Új Szó, 1986. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-17 / 14. szám, péntek

ATOMFEGYVEREK NÉLKÜL A HARMADIK ÉVEZREDBE (Folytatás a 3. oldalról) használását célzó átfogó javasla­tokkal, kihasználva az emberiség minden erejét. Javasoljuk, hogy a gyakorlatban is kezdjünk foglal­kozni e tervek fejlesztésével és megvalósításával. Ez a legfonto­sabb utak egyike arra, hogy ho­gyan biztosítsuk a haladást egész bolygónkon, s hogy mindenki szá­mára létrehozzuk a biztonság megbízható rendszerét. Nem szabad megengedni, hogy a lázas fegyverkezés kiterjedjen a világűrre, ami azt jelenti, hogy az atomfegyverek lényeges csökken­tésének útjából eltávolítjuk az aka­dályt. A genfi tárgyalóasztalon fek­szik a szovjet javaslat az atom­fegyverek felére történő csökken­téséről, ami a nukleáris eszközök teljes felszámolása irányában na­gyon fontos lépés lenne. A világűr­rel kapcsolatos probléma megol­dása előtt eltorlaszolni az utat egyet jelent azzal, hogy nem kí­vánják a Földön a lázas fegyver­kezés megállítását. Ezt egyene­sen és hangosan ki kell mondani. Nem véletlen, hogy a lázas nukle­áris fegyverkezés hívei egyben a „csillagháborús“ program szen­vedélyes hívei is. Ez ugyanannak a politikának a két oldala, amely ellentétes az emberek érdekeivel. S most, a nukleáris probléma európai vonatkozásairól. Nagy nyugtalanságot vált ki az a helyzet hogy a józan ész, az európai or­szágok érdekei ellenére folytató­dik Nyugat-Európa egyes orszá­gaiban az elsócsapásméró ameri­kai rakéták telepítése. E témakör­ről már hosszú évek óta folyik a tárgyalás. Emellett Európában egyre rosz- szabbak a biztonság feltételei. Itt az ideje véget vetni az ese­mények ilyen irányú alakulásának, el kell vágni e gordiuszi csomót. A Szovjetunió régóta javasolja, hogy Európában számolják fel mind a közepes hatótávolságú, mind pedig a taktikai fegyvereket. Ez a javaslat továbbra is érvé­nyes. Az ebben az irányban tett első, radikális lépésként most azt ajánljuk - mint már mondottam hogy az általunk javasolt program első szakaszában számoljuk fel a Szovjetunió és az USA összes ballisztikus rakétáját és közepes hatótávolságú robotrepülógépét az európai kontinensen. Ha a genfi tárgyalásokon konk­rét, kézzelfogható eredmények születnének, ez azt jelentené, hogy komoly anyagi tartalommal telítődne meg az általunk javasolt, az atomfegyverek teljes felszámo­lását célzó, 2000-ig szóló program. 4. A Szovjetunió teljesen reális fel­adatnak tartja, hogy még ebben az évszázadban felszámoljuk az olyan barbár tömegpusztító fegy­vereket is, mint a vegyi eszközök. A genfi leszerelési konferencia keretében a vegyi fegyverekről fo­lyó tárgyalásokon az utóbbi idő­ben tapasztalható volt bizonyos haladás. A tárgyalások azonban megengedhetetlenül elhúzódtak. Síkra szállunk azért, hogy meg­gyorsuljon a párbeszéd a vegyi fegyverek betiltásáról és a meglé­vő készletek felszámolásáról szó­ló nemzetközi konvencióról, amely ellenőrizhető lenne, úgy, ahogyan erről Ronald Reagan elnökkel Genfben megállapodtunk. Ami a vegyi fegyverek betiltását és a további leszerelési kérdése­ket illeti, a tárgyalások minden résztvevőjének újszerűen kell te­kinteni a dolgokra. Világosan sze­retném hangsúlyozni, hogy a Szovjetunió e fegyverek és a gyártásukhoz szükséges ipari bázis mielőbbi és teljes felszámo­lása mellett van. Készen állunk időben bejelenteni, hol fekszenek a vegyi fegyvereket gyártó vállala­tok, továbbá biztosítani a gyártás leállítását, megkezdeni a termelő­alapok felszámolását célzó eljárá­sok kidolgozását, s röviddel ezt követően, amint a megállapodás