) (X vücmüifébűíi mbotnicseszko delo l Mi várható 1986-tól? Az elmúlt évet főleg a szocialista országok közötti kölcsönös együtt­működés dinamikájának fokozódása és a kelet-nyugati kapcsolatokban az ismert pozitív lépések jellemezték. Ezt hangsúlyozta Vagyim Zagla­gyin, az SZKP KB nemzetközi osztályának első helyettes vezetője abban az interjúban, amelyet tegnap közölt a Rabotnicseszko delo című bolgár napilap. Európa politikai fejlődésében kedvező jelenség volt a konzerva­tív erők térnyerésének bizonyos fokú megállása és a baloldali erők aktivizálódása a Nyugaton, habár ez sok helyen bonyolult körülmé­nyek között történt. Az 1985-ös évben erőteljesebben megmutat­kozott a nyugat-európai országok önálló politikájának irányzata. A gazdasági háború az USA és Nyugat-Európa között gyakorlati­lag állandósult. Az egész év folya­mán Nyugat-Európában nagy ér­deklődés nyilvánult meg a szocia­lista országokhoz fűződő kapcso­latok iránt. Emellett nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni azoknak az erőknek a létezését sem Nyugat- Európában, amelyek ugyan Euró­pa egységéről beszélnek, de en­nek az egységnek más értelmet adnak - a szocializmus felszámo­lását kontinensünkön. Vagyim Zaglagyin a továbbiak­ban a szocialista országok kezde­ményező békejavaslatairól be­szélt, beleértve a bolgár-román felhívást a Balkán vegyifegyver- mentes övezetté való változtatá­sára, valamint a CSSZSZK és az NDK ugyanilyen kezdeményezé­sét Közép-Európában. Ami a Szovjetuniót illeti, mon­dotta Zaglagyin, amint az SZKP új szerkesztésű programjának terve­zete rámutat, nagy jelentőséget tulajdonítunk a Nyugat-Európához fűződő kapcsolatoknak. Az 1985- ös évben fejlődni kezdtek az össz­európai jellegű kapcsolatok is. Az Európai Gazdasági Közösségben erősödik az irányzat, amely végre az együttműködés megteremtését szorgalmazza a KGST-vel. Mit várunk az 1986-os évtől? Az új esztendő átvette Genf szelle­mének örökségét. Sok fog függni a Szovjetunió és az USA közötti kapcsolatok alakulásától, ponto­sabban attól, hogyan fogja teljesí­teni az USA a Genfben létrejött megállapodásokat - mondotta to­vábbá Vagyim Zaglagyin. Ugyan­akkor nagy jelentősége lesz a nyugat-európai országok állás- foglalásainak is. Azt kívánjuk, hogy az 1986-os évben Nyugat- Európa is támogassa az enyhülési irányzatokat. Különös jelentőségű lesz ez az esztendő a szocialista országok számára, hangsúlyozta végül Va­gyim Zaglagyin. Pártkongresszu­saink áttekintik mind a nemzetközi problémákat, mind a jövő ötéves tervben a belső fejlődés problé­máit is. A szocialista közösség sikeres fejlődésétől függ majd nagy mértékben az egész nem­zetközi kibontakozás. mindazokat az akciókat, ame­lyek ártatlan embereket fenye­getnek. KUWAIT - A Líbia címére el­hangzott amerikai fenyegetéseket nyilatkozatban ítélte el Kuvait kül­ügyminisztériuma, mint a nemzet­közi jogi normák durva megsérté­sét és olyan veszélyes lépést, amely a feszültség fokozását eredményezi ebben a térségben. KAIRÓ - Az AI Ahram egyipto­mi napilap értesülése szerint Wa­shington és Tel Aviv az elmúlt év végén állapodott meg abban, hogy az izraeli légierő a „terrorizmus elleni harc“ ürügyén támadásokat intéz palesztin menekülttáborok és más objektumok ellen az arab országokban, elsősorban Líbiá­ban, Szudánban, Észak-Jemen- ben, Szíriában és a libanoni Bekaa-völgyben. AMMAN - Az Ar Raj jordániai napilap szerint a közel-keleti fe­szültség további fokozásához ve­zet az USA és Izrael által kezdett arabellenes hisztéria. Nyilvánvaló, hogy teljes mértékben Washing­tont terheli a felelősség az Izraet által folytatott erőszakpolitikáért. Az USA és Izrael „stratégiai szö­vetsége“ - hangsúlyozza a lap - a világ békéjét és biztonságát fenyegető terrorista szövetséggé változott. A római perben győzzön az igazság (ČSTK) - A Szergej Antonov védelmére alakult bolgár bizottság nyilatkozatot adott ki, amelyben a nemzetközi aktivitás és harc fo­kozására szólít fel, hogy a római perben győzzön az igazság. A felhívás rámutat arra, hogy a Rómában tavaly május 27-én kezdődött eljárásban sem a Tö­rökországban, az NSZK-ban, Hol­landiában és Bulgáriában lefolyta­tott tanúkihallgatások során nem kerültek elő olyan bizonyítékok, amelyek