Új Szó, 1986. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-18 / 15. szám, szombat
ÚJ szú 3 1986. I. 18. Fontos mérföldkő a CSKP megalakulásának útján Jozef Lenárt elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) csaknem minden tőkés országban, főleg Magyarországon és Németországban. Ugyanakkor a kommunista pártok még csak kialakulóban voltak. A forradalmi proletariátus keserű vereségeinek alapvető oka éppen az volt, hogy nem volt tapasztalt politikai vezére. E tekintetben Csehszlovákia sem volt kivétel. A demokrácia jelszavával és a szocializálás Ígéreteivel elkendőzött burzsoá szélhámoskodás nálunk is megtévesztette a munkásosztályt, elvonta a hatalomért vívott harctól és csődjeinek előidézője lett. A munkásosztálynak annak érdekében, hogy felkészüljön a szocialista forradalomra, meg kellett válnia a reformista szociáldemokráciától, új forradalmi pártot kellett létrehoznia, mentesülve a múlt örökségétől, elsajátítva a marxiz- mus-leninizmus elméletét és gyakorlatát. Ennek a feladatnak csak a baloldali erők felelhettek meg, és csupán a Kommunista Internacio- nálé segítségével. Éppen a ľubochňai kongresz- szus történelmi érdeme, hogy meggyőzően tanúskodott arról, Csehszlovákia forradalmi erői eljutottak a felismeréshez, a kizsákmányolás, valamint az elnyomás valamennyi formája kiküszöbölésének útja nálunk is csak az lehet, amelyet Lenin, valamint a nagy októberi szocialista forradalom jelölt meg. S e kongresszusnak történelmi érdeme az is, hogy országos viszonylatban konkrétan indítványozta a forradalmi erők egyesülését és a marxista-leninista típusú párt megalakítását. A ľubochňai kongresszus úgy vonult be a történelembe, mint a Kommunista Internacionálé programjához való határozott csatlakozás megnyilvánulása. E program tengelyében a proletár- diktatúra gondolata, a szocialista forradalom kulcskérdése állt. Ehhez a kérdéshez kötődött a forradalmi munkásosztály szövetségeseinek kérdése, a nemzetiségi, a parasztkérdés, stb. Büszkék vagyunk arra, hogy a forradalmi erők, amelyeknek jeles képviselője volt Bohumil šme- ral, a régi szociáldemokrácia reformizmusától és opportunizmusától való megválás bonyolult körülményei között képesek voltak legyőzni minden akadályt, amely nehezítette Csehszlovákiában a proletariátus forradalmi élcsapatának megalakulását, egyidejűleg alkotó jellegű marxista-leninista választ adva azokra a tisztázatlan kérdésekre, amelyek Csehszlovákiában az osztályharc korabeli konkrét körülményeiből következtek. A lenini irányzat jelentős győzelmének tekintjük, hogy 1929- ben, a történelmi V. kongresszuson, Klement Gottwalddal az élén, új vezetősége lett a pártnak. Hálával emlékezünk vissza a nagy gazdasági válság idején folytatott hatalmas gazdasági és szociális küzdelemre, amely lehetővé tette a széles tókeellenes front építését, és a párt kapcsolatának elmélyítését valamennyi dolgozó réteggel, az osztály- és nemzetiségi viszonylatban elnyomott tömegekkel. Emlékezetünkben él a csehszlovák nép hősi, áldozatos harca a köztársaság és a demokrácia védelmében a belső és a külső fasizmus ellen. Ezt a harcot a kommunisták, a cseh és a szlovák nemzetnek, és a Csehszlovákiában élő nemzetiségeknek legjobb képviselői vezették. Hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának jubileumi 40. évfordulójával kapcsolatban joggal emlékeztünk meg a nemzeti felszabadító harcnak a szlovák nemzeti felkelésben és a cseh nép májusi felkelésében a nemzeti demokratikus forradalomba történő átnövése, s 1948 győzelmes februárjában a munkásosztály vezetésével a népi demokratikus