Új Szó, 1986. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-21 / 17. szám, kedd

ÚJ szú ^3 1986. I. 21. A címzett az Egyesült Államok és a többi atomhatalom Sajtókonferencia Moszkvában az átfogó (ČSTK) - Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának leg­utóbbi nyilatkozatában ismertetett átfogó szovjet békejavaslatokat részletesen elemezték a múlt héten szombaton a szovjet és a kül­földi tudósítók számára Moszkvában megrendezett sajtóértekezle­ten. Az újságírók kérdéseire Georgij Kornyijenko, a szovjet külügy­miniszter első helyettese, Szergej Ahromejev marsall, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke, a honvédelmi miniszter első helyettese és Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB nemzetközi osztályá­nak vezetője válaszolt. szovjet békejavaslatokról Bevezetőben Leonyid Zamja­tyin tömören ismertette, hogy miről is van szó a nyilatkozatban. Hang­súlyozta, a Szovjetuniónak és az USA-nak kellene példát mutatnia, és az első szakaszban, 5-8 éven belül mindkét félnek 50 százalék­kal csökkentenie azon atomfegy­vereinek számát, amelyekkel köl­csönösen elérhetik egymás terüle­tét. Emlékeztetett arra is, hogy a szovjet dolgozók milyen nagy érdeklődéssel fogadták és támo­gatják Mihail Gorbacsov nyilatko­zatát. Ezt követően mindhárman válaszoltak a feltett kérdésekre. KÉRDÉS: Miben külön­böznek a jelenlegi javaslatok a korábbi szovjet javasla­toktól? GEORGIJ KORNYEJENKO: Az atomfegyverek teljes betiltása és felszámolása mindig is a szovjet külpolitika célja volt. Most valóban nagyszabású cél elérése érdeké­ben konkrét és részleteiben is ki­dolgozott program lett előterjeszt­ve Ennek megvalósítása a Szov­jetunió feltételezése szerint az el­következő tizenöt éven belül meg lehet valósítani, természetesen akkor, ha kizárják a világűr militari- zálását. Éppen a javaslatok konk­rétságában rejlik a kezdeménye­zés alapvetően új jellege. KÉRDÉS: Feltételezi-e a szovjet javaslat a nukleáris hordozóeszközök és robba­nófejek felszámolását is? Hogyan valósul meg a prog­ram a gyakorlatban? SZERGEJ AHROMEJEV: A szovjet javaslattal összhangban sor kerülne mind a hordozóeszkö­zök, mind a robbanófejek meg­semmisítésére. Mindenekelőtt a hadászati eszközökről és a kö­zepes hatótávolságú rakétákról van szó - kivétel nélkül. A maxi­mum ezer kilométer hatótávolságú taktikai hordozóeszközöket úgy lehetne átépíteni, hogy a továb­biakban ne tölthessék be az atom­fegyver hordozójának szerepét. A gyakorlati megvalósítás bonyo­lult és speciális eljárások kidolgo­zását követeli majd meg a nukleá­ris töltetek likvidálása, valamint a nukleáris hordozóeszközök le­szerelése, megsemmisítése vagy átépítése során. A nukleáris fegy­verek felszámolásának minden szakaszában össze kell hangolni a felszámolandó fegyverek terje­delmét és a helyszíneket is, ahol mindez megvalósul. A program ki­mondja, hogy a fegyverek meg­semmisítésének vagy átépítésé­nek megbízható ellenőrzés mellett - beleértve a nemzetközi ellenőr­zést is - kell végbemennie. KÉRDÉS: Reagan elnök a genfi tárgyalások újabb fordulójának megkezdése­kor nyilatkozatot adott ki, amelyben azonban nem em­lítette az űrfegyvereket. Ér­vényes-e továbbra is a szov­jet-amerikai csúcstalálko­zón született megállapodás arról, hogy az atom- és űr­fegyverek problémájának megoldása kölcsönösen összefügg? GEORGIJ KORNYIJENKO: A Szovjetunió szilárdan és követ­kezetesen e megállapodásból in­dul ki. Mihail Gorbacsov nyilatko­zata világosan kimondja, az atom­fegyverek likvidálása és csök­kentése csak akkor lehetséges, ha a Szovjetunió és az USA lemond a csapásméró űrfegyverek kísér­leteiről, fejlesztéséről és telepíté­séről. Nem a két kérdés önkényes összekapcsolásáról van szó. Ob­jektív és organikus