érvénybe lép, hajlandók vagyunk a vegyifegyver-készletek felszá­molására. Emellett mindez szigorú ellenőrzés - beleértve a helyszí­nen történő nemzetközi ellenőr­zést - mellett valósulna meg. A probléma radikális megoldá­sához hozzájárulna néhány ideig­lenes lépés is. Lehetséges lenne például sokoldalú alapon megálla­podni arról, hogy nem adják át a vegyi fegyvereket más államok­nak és nem helyeznek el ilyeneket más államok területén. Ami a Szovjetuniót illeti, gyakorlati poli­tikájában mindig szigorúan tartotta magát ezekhez az alapelvekhez. Felszólítjuk a többi országot, kö­vesse ezt a példát s tanúsítson hasonló tartózkodást. 5. A Szovjetunió javasolja: azzal egyidóben, hogy az államok arze­náljaiból kivonják a tömegpusztító fegyvereket, a szerződésben le­fektetett korlátozások tárgyát ké­pezzék a hagyományos fegyverek és a fegyveres erők is. Az ebben az irányban való el­mozdulás megkezdését jelezhet­né a megállapodás a bécsi tárgya­lásokon. Most minthogyha körvo­nalazódnának a szovjet és az amerikai csapatok létszámának csökkentésére, illetve a Közép- Európában egymással szemben álló csoportosulások fegyveres erői szintjének ezt követő befa­gyasztására vonatkozó lehetsé­ges megállapodások. A Szovjet­unió varsói szerződésbeli szövet­ségeseivel együtt óhajtja az ilyen eredményt a bécsi tárgyalásokon. Ha valóban erre törekszik a másik fél is, akkor 1986 határkő lehet a Bécsben folyó tárgyalások szá­mára is. Abból indulunk ki, hogy a fegyveres erők csökkentésére vonatkozó lehetséges megállapo­dás, érthetően, ésszerű ellenőr­zést követel meg. Erre készen állunk. Ami a csapatok létszámá­nak befagyasztására vonatkozó kötelezettségvállalás teljesítését il­leti, a nemzeti műszaki eszközök kiegészítéseképp olyan állandó központokat is létre lehetne hozni, amelyek azt ellenőriznék, hogy a csökkentés térségébe ne küldje­nek semmilyen katonai kontigen- seket. Néhány szót most az olyan fon­tos fórumról, mint amilyen az eu­rópai bizalom- és biztonságerósítő intézkedésekről és a leszerelésről szóló slfcckholmi konferencia. A konferencia célja az, hogy aka­dályokat emeljen az erő alkalma­zásának és a háborúra - legyen az földi, tengeri vagy a levegőben folytatott háború - való leplezett előkészületek útjába. Ennek lehe­tőségeiről már szóltunk. Véleményünk szerint főleg a je­lenlegi helyzetben elengedhetet­len azon csapatoknak a létszám- csökkentése, amelyek részt vesz­nek azokon a kiterjedt hadgyakor­latokon, amelyekről a helsinki Zá­róokmánnyal összhangban tájé­koztatást kell adni. Elérkezett az idő arra, hogy az olyan problémákról is hatékony tárgyalások kezdődjenek, ame­lyek megoldása még nem szere­pelt a konferencia napirendjén. A leggyengébb pont e tekintetben - mint ismeretes - a szárazföldi csapatok, a haditengerészet és a légierő kiterjedt hadgyakorlatai­ról való tájékoztatás kérdése. Ezek természetesen fontos prob­lémák, s alaposan, az európai bi­zalom növelését szem előtt tartva kell őket megoldani. Ha azonban eddig nem sikerült ezeket a problémákat átfogóan megoldani, miért ne kísérelhet­nénk meg megoldásukat részen­ként? Most például megállapod­hatnánk a szárazföldi csapatok és a légierő nagy hadgyakorlatairól szóló kölcsönös tájékoztatásban, míg a haditengerészet tevékeny­ségének kérdését a konferencia következő szakaszában tűznénk napirendre. Egyáltalán nem véletlen, hogy az új szovjet kezdeményező ja­vaslatok jelentős része közvetle­nül Európát érinti. A békepolitika irányába tett alapvető fordulat megvalósítása során a földrész­nek különleges küldetése lehetne. Ez a küldetés az enyhülés helyre- állítása lenne. Európának e tekintetben meg­vannak a gyakran egyedülálló tör­ténelmi tapasztalatai. Eíég emlé­keztetni rá, hogy az európaiak, valamint az USA és Kanada egye­sített erőfeszítéseivel lett kidol­gozva a helsinki Záróokmány. Ha a béke, az együttműködés és a nemzetközi bizalom problémái­hoz való hozzáállás tekintetében az új gondolkodás és politikai lé­lektan konkrét és kézzelfogható példáját kell felemlíteni, akkor ez a példa számos tekintetben épp ez a történelmi dokumentum lehet. 