Új Szó, 1986. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-17 / 14. szám, péntek
ÚJ sző 3 1986. I. 17. ATOMFEGYVEREK NÉLKÜL A HARMADIK ÉVEZREDBE Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának nyilatkozata (ČSTK) - A TASZSZ szovjet hírügynökség szerdán közzétette Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkára nyilatkozatának teljes szövegét. A nyilatkozatban ez áll: Megkezdődött az 1986-os esztendő napjainak számlálása. Jelentős, mondhatni fordulatot eredményező év lesz ez a szovjet állam történelmében, az SZKP XXVII. kongresszusának az éve. A kongresszus kitűzi a politikai, társadalmi-gazdasági és kulturális fejlődés irányvonalát egészen a következő évezredig. Jóváhagyja békés építésünk meggyorsításának programját. Az SZKP minden igyekezetével arra törekszik, hogy biztosítsa a szovjet nép életének további javítását. Elkerülhetetlenül szükség van a nemzetközi életben a jobb irányba történő áttörésre. Ezt várják a Szovjetunió és a világ népei. Ennek alapján az SZKP KB Politikai Bizottsága és a szovjet kormány mindjárt az új év kezdetén több jelentős, alapvető jelleggel bíró külpolitikai akció végrehajtásáról határozott. Ezek célja maximális mértékben elősegíteni a nemzetközi helyzet javulását. Abból indulnak ki, hogy elkerülhetetlenül szükséges a negatív, konfrontációs tendenciák leküzdése, melyek az utóbbi években felerősödtek, utat kell törni a lázas fegyverkezés korlátozásának irányába a Földön, s el kell hárítani az űrfegyverkezést, csökkenteni kell a háborús veszélyt, s létrehozni a bizalom légkörét, mint az államok közötti kapcsolatok nélkülözhetetlen elemét. 1. Az említett akciók közül a legfontosabb az atomfegyverek teljes felszámolásának konkrét programja, amely tartalmazza a pontos időrendet is. A Szovjetunió javasolja, hogy szakaszonként és fokozatosan valósítsák meg és fejezzék be azt a folyamatot, melynek során a Földet az elkövetkező 15 évben, tehát az évezred végéig megszabadítanák a nukleáris eszközöktől. A 20. század adta az emberiségnek az atomenergiát. Azonban az emberi elme e nagy győzelmének eredménye az emberiség önpusztításának eszközévé válhat. Megoldható ez az ellentmondás? Meggyőződésünk szerint igen. Az atoimfegyverek felszámolásához vezető hatékony utak keresése olyan feladat, amelyre telik erőnkből, ha azonnal hozzálátunk megoldásához. A Szovjetunió javasolja, 1986- tól kezdődjék meg az emberiség nukleáris katasztrófától való félelme felszámolása programjának megvalósítása. És az, hogy az idei esztendőt az ENSZ nemzetközi békeévvé nyilvánította, további politikai és erkölcsi ösztönzésnek számít. E téren felül kell emelkedni a nemzeti egoizmuson, a taktikai számítgatásokon, a vitákon és összetűzéseken, amelyek jelentősége teljesen elhanyagolható, ha a legfőbb értéknek - a jövő békéjének és biztonságának - a megőrzésével vetjük össze. Szükséges, hogy az atom energiája kizárólag a békét szolgálja - a mi szocialista államunk következetesen erre törekedett és erre törekszik. Éppen a mi országunkat illeti az elsőség abban is, hogy már 1946- ban felmerült az atomfegyverek gyártása és alkalmazása betiltásának kérdése, s a nukleáris energia békés célú, az emberiség javát szolgáló kihasználásába is miénk az elsőség. Hogyan képzeli el ma a Szovjetunió a gyakorlatban a nukleáris eszközök - beleértve a hordozókat és a tölteteket is - csökkentését, majd teljes felszámolását eredményező lépéseket? Javaslataink összegezve az alábbi pontokat tartalmazzák: Első szakasz. öt-nyolc éven belül a Szovjetunió és az USA a felére csökkenti azon atomeszközeinek számát, amelyekkel kölcsönösen elérheti egymás területét. Az ilyen típusú megmaradt hordozóeszközökön egyik oldalon sem marad több 6 ezer töltetnél. Természetesen az ilyen csökkentés csak akkor lehetséges, ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönösen lemond a csapásmérő úrfegyverek kísérleteiről, gyártásáról és telepítéséről. Amint a Szovjetunió már több ízben figyelmeztetett, a csapásmérő kozmikus fegyverek