Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-13 / 50. szám
Kadett furgonban is Megjelent a piacon az új Opel Kadett áruszállító furgonváltozata is. A felépítmény kialakítása, mind külsőleg, mind belsőleg igen jól sikerült. A típust a gyár 1,2 literes, 40 kW (55 LE), 1,3 literes, 44 kW (60 LE) teljesítményű benzines, valamint 1,6 literes dízelüzemű motorral szállítja. Az erőforrások átlagfogyasztása 7,6 liter benzin, ‘illetve 6,6 liter gázolaj. A furgon rakodótere 1570 liter, terhelhetősége pedig 535 kg. VILLANY MOTORKERÉKPÁR A kísérletezések korában élünk, amikor az emberi elme mindig újat és újabbat szeretne felfedezni, kitalálni. Angol cég készítette el ezt az elektromos feltöltéssel 40 kilométer megtételére alkalmas, alig 43 kg súlyú motor- kerékpárt. A helyi forgalomban használható, sebessége óránként 19 kilométer. Célja a levegőszennyezés korlátozása. Természetesen örömmel kell fogadnunk minden olyan újítást, amely ezt a célt szolgálja. -PyLegjobb, ha megállunk Ha a figyelem elterelödik a gépkocsi vezetéséről, az útviszonyokról és általában a forgalmi helyzetről, az számtalanszor megbosz- szulja magát: egy-egy csinos hölgy megcsodálása a járdán már nem egy sárhányóba került. Aki meg akarja tudni, hogy kinyitott-e már az önkiszolgáló bolt, vagy aki a szép tájat akarja megcsodálni - megáll, meggyőződik a nyitva- tartásról, illetőleg kiszáll a kocsiból, és élvezi a pompás kilátást, a gyönyörű tájat. Vezetés közben ez igen kockázatos, s rendszerint balesettel végződik, annak ellenére, hogy eddig úgy véltük, számunkra ilyesmi nem okozhat gondot. Holott az a pillanat, amíg figyelmünket másra tereljük, végzetes lehet számunkra. A bíróság az alábbi esetet tárgyalta: röviddel az autópályára hajtás után egy személygépkocsi a leállósávra hajtott, és fokozatosan lassított. A motor- és az utastérből füst gomolygott. „Ég a kocsi“ - mondták az elhaladók, miközben kíváncsian tekintgettek arrafelé. Az esküvői menet utolsó személygépkocsijának nóvezetóje felismerte, hogy a füstölgő gépkocsi közülük való. A bal szélső forgalmi sávból áthajtott a jobb szélső sávba, s onnan a leállósávra akart letérni, hogy megálljon és a bajba jutottak segítségére siessen. Később vallomásban elmondta: Láttam, amint a hozzánk tartozó Skoda 1000-es a leállósávra hajtva füstölgőn. Utolértem, s hogy segíthessek neki, a bal oldali sávról a jobb oldaliba akartam áthajtani. Bekapcsoltam a jobb oldali irányjelzó lámpát, előnyt adtam a mellettem haladó kocsinak, s mögötte besoroltam a jobb szélső sávba. Barátnőm, aki a füstölgő kocsi felé fordult, hirtelen felkiáltott, hogy hátulról belénk fut egy kocsi, és nyomban meg is történt az ütközés... Alapjában véve barátnője is hasonlóan írta le az eseményt: állandóan követtük az esküvői gépkocsioszlopot, mert nem ismertük az utat. Amikor észrevettük a füstölgő autót, barátnőm segítségére igyekezett. Jelezte menetirányának változtatását, de ngm emlékszem, mennyi ideig, működött-e a lámpa még akkor is, amikor a vádlott nekünk futott. Hogyan került mögénk, nem tudom. Az ütközés pillanatában hátrafordulva ültem, a ránk futó gépkocsi vezetője oldalra nézett, nem előre... A vádlott gépkocsivezető útitársa így vallott: mintegy 40 kilométeres sebességgel hajtottunk fel az autópályára. Én a füstölgő autót néztem, hasonlóan a vádlott is mindaddig, amíg el nem haladtunk mellette, Határozottan állítom, hogy az égő gépkocsi után nem fordult vissza. Röviddel, mintegy tíz méter megtétele után erélyesen fékezni kezdett... A karambolt azonban már nem tudta elhárítani. Ráfutásos ütközésre került sor amelynek következtében az égő kocsi segítségére siető csigolyatörést szenvedett. Felesleges baleset, felesleges súlyos sérülés, fölösleges büntetés. A gondos kivizsgálás ellenére sem sikerült azonban mindenre fényt deríteni,például: a vezető milyen gyorsan hajtotta végre a forgalmi műveletet (a sávváltoztatást), és