alátámasztották volna a II. János Pál pápa elleni merény­letben való részvétellel vádolt bol­gár állampolgárok elleni vádak megalapozottságát. A római pernek január 10-én kell folytatódnia az ügyész és a védők beszédével, majd ezt kö­veti az ítélethirdetés. A bolgár bi­zottság felszólít minden tisztessé­ges embert, álljon ki az ártatlanul vádolt Szergej Antonov azonnali szabadon bocsátása mellett, mivel több mint három éve tartó jogtalan fogva tartása az emberi jogok és az elismert nemzetközi jogi nor­mák durva megsértése. L átszólag minden megválto­zott a Közel-Keleten az 1985-ös őszön. Valójában pedig- mintha nem történt volna semmi. Nem is történt, hiszen elmaradt a változás. A különböző terrorista akciók és a hozzájuk szorosan kötődő diplomáciai-politikai tár­gyalások, látogatások, nyilatkoza­tok és ellennyilatkozatok végered­ménye - a változatlanság. Ez, a mozdulatlanság vereség az ara­bok - elsősorban a palesztinok- számára és siker Izrael számá­ra; így az események gyors per- gése nem bizonyult többnek, mint a tartós arab-izraeli állóháború egyik mozgalmas epizód­jának. Nemrég történt, hogy az amerikai hírmagazin, a Newsweek valódi szenzációt tálalt: kevéssel azután, hogy Izrael bombázta a PFSZ tu­niszi főhadiszállását, Husszein jordániai király Párizsban találko­zott Simon Peresz izraeli minisz­terelnökkel. Azóta már más forrá­sokból is tudjuk: mindkét vezető­nek bőségesen volt oka a közvet­len kapcsolatfelvételre. Peresznek Reagannel és vezető munkatársa­ival való találkozása előtt szükáé- ges volt valamifajta „arab jóváha­gyás“ megszerzésére, szüksége volt annak a látszatnak a keltésé­re, hogy nem csupán Izrael nevé­ben, hanem a térség békéje iránti felelősségérzettől is hajtva ter­jeszti elő javaslatait. Továbbá az sem lehetett mellékes számára, hogy felmérje: az utóbbi hetek eseményei milyen széles szaka­dékot hasítottak a PFSZ és Jordá­nia egyezményben körülírt együtt­működésén. Husszein pedig sem­miképpen nem kívánt lemondani arról a pozícióról, amelyet jelenleg a különalku híveinek és ellenzői­nek táborában betölt. A pozíció folyamatosságának fenntartása érdekében a jordániai uralkodó­nak szüksége volt valamiféle eredményre: ezt szerette volna megszerezni tárgyalópartnerétől. Ám sem Peresz, sem az amerikai vezetés nem mutatott ehhez túl nagy hajlandóságot. Jordánia belekerült - valószí­nűleg nagyrészt akarata ellenére- egy másik játszmába is. Am- mant nagy súllyal nyomja a Szíriá­val kialakult rossz viszony. Husz- szein december 30-i damaszkuszi látogatásának éppen az volt a cél­ja, hogy enyhítsen ezen a feszült­ségen. Ám nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy mindkét ország- Szíria és Jordánia - politikájá­nak alakítására meglehetősen nagy hatást gyakorol Szaúd-Ará- bia. Pénzével, pénzre alapozott befolyásával, nagyvonalú fegyver­rendeléseivel olyan szerepre tö­rekszik a térségben, amelyre sem katonai ereje, sem népessége, sem infrastruktúrája nem predesz­tinálja ez idő szerint. De mind Szíria, mind Jordánia rendkívül szoros kapcsolatban áll Rijaddal: a szaúdi főváros adott otthont a hétpecsétes titokként kezelt két­oldalú békéltető-közvetítő tárgya­lásoknak is. Az utóbbi hetek eseményei így az arab frontokat is átrendezték. Pillanatnyilag az látszik valószínű­nek, hogy az egybehangolt ameri­kai-izraeli hadműveletek, valamint a különböző arabközi manőverek egy időre még inkább perifériális szerepkörre kényszerítik a PFSZ-t. Állóháború - veszélyekkel Peresz miniszterelnök ugyanis - nem sokkal az amerikai vezetők­kel folytatott tárgyalásai után - az ABC tévéláncnak adott nyilatkoza­tában közvetve ismételten elutasí­totta azt a javaslatot, hogy a PFSZ-t vonják be a rendezésbe. Peresz most megemlítette, hogy az arabok által is szorgalma­zott „területért békét“ elv jegyé­ben hajlandó lenne Ciszjordániá- ról tárgyalni, de most sem közölte, meddig hajlandó elmenni, mintha attól félne: tetten érik, s azután nehéz lesz arról beszélni, hogy a megegyezést a PFSZ békétlen- kedése akadályozza. Amikor Pereszt arra késztették, hogy fejtse ki véleményét, miért ellenzi a Szovjetunió részvételével folytatandó nemzetközi közel-ke­leti békekonferenciát, akkor a mi­niszterelnök arról