Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-20 / 51. szám
D imbes-dombos, kisebb-nagyobb emelkedőkkel tarkított út vezet a Zselizi (2eliezovce) Állami Gazdaság lontói (Lontov) részlegére. A traktorosok szocialista munkabrigádját keressük. A gazdasági udvaron az öltözők és raktárak felé tartunk. Az épület előtt néhány traktor és egyéb gép. Meg emberek. Vannak, akik a traktorok nyergében ülnek, mások a bokáig érő sarat tapossák. A sár azért ilyen nagy, mert éppen elolvadt a koránjött idei első hő.- Mi most az emberek munkája? - érdeklődöm. Kérdésemre Búzás István gépesítő, a brigád tagja, a szakszervezeti műhelybizottság elnöke válaszol.- Télre tesszük el a mezőgazdasági gépeket: kombájnokat, kaszálókat, ge- reblyézóket vetőgépeket. Előbb megtisztítjuk őket, majd konzerváljuk, eláékeljük. Embereink többségének ma ez a dolga. Mivel a brigád minden tagjával (a traktorosok 35-en vannak) nincs módomban elbeszélgetni, Búzás elvtárs szól néhány embernek, hogy jöjjenek be az alkatrész- raktárba, ahol jó meleg van. Egyikük Bocskai Dezső, aki már 1950- töl ül a traktor nyergében. Jelenleg egy Zetor 12011-essel jár. Ma vagonból répaszeletet szállít. Minden esztendőben részt vesz a vetésben. Ezen kívül szalmát présel, szánt, mikor mire van szükség. Minden munkát kiválóan végez. Ezt azonban nem maga állítja, hanem a gépesítő vélekedik így róla, aki korábban (két évtizeden át) szintén traktorosként dolgozott Azt is megtudom Rocskai Dezsőről, hogy a brigád krónikása és a szakszervezet szakaszbizalmija.- örülök, ha a brigádtagoknak tanácsot adhatok - mondja a tapasztalt traktoros.- Ezek szerint fiatal tagjai is vannak a kollektívának? A válaszokból kiderül, hogy akadnak olyan új tagok, akiknek nemrég telt le tényleges katonai szolgálatuk, s még nem szerezték meg a bronzjelvényt. Ilyen például Hanczkó Dezső, Mocsári László, ifj. Lenárt István, vagy a huszonhárom éves Péli Stanislav, a kollektíva legfiatalabb tagja. S ha már a brigád Benjáminjának nevét megemiítettük, hadd áruljuk el azt is, ki a legidősebb: az ötvennyolc éves Sinka János.- Mit jegyzett be az idén a krónikába?- fordulok Rocskai Dezsőhöz.- Legutóbb az Agrokomplex mezőgazdasági kiállításon voltunk közösen, azt örökítettem meg - mondja. Aztán elgondolkodik azon, hogy még milyen más rendezvényei voltak a brigádnak. A többiek segítenek neki. Megemlítik a szlovák nemzeti felkelés emlékhelyeire rendezett kirándulást és a bábolnai tanulmányi kirándulást.-Jó, hogy elmentünk Bábolnára- mondja Rocskai Dezső. - Korszerűség dolgában bizony volt mit látnunk. A brigád tagjai már hagyományosan részt vesznek a faluban a felszabadulás tiszteletére rendezett ünnepségen, mely alkalommal (a Honvédelmi Szövetség helyi szervezetével közösen) tábortüzet is raknak. A községfejlesztési munkákba is bekapcsolódnak a brigádtagok. Ottjár- tunkkor például Chrenko István, a kollektíva vezetője éppen egy létesítmény befejezésénél segédkezett, s csak később jött meg a beszélgetésre. Egymást is segítik a brigádtagok. Ha például valaki családi házat épít. A fuvarozásban különösen jól jön az ilyen segítség. Már hagyománnyá vált az is, hogy a brigád képviseletében valaki (a leggyakrabban Buzási István) részt vesz a kollektíva tagjai gyermekeinek névadó ünnepségén. Nem hiányzik a gazdasági részleg irodájában található krónika lapjairól az a bejegyzés sem, amely a bronzjelvények ünnepélyes átadásáról számol be. Eddig huszonötén kapták meg a bronzjelvényt. Meghitt ünnepség volt az is, melyet tavaly télen rendeztek, miután a kollektíva 14 tagja Ipolyságon (Sahy) esti tagozaton megszerezte a traktoros-gépesítö szak- képesítést. Ezen az ünnepi összejövetelen Csák József mérnök, a részleg vezetője köszöntötte a képesítés megszerzőit.- Az őszi munkák és az aratás befejeztével mindig összejövünk és közösen ünnepelünk - mondja a krónika vezetője. • Rocskai Dezső, a krónikás- Együtt az egész brigád. Szerintem nagyon jó kollektíva vagyunk. Azon túlmenően, hogy a traktorosok mindig elvégzik feladataikat, szocialista kötelezettségeket is vállalnak. A CSKP XVII. kongresszusának tiszteletére tett egyéni és a kollektív vállalások többek közt a gabonatermesztés mennyiségének a növelésére, az üzemanyaggal és az alkatrészekéi való takarékoskodásra irányulnak.- Pótalkatrésszel sajnos nagyon gyengén vagyunk ellátva - panaszkodik Rocskai Dezső. - Hogy a tervet teljesíteni tudjuk, magunknak kell elkészítenünk bizonyos pótalkatrészeket. Még jó, hogy vannak olyan ügyes embereink, mint Magyar Laci, aki például a vízpumpa-ten- gelyt egy órán belül kiesztergálta. Készített már csuklószerkezetet is kormányberendezéshez. Megjavítja az alternátort, kicseréli az akkumulátorokban a cellákat.- Az a 161 45-ös Turbo traktor, amelyikkel én járok 1984 szeptember óta, még nem szorult javításra - mondja Kasz- mány Vilmos, aki 26 éve traktoros. - Ebből a típusból csak egyetlen egy van a részlegünkön. Jelenleg ez a legkorszerűbb. A martini gyárban készült. Mindenféle munkát lehet vele végezni. Kár, hogy ehhez a nagyteljesítményű géphez nincsenek megfelelő vontatott gépi eszközeink: ekék, pótkocsik.- Gondolom, más is szívesen elvállalta volna ezt a modern traktort - jegyzem meg.- Azért éppen ő kapta - magyarázza a gépesítő mert egyike a legjobb traktorosainknak. Ilyen drága gép akárkire nem bízható. Szakszerűen kell vele bánni. A vezetőség döntötte el, ki járjon vele. Nem szabad elfelejteni, hogy a gép legfontosabb „alkatrésze“ maga az ember - teszi hozzá inkább komolyan, mint tréfálkozva. - Általában két-három éven belül szorul a traktor javításra, de ha jó kezekben van, öt-hat évet is kibír.- Azzal a traktorral, amelyikkel maga jár, más még sohasem dolgozott? - fordulok Kaszmány Vilmoshoz.- Csak akkor, amikor szabadságon voltam - válaszolja. x • Chrenko István: - Nekem élmény, ha szánthatok- Én már öt éve vagyok a Zetoromon, de komolyabb javítást még nem kellett végezni rajta - szól ismét Rocskai elvtárs. - Valamikor az ötvenes évek végén, ha valakinek egész évben nem romlott el a traktora, akkor megkapta a javításra szánt összeg felét. En is kaptam ilyen pénzt. Azon vettem ezt a karórát - mutatja büszkén Pobedáját. - Már többször javasoltam, hogy újból vezessék be ezt a módszert, de egyelőre hiába. Pedig szerintem a gazdaságnak is, meg a traktorosnak is megérné.- Ilyesmit a takarékoskodással kapcsolatban is lehetne érvényesíteni - csatlakozik szavaihoz Búzás István.- Szerintem az is elgondolkoztató, hogy a mi részlegünkön már tizenöt -húsz fokos emelkedők is vannak, de a bér nem annyival több, mint amennyivel a munka nehezebb a gazdaság más részlegeihez viszonyítva - szól megint Rocskai elvtárs. A szakszervezet múhelybizottságának elnöke ezzel kapcsolatban elmondja, az ösztönző bér, mellyel a technikusok rendelkeznek, sem több, mint azokon a helyeken, ahol nincsenek emelkedők. Embereknek és gépeknek egyaránt hasznára válik, ha felépül a részleg korszerű, új műhelye. A brigád tagjai bizakodnak abban, hogy ez nem is lesz sokára, bár a látottak alapján kissé csodálkozom optimizmusokon, hiszen ottjár- tunkkor (november 21 -én) még nem volt tető a falakon. Az 51 éves Chrenko István öt esztendeje a brigád vezetője. Titkos szavazással került a kollektíva élére. A bizalmat szaktudásának, tapasztalatainak, segítőkészségének, merészségének (erre például akkor van szükség, ha meredek lejtőn kell dolgozni), azaz természetes tekintélyének köszönheti.- Most éppen padlócsempét raktam a község új ravatalozójában - magyarázza eddigi távolléte okát. - Eredetileg kőműves voltam. 