Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-26 / 30. szám
: osztrákoktól meg- fa a másik fiával órházba. lagolni kezdtünk. Sg mielőtt a német döntöttünk, hogy Pillanatok alatt a kocsiba. Útköz- z ismerős kiskocs- egy kis harapniva- jy a németek egy >b nem térhetnek távozva, kihajtot- ajd megálltunk egy íonnan csodálatos . A hatalmas víztü- lugaraiban. A nap en alacsonyan állt. íegannyi apró hul- 'itorlások ringatóz- latát éreztük, mint- enne a fertötlenitő magát pórusai nk- :tük magunkat. ink, mikor a távolaink Ford kocsija, mpingbe vezető út k, úgyhogy nem <et. Néztük, hogy álé, majd befordultba. Valószínűleg icsiból, és keresik lit szólnak hozzá, távoztunk? az,örömünk. Egy- tuk a Fordot, amint lejtőn. Gyorsan ki tesznek majd ők? mint a gyerekek? m találkoztak ve- ly délnek indultunk ivaló, hogy utolérjen kijelentettem, ink a gázpedálra, i egy mellékutat. :ett föl a hegyoldal- a mellékútra, és r két perc múlva ;örben megláttuk n száguldó kocsi- é tartottak. nk? Nem akartunk kellemetlen lett vol- ílálkodásukat vagy Két. Jitkának kitűnő a fürdőruhánkat, ihol volt, és óvato- igerhez. A kempin- ültük. A nehezen c között rábukkan- íelynek környékén egy teremtett lélek tünk és fürdőztünk kor újra felkapasz- , a fák között meg- ár ott áll a helyén 'tünk. Elindultunk ők módjára egy kis éjszakára sátrat, íz énekes kabóca, t jóformán aludni MÁRIA fordítása P. R. LANG ^ /MUß A sofőr melletti ülésen — egy hulla. A halott nyitott szeme maga elé mered. A vezető nyugodtan tartja a kormányt, lába egyre jobban nyomja a gázpedált. Figyeli a fényszórók sugarát és az út mentén felbukkanó és tovatűnő jelzéseket. A sebesség 130 kilométer óránként. Az óra 23.30-at mutat. Az autó berohan egy kanyarba, de biztosan fekszik az útog, és Wilhelm Stampmann tovább nyomja a gázpedált. Fél kilométer lehet még a halál- kanyarig, közvetlenül előtte áll a telefonfülke. Wernauer okosabb is lehetett volna, akkor nem kellett volna mneghal- nia. Miért akarta az üzletbe befektetett pénzét holnap - „mindenáron holnap“ - megkapni? Stampmann az emberségre apellált, a józan észre, és könyörgött neki, hogy várjon, Wernauer azonban hajthatatlan maradt. Ezért is történt meg a gyilkosság. Stampmann nem habozott sokáig, mert nem volt más választása. Az első pillanattól kezdve tudta, hogy Wernauer autójának szerepe lesz az eseményekben. Partnere nem ismeri a várost és környékét, tehát a Reinsberg szerpentinjeit sem, amelyek közül a halálkanyarban már sokan pórul jártak. Wernauer is szerencsétlenül fog járni, előzőleg azonban foglalni kell egy hotelszobát, nehogy gyanút fogjon valaki. Az autó megállt a telefonfülkénél. A fényszórók sugárkévéje beleveszett az éjszakába, alattuk az aszfaltcsík szinte kísértetiesen szürkéllett. Sehol egy lélek. A telefonkönyvben Stampmann megtalálta a City Szálloda számát. Bedobott egy érmét és tárcsázott: „Maradt-e éjszakára szabad egyágyas szobájuk?“ így mondta volna Wernauer. Akaratlanul a mozdulatait is utánozta, noha senki sem láthatta: szabad kezével tétova mozdulatot tett - ahogyan Wernauer szokta telefonálás közben. „Még van néhány“ - mondta a férfihang a-vonal túlsó végén. „Szabad a nevét?“ „Robert Wernauer“ Kissé túlartikulálta. „A város nyugati bejáratánál vagyok, 10-15 perc múlva odaérek. Szeretnék azonnal egy meleg fürdőt.