Új Szó, 1986. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-16 / 13. szám, csütörtök

A Kommunista Internacionálé hívását követve EMLÉKEZÉS A ĽUBOCHŇAI KONGRESSZUS 65. ÉVFORDULÓJÁN KOMMENTÁLNIUK Jobb felkészüléssel Az év utolsó két hónapjában minden egyes munkahelyen a pártalapszervezetek évzáró taggyűléséről beszéltek a leg­többet. Tegyük hozzá: a feladatok teljesítésének (vagy nem teljesítésének) gondja mellett. Bár nem lehet egyiket a másik­tól különválasztani, hiszen az évzáró taggyűléseken jelentős helyet és terjedelmet kapott a tervfeladatok teljesítése. A korábbi évek gyakorlatától eltérően, egyes esetekben talán valamivel többet is foglalkoztak ezeken a tanácskozásokon a termelési feladatokkal, mint a pártélettel. A további jellem­zője volt az évzáró taggyűléseknek a nyílt, bíráló hangvétel. Kevesebb szó esett arról, amit egy-egy közösség jól csinált, mint arról, milyen fogyatékosságok találhatók még a tevé­kenységben. Az érdemék és eredmények felsorolása helyett inkább arról beszéltek, amin még javítani kell. Szinte mindegyik évzárón szóltak a CSKP KB Elnöksége Leveléről - de sok alapszervezetben csak a korrupcióra és a szocialista vagyon fosztogatására gondolnak, ha a Levélről beszélnek. Pedig milyen tetemes kárt okoz például a népgaz­daságnak az olyan traktoros, aki munkája végeztével nem tisztítja meg a gépet, elmulasztja a szükséges karbantartást. A vitafelszólalásokból kitűnt: a kommunisták a jövőben még következetesebben kívánnak harcolni a felelőtlenség, a hanyagság, a felületesség ellen - ez pedig csak fokozot­tabb és szigorúbb ellenőrzéssel, és nem utolsósorban sze­mélyes példamutatással valósítható meg. Ugyanis, ha szavainkat, elhatározásainkat tettekre akarjuk váltani, minden téren jó munkát kell végeznünk. Szakmai vonalon csakúgy, mint a pártmunkában. A minőségi követel­mény ez utóbbi esetben éppúgy kötelező, mint a lelkiismere­tesen végzett munka. Előfordul még, hogy a pártgyűlés határozatai - bár konkrétak és a teljesítés határidejét is megjelölik, a teljesítés módját és formáját tekintve nem eléggé körvonalazottak. A pártalapszervezetek életében lezárult egy tevékeny mun­kaszakasz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a pihenés a lazítás ideje következik. Korántsem. Az üzemi pártkonfe­renciák után a kommunisták városkerületi és járási tanács­kozásai a felelősségteljes, megfeszített munka visszatükrö­ződése is egyúttal. Az elvárások nagyok. A maga környezeté­ben minden kommunista és pártonkívüli tudja, hol vannak a gyenge pontok, amit erősíteni kell. Viszont annak is tudatában vagyunk, hogy miben van az erősségünk. És ezt kell kihasználni, erre kell építeni. Az év eleje a tervezések időszaka s az elhatározásoké. Az elmúlt évek tapasztalataiból ki-ki levonja a tanulságokat, jókat, rosszakat egyaránt. A kezdődő évben mindannyian csak a jót szeretnénk folytatni s kerülni a buktatókat. Helye­sen járunk el, ha a ránk váró feladatok elvégzésében az eltelt évek tapasztalataiból merítünk, ha sikert hozó munkánkat kamatoztatjuk. Nem áltatjuk magunkat azzal, hogy ez az év könnyebb lesz, mint az előző. De tudva, hogy nem számítha­tunk könnyű sikerekre, jobban felkészülünk az elvégezendő feladatokra. A felbukkanó akadályok előtt pedig nem hátrá­lunk meg, hanem - ha nem is könnyen, de legyőzzük azokat. S ehhez nem kell más, mint szorgalom, optimizmus, szívesen és jó kedvvel végzett becsületes munka. KOPASZ CSILLA Egymillió telefonállomás Szlovákiában Az 1920-as decemberi általá­nos sztrájk leverésével a szociál­demokrata párt kommunista párttá való alakulását nem sikerült meg­akadályozni. Sót, a folyamat nem utolsósorban éppen az említett események következtében gyor­sult meg, főleg Szlovákiában, ahol 65 évvel ezelőtt a ľubochňai kong­resszuson érte el csúcspontját. Szlovákia munkásmozgalmát már az előző időszakban is jelen­tős balratolódás jellemezte. Lé­nyegében ennek köszönhetően volt ezen a területen az új típusú párt megalakulása gyorsabb és zökkenőmentesebb, mint például a cseh országrészekben. A balra­tolódás folyamatában nagy szere­pük volt a magyar kommunisták­nak is, akik cseh, szlovák és né­met társaikkal együtt az új köztár­saság első esztendejének nehéz körülményei között tovább folytat­ták a harcot a szocialista forrada­lom győzelméért, bíztak a nemzet­közi proletárforradalom újbóli ki­bontakozásában. E szempontból különösen nagy szerepet játszott a magyar kommunista emigráció, amelynek központja a Magyar Ta­nácsköztársaság leverése után Bécsben volt. A bécsi központ már 1920 első felében is számos ma­gyar kommunistát küldött hozzánk ažzal a céllal, hogy bekapcsolják őket a csehszlovákiai szociálde­mokrata baloldal küzdelmébe, amely a kommunista párt megte­remtését tűzte ki célul. A szlovákiai és kárpát-ukrajnai munkásmozgalom központi prob­lémája a soknemzetiségű mun­kásosztály szervezeti egyesítése volt. Figyelemre méltó, hogy a szlovákiai magyar munkások ennek az internacionalista egy­ségnek a kialakításában az élvo­nalba kerültek. Ungváron (Uzsgo- rod) 1920 tavaszán létre is jött egy valamennyi nemzet forradalmi harcosait egyesítő, új típusú párt. A magyar kommunisták tevékeny­sége arra is irányult, hogy elszige­teljék a munkásmozgalmon belüli jobboldali erőket. Sikerrel vették fel a harcot a nacionalizmus ellen - méghozzá abban a nehéz időj szakban, amikor Szlovákia vissza­szerzéséért több irredenta kísér­letre került sor, s a magyar töme­gekben nagy volt a tanácstalan­ság, illetve a nacionalista fertőzés veszélye. A jobboldali szociáldemokrata Göndör Ferenc írta, hogy a ma­gyar kommunisták elárasztották Szlovákiát és ..... lelkiismeretlen bű nös munkájukkal sikerült né­hány hónap alatt teljesen feldúlni és teljesen tönkretenni a cseh­szlovákiai magyar munkásmoz­galmat... Sikerült nekik féktelen akciójukkal megtébolyítani a ma­gyar munkásokat, akik tömegesen hagyták el a szociáldemokrata alapot, és aránylag igen rövid idő alatt a magyar munkásság túlnyo­mó többsége a bolsevikok táborá­ban volt... az ő érdemük és dicső­ségük marad örökre, hogy az Nemcsak hazánk, de egész Eu­rópa legkorszerűbb gyapotfeldol­gozó gyárai közé tartozik a Cseh- szlovák-Szovjet Barátság nevet viselő lévai (Levice) Levitex nem­zeti vállalat. A gyár kapuit kiváló minőségű termékek hagyják el. Előállítanak itt pamut- és ágyne­műszövetet, ruha- és ingalap­anyagot, valamint különféle bútor­huzatokat. A vállalathoz további két szövógyári részleg tartozik, Kuklovban és Vysoká nad Mora- vouban. Termékeik igen kereset­tek nemcsak idehaza, hanem kül­földön is. Tizenöt éves fennállásuk óta a világ 24 országába exportál­tak. 1982-ben termelési program­jukba a hazai textilipar újdonsága­ként a METAP kötöttszövet előállí­tását is besorolták. A rohamosan növekedő igények kielégítése cél- * jából állandóan szem előtt tartják az innováció és a korszerűsítés fontosságát. Évente mintegy 100 utódállamokban mindenütt telje­sen tönkrement a munkásmozga­lom.