Új Szó, 1986. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-16 / 13. szám, csütörtök

ÚJ szú 3 1986. I. 16. Mihail Gorbacsov jókívánságai a kelet-afrikai csúcskonferencia résztvevőihez Papandreu Belgrádban (ČSTK) - Andreasz Papandreu, a görög kormány elnöke szerdán hiva­talos baráti látogatásra Jugoszláviába érkezett. Milka Planine kormányfővel az időszerű nemzetközi kérdésekről, a két ország együttműködésének fej­lesztéséről folytat tárgyalásokat. Fo­gadja őt Radovan Vlajkovics, az államelnökség elnöke és Vidoje Zsar- kovics, a JKSZ KB Elnökségének el­nöke. A megbeszéléseken különös fi­gyelmet fordítanak a Földközi-tenger térségében és a Balkánon zajló ese­ményekre, s ezzel kapcsolatban véle­ménycserét folytatnak a balkáni orszá­gok együttműködésének fokozásáról. Amerikai egyházak vádolják a kormányt (ČSTK) - Az Egyesült Államok pres- biteriánus és luteránus egyháza, vala­mint több vallási szervezet az alkotmá­nyos jogok és szabadságjogok durva megsértésével vádolta meg a Reagan- kormányt. A phoenixi (Arizona állam) kerületi bírósághoz eljuttatott beadvá­nyukban az egyházi szervezetek fel­hívják rá a figyelmet, hogy a hatóságok üldözik azokat a papokat és hívőket, akik fellépnek az USA agresszív kö­zép-amerikai politikája ellen. A hatóságoknak az egyházak elleni kampánya annak a 11 egyházi szemé­lyiségnek a politikai perével érte el a tetőpontját, akik nyíltan bírálták az USA katonai beavatkozását Közép- Amerikában és ezért börtön- vagy pénzbüntetés vár rájuk. Dél-Arábla és Aden 129 évi angol gyarmati uralom után, az ott éló népek négy évig tartó szabadság- harca nyomán 1967. november 30- án vált függetlenné. A 333 ezer négyzetkilométernyi terület na­gyobb részét kopár hegyek és siva­tagok uralják, viszonylag kevés a termőterület, fővárosa Aden. Szomszédai Észak-Jemen, Szaúd- Arábla és Oman. Fekvése miatt- a Vörös-tenger bejáratánál terül el- stratégiai jelentőségű. Ezzel Is ma­gyarázható, hogy a volt gyarmattar­tó hatalom többször Is kísérletet tett a demokratikus átalakulás megaka­dályozására. E próbálkozásokat azonban a nemzeti hazafias frontba tömörült erők rendre meghiúsí­tották. A belső és külső reakciós erők ellen vívott harcban a hazafias front is megosztottá vált. Végül Is azon­ban győzött a forradalmi szárny, amely Abdel Fatah Iszmall és All Rubeya vezetésével 1969 júniusá­ban átvette a hatalmat. Ebben az időszakban kezdődik az ország szo­cialista orientációja, s 1970. novem­ber 30-án, a felszabadító harc győ­zelmének 3. évfordulóján kiáltják ki a Jemeni Népi Demokratikus Köztár­saságot. Kezdetét veszi a földre­form, a természeti kincsek és a na­gyobb vállalatok államosítása. (ČSTK) - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára üzenetet küldött hat kelet-afrikai ország ál­lam- és kormányfőinek, akik teg­nap kezdték meg tanácskozásu­kat Dzsibutiban. E találkozó célja egy olyan kormányközi szervezet létrehozása, amelynek feladata a szárazság ellen és a térség gazdasági fejlődéséért vívott küz­delem. A Szovjetunió meggyózódéses híve az államok közötti egyenjogú és kölcsönösen előnyös együtt­működésnek, a barátság elmélyí­tésére törekszik a felszabadult or­szágokkal, s támogatja az önök országainak azon igyekezetét, hogy közösen oldják meg a bo­nyolult társadalmi, gazdasági és (ČSTK) - Az SZKP KB határo­zatot fogadott el a dolgozók meg­betegedéseinek megelőzésével, illetve csökkentésével kapcsolat­ban. A dokumentumot számos nagyvállalat párt- és szakszerve­zeti szervei és gazdsági vezetői munkájának tapasztalatai alapján dolgozták ki. 1978 júniusában All Rubeya meg­kísérelte magához ragadni a hatal­mat. Az akciót azonban a köztársa­sághoz hú népi erők meghiúsították. Az elnöki tanács új elnökévé Abdel Fatah Iszmailt választották meg. Még ez év októberében - több hala­dó szervezet egyesülésével - létre­jött a Jemeni Szocialista Párt, amelynek főtitkára ugyancsak Isz­mall, míg a kormáhy miniszterelnö­ke All Nasszer Mohammed lett. A párton belüli ellentétek azonban ismét kiújultak, s 1980 áprilisában Iszmailt leváltották, az államfő és a párt főtitkára is Ali Nasszer Mo­hammed lett. A Jemeni Szocialista Párt 1985 októberében tartotta meg 3. prog­ramadó kongresszusát, amely a tár­sadalmi és a gazdasági átalakulás ökológiai problémákat - hangsú­lyozza az üzenet. Hisszük, hogy a kelet-afrikai ál­lamok konstruktív együttműködé­se az adott területen országaik népeinek javára válik, s hozzájárul a kölcsönös megértéshez és bé­kéhez e térségben. Reméljük, elő­segíti a világban mindazon erők konszolidációját, amelyek a társa­dalmi haladásra, az új, igazságos nemzetközi gazdasági rendre, a háborús fenyegetés elhárításá­ra, a nemzetközi politikai és gaz­dasági légkör javítására töreked­nek, s harcolnak a gyarmatosítás és újgyarmatosítás, valamint a fajüldözés ellen. Az SZKP KB főtit­kára végezetül sikeres és gyümöl­csöző együttműködést kívánt. A határozat megállapítja, az egyes ágazatokban ki kell dolgoz­ni az „Egészség“ c. programokat, amelyek magukba foglalják a megbetegedések csökkentésé­hez vezető termelő-, megelőző és gyógyító tevékenység tervezésé­nek és megvalósításának átfogó javaslatát. A dokumentum megállapítja: az egészségügyi minisztériumnak és szerveinek biztosítaniuk kell az or­vosi ellátás szervezésének továb­bi tökéletesítését. Az SZKP KB hangsúlyozza, a dolgozók egészségének meg­szilárdítása és védelme fontos ré­sze a párt szociális és gazdasági politikájának. Jugoszláv veteránok nyilatkozata (ČSTK) - A jugoszláv nemzeti felszabadító háború veteránjainak szövetsége Belgrádban nyilatko­zatot adott ki, amelyben élesen tiltakozik az ellen, hogy a napok­ban Bécsben leleplezték Alexan­der Löhr náci háborús bűnös em­léktábláját. Az eseményt vala­mennyi antifasiszta harcost ért sé­relemként értékeljük - hangsú­lyozza a nyilatkozat, s leszögezi: Löhr adott parancsot Belgrád bombázására, s a romok alatt több mint 2 ezer ártatlan ember lelte halálát. Megemlékezni erről az ember­ről egyet jelent a fasiszta háborús bűncselekmények rehabilitására tett kísérlettel. A jugoszláv nép számára meglepetés, hogy egy olyan ország jár el így, amely Jugoszláviával baráti kapcsolato­kat tart fenn - áll a nyilatkozatban. meggyorsítását és az életszínvonal emelését tűzte ki célul. Az ország 2 milliónyi lakosságának a többsége földműveléssel és állattenyésztés­sel foglalkozik, az ipar az eddigi erőfeszítések ellenére sem fejlődött a kívánt ütemben. Viszont jelentős sikereket értek el az oktatás, az ön­tözéses gazdálkodás és az egész­ségügy fejlesztésében. , A Jemeni NDK-t megalakulása óta szoros szálak fűzik a szocialista or­szágokhoz, képviselői megfigyelő­ként részt vesznek a KGST ülésein, s barátsági szerződést kötött a Szovjetunióval. Tőkés partnerei közül Japán, Nagy-Brltannla és Franciaország érdemel említést. Az ország vezetése mindig az arab egység védelmezőjeként lépett fel, ennek tudható be, hogy az arab országok többségével jók a kapcso­latai. Pozitív szerepet játszott a PFSZ egységének helyreállítására tett kísérletekben is, és a kényszerű bejrúti kivonulás után jelentős lét­számú palesztin egységeket foga­dott be. (N) G enfben ma kezdődik az atom- és úrfegyverekről folytatott szovjet-amerikai tárgya­lások negyedik fordulója. A har­madik - amely a Gorbacsov-Rea- gan csúcstalálkozó előtt fejeződött be - sem hozott lényeges ered­ményt, ezért önként adódik a kér­dés: hogyan alakulhat a leszerelé­si tárgyalások sorsa a csúcstalál­kozó után? Biztos választ senki sem tud adni, támpontul szolgálhatnak azonban a csúcs óta eltelt közel két hónap eseményei, illetve az amerikai kormányzat lépései. Hangsúlyozni kell, a