Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-28 / 52. szám
JSZÚ 5 5. XI!. 28. Mibe kerül az ücsörgés? Felelősségem teljes tudatában merem állítani, hogy John Beggs nem kerül rács mögé. Nem 6 az első az elnök táborából, akit pénzügyi csalással vádolnak. A többiek is megúszták. A NASA, az Országos Űrhajózási Hivatal igazgatója ellen egy Los Angeles-i bíróság emelt vádat: korábban a harmadik legnagyobb hadiszállító vállalat, a General Dynamics alelnökeként két társával különböző számlázási csalásokat követtek el, sok milliós kárt okozva a Pentagonnak. A legutóbbi kivizsgálások ,,a pazarlás és a hanyagság felderítésére védelmi területen“ megrázó eredményt hoztak a nagyközönség számára. Mert találtak olyan katonai szállítógépet, ahol egy kávéfőzőért 7622 dollárt, egy csavarkulcsért 9609 dollárt és egy létráért 74 163 dollárt számláztak. De a tengerentúli adófizető átlagpolgár emésztését leginkább a WC-ülókék esete zavarta meg. Igaz, ezt már a hírhedt Lockheed konszern követte el: 640 dollárt számlázott egy repülőgépbe szerelt ülőkéért. Egy sima, nem párnázott, Európából importált folklórmotívumokkal nem díszített ülőkéért, amilyen a boltban 15 dollárért kapható. Miért éppen ez fájt a legjobban? Talán mert csavarkulesot és létrát nem használ mindenki. Meg aztán, aki nem kávézik és nem olvas újságot ücsörgés közben, az elgondolkodik, s még hascsi- karást is kaphat az irigységtől, hogy van, aki sokkal drágábban... teheti ugyanezt. Egyesek Mr. Weinbergert sajnálják. Csak nemrégiben mondták neki a képvi- selóházban: „Mielőtt adunk önöknek (a Pentagonnak) még néhány száz milliár- dot, előbb mondják meg nekünk pontosan, hogy mit csináltak a billióval?" Most mit válaszoljon szegény hadügyminiszter? Hallgat. A legújabb költségvetési vitáig. Addigra a titkosszolgálat kideríti, milyen súllyal esik latba a törvényhozásban a WC-deszka. Ne gondolja azonban senki, hogy kevesebb lesz a bombázó, mert drága az ülőke. Hacsak meg nem szervezik az „Olcsóbb ülőkéért“ mozgalmat. De minek. Ülni senki sem fog... A megcsalt adóhivatal Éveken át csalták a közvélemény szeme láttára. Tűrte, holott a megcsala- tás már-már nemzetisport-jelleget öltött. Resteilte, de tehetetlen volt. Egyre türelmetlenebbül várta azt a lovagot, aki nem nézi közömbösen megaláztatását. Ifjú közgazdász-tanárból lett miniszter személyében érkezett a mesebeli herceg, aki megfogadta: ha már a katedrát felcserélte a pénzügyminiszteri bársonyszékkel, akkor rendet csinál a félrevezetett adóhivatalokban. Visen- tini nem vette tréfának, amiről országszerte suttogtak. Például: hogyan fizethet egy külföldön is népszerű popénekes annyi adót, mint egy gyári munkás. Az ok szinte mindenki előtt világos volt: aki csak tehette, jövedelmének tetemes részét gondosan eltitkolta. Kénye-ked- ve szerint adózott kereskedő, vállalkozó, művész, viszont a munkás adóját pontosan levonták a bérlistán kimutatott összegből. Az előbbiek szándékosan nem vezettek pontos nyilvántartást bevételeikről, s így a gyanú ugyan felmerülhetett, hogy a bevallottnál a valóságban gazdagabbak, de bizonyítani okmányok híján nem lehetett. Ezentúl minden bevételi tételt pontosan igazolni kell a megfelelő iratokkal. A Visentiniről elkeresztelt törvény elfogadásával megindult a rendteremtés. Úgy látszik, a deficites olasz államkasz- szának minden lírára szüksége van. Rosszmájúak véleménye szerint az olasz férfiak ezentúl már csak két szenvedélyüknek hódolhatnak: a nőknek és a futballnak. Mindkettő költséges. Harmadik hobbijuk - az adócsalás - immár a múlté. S ha ezentúl az adóhivatal is viszi a pénzt a háztól, mi marad a focira és a nőkre? Ki segít a szegény jól szituált olasz férfiakon? Ne a mi fejünk főjjön emiatt. Ha nőről és fociról van szó, az olaszok nem ismernek lehetetlent... Holló a hollónak is? Nem újság - bár gyakori újsághír -, hogy az Egyesült Államok hírszerző szolgálatai nem válogatnak a módszerekben. Megfigyelnek, kilesnek, felderítenek, lenyomoznak, kihallgatnak