6. A Szovjetunió, mint az egyik legnagyobb ázsiai hatalom szá­mára Ázsia biztonságának garan­tálása létfontosságú. A nukleáris és vegyi fegyverek felszámolásának az évszázad vé­géig szóló szovjet programja összhangban van az ázsiai föld­rész népeinek akaratával, mivel a béke és a biztonság problémái számukra ugyanolyan sürgetóek, mint az európai nemzetek számá­ra. Nem lehet nem megemlíteni, hogy Japán, két városa, Hirosima és Nagaszaki atombomba-táma- dás áldozatává és Vietnam a vegyi fegyverek bevetésének színhelyévé vált! Nagyra becsüljük azokat a konstruktív kezdeményező ja­vaslatokat, amelyeket az ázsiai szocialista országok, továbbá In­dia és más el nem kötelezett álla­mok terjesztenek elő. Nagy jelen­tőséget tulajdonítunk annak, hogy az ázsiai kontinensen fekvő mind­két nukleáris hatalom - a Szovjet­unió és Kína - kötelezettséget vállalt arra, elsőként nem alkalmaz atomfegyvert. Programunk megvalósítása alapvetően megváltoztatná á hely­zetet Ázsiában, a világnak ebben a részében élő népeket te megsza­badítaná a nukleáris és a vegyi fenyegetés miatti félelemtől, a biz­tonságot ebben a térségben is minőségileg új szintre emelné. Úgy ítéljük meg, hogy progra­munk - valamennyi ázsiai ország erőfeszítéseivel együtt - hozzájá­rul Ázsia biztonságos és tartós békéje átfogó rendszerének a lét­rehozásához. 7. Új javaslataink az egész világ­nak szólnak. Az aktív lépések megtétele a lázas fegyverkezés megszüntetése és a fegyverzet korlátozása területén nélkülözhe­tetlen előfeltétel a szüntelenül súlyosbodó globális problémák megoldása szempontjából is. Ezek közé elsősorban a környezet pusztulását, az új energiaforrások keresésének szükségességét, a gazdasági elmaradottsággal, az éhezéssel, a nyomorral és a be­tegségekkel való küzdelmet sorol­hatjuk. A militarizmus által kikény- szerített „fegyverkezés a fejlődés helyett“ elvet ennek ellenkezőjé­vel - leszerelést a fejlődésért - kell felváltani. A billiós adóssá­gok hurokja, amely jelenleg álla­mok tucatjait és egész földrésze­ket fojtogat, a lázas fegyverkezés közvetlen következménye. A fejlő­dő országokból évente kifacsart több mint 250 milliárd dollár gya­korlatilag megegyezik az Egyesült Államok hatalmas katonai költség- vetésével. S lényegét tekintve ez a hasonlóság távolról sem vé­letlen. A Szovjetunió azon van, hogy a fegyverzet korlátozását és csök­kentését érintő minden intézke­dés, a nukleáris fegyverekről való megszabadulás útján tett minden egyes lépés ne csak nagyobb biz­tonságot eredményezzen a né­peknek, hanem lehetővé tegye azt is, hogy több eszközt fordíthassa­nak az emberek életkörülményei­nek javítására. Nem véletlen, a nemzetek arra törekszenek, hogy megszabaduljanak az elma­radottságtól és elérjék a magasan fejlett ipari országok szintjét, s a gazdaságukat kimerítő, az im­perializmussal szembeni eladóso­dásuktól való megszabadulás táv­latait a fegyverzet korlátozásával és felszámolásával, a katonai kia­dások csökkentésével és az erő­forrásoknak a társadalmi és gaz­dasági fejlesztésre való fordításá­val