“ „Azonnal intézkedem, Wernauer úr. Ismeri a járást mifelénk?“ . „Nem, de majd feltalálom magam.“ „Legyen óvatos, a nyugati bejárattól vezető út veszélyes.“ „Majd óvatos leszek, köszönöm." Stampmann letette a kagylót, és kilépett a telefonfülkéből. Nagyon jól érezte magát. „Legyen óvatos, a nyugati bejárattól vezető út veszélyes.“ Nem is mondhatott volna jobbat az a pasas! Beült az autóba és elindította. Rettenetes tempóval közeledett a halálkanyarhoz. Nem vette le a lábát a gázpedálról, úgy rohant bele a kanyarba, mintha nem látná a korlátot, amely elválasztotta az utat a szakadéktól. Mintegy háromszáz méterre lehetett a halálos szakasztól. Úgy tűnt, hogy a korlát röpül feléje, de 6 hidegvérrel tartotta a kormányt, és csak nagy sokára taposott rá a fékre. Mind a négy kerék leblokkolt, az autó megingott, és közvetlenül a szakadék szélén megállt. Stampmann remegő térddel szállt ki. A fékezés vastag csíkot hagyott az aszfalton. Jól megnézte, majd visszalépett az autóhoz, a váltót a harmadik sebességbe helyezte, és behúzta a kéziféket. Azután átemelte a hullát a sofőrülésre. Lépésről lépésre megvalósította tervét, és már csak az maradt hátra, hogy elengedje a féket és letaszítsa az autót. Az utolsó pillanatban csapta be az ajtót és ugrott félre. Az autó nekiment a korlátnak, áttörte, egy pillanatig mintha megállt volna a szakadék szélén, majd lezuhant. Örökkévalóságnak tűnő másodpercek után robbanásszerű hang hallatszott, azután mindent elnyelt az éjszaka. A megszenesedett holttestet a Karikagyűrű és a karóra alapján azonosították. A reinsberger Tageblatt útján a rendőrség segítséget kért a lakosságtól az eset földerítéséhez. Végül egy bizonyos Wilhelm Stampmann jelentkezett és elmondta, hogy Robert Wernauer a szerencsétlenség napján járt nála üzleti ügyben. Közvetlenül utána a City Szálloda jelentkezett. A hallottak meglepték az ügyeletes őrmestert, ezért azonnal továbbította az adatokat a bűnügyi osztálynak. A Wernauer-eset tisztázást Hansen felügyelő kapta feladatul. Felhívta a halott özvegyét, aki 300 kilométerrel odébb lakott és megerősítette, hogy férje csak egy napra és egy éjszakára utazott Reinsbergbe. A felügyelő elment a City Szállodába, majd fölkereste Stampmannt, aki teljes biztonságban érezte magát, ezért nagyon készségesen válaszol- gatott. Hansen felügyelő csak bólintott minden válaszra. Azután váratlanul megváltozott az arckifejezése és hidegen csattant a hangja. „Hagynia kellett volna a beállított telefonhívást. Stampmann úr! E nélkül a hiba nélkül semmi sem történt volna önnel, mert a gyilkosságot kifogástalanul végrehajtotta.“ Stampmann úgy ült ott mint akit villámcsapás ért. A felügyelő éles szemmel figyelte, és nem hiába, mert a férfi arckifejezése mindent elárult. „Tudja-e, hogy áldozata mit csinált, mielőtt fölkeréste önt?“ - kérdezte a tettestől. „A City Szállodában bérelt egy szobát és megfürdött. Leesett a tantusz? Aki egyszer már szobát bérelt, egy óra múlva nem fogja felhívni ugyanazt a szállodát, hogy megkérdezze, van-e szabad hely. Amikor a telefonhívás beérkezett, az éjjeli portás volt műszakban, aki csak 22 órakor érkezik. Még nem tudta, hogy aznap ki érkezett a szállodába. Nagyon furfangos akart lenni, Stampmann úr, de éppen emiatt esett csapdába!