gyártása meghiúsítja a földi nukleáris fegyverek csökkentésébe vetett reményeket. Az első szakaszban megállapodást érnek el és megvalósítják a Szovjetunió és az USA európai övezetben lévő közepes hatótávolságú rakétáinak teljes felszámolását - mind a ballisztikus rakétákat, mind pedig a robotrepülógé- pekét -, mégpedig első lépésként az atomfegyverek felszámolása felé az európai kontinensen. Emellett az USA-nak köteleznie kell magát, hogy nem adja át más országoknak sem hadászati, sem pedig közepes hatótávolságú rakétáit, Nagy-Britanniának és Franciaországnak pedig kötelezettséget kell vállalnia, hogy nem növeli nukleáris fegyverzetét. Már a kezdet kezdetén is szükséges: a Szovjetunió és az Egyesült Államok állapodjon meg, hogy leállítanak minden nukleáris robbantást, s felszólítják a többi országot is, hogy a lehető leghamarabb csatlakozzanak az ilyen moratóriumhoz. A nukleáris leszerelés első szakasza azért vonatkozik a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra, mert éppen nekik kell példát mutatniuk a többi nukleáris hatalomnak. Ezt teljesen nyíltan elmondtuk Reagan amerikai elnöknek is a genfi találkozón. Második szakasz. Ebben a szakaszban, amelynek legkésőbb 1990-ben meg kell kezdődnie, s öt-hét évig fog tartani, a többi nukleáris hatalom is megkezdi a csatlakozást az atomleszereléshez. Kezdetben köteleznék magukat, hogy befagyasztják atomfegyvereik számát és más országok területén sem tárolnak ilyen eszközöket. A Szovjetunió és az USA ebben az időszakban folytatja a csökkentést, amiről az első szakaszban állapodtak meg, s további intézkedéseket valósítanak meg közepes hatótávolságú atomfegyvereik felszámolása érdekében, valamint befagyasztják taktikai nukleáris fegyvereik számát. Amikor a Szovjetunió és az USA a második szakaszban 50 százalékkal csökkenti nukleáris fegyverzetét, további radikális lépésre fog sor kerülni - minden atomhatalom felszámolja taktikai atomeszközeit, vagyis a maximum ezer kilométer hatótávolságú fegyvereket. Ugyanebben a szakaszban a csapásméró űrfegyverek betiltásáról szóló szovjet-amerikai megállapodásnak többoldalúvá kell válnia, ebben kötelezően részt vennének az élenjáró ipari hatalmak. A nukleáris hatalmak leállítanák atomfegyver-kísérleteiket. Betiltanák az új fizikai elvekre épülő nem nukleáris fegyverek gyártását, azokét, amelyek pusztító hatása megközelíti a nukleáris vagy az egyéb tömegpusztító fegyverekét. Harmadik szakasz. E szakaszban - amely legkésőbb 1995- ben kezdődne - befejezik a mindeddig megmaradt atomfegyverek felszámolását. 1999 végéig semmilyen atomfegyver nem marad a Földön. Kidolgozzák az egyetemes megállapodást arról, hogy ezek a fegyverek már soha többé ne jelenhessenek meg. Tekintetbe kell venni, hogy kidolgozzák az atomfegyverek felszámolásának, leszerelésének, átépítésének vagy a hordozók likvidálásának különleges eljárását. Emellett koordinálják azon fegyverek mennyiségét, amelyeket az egyes szakaszokban el kell távolítani, valamint a helyszíneket is, ahol ezeket likvidálják. A megsemmisített és korlátozott fegyverek állományának ellenőrzését egyrészt a nemzeti műszaki eszközökkel, másrészt pedig a helyszínen lehetne végezni. A Szovjetunió kész megállapodni bármilyen további kiegészítő ellenőrző intézkedésről. Az általunk javasolt nukleáris leszerelési program jóváhagyása kétségkívül kedvezően befolyásolná a két- és többoldalú tárgyalásokat. Továbbá egyértelműen megszabná a megállapodás elérésének és megvalósításának útjait és irányait, konkrét időpontjait, s céltudatos irányt adna a tárgyalásoknak. Ezzel visszafordítanánk azt a veszélyes irányvonalat, amelynek során a lázas fegyverkezés üteme megelőzi a tárgyalások eredményességét. Azt javasoljuk tehát, hogy atomfegyverek nélkül lépjünk a harmadik évezredbe, mégpedig a kölcsönösen elfogadható és szigorúan ellenőrizhető megállapodások alapján. Ha az Egyesült Államok kormánya teljesen és fenntartások nélkül híve az atomfegyverek felszámolásának - amint azt több ízben hangoztatta