1949 óta dolgozom Lontón az állami gazdaságban. Előbb gyalogmunkás voltam, s ötvenháromtól traktoros. Közben teherautóval is jártam. Nagyobb balesetem sohasem volt. Szeretek szántani meg vetni, nekem ez élmény. Ez a mindenem. Már kétszer nyertem járási szántóversenyt. Négyszer második, háromszor pedig a harmadik helyen végeztem a kerületi versenyen is. Erről okleveleim vannak. Tárgyi jutalmakat is kaptam: kristályvázát, karórákat. Elképzelni se tudom, hogyan viselném el, ha mondjuk holnaptól nem lehetnék traktoros. Amikor beszélgetésünk végén azt kérdem tőle, milyennek tartja a kollektívát, melynek az élén áll, tömören így válaszol:- A mi brigádunkból még senki sem ment el azért, mert nem tetszett volna neki itt. FÜLOP IMRE • Búzás István gépesítő (jobbról a második) megbeszélést tart Benyák József felvételei NEM KÖNNYŰ HELYTÁLLNI Nem is tudja pontosan Őszi Irma, hány éve szervezi többedmagával Kamocsán (Ka- moőa) a polgári ügyek testületé elnökeként az ezüst- és aranylakodalmak, névadók bensőséges ünnepségét. De a testület megalakulása óta részt vesz a munkáiban, egyrészt, mert fontosnak tartja, hogy a falu életéből így is kivegye a részét, másrészt, mert tudja, milyen hálásan fogadják az emberek a személyüknek szóló figyelmességet. Mint a 25. illetve 50. házassági évfordulójukat ünneplő házaspárok, akik számára november második szombatján tartott a helyi nemzeti bizottság „lakodalmat". A héttagú összeforrott gárda minden jelentős eseményt igyekszik emlékezetessé tenni az ünnepeltek számára. - Jó helyzetben vagyunk - mondja Őszi Irma -, mert jó szavaíóink vannak akiket, akárcsak a Csemadok helyi szervezetének éneklő csoportját is, bevonjuk a munkába sót a pöttöm óvodások is szerepelnek. Úgy tetszik, Őszi Irma nem ismer fáradságot, nem tud - de nem is akar nemet mondani, ha a segítségét kérik. Évtizedek óta aktív tisztségviselője a nőszövetségnek, a vöröskeresztnek, tagja a Nemzeti Front járási plénumának, és hatvanháirom óta párttag. Akárki igazat ad, ha azt mondom: nem könnyű ennyi poszton derekasan helytállni, különösen akkor nem, ha valaki még járáisi viszonylatban is jelentős tisztséget visel: Őszi Irma ugyanis a Csemadok Érsekújvári (Nővé Zámky) járási szervezétének több mint húsz éve titkára - az egyetlen női titkár. A Csemadok járási bizottságán pedig már ötvenhárom óta dolgozik.- Amióta az eszemet tudom, mindig szerveztem valeimit. Nem is tudom az életem enélkül elképzelni. Otvenben alakult meg községünkben a Csemadok helyi szervezete, s amikor három évvel később felajánlották: menjek a járási bizottságra dolgozni- akkor még adminisztratív erőként - boldogan igent mondtam. Arra nem is akarok gondolni, mi lesz, ha majd elérem a nyugdíj- korhatárt és meg kell válnom a munkától. Nem könnyű nőnek vezető beosztást betöltenie úgy, hogy a felettesei is elismerjék és a családja se érezze a feleség, az anya gyakori távollétét. Még ma sem természetes mindenütt a női vezető, nem még évtizedekkel ezelőtt, amikor Ószi Irma járási titkár lett.- Ezt a munkát csak úgy tudtam vállalni, hogy a családom segített. A szüleim is azon voltak, hogy teljes emberként végezhessem, a gyerekeket nevelték, levették a váltamról a teher nagyobbik részét, s a férjem szintén. Talán még most is sokan elítélik a , .csavargásomat", hogy ma itt vagyok, holnap ott, de a munkám így kívánja. Becsülettel végeztem teendőimet. Itt a faluban is, úgy érzem, az emberek tisztelettel vesznek körül. Bárki megkért, igyekeztem segíteni. Sok kitüntetése van: a Kiváló munkáért kitüntetést politikai helytállásáért kapta, A kultúra érdemes dolgozója, a Kiváló társadalmi munkás, a kerületi pártbizottság a Kerület fejlesztéséért kitüntetésben részesítette- s csak kis töredékét soroljuk fel - számtalan elismerésének. A közelmúltban a Haza szolgálatáért érdeméremmel jutalmazták. Tizenkilenc évesen kezdett dolgozni a Csemadokban - s egy életre elkötelezte magát, meghatározta az életét. - Mindig is szerettem olvasni, de itt valahogy kitárult előttem a világ. Én is Gorkijjal együtt vallom, hogy minden jót és szépet, ami bennem van, a könyveknek köszönhetem. Állandó kiállításunk van a titkárságon a Madách Könyvkiadó újdonságaiból, s bárhová megyünk, tagsági, vezetőségi gyűlésekre, visszük magunkkal. Tesszük ezt azért, hogy minél több embernek a kezébe adjuk a könyvet - a tudásforrását. KOPASZ CSILLA 1985. XII. A GÉP LEGFONTOSABB „alkatrésze“ Jó kezekben a traktorok