“ (Idézet Arató Endre: Tanul­mányok a szlovákiai magyarok történetéből című munkájából - Magvető Kiadó, Budapest, 1977, 158. oldal.) Ez a rosszindulatú elemzés ar­ra utal, hogy a szlovákiai magyar munkásság soraiban mind na­gyobb tért hódítottak a proletárdik­tatúra és a III. Internacionálé eszméi Az események további kibonta­kozása szempontjából meg kell említenünk a csehszlovák szociál­demokrácia 1920. szeptember 19-i martini szlovákiai konferenciáját, amelyen szintén nagy számban vettek részt magyarok. Ez a kon­ferencia a jobboldali bratislavai központ akarata ellenére ült össze. Itt alakították meg a mar­xista baloldal akcióbizottságát, amelynek alapvető feladata új, for­radalmi párt létrehozása volt - te­kintet nélkül a nemzetiségi különb­ségekre. Ugyanez vonatkozik az itt létrehozott akcióbizottság no­vember 20-i nyitrai (Nitra) ülésére is, amelyen szlovákok, magyarok, németek és ukránok vettek részt. Itt határozták el a szlovákiai mar­xista baloldal országos kongresz- szusának összehívását 1921 ja­nuárjára. A kongresszus előkészítésében is magas szintű agitációs és pro­pagandamunkát végeztek a bal­szárnyhoz tartozó magyarok, akik tapasztalataikat a munkásmozga­lom korábbi fejlődése során, nem utolsósorban a Tanácsköztársa­ság idején szerezték. A kongresszus 1921. január 16-17-én zajlott le Ľubochňában. A 149 küldött nemzetiségi meg­oszlása a következő volt: 88 szlo­vák, 36 magyar, 15 német, 6 ukrán és 4 zsidó. A küldötteken kívül a Kollár-ház nagytermében ott voltak még a meghívott vendégek is (negyvenen). A Cseh Szociál­demokrata Munkáspártot (balol­dal) Ivan Olbracht író képviselte, a német szociáldemokrata balol­dalt pedig Karéi Kreibich. A kongresszust 10 órakor Jozef Schiffel nyitotta meg. A tanácsko­zás elnöke Marek Culen, alelnöke pedig Anton Svraka volt. Beveze­tőként a vrútkyi munkásdalárda elénekelte az Internacionálét és a Munka dalát. A tanácskozás el­ső része ünnepélyes és egyúttal tüntető jellegű volt. Értékelte a de­cemberi eredményeket, megemlé­kezett Luxemburg Róza és Lieb­knecht Károly brutális meggyilkolá­sának második évfordulójáról, üd­vözölte a két héttel korábban meg­alakult Francia Kommunista Pár­tot, valamint a harcoló orosz prole­tariátust és kommunista pártját. A proletár internacionalizmus megnyilvánult abban is, hogy az egyes szónoklatok elhangzottak magyar és német nyelven is. Ma­gyarul Anton Svraka és a jól ismert baloldali funkcionárius, parlamenti képviselő, Nagy Gyula, majd Haj- tai Ferenc tolmácsolásában. termékük válik divatújdonsággá. A gyapotfeldolgozó vállalatnál nagy figyelmet szentelnek a szo­cialista munkaversenynek és az újí­tómozgalomnak. Ennek köszön­hető, hogy a hetedik ötéves tervet nem egy dolgozó már a tervidő­szak negyedik évében teljesítette. A 62 szocialista munkabrigádba tömörülő dolgozók közül 1450-en megkapták a bronz-, 332-en pedig az ezüstjelvényt. A 