Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-26 / 30. szám
Talán nem is volt véletlen, hogy a közelmúltban lezajlott XV. Veszprémi Tévétalálkozón az elsők között Radó Gyulával, a Magyar Televízió rendezőjével, a Televízió keretében működő Fiatal Művészek Stúdiójának egyik vezetőjével találkoztam. Radó Gyula ugyanis - akinek egyébiránt néhány évvel ezelőtt nem kis része volt abban, hogy az MTV képernyőjére kerülhetett a komáromi (Komárno) Magyar Területi Színház egyik előadása - amolyan közvetítő szerepet is betöltött a szemle külföldi, elsősorban a közép-európai országokból érkezett vendégei között, keresve az együttműködés további lehetőségeit. Ó említette e sorok írójának, hogy beszélt például Igor Ciellel, a Csehszlovák Televízió osztály- vezetőjével, a Benyovszky-soro- zat és számos más alkotás rendezőjével, aki több szlovák és cseh televíziós kollégájával szintén ott volt Veszprémben. Miután Igor Ci- elnek a nyilatkozatát is elolvastam a veszprémi Naplóban, érdekelni kezdett, hogy a rozsnyói (Rozna- va) születésű, magyarul jól beszélő rendezőnek mi a véleménye a műsorokról, milyen céllal jött a találkozóra, és miként látja ö az együttműködés lehetőségeit.- Már az első találkozón itt voltam - kezdte válaszát egyébként most harmadszor veszek részt rajta. A műsorokat látva, jelentős minőségi változást tapasztalok, ami örömmel tölt el bennünket, mint legközelebbi televíziós kollégákat. Őrülünk annak, egyben irigyeljük is, hogy a Magyar Televíziónak sikerült jó szerzőket megnyernie forgatókönyvek írására, méghozzá olyanokat, akik komplex módon szemlélik a világot, a szó legjobb értelmében dialektikusok. Természetesen csak a kiváló alkotásokról beszélek. Ahhoz képest, amit három évvel ezelőtt láttam, nagy lépés történt előre a színészi és a rendezői munkában, valamint a képzőművészeti kivitelezést tekintve, amely szintén gyengébb volt. Most már ez is megfelel a korszerű tévéjáték követelményeinek, amiként a színészi alakítások, amelyeket korábban színházi manírok jellemeztek. Az örvendetes színvonalemelkedéshez bizonyára hozzájárult, hogy a televízió műszaki fejlődésével párhuzamosan növekedtek és növekednek az alkotásokkal szemben támasztott igények. Ez jó is, hiszen a televíziós drámai műnek mind a forgatókönyve, mind maga a mű, a tévéjáték, a drámairodalom sajátos műfaja, tehát mindenképpen a művészet nyer. Ami pedig a dramaturgiát illeti, annak fejlődésére mindenkor hat az adott ország történelme. Ha egy országban van elegendő jó irodalom, akkor a dramaturgiának van miből válogatnia.- A külföldi vendégek névsorából kitűnik, hogy Csehszlovákiából többen is jöttek a találkozóra.- Igen, müsorvásárlók, akik a kereskedelmi vetítéseket látogatják, és vannak itt képviselői a drámaművészek szövetségének. Mi egyik kollégámmal a legújabb irányzatokat próbáljuk kinyomozni, és elősegíteni a műsorcserét, a kapcsolatok, a koproduk- ciós lehetőségek bővítését. Sok rendezőnek a munkája látható itt együtt. Ha úgy tapasztaljuk, hogy valamelyiküknek a poétikája közel áll a mi nézőink igényeihez, akkor azt a rendezőt meghívjuk. Létezik egy egyezmény a két televízió között, például éppen a rendezőcserével kapcsolatban. Ennek keretében dolgoztam, készítettem már én is tévéjátékot a Magyar Televízióban, most pedig Várkonyi Gábor rendezett nálunk Molnár Ferenc-darabot. Ami a színészek cseréjét illeti, az inkább a tévéfilmekben valósul meg, kevésbé a tévéjátékokban.- Nálunk két jelentős nemzetközi televíziós fesztivál is van, az Arany Prága évenként, s kétévenként a gyermek- és ifjúsági műsorok szemléje, a Prix Danube. A veszprémihez hasonló, csak a hazai produkciókra összeponto- sító egy-egy időszak termésének legjavát bemutató fesztiválról nem tudok.