kapcsolják össze. Ez a téma bizonyára jelentős helyet kap azon a nemzetközi konferencián, amely idén nyáron Párizsban a leszerelésről és a fej­lődésről fog tárgyalni. A Szovjetunió ellenzi, hogy a le­szerelés területén hozott intézke­dések megvalósítását az ún. regi­onális konfliktusoktól tegyék füg­gővé. E mögött a leszerelésre való áttérés készségének a hiánya hú­zódik meg, s az a törekvés, hogy szuverén nemzetekre idegen aka­ratot és olyan rendszert kénysze­rítsenek, amely lehetővé tenné, hogy egyes országok más orszá­gok számlájára javítsák létfeltéte­leiket, egyes államok vagy agresz- szív csoportok egoista, nagyhatal­mi céljaikra használják ki mások természeti, emberi és kulturális erőforrásait. A Szovjetunió ez el­len emelte fel szavát és a jövőben is küzdeni fog ellene. A nemzetek szabadságának, a békének, a biz­tonságnak, a nemzetközi jogrend megszilárdításának a következe­tes híve volt és az is marad. Célja nem a regionális konfliktusok ki­élezése, hanem igazságos alapo­kon, kollektív erőfeszítésekkel va­ló mielőbbi felszámolásuk. Ma nincs hiány a béke ügye iránti odaadást hangoztató nyilat­kozatokban. A béke pilléreinek erősítését célzó konkrét tettekben azonban hiány érezhető. A béke­szerető szavak mögött túl gyakran a háborús előkészület, az erő poli­tikája húzódik meg. Emellett ma­gas rangú politikusok szájából olyan nyilatkozatok is hallhatók, amelyek lényegében arra irányul­nak, hogy semmivé váljon mindaz az új, ami ma kedvezően hat a nemzetközi kapcsolatokra, vagy­is „Genf szelleme“. Ez nem korlátozódik csupán a nyilatkoza­tokra. Előre megtervezett akciókat hajtanak végre az ellenségeske­dés és a bizalmatlanság szítására, az enyhülés ellenpólusának - a konfrontációnak a feléleszté­sére. Az ilyen akciókat és az ilyen gondolkodást elutasítjuk. Azt akar­juk, hogy 1986 ne csupán a béke évévé váljon, hanem tegye lehető­vé, hogy a XX. századot a béke és a nukleáris leszerelés jegyében fejezzük be. Az általunk előter­(Folytatás az 1. oldalról) A tudósító erre megjegyezte, hogy a külügyminiszter válasza kétér­telműnek tűnik. Shultz kijelentette, nem ez volt a szándéka, s megis­mételte, hogy az USA az atom­fegyverek felszámolására törek­szik. Az amerikai tévé- és rádióállo­mások a szerda esti, illetve éjsza­kai híreikben kiemelten foglalkoz­tak Mihail Gorbacsov nyilatkozatá­val. Figyelemre méltónak tartották azt a körülményt, hogy a Szovjet­unió a genfi tárgyalások negyedik fordulójának előestéjén hozta nyil­vánosságra új indítványait. A ja­vaslatok közül a híradások ki­emelték, hogy a Szovjetunió meg­hosszabbítja az atomrobbantá­sokra elrendelt egyoldalú morató­riumot és ezen kívül javasolja, hogy a XX. század végéig három szakaszban számolják fel az összes nukleáris fegyvert. Az állo­mások emlékeztettek rá, az új szovjet javaslat azzal számol, hogy mindkét ország lemond az űrfegyverek kifejlesztéséről. Az amerikai hírközlő eszközök ugyan egyelőre nem kommentál­ták a szovjet leszerelési javaslato­kat, ám több interjút közöltek ki­emelkedő amerikai politikusokkal. Néhányan közülük egészében vé­ve kedvezően reagáltak az új in­dítványokra, többen azonban fenntartásaikat hangoztatták és igyekeztek csökkenteni a szovjet kezdeményezés jelentőségét. Az utóbbi idők állítólagos amerikai le­szerelési kezdeményezéseire em­lékeztettek, egyebek között az 1983-ban született ún. nullaválto­zat irreális és elfogadhatatlan kon­cepciójára. A másik oldalon pl. a CBS tévéállomás lehetővé tette, hogy nézői meghallgassák Vla­gyimir Susztov szovjet ENSZ- nagykövetnek a kommentárját. jesztett új