3500 dolgozó kétharmada nő. Saját középfokú szaktanintézetük­ben a jövő fonó- és szövőnőit készítik fel hivatásukra. Korszerű egészségügyi központtal, üzemi bölcsődével, óvodával és üdülő­központtal rendelkeznek. A dolgo­zókról való sokrétű gondoskodás összhangban van a termelésben elvárt követelményekkel, s tulaj­donképpen ez az eredményesség eqyik biztosítéka. ÁBEL GÁBOR A délutáni tanácskozás szerve­zeti kérdésekkel foglalkozott, meg­választott egy hattagú bizottságot, amely ellenőrizte a pártigazolvá­nyokat, megvitatta a kommunista sajtó terjesztésének problémáit. Elmondható, hogy az egyes fel­szólalásokat a tömörség, a tárgyi­lagosság és a dinamizmus jelle­mezte. A délután folyamán tizen­négyen szólaltak fel. A legna­gyobb jelentősége Ivan Olbracht hozzászólásának volt, amely el­méleti szempontból is fölülmúlta a többieket. A Kommunista Inter­nacionálé 21 feltételének elfoga­dását javasolta, megmagyarázta azokat a pontokat, amelyek elfo­gadása nem volt mindenki számá­ra egyértelmű. (Főleg a 3. és 17. pontról van szó, amelyek a párt tevékenységének legális formája mellett megkövetelik az illegalitás­ra való felkészülést is és amelyek kimondják, hogy minden munkás­párt, amely a III. Internacionálé szekciójaként akar működni, an­nak fel kell vennie a kommunista * párt nevet.) Beszámolója után František Taus­sig képviselő előterjesztette a határozati javaslatot, amely a 17. pontot kivéve teljes egyetér­tését fejezte ki a Komintern II. kongresszusa által kidolgozott fel­tételekkel. Ez a magatartás szin­tén bizonyítja az internacionaliz­mus elvének következetes meg­tartását Ha Ľubochňában meg is született az új típusú párt - a Szlo­vákia Szociáldemokrata Pártja el­nevezést meghagyták mindaddig, amíg a cseh szociáldemokráciá­ban is be nem fejeződött a kristá­lyosodási folyamat, illetve mígnem országos viszonylatban is csatla­koztak a Kommunista Internacio- náléhoz. A hivatalos küldötteken kívül a kongresszuson jelen voltak a burzsoá demokrácia őrei is, bi­zonyítván, hogy a gyülekezés és a szólásszabadság joga üres frá­zis csupán. Az ő beavatkozásuk következtében kaptak az esemé­nyek drámai fordulatot. Adalbert Skyčák ružomberoki szolgabíró a forradalom kifejezés hallatára már előzőleg is azzal fenyegető­zött, hogy feloszlatja a kongresz- szust, amit pár órával később a „törvény nevében“ meg is tett. Skyčák szolgabíró elhagyta a ter­met, a kongresszus azonban tovább folytatta munkáját. Éppen csak hogy jóváhagyta a határozati javaslatot, amikor a terembe be­rontott a felfegyverzett csendőr­ség és kiürítette azt. Mivel délután az egyes nemzetiségi szekciók külön üléseztek, úgy tervezték, hogy másnap közös plenáris ülé­sen összesítik majd munkájukat. A csendőri beavatkozás ezt a ter­vet meghiúsította. Ennek ellenére másnap egy szúkebb bizottság Ružomberokban folytatta a meg­kezdett munkát és lezárta a ľu­bochňai kongresszus előző napjá­nak eredményeit. Két fontos doku­mentumot fogadott el: az akció- programot, amely utasításokat tar­talmazott az elkövetkező időszak­ra, a baloldal országos kongresz- szusáig, valamint azt a felhívást, amely Szlovákia és Kárpát-Ukraj- na szegénységéhez szólt. Mindkét dokumentum viszonylag tömör. Érezhetőek azonban rajtuk azok a rendkívüli körülmények, ame­lyek között