miért nem látta a mögötte - nem is nagy sebességgel - haladó gépkocsit. Fékeznie kellett, különben nem futhatott volna neki a mindaddig mögötte lassabban haladó gépkocsi. Az sem derült ki egyértelműen, hogy mikortól meddig jelezte haladási irányának megváltoztatását. Vitathatatlanul bebizonyosodott azonban, hogy a vádlott gépkocsivezető figyelmetlenül követte az előtte sávot változtató, a leállósávra igyekvő gépkocsit. Bár a leállósávon égő gépkocsi mellett elhaladva már nem nézett vissza, figyelmét azonban addig lekötötte, s nem követte az előtte levő forgalmi helyzetet. A bíróság megállapította azt is, hogy a károsult gépkocsivezető sem hajtotta végre szabályosan a szóban forgó forgalmi műveletet. Bármi történjék is körülöttünk, tájékozódjunk gyorsan, mérjük fel a helyzetet, s ha segítségünkre van szükség, álljunk meg. De keressünk erre megfelelő helyet, és főként következetesen tartsuk meg a közúti közlekedési szabályzat 20. §-ának 4. és 5. bekezdésében foglaltakat: „Ha a járművezető megállás vagy várakozás céljából az úttest szélére vagy a járda mellé hajt, mindig köteles menetirányának megváltoztatását jelezni.“ „Az elakadást jelző háromszöggel vagy a vele egyenértékű más berendezésekkel kötelezően felszerelt gépjármű vezetője az elakadást jelző háromszöget vagy a vele egyenértékű más berendezést kényszervárakozás (műszaki vagy rakományhiba, közúti baleset, hirtelen rosszullét stb.) esetében köteles használni. A háromszöget vagy a berendezést a járművezető az úttest szélén, az út hossztengelyére merőlegesen köteles elhelyezni, mégpedig legkevesebb 50 m távolságban a jármű mögött úgy, hogy a közeledő járművezetők idejében és jól észlelhessék. Lakott területen belül, ha a körülmények megkövetelik, ez a távolság kisebb is lehet...“ Mozgó jármű esetén a szabályzat 2. §-ának 2. bekezdése és 4. §-a 1. bekezdésének b és d pontja az irányadó: ,',A közúti közlekedés valamennyi résztvevője köteles fegyelmezetten, előzékenyen és elővigyázatosan viselkedni, nem veszélyeztetheti a közúti közlekedés biztonságát és folyamatosságát vagy a közlekedés többi résztvevőjét, sem önmagát, sem pedig a vagyonbiztonságot. Ugyanakkor köteles alkalmazkodni a közút állapotához és jellegéhez, valamint a közúti forgalom körülményeihez.“ „A járművezető b) köteles a figyelmét teljes mértékben a jármű vezetésére összpontosítani és alkalmazkodni a forgalmi helyzethez; d) haladási sebességét hirtelen nem csökkentheti, a járművel hirtelen nem állhat meg, hacsak a közúti közlekedés biztonsága meg nem követeli...“ Nem árt néhanapján a szabályokat feleleveníteni, ám, mint példánk is igazolja, legfontosabb, hogy a gyakorlatban, a forgalomban alkalmazzuk! (k-sm) A — időjárás gyakori változásai ezekben a hónapokban, a hűvös, ködös idő, a rövidebb nappalok és hosszabb éjszakák, a lényegesen rosz- szabb út-, illetve látási viszonyok, vezetési körülmények, a sár, a víz, a hó és a jég alaposan megviselik mind a gépjármüvet, mind vezetőjét. Ilyen időben a gépjárműnél jobban kiütköznek a karbantartás hiányosságai. Ezek következményeinek egyike például a nehéz indítás. A szabadban tartott gépkocsi akkumulátora ugyanis gyengébb. Ám, ha meg tudja forgatni a motort, és a gyújtóberendezés valamennyi tartozéka - és persze az üzemanyag-ellátás - rendben van, a kocsinak indulnia kell. Mégis gyakran tapasztaljuk, hogy nehéz az indítás, esetleg egyáltalán nem sikerül. Ezért is nagyon fontos az önindító kifogástalan állapota. Előfordulhat, hogy a forgórészpersely kopott, és az önindító túl nagy áramot vesz fel, ezért az akkumulátor áramszolgáltatása nem elegendő a motor erőteljesebb megforgatásához, valamint a kellő gyújtófeszültség előállításához. .