“ (M. Sz. ford.) PJATRUSZ MAKAL MINDENIK ÖSVÉNY... Mindenik ösvény egy úthoz igyekszik, s maga módja szerint leli meg: az el-elkanyarogva a bozótosok alján; amaz át- s ide-tovaszökellvén a buckoson, a horhon; van, amelyik szakadékok meredély-peremén remeg átal; s van iramlani-gyors... De tartson akárhova, mind fütyül arra az ösvény, hogy odaérve, az útnál, ő - nem maga már: belesimítja magába az aszfalt... Ők - mint a gyökérzet, amely utat csikar a föld vak tömegében s vele nedv jut a tőhöz. Oly alant a gyökér, mégis, ha nem ő, ki tapasztja - dologba feketült kéz hű ujjaival, hogy a szél ki ne döntse viharok hadaró rohamával, a fákat, a földből! Hála nekik, mert oly makacsul törekednek az útig, s hála az útnak, mert várja türelmesen. ösvényeit HÁRS GYÖRGY fordítása Andrásy Tibor: HALÁSZBÁRKÁK ■ sohasem fe- lúzni a vek- szólalt meg. nt szokásos jbb. Egysze- a megmaka- Vagy tréfát eddig elóge- ágával? A ti- amióta szol- ilébresztette, le a vonatot. 3, harminca- ipta ajándékotokkal az- lyet változta- násak voltak jyire másak! ymás születtek egymás- in kolléganó- ;sak főzésről, il hallja őket neki dicse- <odnak. Még n szerelmes ista. még ma is? örtént volna. : Joli férjhez jlepett beje- j persze Otis csak azt im igaz, amivolt. Tudta, jgy kikacag- éttgl a derült int ható hír vacsorázott, érje a tucatnyinál is kevesebb tengeri hajóink egyikén a világot járja, egy árva szót sem ejtett el. Miből sejthette volna hát, hogy a hajó már közeledik, s megálmodott jövője távolodik? Hogy elnyelik a hatalmas hajó kavarta hullámok? Joli férje nem tért vissza a tengerre. A kollégák közül valaki él- celődve megjegyezte Ottónak, hogy a boldog házasságban végleg kikötött. Hogy mennyire volt valóban boldog a házasságuk, azt soha senki sem tudta meg. Ottó sem. Joli még zárkózottabbá vált, mint régen volt. Egy-két szónál többet csalódott imádójával sem igen váltott, pedig az a haragnak még a jelét sem mutatta. A fiatal- asszony talán elképzelni sem tudta, mit jelent igazából Ottónak az ö elvesztése. Azt azért látnia kellett, hogy más nő ismeretségét azóta nem keresi. A hónapok közben teltek. Évek lettek belőlük. Ottó számára szomorú, a legszebb ünnepeket is köznapokká tevő esztendők. Emlékeit mégsem tudták feledtetni. Joli kezének érintését, ajkának forróságát. Olykor menekülni szeretett volna minden emlék elől, olykor meg úgy érezte, nélkülük semminek sem volna értelme. Hogy emlékeiből merít erőt a mindennapok sivárságának elviseléséhez. Ha nem volt mire emlékeznie, talán még arra sem futná erejéből, hogy reggelenként kitá- pászkodjék az ágyból, ha megszólal a vekker műanyag „csengésű“ hangja. Pedig már néhány perc „ráhúzás“ is végzetes lehet, hisz a vonat nem vár. Késni ugyan elég gyárán késik, de minden rendszeresen utazó tudva tudja, hogy akkor még véletlenül sem, amikor éppen szükség volna rá. Bugac Ottó ne tudná ezt, aki világéletében ingázó volt? Már diák FÜLÖP IMRE csak gyom terem. De az bőségesen. Nem, édesanyja nem az oka annak, hogy Ottó a mai napig sem vált meg a szülői háztól. Fia kedvéért bármikor beköltözöttvolnaaDu- na menti városba, ahol leánykorában néhány évet már lakott. Ha neked úgy kényelmesebb volna, adjuk el, mondta, amikor jöttek az érdeklődők. Majd. Majd később, ANMm SL/M korában is naponta bejárt ötven kilomérerre levő szülőfalujából afő- városba. Azóta