létrejöttek. Elméleti szempontból mindkettő hagy ma­ga után kifogásolnivalót, ugyanak­kor bizonyos fokú tanácstalanság is tükröződik bennük a további közvetlen teendőket illetően. így például a párt szervezeti felépíté­sét sem határozta meg pontosan. Ez a bíráló elemzés természe­tesen nem jelenti azt, hogy a ľu­bochňai kongresszus történelmi nagyságát el akarjuk homályosíta- ni. Azon kívül, hogy Szlovákia és Kárpát-Ukrajna munkásmozgal­mát egyesítette és minőségi fejlő­dését előrelendítette, minden két­séget kizárva döntően hozzájárult Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásához. GARAJNÉ PERESZLÉNYI ETELKA, a bratislavai Közgazdasági Főiskola Marxizmus-Leninizmus Intézetének adjunktusa Szlovákia telefonizálásának történe­te 1884. június 15-én kezdődött, ami­kor Bratislavában a mai Obchodná ut­ca és a Húrban tér egyik sarki házá­ban, ahol napjainkban az ALFA kiadó székel, üzembe helyezték az első tele­fonközpontot. Tulajdonosa egy bizo­nyos Kari Kragl volt; először 12 telefon­állomás-tulajdonost tartottak számon, később számuk húszra, majd ötvenre emelkedett. A 19. és 20. század fordu­lóján a telefonhálózat más szlovákiai városokban is kiépült, mint például Trnavában, Galántán (Galanta), Bans­ká Bystricában, Kassán (Košice), Žili- nában, s a Magas Tátrában is. Ez a halózat évente több tucatnyi telefon- állomással bővült, így aztán 1946-ban Szlovákia területén számuk elérte a 22 800-at. A 7. ötéves tervidőszakra a szlováki­ai távközlési dolgozók a telekommuni­káció területén 132 ezer telefonállo­más létrehozását kapták feladatul. Te­hát hatszorta többet, mint amennyit 1884-tól 1946-ig létesítettek. Célul tűz­ték ki, hogy 1985. december 31 -ig 996 ezer telefonállomás üzemeljen Szlová­kiában. A távközlési dolgozók kezdeménye­zésének köszönhetően a mágikus egy­millió állomásszámot már tavaly szep­tember elején elérték. A statisztikai adatok szerint 1985. szeptember 30- án Szlovákiában 1 002 833 telefonállo­más létezett, ebből 380 269 lakások­ban. A Kelet-szlovákiai Távközlési Igazgatóság körzetében 263 814 állo­más, ebből 104 239 lakásokban, a Kö- zép-szlovákiai Távközlési Igazgatóság hatáskörében 256 603, ugyanott á la­kásokban 87 191 telefonállomás üze­melt. Nyugat-Szlovákiában számuk összesen 259 692, magánszemélyek­nek 103 902 állomásuk volt. Szlovákia fővárosában szeptember utolsó napján 222 724 telefonállomás volt összesen, ebből 84 937 lakásokban. Bratislavá­ban az elmúlt év közepén 23 298 tele­fonállomás létesítésére benyújtott kér­vény várt elintézésre, ez a szlovákiai telefonigény lök 52 százalékát teszi ki. VLADIMÍR RYMAREVIČ- ALTMANSKIJ A Kassai (Košice) Állatorvosi Főiskola keretében tavaly kutatóközpontot létesítettek Zemplínska Teplicában. így lehetővé vált a főiskola tanszékei és más munkahelyei tudományos kutatási eredményeinek gyakorlati kipróbá­lása. A központ 200 szarvasmarhát és 300 juhot tart, üvegháza és központi laboratóriuma van. Rövidesen 150 borjú befogadására alkalmas istállót is átadnak. A képen balról: dr. Daniel Hlinka, dr. Iveta Dietzová, dr. Ján Pošivák és dr. Amália Ružiková látható. (Svätopluk Písecký felvétele - ČSTK) A korszerűség jegyében Tizenöt éves gyapotfeldolgozó ÚJ SZÚ 4 1986. I. 16.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents