Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-02 / 31. szám
★★★★ * ★ A A Ar A ★ ★★★★★★★★★★★★★★ Kék ég alatt Szemerkél az eső. A sátor sárgabarna szárnya biztonságos menedéket nyújt az egyre szorgalmasabban hulló cseppek elöl. A 19. Sumavai Ifjúsági Találkozón beszélgettünk Jarmila Raé- kovával, amelynek 1977 óta rendszeres résztvevője. - A hangulat kiváló, nagyon jól érezzük magunkat - mondja a SZISZ Klatovyi Járási Bizottságának alelnöke, a politikai-szervező munka felelőse, itt a nyugat-csehországi küldöttség vezetője.- Nyolc éve dolgozom a SZISZ járási bizottságán. Januárban tudtam meg a hírt, hogy a járás képviseletében küldöttként részt vehetek a Világifjúsági Találkozón. Gyönyörű ajándék ez számomra. Jártam már Moszkvában, 1980-ban a férjemmel, az olimpián, feledhetetlen volt, később pedig testvérjárásunkban, a szverdlovszki Po- levszkojban. Ottani jó barátnőm most nagyon büszke rám, sokat segít - levelezünk, kijavítja a nyelvi hibáimat, hát, akad még, de nagyon igyekszem. Egyszer, ottjártamkor a polevszkoji óvodásoktól gyönyörű babát kaptam ajándékba. Igazi, jallegzetes copfos, orosz babát, annak a Katyusának a barna szemű húgocskáját, aki öt világrészt jelképező virágszirom főkötöjé- vel s a karján ülő fehér galambbal a VIT kedves szimbóluma lett. Az én Katyusá- mat ma is otthon őrzöm. Magamról beszéljek? - Ehelyett az elért eredményeket sorolja. - Járásunkban összesen 302 SZISZ alapszervezet működik, ebből 105 a falvakban, illetve a lakóhelyeken dolgozik, a maradék az iskolákban és az üzemekben. m/ Milan Pokorny felvétele. A legtarkább a falusi szervezetek tevékenysége, a munka fő része itt elsősorban a hétvégekre összpontosul. Minden alapszervezetünk hozzájárult a fesztivál szolidaritási alapjához, s bekapcsolódtunk ,,Az ifúság az erdőnek, az erdő mindenkinek“ mozgalomba is. Az erdők gondozásában fiataljaink már 1977 óta folyamatosan segédkeznek. 1983-ban született az a gondolat, hogy az egyes alapszervezetek hétéves felügyeletet vállaljanak egy bizonyos erdőterület felett - s már elkészültek az első szerződések a Nyrskói Erdőgazdasági Vállalattal. Ezenkívül évente 12 alkalommal járási ügyességi versenyeken mérhetik össze erejüket, tudásukat (szakmai felkészültség, a SZISZ története, gyakorlati rész) az ifjú gépjavítók, egészségügyi nővérek, agronómusok, fejönök, állattenyésztők, esztergályosok. És, ezt ki ne felejtsem, járásunkból évente mintegy 120 újítási javaslatot nyújtanak be - említi büszkén. Május 25-én pedig átvehették Karlovy Varyban a SZISZ kerületi bizottságának vándorzászlaját, melyet minden évben a kerület legjobb járási SZISZ- szervezetének ítélnek oda. Az elért eredmények Jarmila kiváló munkáját is dicsérik, bár erről nem szívesen beszél, csak ennyit mond:- Nagyon szeretem a munkámat, a fiatalokat. Boldog vagyok, ha elégedett embereket látok magam körül. Ha nem ezt a hivatást választottam volna, azt hiszem, a legszívesebben kertész lennék, az irodám mindig tele van virággal. A kikapcsolódásról? Kicsit meglepő lehet, de a kedvenc időtöltéseimhez az olvasáson és a kertészkedésen kívül a házimunkák, a takarítás, a mosogatás tartoznak, a legújabban megszerettem a kötést, a horgolást is. Legboldogabb pillanataimról kérdezel? - Felcsillan a szeme.