Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-20 / 51. szám
TAKARMÁNYELLÁTÁSSAL A takarmányalap biztosítása nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy jó eredményeket érhessünk el az állattenyésztésben. A takarmányfélék - főleg a tömegtakarmányok - előállításának feltételeit a mezőgazdasági termelésben a termőföld határozza meg, melynek terjedelmét gyakorlatilag nem növelhetjük, ezért olyan intézkedéseket kell tenni, amelyek által az egységnyi területről a lehető legnagyobb mennyiségű és legjobb minőségű takarmányt nyerhetjük. Az állattenyésztés szempontjából és a mezőgazdasági üzemek gazdálkodása szempontjából ez egyaránt fontos feladat, hiszen csak a takarmányban levő tápanyagmennyiséggel, s az állatok szakszerű etetésével lehet biztosítani az állatállomány kívánt mértékű termelékenységét, s ezáltal a beruházási költségek gyors megtérülését is, amelyek tetemes összegeket tesznek ki a mezőgazdasági termelésben. Milyen takarmánnyal etessünk tehát? - tesszük fel gyakran ezt a kérdést, amikor a termelési költségek növekedése szigorúan megköveteli a gazdálkodás ésszerűsítését. Papírt és ceruzát kell elővenni, s mérlegelni kell a legcélszerűbb takarmányadagokat, megőrizve az egyensúlyt a fehérjetartalom és a keményítőérték között. A mezőgazdasági üzemekben a takarmánynövények betakarítása jóformán az egész tenyészidőszakon át folyik, a keverékek, a herefélék és a réti széna betakarításától kezdve, s ősszel a legfontosabb takarmánygazdálkodási munkával, a silózással folytatva. A silózásnál ügyelni kell arra, hogy a növényt megfelelő érettségében takarítsuk be, hogy az optimális szárazanyag-tartalom mellett maximális mennyiségű tápanyagot nyújtó takarmányt tárolhassunk. A takarmányfélék vetésterületének kijelölésére általában a többi termény után kerül sor, eleget téve az elvárásoknak mind a növénytermesztés, mind az állat- tenyésztés terén. A takarmányfélék vetésterületének meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy egy hektárról mennyi fehérjét és keményítőértéket állítunk elő, valamint azt is, hogy mennyi tápérték szükséges az egyes húsfélék, a tojás vagy a tej megtermeléséhez. A baromfi-, a sertés- és a marhahús előállításához ugyanis eltérő mennyiségű tápártékre van szükség. A szarvasmarha- és a sertéshizlalás például sokkal takarmányigényesebb, mint a vágóbaromfi-termelés, ezért azt is meg kell fontolni, hogy melyik szakosítási irányzat lenne a legcélszerűbb az adott mezőgazdasági üzem számára. Környékünkön a marhahús fogyasztása még mindig elmarad a sertés- és a baromfihús fogyasztása mögött. Igaz ugyan, hogy 1 kg sertés- vagy baromfihús előállításához elméletileg kevesebb termőföld szükséges, mint 1 kg marhahúséhoz, ám azt is figyelembe kell venni, hogy a mai korszerű gazdálkodás feltételei mellett a szarvasmarha takarmány- szükségletét másodvetésekből, valamint élelmiszeripari (cukorgyári) melléktermékekből is fedezhetjük. Főleg olyan területeken vannak jó feltételek a másodvetemények termesztésére, ahol beépített öntözőberendezések működnek, ahol a másodvetések fejlődését nem gátolja a száraz időjárás, s a szakszerűen irányított, jól szervezett öntözéssel nagy hektárhozamok érhetők el. Ezért olyan növényt kell kiválasztanunk erre a célra, amely a vizet jól bírja, s az öntözést nagy terméshozammal hálálja meg. Meg