hatalom szocialista változásokba való torkolása történelmi jelentőségéről. A győzelmes február után a szocializmus építése a széles népi tömegek ügye, a munkásosztály, a parasztság és a dolgozó értelmiség alkotó erői életének értelme lett. Éppen ebben nyilvánultak meg a párt hosszú távú marxista-leninista érése folyamatának eredményei. Az a képesség, hogy a párt a konkrét történelmi feltételek között, a szocializmusba való forradalmi átmenet általános érvényű törvényeinek megismerése alapján felmérje a társadalom átépítésének szükségleteit, és élére álljon a városok és a falvak dolgozói harcának. A ľubochňai kongresszus történelmi jelentőségének teljes érzékeltetéséhez ki kell emelnünk, hogy éppen ez a kongresszus fontos lépést jelentett a proletár internacionalizmus alapelvének megvalósításában. A szlovákiai mar- xista-baloldal az internacionalista egység és az internacionalista érzések nélkülözhetetlenségének magas fokú értelmezését tanúsította. Ugyanez vonatkozik a fegyelemre, az olyan új típusú, lenini párt építésének elveire, amelyek híján Csehszlovákia munkásosztálya képtelen lett volna harcát győzelemre vinni 1948 februárjában. Pártunk történetén vörös fonalként húzódik végig az internacionalizmus és értékes eredményei. Csehszlovákia kommunista mozgalmában nagymértékben az internacionalizmusnak volt köszönhető a tőke és a fasizmus ellen, a szocializmus felépítéséért folytatott harc sikere. A cseh és a szlovák, de egyben a magyar, az ukrán és a német proletárok, valamint a falusi szegényég is nem egyszer harcot vívott a gyárosokkal és a nagybirtokosokkal. Az uralkodó körök üzelmei nem osztották meg őket. Derekasan helytálltak a nacionalista támadásokkal szemben és internacionalista meggyőződésüket tettekre is váltották. A ľubochňai kongresszus hagyatéka része azoknak a forradalmi hagyományoknak, amelyek pártunk nemzetiségi politikájának eredményeivel együtt lehetővé tették számunkra jelentős sikerek elérését nemzeteink és nemzetiségeink sokoldalú fejlődésének és közeledésének, két nemzeti köztársaságunk közeledésének, s a közös szövetségi Csehszlovák Szocialista Köztársaság egysége és ereje szilárdításának folyamatában. A kongresszus további vitathatatlan érdeme az volt, hogy kötelezően ösztönzött a csehszlovák forradalmi proletariátus egyesülésére és beilleszkedésére a nemzetközi forradalmi munkásmozgalomba. Csehszlovákia Kommunista Pártja következetesen internacionalista politikájának köszönhetően országunk a szocialista közösség szilárd része lett. Manapság, amikor az imperializmus legreakciósabb erői rendkívül kiélezték a nemzetközi helyzetet, s nemcsak az egyes államokat és népeket, hanem az egész emberiséget is halálos veszély fenyegeti, rendkívüli jelentősége van a Szovjetunió által vezetett szocialista közösség béketeremtő szerepének, amely a békés fejlődés záloga. A Szovjetunió és további szocialista országok megfontoltságának és következetes békepolitikájának volt köszönhető a Szovjetunió és az Egyesült Államok genfi csúcstalálkozója is. Genf eredményei a nemzetközt feszültség enyhülésének s olyan tanácskozásoknak reményét éltetik, amelyek elháríthatják a háborút, megakadályozhatják a lázas fegyverkezés kiterjesztését a világűrbe. A szocialista közösség egyeztetetten törekszik a béke megőrzése előfeltételeinek megteremtésére. Erre irányul társadalmunk szociális és gazdasági fejlesztésének stratégiája és szoros kapcsolata a párt és az állam politikai, ideológiai és külpolitikai tevékenységével. Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVII. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa előtt állunk. Szerencsés helyzetben vagyunk, hogy kongresszusi előkészületeink során támaszkodhatunk a szovjet kommunisták tapasztalataira. Az SZKP újszerkesztésű programtervezete, az SZKP szervezeti szabályzata a javasolt módosításokkal, valamint a Szovjetunió 1986-1990-es évekre, valamint a 2000-ig terjedő időszakra szóló gazdasági és társadalmi fejlődésének fő irányai pártunkra és a szovjet kommunisták új irányvételét lelkesen fogadó valamennyi dolgozónkra is ösztönzően hatnak és biztonságérzettel töltik el őket. A Szovjetunió Kommunista Pártjának elméleti és gyakorlati tevékenysége gazdagítja megismerésünket, ismét ösztönöz Csehszlovákiában a szocializmus minden oldalú tökéletesítésére és társadalmunk további előrelépésére azon az úton, amelyen a szovjet kommunistákkal szilárd egységben haladunk a közös cél felé. Pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja is nagyrabecsüli azokat a nem csekély sikereket, amelyeket szocialista társadalmunk építésében és világviszonylatban Csehszlovákia helyzetének megszilárdításában értünk el. Elég megemlítenünk, hogy a háború előtti szinthez képest a CSSZSZK ipari termelése csaknem 12-szeresére, sőt, Szlovákiáé 40-szeresére növekedett, miközben Szlovákia részesedése az országos ipari termelésben az 1937. évi 7 százalékkal szemben 1985-ben elérte a 30,2 százalékot. Eredményeinkkel azonban nem lehetünk elégedettek. Az élet további, fokozott igényeket támaszt. Látjuk a gyönge pontokat, a fogyatékosságokat, a tartalékok feltárásának, s főleg az új erőforrások megteremtésének elkerülhetetlenségét, jobban hasznosítva a szocializmus előnyeit, és egybekapcsolva azokat a tudományos-technikai forradalom vívmányaival. Pártunk a jelen helyzet mély elemzése alapján kitűzi a gazdasági és a szociális fejlődés egységes programját. A párt ennek szellemében irányt vesz a szociális és a gazdasági fejlődés meggyorsítására. Célunk a társadalom termelőerőinek fejlesztése iránti, alapjaiban új megközelítés kidolgozása. Ez megkívánja a termelési viszonyok fejlesztésének, s ezzel egyidejűleg a népgazdaság irányításának további megszilárdítását és elmélyítését. Gazdaságunk intenzifiká- lása méreteiben még nagyobb tu- dományos-műszaki fejlődést s annak gyakorlati alkalmazását követeli. A tudományos-műszaki fejlődés meggyorsítása, s ezen az alapon a népgazdaság felújítása érdekében, elsősorban a legszélesebb népi tömegek aktivitásának növelésével felhasználjuk minden előnyünket és lehetőségünket, amelyek a társadalom szocialista elrendezéséből következnek. Az emberek aktivizálása egyet jelent azzal, hogy megteremtjük alkotó kezdeményezésük előfeltételeit, érdekeltekké tesszük őket az ügy sikerében, hogy necsak minden vezető, hanem az egyszerű dolgozók és az egész kollektíva is felelősséget érezzen a rábízott feladatért. Az emberi tényező aktivizálása továbbá feltételezi azt, hogy ezt a szempontot érvényesítjük a társadalmi és a gazdasági irányítás renszerének tökéletesítésében, az ideológiai és a tömegpolitikai munka hatékonyságának növelésében is. Az emberi tényező mozgósítása és aktivizálása végül is egyet jelent a közömbösségnek, a már elért eredményekkel való megelégedésnek határozott leküzdésével. A dolgozók alkotó aktivitása a szocialista személyiség formálásának eszköze és egyben megnyilvánulása is. Ez a szocialista társadalom törekvésének célja és lényege is. Mindent az emberért és az ember javáért, ez a párt politikájának az értelme s ennek kell alárendelni politikai rendszerünk valamennyi irányító szervének tevékenységét. Gazdasági