- Amikor eljönnek hozzánk a nővérem gyermekei: a hétéves Petra, az ötéves Lucia és a hároméves Radek. Kertes házban lakunk a szüleimmel, Petroviőky a falu neve, ahol élek. A városi gyerekeknek csodálatos szabadság ez. Repülnek a hinták, nagyokat nevetünk. A múltkor iskolásdit játszottak. Petra, a tanító néni tette fel a kérdést: gyerekek, ma arról fogunk beszélni, hogy mit csináltak az emberek a háborúban, amikor éhesek voltak. Én felkaptam a fejem a kérdésre, de nem szóltam közbe - meséli Jarmila, s folytatja:-Az ötéves ,,kisdiák" Lucia, példásan felnyújtotta az ujját, s így válaszolt: a háborúban az emberek, amikor éhesek voltak, meghaltak. Hosszú ideig beszélgettünk ezután a meglepő kérdés és válasz után a gyerekekkel arról, mi is volt a háború. Ha hármat kívánhatnék, mint a mesében, az első kívánságom az lenne, hogy a szüleim és a férjem továbbra is olyan megértéssel támogassanak a munkámban, mint eddig tették. A második, hogy küldetésemet, ezt a közösségi feladatot úgy végezzem, hogy a fiatalokat sikerüljön mind nagyobb mértékben bevonni a közös munkába. Harmadikként pedig azt kívánom, hogy mindig kék legyen az ég. TARICS ADRIENN A munkásfiatalokat képviseli K ora reggel óta talpon van Jozef Blőkay, a vágsellyei (Sara) Dus- lo nemzeti vállalat villanyszerelője. Egyik órában a vegyiművek déli csücskében tartózkodik, a telepen, nemsokára fent az északi felén található, a ren- dészek parancsnokságán. Betekint a SZISZ titkárságára is, innen a villanyszerelők műhelyébe megy. Munkáját végzi, menni kell, bár úgy tartja: feleslegesen egy lépést se tegyen az ember.- Nagy dolog Moszkvába utazni, a Világifjúsági Találkozóra. A harminc esztendős ifjú kommunista véleménye szerint küldöttként Moszkvába utazni nem kirándulást jelent, hanem megbízatást.- Jól tudom, hogy már a jelölésemnél figyelembe vették, mit tettem eddig, miként teljesítem a munkafeladatokat, milyen a kapcsolatom az ifjúsági mozgalommal, hiszen a Szocialista Ifjúsági Szövetség politikai küldöttségének a tagjaként utazom a VIT-re. A vegyiművek ifjúsági szervezetének titkára, Peter Beioviő megindokolja, miért esett a választás Jozef Biőkayra:- Már pionírkorában is azzal tűnt ki a többiek közül, hogy a megbízatásokat teljesítette. Amióta pedig mint ipari tanuló hozzánk került, tisztségviselője az ifjúsági szövetségnek. Jelenleg például az együttesek és a szakkörök működéséért felelős. Ami pedig a munkáját illeti, két évvel ezelőtt megkapta „A vállalat legjobb dolgozója“ kitüntetést, tavaly pedig ,,A szocialista munkaverseny győztese“ emlékérmet a Szak- szervezetek Központi Tanácsától. A XII. Világifjúsági Találkozóra küldöttnek jelölt ifjú kommunista, a vállalat élenjáró dolgozójaként ismert villany- szerelő arról beszél, hogy az előző világifjúsági találkozók történetét tanulmányozva döbbent rá: annak, aki a tanácskozásokon, a rendezvényeken, a politikai küldöttség tagjaként képviseli hazájának ifjúsági szövetségét, aligha jut ideje egyéni nézelődésre, szabadidős programra.- Remélem — fűzi hozzá - hivatalosan bizonyára napirendre kerül ott a Nemzetek Kiállításának megtekintése, mert azt feltétlenül szeretném megnézni. Még nem járt a Szovjetunióban. A moszkvaiakkal, a szovjet emberekkel való beszélgetés azonban nem lesz gond számára, hiszen az alapislolában, a szaktanintézetben orosz nyelvből mindig kitűnő osztályzatot kapott, szocialista munkabrigádjuk állandó baráti kapcsolatot tart a szaratovi villanyszerelők munkakollektívájával. Évenként egyszer vagy Vágsellyén, vagy Szara- tovban személyesen találkoznak, évközben pedig leveleznek.- Mostanában a nyelvgyakorlás érdekében egyre gyakrabban nézzük a szovjet televízió műsorát, szovjet képeslapokat olvasgatunk... Nem véletlenül használja a többes számot, mert otthon, az ilyen programból csak kisebbik fia, a kéthónapos Jozko marad ki. Felesége, aki a Tri- kota nemzeti vállalat helyi üzemének dolgozója, Erik pionírkorú 10 esztendős fia és kislánya, az első osztályos Zuzka, szívesen vele tart.