és lehallgatnak, megvesztegetnek, beszerveznek. Állandóan rémeket, pontosabban ellenséges kémeket látnak, idegen ügynököket üldöznek. Csakis így fordulhatott elő, hogy közben barátaiknak sikerült őket kijátszaniuk. Más magyarázat nincs arra, hogy az USA-ban szép sikereket értek el a japán ipari kémek, s hogy bekövetkezett az év talán legfurcsább kémügye. Kiderült: az évtizedek óta kebelbarát USA és Izrael egymás katonai titkai iránt kémkedik akkor, amikor stratégiai szövetség áll fenn köztük, amelynek értelmében folyamatos (kellene, hogy legyen) az ilyen adatok cseréje. A különös kémbotrány november közepén robbant ki, majd luftballonként dagadt, egyre csak dagadt... Jonathan Pollard, az amerikai haditengerészet hírszerzési elemzéssel foglalkozó polgári alkalmazottja - az izraeliek szerint - önkéntesen, rokonszenvből és elkötelezettségből adott át Tel Avivnak több száz titkos dokumentumot. Kezdetben azf mondták, ezek az arab országok katonai adatait tartalmazták. Utóbb kiderült, Pollard az izraeli hadügyminisztériumnak a hadiipar javára dolgozó, tudományos és műszaki hírszerzéssel foglalkozó irodájának kémkedett, amelynek létezéséről még,a Mosszad kémközpont sem tudott, csak néhány magas rangú politikus. Washington érthetően ingerült lett, de a felháborodás első hullámait hamar elsimította a közös érdekek súlya. Meg az, hogy kitudódtak a kölcsönös kémkedés korábbi, gondosan eltussolt esetei, ami egyiküknek sem használt. Peresz kormányfő hivatalosan és töredelmesen bocsánatot kért és kapott a Fehér Háztól. Nem tudni;' a két fél mennyit tanult ebből a fura kémbotrányból. A kívülállók viszont megtudhatták, vannak esetek, amikor a népi bölcsesség is csődöt mond, s hogy a betyárbecsület sem a régi. PARLAMENTI CSENDÉLET A SZENDERGŐHÖZ. Alszik a labda meg a síp, Na- kaszone is átúszik. Ami az udvarias japánok szerint abszolút tiszteletlenség a Tisztelt Házzal szemben. Ugyanez Vörös- martynál: Húzd (a lóbört), ki tudja meddig húzhatod...? A MERENGŐHÖZ. Mi az, mit kétes távolban...? Melyik botrányra gondolhat? A Wörner- Kiessling- félére vagy Flickére? Tán a múlt idők setét beszédire, miket revansista szervezetek előtt zenge- dez(ett)? Békamese Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hajó, a Greenpeace, azaz a „Zöld béke“ nevű környezetvédő mozgalomé. Az Ópe- renciás-tengeren is túl, Új-Zéland egyik kikötőjében, Aucklandben horgonyzott hét nap és hét éjjel. A gonosz hétfejű sárkány ellen készült, amely Mururoán okádja gomba formájú füstfelhőit. Nos, a sárkány nem félt, de megijedt, ami, ugye, a rosszabbik eset - s ez később meg is bosszulta magát: néhány fejét elveszítette. De ne vágjunk a mese elébe! Ott tartottunk, hogy a sárkány megijedt. Búvár Kund modernkori utódait bízta meg a hajó elsüly- lyesztésével. A békaemberek, pontosabban egy békanéni és egy békabácsi, el is végezték a piszkos munkát. A rend őrei azonban elfogták, beperelték és börtönbe is zárták őket. Itt a mese akár véget is érhetne, ha maga a sárkány nem kezdett volna a saját meséjébe. Ezt viszont - bár jó nagy adag habbal tálalta - senki sem ette meg neki. S így- mint már említettük volt - néhány feje a porba hullott. Főleg a kis fejek, a nagyobbak közül csak kettő: Lacoste tengernagyé, a francia titkosszolgálat főnökéé és Hernu hadügyminiszteré. Odalett az „autorité“, azaz a tekintély, de oda se neki, a sárkány tovább okádja szeny- nyezö tüzét. Igen, a modern mesében- akárcsak az életben - a rossz nem mindig nyeri el méltó büntetését. Franciaország a „Zöld békét“ akarta felfalni, mégis csak a békát volt kénytelen lenyelni. S ez már nem mese... Görföl Zsuzsa, P. Vonylk Erzsébet, Papucsek Gergely, Malinák István Egy ütemre lépnek - mondja a Spiegel karikaturistája. Az 1985-ös botrány- krónikában szilárdan tartja az első helyet, hogy Reagan Bitburgban tisztelgett a volt SS-katonák sírjánál. A fasizmus felett aratott győzelem negyvenedik évfordulója alkalmából... I <0 N (0 E I •k <Q CQ Ü 0 1 <5 §1 ^ <0 £1 5 .c