is mindennap utazik. Hogy miért, azt maga sem tudja. Sokan úgy vélik, a családi ház miatt. Nem egészen Így van. A házat régen eladhatta volna. Előnyös cseréket kínáltak föl neki érte. Kétszobás lakást a fővárosban, hozzá még pénzt is. Mégsem kötött üzletet. Pedig amióta idős édesanyja járni is alig tud, az egykor oly szépen gondozott kertben bizony döntött végül Ottó. A majd sosem érkezett el. Lehet, hogy azért, mert Joli egyszer azt mondta, 6 csak kertes házban lenne boldog? Butaság, hessegeti el Ottó a gondolatot, valahányszor eszébe jutnak ezek a szavak. Joli biztosan régen elfelejtetté már őket. Talán nem is gondolta komolyan, amit mondott, hiszen városi lakásban él, és boldog. Az arcára van írva, hogy az. Vagy nem boldog? Az ezerszer fölvillanó kérdésre Ottó sosem talált feleletet. Talán maga Joli sem tudna rá válaszolni. Talán nem is akarna, töprengett el olykor Bugac Ottó. Nem lenne hozzá ereje. Vajon nekem lenne, ha egyszer váratlanul megkérdezné? Nem, ilyet sosem kérdeztek egymástól. Amióta Joli „meglepte“ Ottót, a fiatalasszony sokáig került minden alkalmat a négy- szemközti találkozásra. Pedig nem kellett tartania a számonkéréstől, hiszen arra Ottó sohasem gondolt. Mit is kérhetett volna számon? Mit? Tulajdonképpen nem haragudott Jolira. A csalódás az nem harag. Bármennyire is nehezére esett, igyekezett úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Mintha minden ott folytatódhatna, ahol akkor abbamaradt. Nem, nem úgy tett: valóban hitte, hogy egyszer még lesz is a kezdetnek folytatása. Semmi, de semmi nem bátorította arra, hogy ezt higgye, titokban mégis bizakodott. Olykor szinte nevetségesnek találta önmagát, de bizakodott. Amikor a minap egyik kolléganője nagybeteg édesanyja felöl érdeklődött, az éppen ott levő Joli is őszinte részvéttel hallgatta szavait. Igen, ezt tükrözte tekintete. Meg talán valami mást is. Azóta sem tudja Ottó elfelejteni ezt a tekintetet. Most is ez jutott az eszébe, amikor ruháit kapkodta magára, hogy le ne késsé a vonatot. A vekker okozta sietség miatt majdnem elfelejtett nyakkendőt kötni. Már indult a kapu felé, amikor eszébe jutott. Aztán idegesen visszafordult, a szekrényből kikapott egy nyakkendőt, s a tükörbe se nézve kötötte nyakára. A vonatot csak futva érte el. Munkahelyén barátságosan fogadták. Joli hangja is más volt, mint eddig. Mi több, azt is megkérdezte, nincs-e szüksége valamilyen segítségre. Ez úgy meglepte Ottót, hogy tüstént elsietett. Milyen különös ez a nap, gondolta később, s egyáltalán nem értette, hogy tudott bosszankodni az olyan kicsiség miatt, mint az ébresztőóra meg nem szólalása. Haza érve fütyörészve lépett be a ház kapuján. A gyomos udvart megpillantva kissé elszégyellte magát. Mintha attól kellene tartania, hogy Jolinak nem fog tetszeni, ha egyszer majd megint eljön ide. Merthogy ez előbb-utóbb bekövetkezik, azt most már nemcsak olyan tétován remélte, mint eddig. Mindezt a mai napnak köszönheti, mely annyi bátorságot öntött belé. Úgy érezte, egészen más lett, mint tegnap volt! Mintha mindez az arcára volna írva. Már-már indult a szoba felé, ahol tükör függött, hogy arcán is fölfedezzen valamilyen változást. De megtorpant, így semmit sem vett észre. Még azt sem, hogy reggel a nagy sietés- ben-kapkodásban fekete színű nyakkendőt kötött.