kell azonban említeni, hogy a hektárhozamot ne csak mennyiségi szempontból értékeljük, habár ez a legegyszerűbb, hanem a kitermelt takarmányban levő tápanyagok mennyisége és minősége szerint is. Rendszerint e tényezők fontosságáról csak előzetesen beszélünk, a termelésnél és a betakarításnál már ritkábban esik róluk szó. Példaként hasonlítsunk össze két terméket, mégpedig a szemes kukoricát és a siló- kukoricát a tápanyagok mennyisége szempontjából. Kiderül, hogy ha ugyanolyan mennyiségű keményítöértéket akarunk elérni az említett két terménynél, úgy 8-10-szer nagyobb terméshozam elérése szükséges a silókukoricából. Ez azt jelenti, hogy a 6-7 tonnás szemesku- korica-hozam mellett 50-70 tonnás termés kell a silókukoricából, ha azonos értékű tápanyagmennyiséget akarunk kitermelni. Természetesen figyelembe kell venni a költségeket is, vagyis ezek különbségét a silózás technikája és a szemes kukorica betakarítási folyamata között. A termelés kiindulási alapja a tervezés. Év vége felé közeledve már a jövő évi tervek összeállításával, kidolgozásával kell foglalkoznunk. Most, amikor a 7. ötéves tervidőszakot országos viszonylatban eredményesen zárjuk, nemcsak egy évre kell pontos számvetések alapján felállítani terveinket, hanem az egész 8. ötéves tervidőszakra is. A termelés további növelése és minőségi színvonalának javítása érdekében fel kell nasznál- nunk a legújabb ismereteket, tapasztalatokat, mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztés szakaszán, hogy minél olcsóbban és minél többet tudjunk termelni, hogy a mezőgazdasági üzemek anyagi-műszaki és gazdasági alapja tovább szilárdulhasson. BRÁNYIK KÁROLY mérnök, az Alsópéteri (Dolny Peter) Efsz elnöke (II. 20. Nagy Bélát, a buzitai (Buzica) Május 1 Efsz traktorosát, a kelet-szlovákiai kerületi szántóverseny győztesét az a megtiszteltetés érte, hogy az idei őszön a csehországi Václav Milikkel együtt hazánk színeit képviselje a Dániában rendezett szántó-világbajnokságon. • Rajt előtt a világbajnokságon- Hogyan került sor erre a dániai útra?- Váratlanul és egész egyszerűen. Eredetileg az grszágos szántóversenyre készültem, amikor egy napon telefonáltak a kerületi mezőgazdasági igazgatóságról, hogy a kerületi versenyen elért eredményeim alapján Szlovákiából engem küldenek a világbajnokságra. A többi aztán már szép sorjában következett. Megkaptam a hivatalos meghívót, majd később az útlevelet, s közben a komáróci (Ko- marovce) Abosi Páltól, aki a hatvanas évekbem már járt ilyen helyeken, igyekeztem megtudni egyet-mást a világverseny lebonyolításának menetéről, s napi munkafeladataim elvégzése után a szántást is szorgalmasan gyakoroltam. A nyáron ugyanis többnyire szalmabálázás volt a teendőm. Szeptember 11-én a csehországi kollégával és kísérőnkkel együtt Prágában repülőgépre ültünk, ahonnan Koppenhágát érintve Oden- sébe repültünk. Innen autóbusszal folytattuk az utunkat Laundbourgba.- S a gépek, azaz a traktor és az eke?- Azok már a verseny színhelyén vártak ránk. A „Kverneland“ típusú ekéket a rendezőkkel való megállapodás alapján egy norvég ekegyártó cég adta, a traktorok között pedig lehetett válogatni. Én a mi 7211-es Zetorunk mellett döntöttem.- A nagy esemény szeptember 21 -én és 22-én zajlott. Hogyan teltek el az ezt megelőző napok?- Vetélytársaimmal együtt munkával töltöttük a verseny előtti hetet. Gyakoroltunk, készültünk a „döntőre“. Szálláshelyünkről egy autóbusz vitt minket reggelente a körülbelül 15-20 kilométerre levő farmra, ott folytak az „edzések“. Állítólag a gyakorlóparcellákat az ekegyártó norvég cég vette bérbe. Ennek az üzletnek nyilván a farmer is örült, hiszen egy hét alatt sok földet felszántottunk nála, s nem akármilyen minőségben.- Hogyan zajlott a verseny? Ugyanúgy mint itthon?- Lényegében igen. Egy nyitóbarázdával kettészeltük a parcellát, majd az összeszántás, aztán pedig a szétszántás következett. Természetesen ezúttal is arra kellett törekedni, hogy a háromtestű eke után a barázdaszeletek minél pontosabban sorakozzanak egymás mellé, s hogy az utolsó ekefogás után ne maradjon sem folt, sem egyetlen tenyérnyi felszántatlan szigetecske sem. A bírák azt is értékelték, hogy milyen a szántás felü ete, szép sima-e, vagy hepehupás. Minderre pontosan meghatározott és ellenőrzött idő állt rendelkezésünkre, s aki azt túllépte, azt pontlevonással büntették. Az első napon tarlószántásban versenyeztünk, a másodikon rétszántásban.- Milyen eredménnyel?- Sajnos, nekem egy kicsit rövidnek bizonyult a versenyidő, így hiába voltak egyenesek a barázdáim, a huszonöt országból érkezet ötven fős mezőnynek csak a derékhadában végeztem. A 32. világbajnokságot egyébként a dán Niells Dalle nyerte, a második díjat egy északír, a harmadikat pedig egy NSZK-beli traktoros kapta. Honfitársam, a horuáicei Václav Milík huszonkettedik lett.- Mi tagadás, aki egy ilyen világ- versenyre eljut, az akkor is dicséretet érdemel, ha nem jut fel a dobogóra.- Természetesen, én is sikernek könyvelem el.- A nagy mesemondónak, Andersennek a szülőföldje bizonyára szép vidék.- A házigazdák autóbuszkirándulást is szerveztek, így sokat láthattam Dániának ebből a részéből. Érdekes, romantikus sík vidék. Sok itt a várkastély, a parkok rendezettek, tiszták. Mezőgazdasági szempontból szintén gazdag. Termőtalaja humuszos, könnyen művelhető. Két farmot is meglátogatunk. Mindkettőben a szarvasmarha-tenyésztés volt a legjelentősebb ágazat. Nagy Béla nem titkolja, hogy ezután is szeretne még részt venni néhány járási, kerületi és országos versenyen, vagy akár világbajnokságon is. Bizonyítani akarja, hogy a Kanyap- ta menti emberek is értenek a földműveléshez, s újabb tapasztalatokkal szeretne gazdagodni. GAZDAG JÓZSEF J únius elején már néhány éve rendszeresen megjelenik napilapjainkban egy rövid hír, amely arról tudósít, hogy a vajáni (Vojany) Jövő Efsz-ben - elsőként Kelet-Szlovákiában, s néha az egész országban - megkezdték a korai burgonya szedését. A mezőgazdasági termelést ismerők tudják, mennyi munka rejlik egy ilyen apró, számunkra mégis sokat mondó hír mögött. Szövetkezetünk területén Bés (Beáa), Iske (Izkovec) és Deregnyö (Drahnov) községekben a korai burgonya termesztésének több évtizedes hagyománya van. Erre a hagyományra s a kedvező termelési feltételekre építve szövetkezetünk megalakulásától kezdve nagy gondot fordít a burgonyatermesztésre. A könnyű homokos talajokon a talajelókészítést kora tavasszal kezdjük. A vetésterület egy részén, körülbelül 5-10 hektáron nem is várjuk meg, hogy a talaj legalább 10 fokra felmelegedjen. Gyakran megtörténik, hogy a kiültetett burgonya felett még megfagy a talaj, a megfelelően elöcsíráztatott 8-10 cm mélyen ültetett