- Volt hasonló, Piest'anyban, a szlovák televíziós drámai művek szemléje. Nyolcvankettőben megszűnt. Főként az összkép miatt kell ilyen rendezvény. Az általában egy évre szétosztott termést a kritika sem képes átfogni, összefüggéseiben látni és láttatni az egészet. Egy ilyen szemlén a csúcsteljesítmények mellett gyengébb alkotások is szerepelnek, egyetlen műsorfolyamban, következésképpen az ember hamarabb megtalálhatja a választ arra a kérdésre, hogy merre is tart a televízió e téren. Másodszor egy ilyen esemény jó alkalom arra, hogy külföldieket hívjunk meg, műsorokat adjunk el.- Mi a véleménye a Fiatal Művészek Stúdiójáról, amelynek ön, ahogy a veszprémi Naplóban olvastam, kitüntetett figyelmet szentel?- Nagyon fontosnak tartom ezt a műhelyt. Egyaránt fontosnak mind a film, mind a televízió szempontjából. Sok probléma megoldódhat általa, amelyek például a fiatal rendezők indulásával, a rendezői utánpótlás kérdéseivel kapcsolatosak. Nálunk nincs ilyesmi, jóllehet televíziónk rendszeresen lehetőséget nyújt a frissen diplomázott, pályakezdő rendezőknek tehetségük, tudásuk bizonyítására. De elsősorban mint rendezőasszisztensek dolgoznak. Igyekeztem megtudni, hogyan szervezték meg, hogyan működtetik magyarországi kollégáink ezt a stúdiót. Hasonlók léteznek a Szovjetunióban, ahol ugyancsak beváltak, nagy hasznára a szovjet filmnek.- Utolsó kérdésem a rendezőnek szól. Min dolgozik jelenleg?- Kitárt ablakok címmel huszonnégy részes tévéjáték-sorozatot készítünk, melynek célja: egy fiktiv család, és e család rokoni és baráti környezete életének, a különböző területeken dolgozó szereplők sorsának a megidézé- sével bemutatni a nyolcvanas évek Szlovákiáját. Ősszel kezdjük megvalósítani a sorozatot, melyben a főrendező szerepkör ellátásával engem bíztak meg. Ezzel foglalkozunk most, nagy lelkesedéssel. Az egyik résznek, melyet én rendezek, mezőgazdasági vidék a színhelye, egész pontosan a Csilízköz Efsz egyik részlege Az említett család egyik tagja itt állat- tenyésztő. Egyébként a sorozat elkészítése nem egyszerű feladat; úgyszólván az egész televízió részt vesz benne. Emellett új technológiát próbálunk ki, mellőzzük a filmforgatás klasszikus formáit, videót alkalmazunk majd. Persze a sorozat mindenekelőtt akkor nyeri meg a közönség tetszését, ha őszinte és kritikus lesz. BODNÁR GYULA Felnyitni a szemeket Három kérdés Juan Antonio Bardemhez Egy kerékpáros halála, Délután 5-kor Madridban, Egy asszony - járt itt, A háború utolsó napja, Főutca, Bosszú, Figyelmeztetés- Juan Antonio Bardem filmjei. Filmek, amelyekből harcos társadalomkritika és mély humanizmus árad. Filmek, amelyek egytől egyig azt jelzik: alkotójuk erősen politizáló rendező. Nincs hát elandalitás, nincsenek olcsó fogások és hatásvadász jelenetek - Bardem az igazságra kiváncsi. A kulisszatitkokra. A társadalmi élet mozgatórugóira. Arra, hogy mi van a dolgok mögött. Hogy mitől olyanok, amilyenek. Minden izgatja öt, ami korunk emberét foglalkoztatja. Filméi - egy-két kivételtől eltekintve a spanyol hétköznapok tükörképei. Legújabb munkája, a Jarabo - tévéfilm. Hogy mi ebben a különös? Csupán az, hogy ez az első tévéfilmje, amelyet néhány hónappal ezelőtt, hatvankét évesen forgatott- Ne haragudjon, nekem nem és nem megy a fejembe, hogy most dolgozott először a Spanyol Televízióban. Hogy lehet ez?- kérdeztem tőle pár héttel ezelőtt a prágai nemzetközi tévéfesztiválon, ahol a drámai filmek kategóriájában a Jarabo képviselte Spanyolországot. Derűs arccal, nyugodt szavakkal válaszolt.- Úgy látszik: átok ült rajtam. Vagy egyszerűen csak az történt, hogy elkerültek a tévés lehetőségek. Mindegy. Nem dühöngök. Nincs miért bosszankodnom, mert igy is hálával tartozom a Spanyol Televíziónak. Emlékszik még a 78-ban készült Hét januári nap cimú filmemre? Azt csak azért látta egész Spanyolország, mert műsorára tűzte a televízió. De mondhatok egy másik példát is: a Georgi Dimitrov életéről forgatott Figyelmeztetésem ugyancsak a tévé által jutott el a nézőkhöz. Annyi ember látta, hogy csoda! Hangsúlyozom: nem a mozikban! Mert a spanyol filmforgalmazók, akik erősen függenek az amerikaiaktól, jól tudták, hol és mikor kell vetíteni a Figyelmeztetést: a külváros legkisebb és legrondább mozijaiban, lehetőleg a kora délutáni órákban. Amikor egy árva lélek sem jár a mozi táján. A tévé aztán mindent ,.helyretett“. A Jarabót is 18 millió ember látta..- Értem az örömét. De képzelje csak el, hányán látják, ha...- ... tudom, tudom. Most azt akarja mondani, hogy játékfilmet kellett volna csinálnom belőle. Nem, az nem jött volna össze. Gondoljon csak bele, a sztori 1958-ban játszódik. Négy holttestet találnak Madridban. A gyilkos egy előkelő, befolyásos, gazdag család sarja. A bűntényt szerelemből követi el. Azt állítja: zsarolták és megcsúfolták őt. Hát ki ad nekem erre pénzt9 És egyébként is: a Jarabo egy hatrészes sorozat egy része. A bűntény nyoma - ez a címe az egész sorozatnak, amely a 19. század végétől a 20. század ötvenes éveiig hat nagy spanyolországi bűntényt dolgoz fel. Minden részanyagát más és más rendező veszi kezébe - én azért vállaltam el éppen ezt, mert úgy éreztem: nem egy szokványos, előre sejthető fordulatokkal teli krimit, hanem izgalmas, pergő ritmusú drámát csinálhatok. Kritikus vallomás egy megtörtént eseményről.- A sok-sok történelmi tabló után nem kapott még kedvet egy nagy komédiára?- Most miért kérdezi ezt? Azért, mert tudja, hogy magam is örült nagy komédiás vagyok? Vagy azért, mert az első filmemet 1954-ben a vándorkomédiásokról forgattam? Nem, nem érdekelnek a habkönnyű vígjátékok. Spanyolország akítv lakosainak 17 százaléka, vagyis 3 millió ember munka nélkül él. Köztük egy millió fiatal, akik eddig sehol sem dolgoztak. A ő sorsuk mindennél jobban érdekel. Mi lesz velük? És mi lesz Spanyolországgal? Ez izgat. Erről szeretnék filmet csinálni. De mert kapitalista országban élek, kitől várhatom el, hogy pénzt és engedélyt adjon egy ilyen kérdés boncolgatására? Aztán van egy másik tervem is, de ezt sem olyan egyszerű nyélbe ütni. Federico Garda Lorcárót akarok filmet forgatni Egy költő halála címmel. Mert nagy és költséges vállalkozásról van szó, végül is úgy alakultak a dolgok, hogy az olasz és a nyugatnémet tévével közösen valósítjuk meg az elképzeléseinket. Tudja, fiatal koromban sokkal több optimizmus volt bennem. Mély meggyőződéssel állítottam, csak a film hozhat változást az életünkben. Ma már ki merem mondani: nem egészen igy van. De abban, hogy tisztábban lássuk a világot, önmagunkat, s a dolgok állását, mindenképpen sokat segít a film. Felnyitni a szemeket - ez a célom. Ezt akartam mindig, s ma is ezt akarom. SZABÓ G. LÁSZLÓ % ( Két film — két kép A Veszprémi Tévétalálkozó ősbemutatói között szerepelt két alkotás, melyekben ismerős csehszlovákiai szí nművészeket is láthattak a nézők, méghozzá főszerepben. Az első képünkön középen Csendes László, a kassai (Koáice) Thália Színpad volt tagja - aki néhány éve Magyarországra szerződött - a Börtön című filmben, mely Kodolányi János művéből készült, Horvát Tibor rendezésében. A második képünkön Eliska Balze- rová, a Kórház a város szélén című sorozat népszerű orvosnője látható (középen) a Málnay Levente rendezte Krízis cimű tévéfilmben. (Archív-felvételek) ÚJ SZÓ 14 i 985 VII. 19