akkor most van rá lehetősége, hogy ezt a gyakorlatban is igazolja. Ahelyett, hogy az elkövetkező 10-15 évet az új, az emberiség számára rendkívül veszélyes űrfegyverek létrehozására pazaroljuk - ezek állítólag szükségtelenné teszik az atomfegyvereket -, nem ésszerűbb-e közvetlenül megkezdeni e fegyverek felszámolását, s végül teljesen eltávolítani őket? Ismétlem, a Szovjetunió éppen ezt az utat javasolja. A Szovjetunió felhívással fordul minden néphez és államhoz, elsősorban azokhoz, amelyek atomfegyverrel rendelkeznek, hogy támogassák az atomfegyverek felszámolásának 2000-ig szóló programját. Minden elfogulatlan ember számára teljesen nyilvánvaló, hogy e program megvalósításával senki nem veszít semmit, hanem mindenki nyer. Az egész emberiséget érintő problémáról van szó, amelyet csak közösen lehet és kell is megoldani. Minél gyorsabban valósul meg ez a program a gyakorlatban, annál biztonságosabb lesz az élet bolygónkon. 2. A Szovjetunió, tartva magát ehhez az eljáráshoz, s abbeli igyekezetében, hogy további gyakorlati lépést tegyen a nukleáris leszerelési programmal összefüggésben, fontos döntést hozott. Három hónappal meghosszabbítjuk az összes atomrobbantásra elrendelt egyoldalú moratóriumunkat, melynek érvénye 1985. december 31 -én lejárt. Ez a moratórium továbbra is érvényben marad, ha az Egyesült Államok is leállítja nukleáris kísérleteit. Ismét javasoljuk az Egyesült Államoknak, csatlakozzon ehhez a kezdeményezéshez, melynek jelentősége a világon mindenki számára nyilvánvaló. Világos, hogy ennek a döntésnek a meghozatala távolról sem volt könnyű számunkra. Ami a nukleáris kísérleteket illeti, a Szovjetunió nem tanúsíthat a végtelenségig egyoldalú tartózkodást. Túlságosan sok forog kockán, s a felelősség mértéke oly nagy, hogy minden lehetőséget meg kell próbálnunk annak érdekében, hogy a példa erejével hassunk mások magatartására. Minden szakember, tudós, politikus és katona véleménye megegyezik abban, hogy a kísérletek leállítása valóban megbízhatóan szab gátat a nukleáris fegyverek tökéletesítésének. És ez az elsőrendű feladat. Csupán a nukleáris arzenálok csökkentése az atomfegyver-kísérletek betiltása nélkül nem jelent kiutat a nukleáris fenyegetés dilemmájából, mivel az elöregedő eszközöket korszerűsítik, s így megmarad a lehetősége a mind tökéletesebb és halálthozóbb atomfegyverek létrehozásának, s úgyszintén annak a lehetősége, hogy az új típusokat kipróbálják. A kísérletek leállítása tehát gyakorlati lépésnek számít az atomfegyverek felszámolása felé. Előzetesen a következőket akarom elmondani. Az ellenőrzésre, mint az atom robbantásokra elrendelendő moratórium meghirdetésének akadályozására való mutogatás egyáltalán nem megalapozott. Teljes határozottsággal kijelentjük, hogy számunkra az ellenőrzés nem probléma. Ha az Egyesült Államok csatlakozik az összes nukleáris robbantásra elrendelt kölcsönös moratóriumhoz, a moratórium megtartásának szükséges ellenőrzése teljesen biztosítva lesz a nemzeti-műszaki eszközökkel, valamint nemzetközi intézkedésekkel is - a szükséges esetekben a helyszíni ellenőrzéssel is. Felszólítjuk az Egyesült Államokat, hogy állapodjunk meg erről a kérdésről. A Szovjetunió határozottan síkra száll azért, hogy a moratórium kétoldalú, majd pedig sokoldalú akcióvá váljék. Amellett vagyunk, hogy fel kell újítani a háromoldalú tárgyalásokat (a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britan- nai részvételével) az atomfegyverkísérletek általános és teljes betiltásáról. Ezt azonnal, már ebben a hónapban el lehetne kezdeni. A kísérletek betiltásáról ugyancsak készen állunk azonnal megkezdeni a sokoldalú tárgyalásokat a genfi leszerelési konferencia keretében, amelyen minden nukleáris hatalom részt venne. Az el nem kötelezett országok javasolták a légköri, a kozmikus és víz alatti atomfegyver-kísérleteket tiltó 1963-as moszkvai szerződés kiterjesztését azon föld alatti kísérletekre is, melyekre e szerződés nem vonatkozik. A Szovjetunió ezzel egyetért. A múlt év nyarától