- Különben ők is tudják, hogy a munkásfiatalok képviseletében készülök Moszkvába. HAJDÚ ANDRÁS ■^-.uzsával akár hajnalig is el lehet beszél- A-O getni. Nem zavarja ót, ha többen is ülnek körülötte: ami a szívén, az a száján is. Mesél, kérdez, bizonygat, érvel és vitázik - legbelsőbb titkaiba ugyanúgy beavat, mint dolgos hétköznapjaiba. Zsuzsát nem nagyon kell faggatni. Elég egy gondolat, amelyben megkapaszkodhat, s csak úgy dőlnek belőle a szavak. Szavak, amelyekből feszes, tartalmas mondatok lesznek, szavak, amelyek benned is gyökeret eresztenek. Zsuzsa huszonkét éves étúrovói lány. A Délszlovákiai Papír és Cellulózgyár gépészműhelyének adminisztrátora. Jön, megy, intéz, kilincsel - akármit bíznak is rá, nem hátrál meg soha. Ég a föld a talpa alatt - suttogják a háta mögött.- Egyetlenegyszer mondtam csak azt, hogy vége, nem érdekel - huzakodik elő egy kellemetlen emlékkel -, valamikor három évvel ezelőtt. Fizikából vizsgáztam a Szlovák Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán. Mit mondjak: nem egy kérdésen múlott - az egész tantárgy kikészített. Nem és nem bírtam zöld ágra vergődni... ez egyszerűen nem is végződhetett másképp, csak úgy, hogy összecsomagoltam és hazaköltöztem. Nem érdekelt, mit gondolnak majd rólam, mert tudtam: ha nem ment ez, majd Viszlát, Moszkvában! megy valami más. Raktáros lettem, itt a gyárban. Közben beiratkoztam a közgazdasági szakközépiskolába és két év alatt megszereztem a szakérettségit is. Igen, a gépek mindig érdekeltek, de hogy itt fogok kikötni, arra nem gondoltam. Nem baj. Jól érzem magam. Megszoktam és meg is szerettem a műhelyt - csavarok, tengelyek, tartályok, papíripari alkatrészek között futkosok naponta, néha annyit, hogy az egy hosszútávfutó dicséretére válna. A munkatársaim egytől egyig fiatalok - megértjük egymást, s nekem ez nagyon fontos. Hogy mit mondanának rólam? Sejtem, persze hogy sejtem. Például azt, hogy mindenben szeretek ott lenni. Vagy azt, hogy kerek-perec kimondom a véleményem. Itt, a munkaértekezleten ugyanúgy, mint az ifjúsági szervezetben. De azon sem lepődnék meg, ha valaki erőszakosnak tartana. Ebben is van valami. Én mindig mindenkinek jót akartam, s mert a dolgok nem mindig alakulnak úgy, ahogy azt szeretném, kitartóan nyomom a pedált. Engem nem lehet csak úgy lerázni, elküldeni, lebeszélni - nekem tudnom kell, miért igen, és miért nem. Ne csak a saját érdekeinkkel törődjünk, legyünk figyelemmel másokra is - ezt hangoztatom mindenütt. Hogy fogjuk meg egymás kezét, mert így könnyebb. Hát-nem? Anyám és apám szavai jutnak most eszembe: mindenkin segíts, akin tudsz. Erre intettek mindig és még ma is gyakran mondogatják. Hát azért vagyok én ilyen embercentrikus. Amikor megtudtam, hogy Moszkvába megyek, akkor is az volt az első gondolatom, hogy jaj de jó, hány barátra találok majd! Várom is nagyon, hogy ott legyek már; ahogy közeledik az indulás napja, úgy nő bennem az izgalom, a kíváncsiság. Hogy mit csinálok addig? Ugyanúgy telnek a napjaim, mint máskor. Fél négyig a gyárban vagyok, aztán a SZISZ-szervezetben dolgozom vagy kézilabdázóm. Tényleg, ezt még nem is említettem: szeretném megszerezni az edzői képesítést. Már csak a testnevelési egyesület jóváhagyását várom... Moziba, színházba ritkán jutok el, esténként tévét nézek, vagy olvasom: Moldova Györgyöt, Rejtő Jenőt, Berta Bulcsút - mikor mire szottyan kedvem. Egy lány a sok közül: Nagy Zsuzsa. Nincs rajta semmi különös. De ha megszólal: oda kell figyelni. Valami van a tekintetében. SZABÓ G. LÁSZLÓ
