Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-29 / 48. szám

NÉPSZERŰSÍTIK A HONVÉDELEMRE NEVELÉST

A Honvédelmi Szövetség nyitrai (Nitra) járási szervezete a múltban már többször kiérdemelte a példás címet. Azt mondják róluk, mindig átgondoltan, szervezetten dolgoznak, s főleg a fiatalokra fordítanak nagy figyelmet. Sokoldalúak, jó eredményeket érnek el a műszaki sportok terén és a sorkötelesek felkészítésében is.-A járási konferencia előtt 143 alapszervezetben közel tizennyolcezer tag tevékenykedik - mondja nem kis büszkeséggel Ludovít Zelenay, a szövetség járásj bizottságának az elnöke. - Ez azt jelenti, hogy a járás lakosai közül minden kilencedik tagja a szövetségnek. Az ötszáz klubunkban szakkörünkben közel huszonkét- ezren tevékenykednek, vagyis egy-egy tag több szakkörben vagy klubban is működik.

Minden községben, nagyobb ipari és mezőgazdasági üzemben van alapszervezetük. A tagok között közel négyezer a tizenöt éven aluli fiatal és háromezer a nő. A legtöbben a motoros sportnak, a lövészetnek hódolnak, de közkedvelt a modellezés, a vízisportok és az elektronika is. A járási székhelyen működő repülős klubjuknak is több mint kétszáz tagja van.- Tevékenységünk népszerűsítésére minden alkalmat kihasználunk - vélekedik Stefan Éákoviő, a járási bizottság alelnöke. - Csupán a honvédelmi aktivitás hetében kétszázhetvenöt különböző rendezvényt valósítottunk meg, amelyeken mintegy százhúszezren vettek részt. Aktivitásunkat azért is növeltük, mert az eddigieknél is jobb eredményekkel szeretnénk köszönteni a párt XVII. kongresszusát, a szövetség megalakulásának 35. évfordulóját.

Michal Galbavytól, az autóiskola igazgatóhelyettesétől megtudjuk, hogy évente mintegy háromezren szereznek náluk hajtási jogosítványt, hogy Skycovon nagy kiképző bázisuk van és a Nyitra-Janíkovce-i repülőtéren tevékenykedik a szövetség szlovákiai repülős iskolája. Egy kis bemutatóra hívnak meg ebbe az iskolába.

1- Másfél évtizede nyílt meg az iskola - tudjuk meg Milan Kojdiak mérnöktől, az iskola igazgatójától. - Az eltelt időszakban ezen a repülőbázison számos szlovákiai,, országos és nemzetközi rendezvény volt, a rendezésből a helyi Aeroklubon kívül az iskola oktatói is kivették részüket.

Míg a klub a pilóták, az ejtőernyősök képzésével foglalkozik, az iskola az oktatókat, a repülés-felügyelőket és a Slovair légitársaság pilótáit képezi.- A repülőtér fejlesztéséből és bővítéséből a klub tagjaival együtt mi is kivesszük a részünket - folytatja az igazgató. - Társadalmi munkával készült el az irányítótorony, a hangár előtti betonterület. Hatvan szállodai ágyunk, konyhánk is van, amit a pilóták továbbképzésében és a sportolók felkészítésében használunk ki.- Pilótáink a szóban forgó időszak alatt mintegy háromezer le- és felszállást hajtottak végre baleset nélkül - veszi át a szót Alzbeta Kapustová, a volt eredményes mű- repülő. Majd bánatosan hozzáteszi.- Egészségügyi okok miatt pár évvel ezelőtt abba kellett hagynom az aktív sportolást, így ma már csak a földről figyelhetem az ,,égi lovasokat“. Szurkolok nekik, s a fiatalokkal megosztom sokéves tapasztalatomat.

Kint felbúgnak a repülómotorok, elsőnek egy AN típusú repülőgép emelkedik a magasba. Az ejtőernyősök mutatják be tudásukat. Mint a versenyeken, most is pontosan érnek földet. Amikor lekapcsolják sisakjukat, látjuk, hogy többségük fiatal.- Négy évvel ezelőtt kezdtem az ejtőernyős klubba járni - mondja el Peter Halász.- Megtetszett a sportág s eddig már há- romszáznyotcvanszor ugrottam, míg társam, Vlado Magyar kétszázhúszszor. Mindketten tagjai voltunk annak a csapatnak, amely az országos bajnokságon megszerezte a harmadik helyet.

Be sem fejezzük a beszélgetést, amikor vitorlázó repülőgép jelenik meg fölöttünk. Jindra Paluéková irányítja, aki több mint egy évtizeddel ezelőtt ült először a botkormány mögé. Több versenyen ért el jó helyezést s a pilótaképzésben is részt vesz, mint Juraj Huliak és Karol Jungman is. Négyes alakzatban húz el a repülőtér felett Milan Kojdiak társaival. Mindenki a tudása legjavát adja, öröm nézni az összmunkájukat, azt, hogyan változtatnak magasságot, alakzatot.

Két sárkányrepülő is előkerül. (Szlovákiában ennek a sportágnak mintegy hétszá- zan hódolnak.) Az egyik „sárkány“ tra- bantmotorral is el van látva, hátul légcsa- vara van. Egyelőre tilos az ilyennel repülni, de Tibor Puóinsky, a szlovákiai központi bizottság főfelügyelője szerint nagy jövő áll előtte. Nemcsak a sportolók használhatják majd, hanem a mezőgazdaságban is hasznát veszik.

Miután a repülőgépek a hangárba kerülA világ óriáshegységeinek turista- és nem csekély mértékben hegymászó látogatottsága elképzelhetetlen a hegyi vezető intézmények felelősségteljes és helyi feltételekhez alkalmazkodó megszervezése nélkül. Ez a Magas-Tátrára is vonatkozik.

A tátrai csúcsok első, felfedezésszámba menő megmászásánál, a 17-18. században az úttörő kirándulók informátoraiként, vezetőiként és málhahordozóiként a legmegbízhatóbban érvényesültek a hegység ősrégi gazdasági hasznosítói - a pásztorok, a bányászok és kiváltképp a zergevadászok, akik akkoriban már jól ismerték a hágók ösvényeit, illetve a legjelentősebb csúcsokra vezető utakat. Ezeket a népi, önjelölt, senki által nem ellenőrzött és szervezett cicerónékat, idegenvezetőket a magyar sajtó kezdettől fogva „vezetőkként“, újabban pedig, pontosabban, „hegyi vezetőkként" tartotta és tartja számon.

A 18. század végefelé komolyabban kezdtek a Magas-Tátra iránt érdeklődni különféle hazai és külföldi tudósok. Az

úttörö hegyi vezetőknek felkészületlen garnitúrája nem felelt meg az új „kliensek“ fokozott igényeinek és követelményeinek. Ekkor kezdett a hegyi vezetéssel foglalkozni néhány Tátra-aljai vidéki értelmiségi is. Nevezetesen Thomas Ma- uksch, evangélikus lelkész és botanikus, Genersich Sámuel orvos és Ján Still tanító, aki elsőként kísérte el rendszeresen a turistákat a legmagasabb tátrai csúcsra, a Gerlachfalvi-csúcsra.