többször felszólítottuk az Egyesült Államokat, kövesse példánkat és állítsa le az atomrobbantásokat. A közvélemény tiltakozása és sürgetése, az országok többségének kívánsága ellenére Washington erre mindeddig nem volt hajlandó. Az amerikai fél állandóan új nukleáris berendezéseket próbál ki, így folytatja a katonai fölény eléréséről alkotott megvalósíthatatlan álmok kerge- tését. Terméketlen és veszélyes politika ez. Olyan politika, amely méltatlan a jelenlegi társadalom civilizációs szintjéhez. Mivel az Egyesült Államok reagálása nem volt pozitív, a Szovjetuniónak minden joga meg volt ahhoz, hogy 1986 január elsejétől felújítsa a nukleáris kísérleteket. Ha a lázas fegyverkezés szokásos ,,logikája“ szerint jártunk volna el, ennek nyilvánvalóan így kellett volna lennie. Az egész probléma viszont abban rejlik, hogy éppen ezt a - engedjék meg, hogy úgy mondjam - logikát határozottan fel kell számolni. Újabb kísérletet teszünk ebben az irányban. Másként a katonai versengés folyamata lavinává válik, s ez azzal jár, hogy ellenőrizhetetlen lesz az események alakulása. Nem engedhetjük meg, hogy alávessük magunkat a nukleáris fegyverkezés természetének. Ez azt jelentené ugyanis, hogy az ész hangja ellenében, az ember önfentartási ösztöne ellenében cselekszünk. Új, merész megközelítésre van szükség, újszerű politikai gondolkodásra, a népek sorsa iránti hangsúlyosabb felelősségérzetre. Az amerikai kormánynak ismét van ideje arra, hogy mérlegelje javaslatainkat a nukleáris fegyverek, fegyverkísérletek leállításáról és pozitív választ adjon. A világon mindenütt éppen ezt a reagálást fogják várni Washingtontól. A Szovjetunió az Egyesült Államok elnökéhez és Kongresszusához, az amerikai néphez fordul. Van lehetőség az atomfegyverek tökéletesítése és az új fegyverek gyártása folyamatának megállítására. S ezt a lehetőséget nem szabad elszalasztani. A szovjet javaslatok ugyanolyan helyzet elé állítják a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat. E javaslatok nem tartalmaznak kísérleteket a másik fél becsapására vagy letromfolá- sára. Azt ajánljuk, hogy lépjünk az ésszerű, felelősségteljes döntések útjára. 3. A nukleáris arzenál csökkentését és felszámolását célzó program megvalósításához mozgásba kell hozni az egész meglévő tárgyalási rendszert, s biztosítani kell a leszerelési mechanizmusok lehető legkedvezőbb érvényesülését. Most újították fel Genfben az atom- és ürfegyverekról folytatott szovjet-amerikai tárgyalásokat. A múlt év novemberében Reagan elnökkel Genfben megtartott találkozónkon nyíltan beszéltünk azokról a problémákról, amelyek e tárgyalások témáját alkotják, vagyis a világűrről, a hadászati tá- madófegyverekról és a közepes hatótávolságú nukleáris eszközökről. Döntés született a tárgyalások meggyorsításáról, s ez a megállapodás nem maradhat csupán puszta kijelentés. A Genfben tárgyaló szovjet küldöttség utasítást kapott, hogy szigorúan e megállapodással összhangban folytassa a megbeszéléseket. Hasonlóan konstruktív magatartást várunk az amerikai féltől is, mindenekelőtt a világűr kérdésében. A kozmosznak békésnek kell maradnia, nem szabad ott csapásméró fegyverekét elhelyezni. Az ilyen eszközöket gyártani sem szabad. S mindezen túlmenően akár létre is lehet hozni a legszigorúbb ellenőrzést, beleértve a laboratóriumok megnyitását az inspekciók előtt. Az emberiség az új kozmikus korszak felelősségteljes időszakába lépett. Itt az ideje annak, hogy felszámoljuk a kókorszakra jellemző gondolkodást, amikor is a fő gondot a legnagyobb bot vagy a legsúlyosabb kődarab beszerzése jelentette. Ellenezzük az űrfegyvereket. Anyagi és intellektuális potenciálunk biztosítja a Szovjetunió számára bármilyen fegyver gyártásának a lehetőségét, ha erre rá leszünk kényszerítve. Tudatosítjuk azonban, hogy milyen felelősséggel tartozunk a jelenlegi és a jövő nemzedékeknek. Mély meggyőződésünk, hogy nt m a „csillagháborús“ programrral kell lépnünk a harmadik évezredbe, hanem a világűr békés fel(Folytatás a 4. oldalon)