kölcsönhatás ez, amelyet senki és semmi sem bonthat meg. KÉRDÉS: Az USA vezetői több nyilatkozatukban állí­tották, hogy az Egyesült Ál­lamok az utóbbi időben többször felszólított az atomfegyverek felszámolá­sára, s ezen az új szovjet akció semmit sem változtat. Mit tud erről mondani? LEONYjD ZAMJATYIN: Az Egyesült Államokban valóban el­hangzottak ilyen nyilatkozatok. Az USA azonban általános formában szólít fel az atomfegyverek felszá­molására, minden konkrét terv és program nélkül. A Szovjetunió ez­zel szemben konkrét akciótervet javasol. Amikor az amerikai fél kinyilatkoztatta készségét az atomeszközök felszámolására, a Szovjetunió e folyamat gyakorla­ti megkezdését ajánlotta, például a nukleáris fegyverek számának befagyasztásával, e fegyverekkel végzett kísérletek betiltásával, vagy pedig azzal a kötelezettség­vállalással, hogy nem veti be első­ként az atomfegyvert. Az amerikai kormány ezeket a lépéseket kü­lönböző okokra hivatkozva eluta­sította. Az atomeszközök felszá­molásához csupán az óhaj nem elegendő. Konkrét akciókat kell megkezdeni, hogy az elkövetkező 15 esztendőben fel lehessen szá­molni ezeket az eszközöket. Két­ségeket támasztani e tervezet iránt, s megkerülni a problémák konkrét megítélését azt jelenti, hogy azon erőket támogatják, amelyek folytatni kívánják a lázas fegyverkezést. Ilyen erők ma lé­teznek, s jelen vannak az USA vezető köreiben is. KÉRDÉS: A közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről folytatott bé­csi tárgyalásokon az ellenőr­zés kérdése jelenti az előre­lépés fő akadályát. A had­erők és a fegyverzet korláto­zásának milyen konkrét ellenőrzését javasolja a Szovjetunió? SZERGEJ AHROMEJEV: A Szovjetunió által előterjesztett programból kitűnik, hogy a Szovjetunió a fegyverzetkorláto­zás és leszerelés minden terén híve az ellenőrzésnek. Ami a bécsi tárgyalásokat illeti, a Szovjetunió­nak ugyanolyan érdeke a haté­kony ellenőrzés, mint az USA-nak és a többi NATO-tagországnak. Az ellenőrzésnek viszont össz­hangban kell lennie a kötelezett­ségvállalások terjedelmével és jel­legével. A Szovjetunió javasolja, hogy adekvát módon ellenőrizzék mind a szárazföldi csapatok és fegyverzetük korlátozását, mind pedig azt is, hogy nem növelik a fegyveres erők állományát. A nemzeti műszaki eszközökkel végrehajtott ellenőrzés mellett a Szovjetunió javasolja az adat­cserét azon egységekről, ame­lyekre a korlátozás vonatkozik, to­vábbá a kölcsönös tájékoztatást a csapatok csökkentéséről, vala­mint három-négy olyan ellenőrző állomás létesítését, amelyek fi­gyelemmel kísérnék a csapatok kivonását. Ezen túlmenően a program javasolja olyan állandó ellenőrző pontok kialakítását, ahonnan minden kontingens moz­gását meg lehetne figyelni a kor­látozás alá eső területen: KÉRDÉS: Hogyan függ össze az atomfegyverek tel­jes felszámolásának prog­ramja a genfi tárgyalásokon előterjesztett szovjet javas­lattal a Szovjetunió és az USA hadászati nukleáris fegyverzetének 50 százalé­kos csökkentéséről? GEORGIJ KORNYIJENKO: Az atomfegyverek teljes felszámolá­sát és a világűr militarizálásának megakadályozását célzó program úgy van kidolgozva, hogy szerves részét képezi mindaz, amit a Szovjetunió a genfi tárgyaláso­kon előterjesztett. Ez vonatkozik a Szovjetunió és az USA hadá­szati atomfegyvereinek - melyek­kel elérhetik egymás területeit ­50 százalékos csökkentésére is. A Szovjetunió azt javasolja, hogy ezt a program első, s részben második szakaszában valósítsák meg. Ezért az új szovjet program­mal kapcsolatban semmilyen el­lentétek és nehézségek sem me­rülhetnek fel a jelenlegi genfi szov­jet-amerikai tárgyalásokon. KÉRDÉS: Szükségesnek tartja-e a Szovjetunió, hogy már most állást foglaljon minden atomhatalom a prog­rammal kapcsolatban? Le­hetségesnek