és szociális fejlődésünk hosszú távú tervei megvalósításának döntő fontosságú szakasza a 8. ötéves tervidőszak lesz. Már a koncepciójának kimunkálása során az előző három esztendő kedvező tendenciáiból indultunk ki. Ezekben az években megnyilvánult az intenzifikálás tényezőinek hatékonyabb hasznosítása. Ez lehetővé teszi, hogy szociális és gazdasági területen nagyobb mértékben gyarapodjon a nemzeti jövedelem. Amint azt Gustáv Husák elvtárs újévi beszédében ismét hangsúlyozta, ebben látjuk azt az alapvető előfeltételt, amely lehetővé teszi a nép élet- színvonalának emelését, az ország anyagi-műszaki alapja korszerűsítése és védelmi képessége szilárdítása nagyobb erőforrásainak megteremtését. Éppen ennek érdekében tavaly az SZLKP Központi Bizottságának legutóbbi ülésén hangsúlyoztuk annak nélkülözhetetlen szükségét, hogy a nemzeti jövedelem javasolt éves 4,2-4,5 százalékos növekedése keretében Szlovákiában törekedjünk e növekmény felső határának elérésére, s így az ötéves tervidőszak végéig ez a gyarapodás 25 százalékos legyen. A csehszlovákiai nemzeti jövedelem gyarapítása iránti ilyen hozzáállás abból következik, hogy Szlovákia kommunistái és többi dolgozója felelősséget érez az egységes csehszlovák gazdaság hatékony fejlesztéséért, s épít a társadalom fejlesztésének pozitívumaira. Ez megfelel azoknak a forradalmi hagyományoknak, amelyeknek alapját 65 esztendővel ezelőtt a ľubochňai kongresz- szuson fektették le. Nemrég megemlékeztünk nagy fontosságú politikai dokumentumunk, a CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai c. dokumentum elfogadásának 15. évfordulójáról. A tartós érvényű dokumentum tapasztalataiban való elmélyülésünk felhívja a figyelmet annak szükségére, hogy szüntelenül lenini szellemben kell értékelnünk a fejlődést, és alkotó módon kell megoldanunk a felmerülő problémákat a szocialista világ- rendszer változó nemzeti, állami és nemzetközi körülményei között. A Tanulságokban rögzített tartós értékeket pártunk nemcsak a fejlett szocializmus építésének programjában hasznosította, hanem teljesítésüknek megnyerte a társadalom széles rétegeit is. A CSKP megalakulása óta eltelt 65 esztendő meggyőzően bizonyítja a marxizmus-leninizmus életképességét és alkotóerejét. A szocializmus új győzelmeiért, az intenzifikálásért, a termelés és általában a munka kiváló minőségéért folyó harcban elkerülhetetlen a feladatok lenini megközelítése. Szükségünk van több forradalmi derűlátásra, de egyben következetes lenini szervezettségre, rendre, és fegyelemre, meg nem alkuvásra mindazzal szemben, ami fékezi társadalmunk dinamikus fejlődését, s ami foltot ejt tiszta vértjén. E tekintetben is az igényességre, a fegyelemnek, az áldozatkészségnek és a szerénységnek példaképei azok a hős elvtársak, akik pártunk alapítói, a szocializmus lelkes úttörői voltak^ noha nem számoltak azzal, hogy részesei lehetnek gazdag gyümölcseinek, amelyekkel olyan bőven élnek a ma nemzedékei. Szemünkben ma és a jövőben is a kommunista tisztaságának példaképei. Számukra a legnagyobb jutalom az volt, hogy élvezték a párt, a munkásság, a dolgozó nép bizalmát. Már akkor, 65 évvel ezelőtt, időszerűek voltak a két világrendszer viszonyáról és az arról szóló lenini gondolatok, hogy a szocializmus és a kapitalizmus közötti küzdelem csak békés úton vihető dűlőre, s e küzdelem súlypontja áthelyeződik a szocialista társadalom vonzó példájának megteremtésére. Annál is inkább tudatosítjuk napjainkban annak jelentőségét, hogy nagyobb mértékben járuljunk hozzá a szocialista közösség tekintélyének növeléséhez