külpolitikai javaslatok komplexumának célja az, hogy az emberiség békés égbolt és világűr alatt köszöntse a 2000. évet, hogy ne ismerje a nukleáris, a vegyi vagy más pusztulás fenyegetésé­től való félelmet, s biztos legyen abban, hogy az emberi faj fenn­marad. A béke megóvása és az átfogó nemzetközi helyzet javítása érde­kében javasolt új, határozott lépé­sek kifejezik bel- és külpolitikánk lényegét és szellemét, szerves összekapcsolódását. Annak az alapvető történelmi törvényszerű­ségnek a kifejezői, amelyet Vla­gyimir lljics Lenin hangsúlyozott. Az egész világ látja, hogy orszá­gunk még magasabbra emeli a béke, a szabadság, a humaniz­mus zászlaját, amelyet bolygón­kon a nagy október vont fel. Amikor a béke megőrzéséről, s arról van szó, hogy az emberi­ség megszabaduljon az atomhá­ború fenyegetésétől, senki sem állhat félre, senki sem lehet kö­zömbös megfigyelő. Ez mindenki ügye. Minden állam hozzájárulá­sának - legyen szó nagy vagy kis államról, szocialista vagy tőkés ál­lamról - megvan a maga jelentő­sége. Valamennyi felelős politikai párt, minden társadalmi szervezet, minden ember hozzájárulása je­lentős. Nincs sürgetőbb, neme­sebb és humánusabb feladat, mint hogy e nemes cél elérése érdeké­ben minden erőfeszítést egyesít­sünk. Ezt a feladatot a jelenlegi nemzedéknek kell teljesítenie, nem szabad átruházni az utódok­ra. Ez a kor követelménye, ha úgy tetszik, a döntéseinkért és tettein­kért vállalt történelmi felelősség súlya abban az időszakban, amely a második évezredből még hátra van. A béke és a leszerelés irányvo­nala az SZKP és a szovjet állam politikájának gerince volt és az lesz a jövőben is. A Szovjetunió, amely ezt a politikát aktívan való­sítja meg, kész a széles körű együttműködésre mindazokkal, akik a józan ész, a jószándék és az emberiség háborúk és fegyve­rek nélküli jövőjéért viselt felelős­ség tudatosításának pozícióin állnak. PÁRIZS - A France-lnter rádió- állomás és az Antenne-2 tévé­program Mihail Gorbacsov javas­latait olyan tervként jellemezte, amely azt vázolja fel, hogyan le­hetne megszabadítani a világot az atomfegyverektől. Jean Bothorel, a fent említett tévéállomás kom­mentátora egyebek között kijelen­tette: „A szovjet javaslatok persze csak azzal a feltétellel érvénye­sek, ha az Egyesült Államok le­mond úrfegyverkezési programjá­ról. Ronald Reagan amerikai elnök ugyanis azt állítja, hogy az űrpajzs megépítésével az atomfegyverek­től való félelmet akarja megszün­tetni. Mihail Gorbacsov azt vála­szolja neki, hogy egy ilyen pajzs teljesen felesleges, elég, ha meg­állapodunk az atomfegyerek fel­számolásáról, ez egyszerűbb és olcsóbb lesz. Most az amerikai elnökön múlik, hogyan válaszol ezekre a javaslatokra“. Az AFP hírügynökség Mihail Gorbacsov kezdeményezéseit a nukleáris leszerelés átfogó ter­veként jellemzi. Ezzel összefüg­gésben rámutat, hogy a szovjet programmal szemben ott áll Ro­nald Reagan amerikai elnök ún. hadászati védelmi kezdeménye­zése, amelyről Washington nem hajlandó lemondani. LONDON - Annak ellenére, hogy a brit lapokat elsősorban a Westland-botrány foglalkoztatja, az újságok nagy terjedelmet szen­teltek a szovjet békekezdeménye­zéseknek. A The Guardian például azt írta, hogy a Szovjetunió „töké­letesen időzített javaslatával ismét magához ragadta a propaganda­kezdeményezést, amikor az USA, Nagy-Britannia és Franciaország elé terjesztette az atomfegyverek lépésenkénti felszámolásának 15 évre szóló programját“. A Mihail Gorbacsov által ismertetett új szovjet javaslatok nemzetközi visszhangja ÚJ SZÚ 4 1986. I. 17.

Next

/
Thumbnails
Contents