tartja, hogy ezt később tegyék meg? LEONYID ZAMJATYIN: Bár a szovjet javaslat főleg az Egye­sült Államoknak van címezve, elvi politikai támogatása már most kí­vánatos lenne minden atomhata­lom részéről. Annál is inkább, mi­vel a szovjet ajánlatok a nukleáris hatalmak közötti véleménycsere tárgyát képezhetik, s így minden nukleáris hatalomnak alkalma nyílna a véleménynyilvánításra és a kölcsönösen elfogadható megoldások keresésére. KÉRDÉS: Mihail Gorba­csov nyilatkozata szerint az Európában lévő szovjet és amerikai közepes hatótávol­ságú rakéták felszámolása az általános nukleáris lesze­relés első szakaszába esik, ezzel szemben a brit és a francia rakétákat ebben a szakaszban nem korlátoz­nák. Nem a szovjet álláspont megváltozásáról és a Rea­gan elnök „nullaváltozatá­hoz“ való visszatérésről van itt szó? GEORGIJ KORNYIJENKO: A szovjet javaslatnak nincs semmi köze a „nullamegoldáshoz“. Rea­gan „nullája“ feltételezte a szovjet közepes hatótávolságú rakéták felszámolását a Szovjetunió euró­pai részén és az ország keleti térségében, a másik oldalon vi­szont lehetővé tette az Egyesült Államoknak, hogy közepes ható- távolságú rakétákat adjon NATO- szövetségeseinek. Mindezen felül Anglia és Franciaország is növel­hette volna atomfegyverzetét. Mihail Gorbacsov nyilatkozatá­ban ilyen javaslat nem szerepel, s ezért a „nullamegoldással“ való összehasonlítás téves. Az új szov­jet javaslat nagy és fontos lépést jelent az európai atomfegyverek felszámolásához vezető úton. Most, amikor a Szovjetunió kinyil­vánította készségét közepes ható- távolságú rakétáinak felszámolá­sára az európai országrészben, nyilatkozhatnak azok az európaiak is, akiket „megfélemlítettek“ az SS 20-as szovjet rakéták, hogy kívánják-e az amerikai fegyverek jelenlétét vagy sem. KÉRDÉS: A közepes ható- távolságú szovjet és ameri­kai rakéták felszámolását Nagy-Britannia és Francia- ország atomfegyverzetének befagyasztásához köti a Szovjetunió. Ez nem jelen­ti-e azt, hogy ezáltal a javas­lat zsákutcába kerül? LEONYID ZAMJATYIN: A kér­dést nem lehet így felvetni. Az átfogó szovjet javaslat megfelel Nagy-Britannia, Franciaország és minden más ország létérdekeinek is. Az atomfegyverek teljes felszá­molásához minden hatalomnak hozzá kell járulnia. Felül kell emel­kedni az ellentéteken és vitákon. A Szovjetunió ezen az úton halad és hasonló magatartást vár el Nagy-Britannia és Franciaország vezető köreitől is. KÉRDÉS: Reagan elnök a szovjet javaslatot konst­ruktívnak nevezte, a szovjet nyilatkozat fogadtatása álta­lában kedvező. Miért értéke­lik most olyan negatívan az amerikai álláspontot? LEONYID ZAMJATYIN: Nem tartjuk teljesen negatívnak az amerikai álláspontot. Hangsúlyoz­zuk: az amerikai reagálásban ta­pasztalható pozitív elemek mellett vannak olyanok is, amelyek a po­zitív álláspontot kétségessé te­szik. Weinberger hadügyminiszter például nemrégiben arról beszélt, hogy az USA véleménye az ún. stratégiai védelmi kezdeménye­zésről nem változott. Weinberger jelentette ki azt is, hogy a nukleá­ris robbantásokra elrendelt szovjet moratórium-javaslat az USA szá­mára elfogadhatatlan, mivel állító­lag a mai napig a Szovjetunió több atomrobbantást hajtott végre, mint az Egyesült Államok. Ez nem felel meg a valóságnak. Ha valóban meg akarjuk akadályozni a nukleáris fegyverek további kor­szerűsítését és a felszámolásukra törekszünk, akkor a moratórium­hoz történő amerikai csatlakozás lenne a legegyszerűbb és legjár­hatóbb út. Az ellenőrzés a Szov­jetunió számára nem jelent prob­lémát. A Szovjetunió az ellenőrzés terén hajlandó olyan messzire menni, ahogyan azt megköveteli az atomfegyverek teljes betiltásá­nak feladata. Weinberger elfogad­hatatlannak tartja, hogy az USA korlátozza Pershing 