világviszonylatban. Annak tudatában, hogy a lenini hagyaték szellemében cselekszünk, erőnk teljéből törekedni fogunk a szocializmus alkotó feladatainak megoldására, a nemzetközi imperializmus támadásainak visszaverésére, az új, valóban humánus szocialista civilizáció győzelmére. Éppen e napokban tanúi vagyunk egy példátlan tettnek, amellyel a Szovjetunió ismét kifejezésre juttatja felelősségérzetét a népek sorsáért, annak elkerülhetetlenségét, hogy át kell hidalni az utóbbi évek kedvezőtlen konf- rontációs tendenciáit, és gátat kell vetni a háborús veszélynek. Az új szovjet javaslatok hatalmas komplexumára gondolunk, amelynek célja szavatolni azt, hogy az emberiség atomfegyverek nélkül lépje át a harmadik évezred küszöbét. Továbbá arra a fontos döntésre, hogy három hónappal meghosszabbította az atomfegyver-kísérletek egyoldalú moratóriumát. E javaslatok nagy értékét tudatosítjuk szemtől szemben azzal a ténnyel, hogy világviszonylatban évről évre kiéleződtek a kedvezőtlen konfrontációs tendenciák. Az új szovjet kezdeményezés további tanúbizonysága annak, hogy milyen mozgósító kilátásait képviseli és tárja az egész világ elé a Szovjetunió békepolitikája. Mihail Gorbacsov elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának nyilatkozata, amely magával ragadó célt tűzött az emberiség elé, hogy atomfegyverek nélkül lépjen a harmadik évezredbe, olyan konkrét és valós cselekvési program, amely rámutat arra, mit lehet azonnal és mit lehet a közeljövőben tenni a világméretű tragédia elkerülésére. Ez a dokumentum rámutat arra, hogy értelmetlenség milliárdokat fordítani az úrfegyverrendszerekre, hogy ezekkel állítólag elpusztíthassák a földi atomfegyvereket. Ez a felhívás azt követeli, hogy haladéktalanul hozzáfogjanak az ilyen fegyverek felszámolásához. A Szovjetunió világos javaslatai kemény csapást mérnek az imperializmus háborús terveire, és előmozdítják a békeharcot. Gorbacsov elvtárs nyilatkozata ismét rámutatott arra, hogy az atomkatasztrófa elhárításáért és a nemzetközi biztonság megszilárdításáért vívott harcban az eddigi helyzethez hasonlóan fő szerepe van a Szovjetuniónak. A Szovjetunió az a döntő fontosságú erő, amely képes a világ haladó, békés erőit egyesíteni a fegyverkezés, a katasztrófa elleni harcban, és megvalósítani a visszatérést a békés egymás mellett éléshez. A békés egymás mellett élésnek a Szovjetunió és az egész szocialista közösség által határozottan érvényesített lenini politikája évről évre több hívet szerez. A kommunista és a munkásmozgalom létrejötte pillanatától zász- laira írta a népek internacionalista testvériségének, békés együttműködésének és barátságának jelszavát. Ehhez a politikához tartósan hűek maradunk. Napjaink szintjéről visszatekintünk arra az útra, amelyet a kommunisták és dolgozó népünk a CSKP megalakulása óta tett meg. Egyben előre tekintünk a távoli jövőbe, amelytől alapvető céljaink elérését várjuk. A fejleményeknek ez a széles panorámája sok mindent jelez. Amidőn 65 évvel ezelőtt Ľubochňában találkoztak a forradalmi baloldal képviselői, az a kérdés szerepelt napirenden, hogy miként jön létre a kommunista forradalom és miért elkerülhetetlen. Kirajzolódóban voltak az új szocialista társadalom kontúrjai, s e társadalom építéséhez a halhatatlan Lenin vezetésével lelkesen fogtak hozzá a szovjet emberek. Sok minden abból, ami távoli álomnak tűnt a párt alapító tagjainak szemében, tapasztalt és fejlett pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével valósággá vált, s tovább haladunk a fejlett szocializmus új nagyszabású céljai felé vezető úton. ‘