Ügyeljünk a gyújtógyertyák elektródjainak szikraközére és tisztaságára is. Tapasztalat szerint a téli indítást megköny- nyíti, ha az előírt hézagot - finom ütöge- téssel - a harmadára állítjuk be. Fordítsunk nagyobb gondot az akkumulátorra, havonta legalább egyszer tanácsos feltölteni, savfokát ellenőrizni, a pólusokat és sarukat, valamint az akkumulátor tetejét megtisztítani. Előfordulhat, hogy minden a legnagyobb rendben van, a motor mégsem indul, mintha a gyújtás zárlatos lenne. Megtörténhet ugyanis, hogy miután leállítottuk a motort az elosztófedél bepárásodik, és a motorház légtere lehűl. A gyújtófeszültség a kisebb ellenállást választja a megnedvesedett részeken, és noha a kellő feszültség megvan, szikra mégsem keletkezik. Ha szervizben mosatjuk a gépkocsit, számíthatunk rá, hogy párás gével. Máskülönben könnyen előfordulhat, hogy az ablakfűtést elfelejtjük kikapcsolni, és reggelre kimeríti a télen amúgy is jobban igénybe vett akkumulátort. A fagyban ledermedt motort egyébként indítás után soha ne erőltessük túrázta- tással, várjuk meg, míg kisebb fordulat- számon eléri az üzemi hőfokot és az olajnyomás értéke normális. Megeshet télen is, hogy a motor elfőTanácsok télidőben levegőből a szabadba hajtva a motortér párával telített levegője megteszi a magáét. Ezért a motor leállítása után - télidében minden esetben - gondosan töröl- gessük ki az elosztófedelet, s nem árt, ha gondot fordítunk a gyújtókábelekre és általában a motortérben levő villamos csatlakozásokra. Télidőben az autó meleg levegőjének rávezetése a hátsó ablakra megóv a páralecsapódástól és biztosítja a kilátást, ami forgalombiztonsági szempontból lényeges. Ha azonban kívülről hó, esetleg jég vagy zúzmara rakódik le az ablakra, jó szolgálatot tesz a villamos ablakmele- gító. Az általunk felszerelt ablakfútések- nél fordítsunk gondot a kapcsoló megkülönböztetésére - pl. jelzőlámpa segítségyasztja a kenőolajat. Ez még nem feltétlenül utal hibára, hiszen a motor jó állapotban is eléget bizonyos mennyiségű olajat. Ez esetben a hibát ott követtük el, hogy megfeledkeztünk az olajnívó ellenőrzéséről a motor hideg állapotában. (Leállítva a motort, rövid idő után - mialatt az olaj az olajteknőben összegyűlik - ellenőrizzük a nívót.) Ha kevés, töltsünk utána azonos fajtájú és minőségű olajból (a különféle kenőolajak keverése egyebek között felhabzással járhat), azután indítsuk be a motort, és alapjáraton ellenőrizzük az olajnyomást. Ha a műszer továbbra is elégtelen nyomást jelez, többféle hibára következtethetünk. Lehet, hogy a műszaki jeladója hibás. Előfordulhat, hogy a motor olajpumpája működik elégtelenül, s nem szállítja az olajat az előírt nyomáshatárok között. De a legfontosabb a motor viselkedése: pl. nem ad-e kopogó hangot, ami csapágyolvadásra utal. Ez esetben egy pillanatig se kísérletezzünk tovább, a kocsit vontassuk szakműhelybe. Apropó vontatás. Végezetül erről is essen szó, annál is inkább, mivel az üzemképtelenné vált, bevontatásra szoruló autókkal kapcsolatos teendők egyszerűnek látszanak, pedig valójában megfelelő hozzáértést, felelősségtudatot és jó vezetési technikát igényel mind a vontató, mint pedig a vontatott gépjármű vezetőjétől. A legfontosabb szabály, hogy vontatott járművel soha ne álljunk be csúcsforgalomba, már a besorolás is veszélyekkel terhes, ezenkívül csak gátoljuk a közúti forgalmat. A lerobbant kocsi vezetőjét nehéz helyzetbe sodorhatja a vontatókötél rossz felerősítése, például ha gyengébb karosszéria - vagy kormányelemekhez köti. Gyakori, hogy a kötelet a lökhárítóhoz vagy a kormányösszekötó rudakhoz erősítik, ami szintén helytelen, mert a vontatókötél deformálódásokat, károkat, okozhat, emellett mindkét kocsit félrehúzhatja. A vontatókötelet helyesen az alváz vagy a futómű szilárd pontjához erősítsük. Az autó tartozékai között a kapcsolható végekkel ellátott vontató- ÚJ SZÚ kötél megkímélhet sok kellemetlenségtől. Kezdő autósok még azt is jól teszik, ha gyakorolják - tapasztalt partnerrel - a vontatott kocsi vezetési fogásait KANIZSA ISTVÁN 1985. XII. 16 Ä Q) %£ 3 > CO 0 co r£ 5^ CO CO i »o c 0) 0 o> 'O) 0 0 .Q c qj'5 CO ^