2-es rakétái­nak számát Európában, mivel azt állítja, hogy a Szovjetunió az SS 20-as rakétáit áttelepítheti az ország ázsiai részébe, szükség esetén pedig visszahelyezheti Eu­rópába. A Szovjetunió azonban kimondottan az Európában telepí­tett SS 20-asok likvidálásáról be­szél. Optimistán szeretnénk értékelni a szovjet békejavaslatokra érke­zett amerikai reagálást. Optimiz­musunk azonban több amerikai vezető beszédeibe ütközik, akik nyíltan kijelentik, hogy a szovjet tervezet legfontosabb részei szá­mukra elfogadhatatlanok. KÉRDÉS: Az Európában telepített szovjet és amerikai közepes hatótávolságú raké­ták megsemmisítése nem­zetközi ellenőrzés mellett fog végbemenni? SZERGEJ AHROMEJEV: Is­mét hangsúlyozom, hogy a Szov­jetunió a javasolt terv minden ré­szének hatékony ellenőrzése mel­lett száll síkra, beleértve a nemzeti eszközöket, valamint a nemzetkö­zi ellenőrzést is. Ha megállapodás születik az amerikai és a szovjet rakéták felszámolásáról, a Szov­jetunió beleegyezik abba, hogy a likvidálást, vagyis a megsemmi­sítést nemzetközi ellenőrzés mel­lett hajtsák végre. KÉRDÉS: Milyenek a többi atomhatalom számára a le­szerelési programban való részvétel feltételei és termi­nusai? GEORGIJ KORNYIJENKO: Az államok bekapcsolódásának idő­pontjait Mihail Gorbacsov nyilatko­zata pontosan meghatározza. Nagy-Britannia, Franciaország és Kína vezetői több alkalommal be­széltek arról, hogy a nukleáris le­szerelés folyamatához csak a Szovjetunió és az USA atom­eszközeinek lényeges csökkenté­se után csatlakoznak. Javasoljuk ezért, hogy az említett államok csak a második szakaszban kezd­jék meg e fegyvereik korlátozását, akkor, mikor a Szovjetunió és az Egyesült Államok a felére csök­kentette azon fegyverzetének szá­mát, amelyekkel el tudják érni egymás területét. Ezen túlmenően a többi ország atomfegyvereinek korlátozása a taktikai fegyverek felszámolásával kezdődne, azok felszámolását pedig amelyeket ezen országok maguk tartanak hadászatinak, csak a harmadik szakaszban semmisítenék meg. A szovjet programot úgy dolgozták ki, hogy egyetlen ország biztonsá­gát se veszélyeztesse a csökken­tés egyetlen szakaszában sem. KÉRDÉS: Ilyen körülmé­nyek között melyek az idei szovjet-amerikai csúcstalál­kozó fő feladatai? LEONYID ZAMJATYIN: Az idei csúcstalálkozó nem lehet csupán a tavalyinak a megismétlése. Mindkét, fél gondosan készül rá, s felméri azokat a problémákat, amelyek a tárgyalások témáját ké­pezhetik. A Szovjetunió az atom­fegyverek felszámolásának - a vi­lágűr militarizálásának kizárásával - új nagyszabású programját ter­jesztette elő. Meggyőződésem, hogy ezt a rendkívül fontos témát az idei szovjet-amerikai csúcsta­lálkozón áttekintjük. Ma arra van szükség, hogy az amerikai fél ne csak tanulmányozza a szovjet ja­vaslatokat, hanem válaszoljon is a konkrét ajánlatokra. KÉRDÉS: Az amerikai „csillagháborús“ program részét képezi a lézerfegyve­rek fejlesztése is, s ezeket nem lehet csupán védelmi­nek nevezni. Mit tud erről mondani? SZERGEJ AHROMEJEV: Mi­vel a lézerfegyverek a világűrbe történt telepítés után támadó esz­közökké válnának, a Szovjetunió határozottan ellenzi kifejlesztésü­ket. A lézerfegyverek az űrből egész városokat képesek meg­semmisíteni. Az ún. stratégiai vé­delmi kezdeményezés nem más, mint a támadófegyverek kozmosz­ba való telepítése. A szovjet prog­ram ezért feltételezi, hogy az atomfegyerek megsemmisítésével párhuzamosan megállapodás születik a világűr militarizálásának kizárásáról, e megállapodást elő­ször a Szovjetunió és az Egyesült Államok kötné meg, s később csatlakozna minden iparilag fejlett állam. KÉRDÉS: Az elkövetkező 15 évben az Egyesült Álla­(Folytatás a 4. oldalon) (A ČSTK felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents