Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-12-20 / 51. szám

/V szocialista társadalom fejlődésének elméleti kérdései ti és nemzetközi dialektikája AZ INTERNACIONALIZMUS A NEMZETI FEJLŐDÉS BIZTOSÍTÉKA ilwSllfisC A szocializmus mint társadalmi rend­szer internacionalista elveken alapszik. Építésének fő törvényszerűségei minden ország számára azonosak. Megvalósítá­suk azonban az egyes országok életének sajátos feltételei között folyik. Rendkívül nagy gyakorlati-politikai je­lentőségű a nemzeti és a nemzetközi dialektikájának, az egyes szocialista nemzetek fejlődése sajátos jellege köl­csönös kapcsolatának és fejlődésük általános törvényszerűségei dialektikájá­nak a helyes értelmezése. Lehetővé teszi a kommunista pártok tudományosan megalapozott -politikájának kidolgozását és megvalósítását, a szocialista országok és az egyes szocialista nemzetek közötti kapcsolatok tudatos és tervszerű irányí­tását közösségünk több- vagy soknem­zetiségű államaiban. A szocialista nemzetek egységének megszilárdítása és sokoldalú fejlesztésük megfelel a társadalmi fejlődés fő törvény­szerűségeinek és irányzatainak, össz­hangban van a társadalmi élet minden területének objektív és szükségszerű in- ternacionalizálódásával. Az emberiség egész gazdasági, politikai és szellemi élete - ahogy ezt Lenin hangoztatta - már a kapitalizmusben egyre jobban internacionalizálódik, a szocializmus pe­dig teljesen nemzetközivé teszi. A szocialista nemzetiségi kapcsolatok internacionalista lényegének szilárd alapját a szocialista népgazdaság képe­zi, amely a szocialista termelési módon alapul. Ez a népek közötti barátság és kölcsönös segítség kialakulásának és fej­lődésének meghatározó anyagi feltétele. A szocializmus nemzetközi voltának hangsúlyozása azonban semmi esetre sem jelenti a nemzeti sajátosságok és hagyományok jelentőségének tagadását. A történelmi tapasztalatok azt tanúsítják, hogy a kommunisták mindig fellépnek a nemzeti sajátosságok lebecsülése el­len. Határozottan elítélik ,,a nemzetek és a nemzeti kötelékek felszámolásával“ kapcsolatos kispolgári téziseket s azt is, ha ezeket „tisztán osztályhovatartozás­sal“ helyettesítik. Klement Gottwald például már 1932- ben leleplezte azt a burzsoá hazugságot, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja állítólag a nemzeti sajátosságok eltünte­tését követeli, hogy „a nemzet ellen van“. Hangsúlyozta, hogy a proletár ide­ológia nagy súlyt helyez a nemzetek és nemzetiségek közötti gyűlölet felszámo­lására, a fejlődésük és közeledésük útjá­ban álló akadályok kiküszöbölésére. A pártot nemzeteink leghaladóbb hagyo­mányainak védelmére, mindenfajta nem­zetiségi elnyomás elleni következetes harcra buzdította. E cél elérésének alap- feltételeként a proletariátus nemzetközi egységét jelölte meg. A PROLETÁRSZOLIDARITÁS TÖRVÉNYSZERŰ JELLEGE A proletár internacionalizmus szük­ségszerűen a kapitalista társadalom ob­jektiv fejlődéséből adódik. A kapitalista kizsákmányolás azonos helyzetet teremt a különböző nemzetiségű dolgozók szá­mára, aminek következtében mindennapi gyakorlatunk és tapasztalataink fő voná­saikban azonosak lesznek. Engels Fri­gyes hangsúlyozta, hogy „minden or­szág dolgozói azonos helyzetben van­nak, s azonosak érdekei, ellenségei is“. Ezen az alapon jönnek létre a proleta­riátuson belül az azonos (de ugyanakkor sajátosan nemzeti) osztályhagyományok, szokások, amelyek elsősorban a nemzet­közi szolidaritásban, a testvériség érzé­sében és a célok közös voltának felisme­résében nyilvánulnak meg. ' Az internacionalizmus pszichológiája azonban nem automatikusan hatja át az ideológiát. Ahhoz, hogy egységes egé­szet alkosson, és rendszerjellegüvé vál­jék, tudományosan megalapozottnak kell lennie. Az internacionalizmus ideológiája a testvériség és a szolidaritás tudatosítá­sa, elméleti indoklása és kidolgozása. A társadalom minden területének objek­tív internacionalizálódási folyamatát tük­rözi a munkásosztály tudatában. A prole­tár internacionalizmus ezért nem hathat a munkásosztály tudatán kívül. Mivel a proletariátus osztálylényegénél fogva nemzetköz), csupán egyesített erő­vel szabadíthatja fel az egyes nemzetek munkásosztályát. Ezt a törvényszerűsé­get fejezi ki az internacionalizmus, amely a munkások, valamint a különböző nem­zetekhez és embercsoportokhoz tartozó más dolgozóknak a nemzetközi szolidari­tása. Az internacionalizmus a pszicholó­giában, az ideológiában és a társadalmi gyakorlatban tükröződik. Semmi köze sincs a burzsoázia „intemecionalizmusá- hoz“, amely csupán nemzetközi mono­polista s más szövetségek, konszernek létrehozását jelenti. Az internacionaliz­mus a proletár osztályjelleg formája. A proletár internacionalizmus sajátos, magasabb megnyilvánulási formája a szocialista internacionalizmus. A prole­tár internacionalizmus bázisának kibőví­tésével jött létre - először a soknemzeti­ségű Szovjetunió megalakulásával, ké­sőbb pedig a szocialista világrendszer megszületésével. Kezdetben csak a pro­letariátus politikai és ideológiai egyesíté­se indult meg a szocialista gazdaság szilárd alapján. Ezzel párhuzamosan bő­vült az internacionalizmus szociális bázi­sa: zászlaja alatt nemcsak a munkásosz­tály, hanem a többi dolgozó osztály, ill. réteg is egyesül. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy a szocialista internacionalizmus nemcsak a Csehszlovák Szocialista Köz­társaságnak a többi szocialista ország­hoz fűződő új típusú kapcsolataiban válik meghatározó alapelvvé, hanem kifejezi hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek legfontosabb szükségleteit is. Mélyen át­hatja belső életük minden területét: a gazdaságot, kultúrát, erkölcsöt, politikát egyaránt. Amint azt Gustáv Husák elvtárs hangsúlyozta: ...... épp ebből táplálkozik a csehszlovák nép osztályszolidaritása és szoros kapcsolata a világ forradalmi erőivel.“ A proletár, szocialista internacionaliz­mus osztálylényegének marxista-leninis­ta értelmezése nagy jelentőségű a nem­zeti és a nemzetközi kapcsolatának és lényegének elemzése szempontjából. Azt mutatja, hogy az internacionalizmust nem mint valamiféle felszíni jelenséget kell értelmeznünk a csehek, a szlovákok, a magyarok, az ukránok és a többi nem­zetiség életével kapcsolatban. Nem sza­bad megfeledkezni fontos belső (belpoli­tikai s a nemzeten-nemzetiségen belül játszott) szerepéről sem. Helytelen, ha a proletár internacionalizmust csupán külső, nemzetközi szerepére korlátozzuk. Az így értelmezett internacionalizmus nemzeteinkkel és nemzetiségeinkkel kapcsolatban valamiféle külsődleges je­lenségnek, nem pedig belső fejlődésük­ből eredő lényegi vonásnak tűnhet. A különböző irányzathoz tartozó anti- marxisták kibékíthetetlen ellentétet látnak a nemzeti és a nemzetközi között. A nemzeti védelmét hirdetik a nemzetkö­zivel szemben. A csehszlovák revizionis­ták például 1968-69-ben azt állították, hogy „a szlovák nemzetnek a szocializ­mussal kapcsolatos tapasztalata negatív, mert a szocializmus fokozatosan tagadja a nemzeti szabadságot“. Szerintük en­nek az internacionalizmus az oka, amely állítólag nem modern és igazságtalan, mivel a nemzeteket alárendelt egységek­ké degradálja. Szerintük a CSKP fő hibá­ja az, hogy megalakulásától kezdve inter­nacionalista pozíciókból indul ki, amely pozíció úgymond összeegyeztethetetlen népünk nemzeti érdekeivel. A nacionalistáknak az a tézise, hogy az internacionalizmus fékezi hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek sok­oldalú fejlődését és felvirágoztatását, lé­nyegét tekintve reakciós. A proletár, szo­cialista internaciolizmus nemcsak hogy nem zárja ki a nemzeti szempontokat, hanem ellenkezőleg: a nemzeti és a nemzetközi feladatok helyes megoldá­sának bionyítéka. Az internacionalizmus elvének érvényesítése szavatolja azt, hogy társadalmunk fejlődése a szocialis­ta osztálytartalom és a sajátosan nemzeti forma szerves egysége lesz. A nemzeti és a nemzetközi kapcsola­tának revizionista meghamisítása a nem­zeti érdekeknek a nemzetközi összefüg­gésektől való elszakításán, valamint a nemzeti sajátosságok abszolutizálásán és felnagyításár alapszik. Ez az állás­pont a gyakorlatban törvényszerűen na­cionalizmushoz és opportunizmushoz vezet. A KULTÚRÁK KÖLCSÖNÖS GAZDAGÍTÁSA A különböző irányzatú antimarxisták elméleti törekvéseire az jellemző, hogy azonosítják a nemzeti (nacionális) és a nacionalista fogalmát. Azt állítják, hogy a nemzeti érdekek védelme csak nacio­nalista tartalmú lehet. A nemzet szabad léte egyedüli biztosítékának a nacionaliz­must hirdetik. A gyakorlatban azonban a nacionaliz­mus a valóban nemzeti érdekekkel és értékekkel kibékíthetetlen ellentétben van. A reakciós osztályok és rétegek pozícióiból forgatja ki, magyarázza félre őket. Deformálja és elferdíti a nemzetek és nemzetiségek valódi életét, fejlődésük internacionalista irányvonalát. A nemzeti sajátosságok nem a nemze­tek valamiféle „elkülönültségének“ vagy „biológiai lényegének“ a következmé­nyei, ahogyan azt a burzsoá és revizio­nista ideológusok igyekeznek bizonyíta­ni. A nemzeti sajátosságokat a nemzet, a nemzetiség megismételhetetlen sajá­tos, konkrét történelmi feltételei, történel­me váltotta ki. Ide nemcsak természeti, hanem - elsősorban - társadalmi sajá­tosságok tartoznak: az elődök és a kor­társak által létrehozott anyagi és szellemi értékek, hagyományok, a jellem sajátos­ságai. A nemzeti értékek és érdekek a nem­zet életével kapcsolatos nacionalista el­képzelésektől eltérően tartalmazzák más nemzetek tapasztalatait és szellemi érté­keit is. Az egész nemzet, nemzetiség csak olyan összefüggésben létezik, amely a nemzetközihez vezet. Ezért a nemzeti a nemzetközi történelmi meg­nyilvánulása, kifejezője. A nemzeti és a nemzetközi dialektikája a kölcsönös feltételezettségben, egymás kiegészíté­sében és a kettő átszövődésében rejlik. Nemcsak áltudományos, hanem egyúttal a valóban nemzeti kultúra meg­ismerését is gátolja az a nézet, miszerint a nemzeti csak azt tartalmazza, ami kizá­rólag egy nemzethez tartozik, ami meg­különbözteti ót más nemzetektől. Ez a vélemény fékezi a további fejlődést, mivel a nemzetet elszigeteli más nemze­tek vívmányaitól. A nemzeti kultúra tehát mindig két összetevő: az általános és a sajátos szintézise - eltérően a burzsoá kultúrától, amelynek nacionalista lényegét a reakci­ós erők nemzetinek kiáltják ki, a valóban nemzeti kultúra az egyetemes kultúra konkrét megnyilvánulása. Elsősorban az illető nemzet, nemzetiség által létrehozott haladó, demokratikus kultúrát, valamint a más nemzetekkel fenntartott kapcsola­tok során szerzett értékeket tartalmazza. Ezért a csehek, szlovákok, magyarok, ukránok és a Csehszlovákiában élő többi nemzetiség haladó, szocialista nemzeti kultúrája az egész emberiség kultúrájá­nak szerves részét képezi. Ilyen értelem­ben a nemzeti kultúrába vagy a nemzet által teremtett kultúrába fejlettségétől füg­gően számos nemzetközi elem is integ­rálódott. Csehszlovákia Kommunista Pártja nagy figyelmet fordít a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek kultúrájának fejlesztésére, e kultúrák kölcsönös gaz­dagítására. Jelenleg a csehszlovák nép szocialista kultúráját az internacionalista küldetés betöltésére irányítja. Amint azt a CSKP XVI. kongresszusán megállapí­tották, a valóban nemzeti elemek céltu­datos és rendszeres ápolása hozzájárul a szocialista közösség országai testvéri szövetségének megszilárdításához, és kultúránk értékeivel hatékonyan segíti a népek közötti együttműködés fejlődé­sét. MIROSLAV HANZEL ISZÚ 3 XII. 20. A Szovjetunió Kommunista Pártja - annak az országnak a pártja, ahol a szocializmus először vált valósággá - újjászerkesztett programjának tervezetét tárgyalja. Ez a dokumentum, miután a jövő év februárjában sorra kerülő XXVII. pártkongresszus elfogadta, egészen a XXI. század kezdetéig meghatározza majd a szovjet kommunisták stratégiáját. Természetes, hogy a tervezetben számos fontos tétel foglalkozik a szocialista világrendszerrel, a szocialista testvérországokkal való együttműködéssel. A XX. század második fele a szocialista világrendszer megjelenésének, megerősödésének és fejlődésének idő­szakává vált. A létező szocializmus országai szilárd pozíci­ókat foglalnak el, növekszik tekintélyük és jelentőségük a nemzetközi ügyek terén. A Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsában egyesült 10 európai, ázsiai és amerikai szocialista állam például, amelynek lakossága összesen a földgömb népességének csupán egytized része - hatal­mas gazdasági komplexuma. A világ ipari termelésének egyharmada, nemzeti jövedelmének negyedrésze és mezőgazdasági termelésének ötödrésze esik rá. Az SZKP újjászerkesztett programjának tervezete hangsúlyozza, hogy a létező szocializmus pozíciói tovább erősödtek, tekintélye és befolyása világszerte növekedett. A szocialista közösség megerősödése arra vezetett, hogy a világ szinterén az erőviszonyok döntő módon a társa­dalmi haladásért, a demokráciáért, a nemzeti szabadsá­gért és a békéért harcoló népek javára változott meg. Az SZKP újjászerkesztett programjának tervezete elsőrendű feladatként tűzi ki azt, hogy „szüntelenül szélesíteni és mélyíteni kell a Szovjetunió együttműködését a szocialista testvérországokkal, minden eszközzel elő kell segíteni a szocialista világrendszer megerősödését és haladását.“ Az újjászerkesztett program tervezete rendkívül konkré­tan jelöli ki az adott irányba való előrehaladás útjait. Többek között a következőket javasolja:- az SZKP elősegíti a pártközi kapcsolatok kiszélesíté­sét, amelyek a párt valamennyi láncszemét - a központi bizottságoktól a pártalapszervezetekig, a két- és sokoldalú alapon történő vélemény- és tapasztalatcseréig,- tovább kell követni az SZKP irányvonalát, amely a Szovjetunió és a szocialista országok államközi kapcso­latainak megszilárdítására, a politikai együttműködés vala­mennyi formájának további aktivitázálására törekszik,- amíg a NATO katonai tömb létezik - elő kell mozdítani a Varsói Szerződés Szervezete tevékenységének tökéle­tesítését,- a gazdasági kölcsönös kapcsolatok területén pedig - a szocialista integrációnak, mint a szocialista országok egybekovácsolása anyagi alapjának további elmélyítését. Gazdasági területen elvileg fontos sajátosság az SZKP- nak az a szándéka, hogy az integráció alapján elősegíti a társadalmi termelés és a szocialista életmód fejlődését a közösség országaiban, gazdasági fejlettségi színvonaluk kiegyenlítődése folyamatának meggyorsulását. Emellett az SZKP, mivel természetesnek és hasznosnak tartja a szocialista és a tőkésállamok gazdasági együttműködé­sének erősítenie kell a közösség technikai-gazdasági sebezhetetlenségét az imperializmus ellenséges akcióival, a gazdasági válságok és a kapitalizmusra jellemző, más negatív folyamatok befolyásával szemben. A programtervezetnek a szocializmus világpozíciói megszilárdításával foglalkozó részét elemezve, minden­képp figyelmet kell fordítani arra, hogy az SZKP tiszteli a szocialista partnereket, az egyenjogúságnak, a nemzeti érdekek kölcsönös tekintetbevételének elvét. A dokumen­tum közvetlenül rámutat arra, hogy mind nagyobb kölcsö­nös megértést kell kialakítani és fokozni kell a közeledést egymáshoz. Az általános és a különös tekintetbevétele mindegyik szocialista ország történelmi útján, az elvi kérdé­sekre vonatkozó akciók koordinálása, az elvtársi érdekelt­ség egymás sikereiben - éppen ez különbözeti meg a nemzetközi kapcsolatok új típusát, amelyet a szocializ­mus hangoztat, az egyenjogúság hiányán, az erőseknek a gyengék fölötti katonai és gazdasági uralmán, a féktelen fegyverkezési versenyen alapuló kapcsolatoktól, amelye­ket az imperializmus honosít meg. A szocialista világrendszer majdnem négyévtizedes sikeres működésének tapasztalatait összefoglalják az SZKP újjászerkesztett programja tervezetének sorai. E dokumentum tanulmányozása és megvitatása csak most kezdődik. Világos azonban, hogy máris termékenyítőén hatott a szocialista világ társadalmi gondolkodására, IGOR SZINYICIN az APN politikai szemleirója

Next

/
Thumbnails
Contents