beszélt, hogy in­gerük a nemzetközi csapdák, amelyek - teszik hozzá megfigye­lők - gátolnák Tel-Avivot abban, hogy minden vonatkozásában ki­használja regionális katonai fölé­nyét. Érdemes felhívni a figyelmet még egy új keletű tényezőre. Izra­el tett bizonyos kezdeményezése­ket az ügyben, hogy helyreállítsa kapcsolatait a kelet-európai szo­cialista országokkal, amelyek az 1967-es háborús agressziót köve­tően romlottak meg. A szocialista országok külpolitikája ebben a vo­natkozásban is egyértelmű: a kap­csolatok rendezése lehetővé válik, ha a mostani törést kiváltó okok megszűnnek. Tehát, ha az ag­ressziót és annak következmé­nyeit maradéktalanul felszámol­ják. Izrael erre kevés hajlandósá­got mutat. |anőverek, manőverezgeté- sek ezek - nem igazi poli­tikai-diplomáciai cselekedetek. Ér­demi előrehaladásról nem beszél­hetünk, még csak komolyabb el­mozdulásról sem. A Közel-Keleten még a mozdulatlanság is vérrel, tragédiákkal jár. Mint az állóhábo­rú általában. KRAJCZÁR IMRE M! HONDURAS ÉS SALVADOR ÁLLÁSPONTJA VÁLTOZATLAN: Nem engedik országuk területére a békemenetet (ČSTK) - A nicaraguai külügy­minisztérium nyilatkozatban tilta­kozott az ellen, hogy hondurasi katonák tüzet nyitottak a sandinis­ta hadsereg egységeire. Managua felszólítja a hondurasi kormányt, akadályozza meg a hasonló fegy­veres provokációkat, amelyek az USA-nak ürügyet szolgáltathatnak egy Nicaragua elleni agresszi­óhoz. Miguel d’Escoto külügyminisz­ter a Barricada című lapnak adott nyilatkozatában reményét fejezte ki, hogy a közép-amerikai válság békés rendezését elősegíthetik a térség néhány országában be­következő változások. Ismeretes, Guatemalában és Hondurasban januárban lép hivatalba az új pol­gári elnök. xxx A hondurasi kormány és wa­shingtoni védnökei attól félnek, hogy a közép-amerikai békeme­net résztvevői esetleg tanúivá vál­nak e közép-amerikai köztársaság területén folyó katonai előkészüle­teknek és ezért már egy hét óta nem engedik be őket az országba. Erre mutatott rá managuai sajtóér­tekezletén Blase Bonpane ameri­kai lelkész, a nemzetközi békeme­net képviselője. A tervek szerint Peru felújítja diplomáciai viszonyát Kubával (ČSTK) ­Luis Alva Castro perui alelnök, kormányfő havannai sajtóértekezletén bejelentette: Pe­ru a közeljövőben nagykövetet küld Kubába. A két ország diplo­máciai kapcsolatai 1980-ban sza­kadtak meg, amikor a perui kor­mány nem volt hajlandó kiadni azokat a személyeket, akik a ku­bai őrség meggyilkolása után erő­szakkal behatoltak Peru havannai nagykövetségére. Alva Castro a sajtóértekezleten kijelentette, a két országot a közös antiimperialista és demokratikus elvekből eredő baráti szálak kötik össze. Kuba és Peru között nin­csenek alapvető nézeteltérések a külföldi adósságokat illetően, mindkét ország véleménye meg­egyezik abban, hogy a jelenlegi feltételek között a latin-amerikai országok külföldi adósságai tör- leszthetetlenek. A perui kormányfő a közép­amerikai helyzet békés rendezése mellett foglalt állást és támogatá­sáról biztosította Nicaragua harcát. a menet mintegy 300 résztvevőjé­nek december 28-án kellett volna Nicaraguából hondurasi területre lépnie, de sem a hondurasi, sem később a salvadori kormány nem engedélyezte a belépésüket. E tilalom ellenére a nemzetközi békemenet folytatja útját Közép- Amerikán át - hangsúlyozta Blase Bonpane. A résztvevők jelenleg Nicaraguában a hondurasi határ közelében tartózkodnak és mind­addig ott maradnak, amíg a hon­durasi kormány nem engedélyezi a határátlépést. xxx A salvadori hazafiak 1985-ben több mint 6 ezer kormánykatonát tettek ártalmatlanná és nagy mennyiségű fegyvert zsákmányol­tak - közölte a Rádió Vencere- mos. A hazafiak rádióadója arról is beszámolt, hogy a partizánok öt helikoptert lelőttek és 20 repülő­gépben károkat okoztak. Mindez azt tanúsítja, hogy a forradalmi erők légvédelmi ereje tavaly lé­nyegesen javult. A partizánok fel­készültek arra, hogy hosszan tartó háborút folytassanak a rezsim el­len. A rádióadó a karácsonyi és újévi tűzszünet megsértésével is vádolta a salvadorj hadsereget. A partizánok a kormánycsapatok támadásaira saját hadműveleteik­kel válaszoltak, s ezek során 50 katonát tettek harcképtelenné.

Next

/
Thumbnails
Contents