konkrét politi­kai tettek az iránya­dóak, hiszen sza­vakban a washing­toni vezetők az utóbbi időben sok­szor kinyilatkoztat­ták, hogy békére, a szovjet-ameri- kai kapcsolatok javítására töre­kednek. A gyakorlat ellentétes ezekkel az állításokkal, több olyan eseménynek lehettünk tanúi, amelyek hátterében nem az eny­hülés iránti igény, hanem inkább a feszültségszítás szándéka hú­zódik meg. A csúcstalálkozóról kiadott kö­zös nyilatkozat sarkalatos tételei közé tartozik: a felek egyetértettek abban, hogy az atomháborút nem lehet megnyerni, kirobbantani pe­dig nem szabad. Megállapodtak továbbá, hogy a genfi leszerelési tárgyalásokon meggyorsítják a munkát, ami alatt azon felada­toknak a végrehajtása értendő, amelyekről a külügyminiszterek tavaly januárban egyeztek meg. Vagyis: ki kell küszöbölni az űr­fegyverkezési hajszát, meg kell szüntetni a földi fegyverkezést, korlátozni és csökkenteni kell az atomeszközöket, s megszilárdíta­ni a hadászati stabilitást. Washingtonban értésre adták: a leszerelési tárgyalások kulcskér­désében, azaz az űrfegyverkezést illetően álláspontjuk nem változott. Reagan még a szovjet néphez intézett újévi üzenetében is védel­mezte „stratégiai védelmi kezde­ményezését" (SDI), azt állítva, hogy az „űrpajzs“ fölöslegessé teszi az atomfegyvereket. E prog­ram azonban egyértelműen a ha­dászati stabilitás felborítását cé­lozza, s ösztönzi a lázas nukleáris fegyverkezést is (lásd a december végi nevadai kísérletet). A helyze­tet még veszélyesebbé teszi, hogy a brit és a nyugatnémet vezetés csatlakozott az SDI-hez. Az ame­rikaiak Nevadában végrehajtott atomrobbantása azt a célt szolgál­ta, hogy kipróbálják az úrlézerek nukleáris gerjesztési rendszerét, ami bizonyítja, hogy a „csillaghá­borús“ program nukleáris prog­ram. S ha az USA kifejleszti és a világűrbe telepíti az ilyen esz­közt, azzal lényegében lehetetlen­né teszi a megállapodást a világűr békés célú felhasználásáról, s nem utolsósorban pedig meg­sérti a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról 1972-ben kötött szovjet-amerikai szerződést. Nem véletlen: a nevadai kísér­letet akkor hajtották végre, amikor Moszkva ismételten felszólította- és ezt sürgette a közvélemény is- az USA-t, hogy csatlakozzon a Szovjetunió által tavaly augusz­tusban az atomrobbantásokra egyoldalúan elrendelt moratórium­hoz (ez január 1 -ón lejárt). A felsorolást folytatni lehet az­zal, hogy Reagan ugyancsak de­cember végén Afganisztán ürü­gyén éles hangnemben támadta a Szovjetuniót. Ugyanezekben a napokban látott napvilágot a wa­shingtoni kormány „jelentése“- Reagan írt hozzá kísérőlevelet- amely az érvényben levő fegy­verzetkorlátozási megállapodások megsértésével vádolja Moszkvát. Lapunkban az utóbbi hetekben szovjet és nyugati szakértőktől is több cikket közöltünk, amelyek e szerződések egyes pontjait részletesen elemezve bizonyítot­ták a fehérházi állítások valótlan­ságát, illetve azt, hogy azoknak éppen a fordítottja igaz. Elég arra a levélre utalni, amelyben Wein­berger hadügyminiszter felszólítja az amerikai elnököt a SALT-2 be nem tartására. Ugyancsak összeegyeztethe­tetlen a csúcstalálkozón született megállapodásokkal, az ott meg­kezdődött folyamattal, hogy az USA meghirdette az „új globaliz- mus" politikáját. Ez egyenlő a más államok belügyeibe való leplezet­len beavatkozással, ami magában rejti az új katonai konfliktusok ki­robbanásának korántsem elha­nyagolható veszélyét. Példa erre a jelenlegi Líbia elleni hadjárat. Nem kétséges, az Egyesült Álla­mok lépéseinek igazi oka nem a decemberi bécsi és római me­rénylet, hanem az, hogy az észak­afrikai arab ország keresztezi a térségben az amerikai céiok rea­lizálását. Washingtonban mind­máig nem emésztették meg, hogy a líbiai forradalom győzelme után államosították az amerikai érde­keltségeket. Miért említjük