vetógumót azonban nem éri károsodás. Hozzá kell tenni, hogy kockázatot is kell vállalnunk, ha elsők akarunk lenni a piacon. Az ültetőanyagot évente cseréljük. Ez a Tát- ravidéki szövetkezetekből érkezik, általában szeptember második felében. Elfogadható tárolási lehetőségünk csupán 8 vagonra van, ezért 15 vagon ültetőanyagot halmokban tárolunk. A rendkívül munkaigényes válogatást és csíráz- tatást február közepén kezdjük. A nem éppen/ ideális feltételek mellett - több rétegben, egymásra rakott ládákban - tárolt burgonyát néhány Jót, sokat r korszerűen napig 20 fok körüli hőmérsékleten tartjuk. Később a hőmérsékletet az időjárás alakulásától függően szabályozzuk, csökkentjük, hogy ültetés idejére a csíra ne nyúljon hosszúra. Az ültetést 15-20 hektáron régi típusú 4 soros, tölcséres ültetógéppel végezzük. A burgonyát a gépen ülő asszonyok helyezik a gép tölcséreibe. A koraiság szempontjából igen fontos, hogy így a csírák egyáltalán nem károsodnak. Tavaly kipróbáltuk és 40 hektár burgonya ültetésénél az SZK—4-290 típusú négysoros gépet is alkalmaztuk. Az említett gép előnye, hogy nem igényel kézi munkaerőt, viszont hátránya, hogy a csíra jelentős hányada tönkremegy. Az ültetést legkésőbb április 5-ig végezzük be. A szedést általában június 5-10 között kezdjük. A kiásáshoz eddig kizárólag a KPP-2 típusú gépet használtuk, amely után csak kézi erővel lehet összeszedni a termést. Van ugyan egy kombájnunk is, csakhogy az szinte teljesen lehámozza a burgonyát. Szándékosan nem részletezem a burgonyatermesztés egész agrotechnikáját. Annyi azonban az elmondottakból is kitűnik, hogy a mi termelési feltételeink nem nagyon hasonlítanak a termelési rendszerekben elképzeltekhez. Az eredmény ennek ellenére nem rossz: az elmúlt öt évben a tervezett 3783 tonna helyett 4243 tonna burgonya termett nálunk. A siker titka abban rejlik, hogy a hagyományok jó természeti adottságokkal s dolgozóink jó hozzáállásával párosulnak. Az időjárás viszontagságai főként a deregnyöi asszonyokat teszik próbára, ők ugyanis a csípős tavaszi szélben az ültetőgépeken kezdik a burgonyatermesztési idényt és a begyűjtés zöme is az ő feladatuk. A korai burgonya termesztésének gazdaságossága attól is függ, sikerül-Q a termést idejében és jó áron eladni. Nos, a begyűjtésnél jelentős segítséget kapunk a vajáni hőerőmű dolgozóitól és a nagykaposi (Veiké Kapuéany) iskoláktól. Az új tervidőszak küszöbén az elért eredmények értékelése mellett elsősorban az foglalkoztat minket, hogy miként lehetne még többet és még gazdaságosabban termelni. A kissé elnyűtt szóhasználattal élve: bőven van tartalékunk. Javítani kell a vetőgumó tárolásának és csíráz- tatásának feltételeit. Jelenleg a 60 hektár vetés- területnek csak a 10 százaléka öntözhető, s ez a termelés biztonsága szempontjából kievés. Ugyanakkor az öntözéssel a hozam is növelhető. A jövőben csökkenteni akarjuk a kézi munkát - főleg a begyűjtésnél. ígéretet kaptunk egy olyan kombájnra, amely alkalmas a korai burgonya szedésére. Az eddig alkalmazott technológiával 60 hektár korai burgonya termesztésére vagyunk képesek. Az új tervidőszak elvárásai viszont ettől nagyobbak. Hogy eredményesen megbirkózhassunk a többletfeladattal, ahhoz korszerűbb termelési módszerekre, korszerűbb gépsorokra lesz szükségünk. KECSKÉS FERENC mérnök, a vajáni Jövő Efsz föagronómusa