a genfi leszerelési tárgyalások kapcsán ezt a példát is? Az amerikai kato­nai beavatkozás veszélye fennáll, ami rendkívüli mértékben élezné az amúgy is bonyolult közel-keleti és az átalános nemzetközi helyzetet is. A szovjet-amerikai leszerelési párbeszéd, a két nagyhatalom vi­szonya nem vonatkoztatható el a nemzetközi légkörtől. S végül, Líbia esete igazolja, egyes wa­shingtoni vezető körök politikai irányvonala Genf ellenére sem változott. A csúcstalálkozó kétségkívül hozzájárult a nézetek tisztázásá­hoz, a kétoldalú kapcsolatok bizo­nyos mértékű élénküléséhez, a nemzetközi légkör javításához. Vagyis, a népek azt remélték remélik tőle, hogy olyan út kezde­tét jelenti, amely a biztonságosabb világ megteremtéséhez vezet. Ér­demes ezzel kapcsolatban utalni Vagyim Zaglagyimnak, az SZKP KB nemzetközi osztálya helyet­tes vezetőjének interjújára, ame­lyet a múlt hét végén a Népsza­badságnak adott: „Genf óta a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok kapcsolatainak légköre, s ál­talában a nemzetközi légkör is va­lamelyest javult. De nézetem sze­rint veszélyes hiba volna ennek a javulásnak a jelentőségét felna­gyítani. Az USA gyakorlati csele­kedetei láttán ugyanis felvetődik a logikus kérdés: vajon nem arra próbálják-e felhasználni ezt az új légkört, hogy a régi politikát álcáz­zák vele?“ A negyedik forduló sem lesz egyszerűbb vagy zökkenő- mentesebb a korábbiaknál. Ter­mészetesen jó volna, ha eredmé­nyesebb lenne. A szovjet küldött­ség most is e célt fogja követni - ilyen szellemben fogalmazott Viktor Karpov küldöttségvezetó keddi repülőtéri nyilatkozatában. Hasonló magatartást vár el a Szovjetunió a másik fél részéről MALINÁK ISTVÁN Kampelman repülőtéri nyilatkozata (ČSTK) - A nukleáris és úrfegy- verekról szóló szovjet-amerikai tárgyalások ma kezdődő 4. fordu­lójára megérkezett Genfbe az USA küldöttsége is, amelyet Max Kampelman vezet. Kampelman repülőtéri nyilatko­zatában elmondta, kormánya az­zal bízta meg az amerikai küldött­séget, hogy „gyorsítsa meg a nuk­leáris fegyverzet korlátozását és a hadászati stabilitás megszilárdí­tását elősegítő módozatok kere­sését“, ahogy abban novemberi találkozóján Ronald Reagan amerikai elnök és Mihail Gorba­csov, az SZKP KB főtitkára meg­állapodott. Az amerikai küldöttségvezető kijelentette, a tárgyalások „a lázas fegyverkezés világűrre való kiter­jesztésének megakadályozását és a földön folyó fegyverkezés meg­szüntetését“ célozzák. Ezzel el­lentmondóan utalt arra, hogy Wa­shington folytatni kívánja a „csil­lagháborús“ programként ismert ún. hadászati védelmi kezdemé­nyezést. Sajtótájékoztató Moszkvában Peltier szabadon bocsátásáért (ČSTK) - Az amerikai indiánok jogaiért harcoló, s ezért bebörtönzött Leonard Peltier fe­lesége, aki a szovjet békebizottság meg­hívására tett látoga­tást a Szovjetunió­ban, Moszkvában sajtókonferenciát tartott. Többek kö­zött emlékeztetett rá, hogy férjét 1977- ben törvényellene­sen kétszeres élet­fogytiglani börtön- büntetésre ítélték. Stephanie Peltier hangsúlyozta: férjé­nek szabadon bo­csátásáért és az USA területén élő mintegy 14 millió in­dián tisztességes életének biztosítá­sáért küzd. A sajtóértekezle­ten jelen volt John Priviter, Peltier védőügyvédje is. Beszámolt arról, hogy az indián polgárjogi harcos támogatására hatalmas nemzetközi kampány kezdődött. Elmondta, a szovjet nép szolidaritása jelentős ösztönző erő e harc folytatásához. Billy Wahpepah, az indiánmozgalom ismert aktivistája a sajtóértekez­leten tájékoztatott azokról a kegyetlen körülményekről, amelyek között ma az amerikai őslakosság él. KISLEXIKON Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság Stephanie Peltier és kísérete Leningrádban (ČSTK-felvétel) AZ SZKP KB HATÁROZATA Az egészségügyi ellátás javításáról Negyedik forduló

Next

/
Thumbnails
Contents