További jelentős fejlődéshez vezetett az. hogy a Tátra vasúttal is megközelíthetővé vált. A turisztika iránti növekvő érdeklődés 1873-ban életre hívta a Magyarországi Kárpátegyesületet. Ez az egyesület a honismereti turizmus koncepcióját érvényesítette a különlegesen képzett, rátermett, a hegyvidéki szerencsétlenségeknél és baleseteknél a mentőszolgálatot is kötelezően ellátó hegyi vezetők közvetítésével. A kötelező tanfolyamok, terepgyakorlatok elvégzése és a vizsgák után 1874-ben 37 tátrai hegyi vezetőt avattak fel. Számukat később szigorú kiválasztással huszonötre csökkentették és ezt a szintet állandósították. A III. osztályba soroltak csak a völgyekbe kalauzolhattak, a II. osztályba tartozók bizonyos meghatározott övezet pontosan kijelölt, könnyebben elérhető csúcsaira és hágóiba, míg az I. osztályba soroltak jogosultsága az egész tátrai területre szólt. Az egyesület szolgálati jegyzetfüzetekkel és jelvényekkel látta el őket, továbbá a legszükségesebb felszereléssel (hegymászó kötelekkel és csákányokkal) valamint egységes „hegyi“ öltözékkel. Hegyi vezetőkké többnyire a soktagú kisparaszti családok olyan tagjai váltak, akiknek kis gazdaságaik nem biztosították a megélhetésüket. Közülük a legismertebb az id. Hunsdorfer János és a két Breuer János volt. A harmincas években a hegyi vezetők sorai gyarapodtak a városi proletariátus néhány képviselőjével, akik a Magas-Tátrába a menedékházak teherhordóiként, a hegyi ösvények építőiként és szállodai segédalkalmazottakként jöttek el. Érdekes, hogy ebből a csoportból fejlődtek ki a legcsiszoltabb technikájú, legkisportoltabb hegyi vezetők. Teljesítményeikkel messze túlszárnyalták a Tátra-aljai falvak konzervatívabb vezetői garnitúráját és a jeles hegymászók partnereiként részt vettek számos jelentős tátrai sziklafal meghódításában. A legnevesebb közülük a levo- cai származású Stefiin Zamkovsky volt.

A hegyi vezetők, a mentőszolgálat szervezésének a Kárpátegyesület által bevezetett bevált rendszerét nagyobb változások nélkül átvették a későbbi csehszlovák turisztikai egyesületek is (a Csehszlovák Turistaklub, illetve a Szlovák Turista- és Siklub). Tulajdonképpen egészen 1950-ig ez volt a helyzet, amikor

tek, a modellezők és a rádiós tájékozódási verseny hódolói veszik birtokukba a repülőteret. Annyi a látnivaló, hogy az ember azt sem tudja, hová nézzen. A vitorlázó modelleket Otto Bachar vezetésével a Tulipán utcai alapiskola modellező szakkörének tagjai mutatják be. Utánuk a nagyobbak jutnak szóhoz. Ők már akkumulátorral hajtott csórlöt használnak a „felszállásnál“.- Tizenegyéves koromtól modellezek - jegyzi meg Frantiéek Janes, a nitrai Plastika modellező-klubjának tagja. - Amíg az ember munka után egy-egy gépet megépít, hónapokba telik. Nekem vitorlázó és rádióval irányított motoros repülőmodellem van. Mindig akad rajtuk újítani való, hogy a versenyeken egyre jobban helyt tudjak állni. A Holiőban megtartott szlovákiai bajnokságon a hatodik helyet szereztem meg.

A pedagógiai tanszék húsztagú szakkörét négyen képviselik. Aurélia Benaőková már helyezést ért el a szlovákiai rádiótájékozódási versenyeken is.- Már hatszor vettünk részt kerületi versenyen, csapatunk a szlovákiai fordulóba is eljutott - tudjuk meg Frantiéek Hornáktól, a szakkör vezetőjétől. - A lányok már nemegyszer bizonyítottak. Az iskola elvégzése után átadhatják diákjaiknak a nálunk szerzett tapasztalataikat.

Milan Zhánal autómodelljét, Miroslav Kopecky pedig a rakétamodelljét mutatja be. S ha már a modellezőkről van szó, el kell mondani, hogy Jozef Löbl, a Mezőgazdasági Főiskola végzős növendéke diplomamunkaként egy olyan repülömodellt készít. amely 4-5 méteres magasságból felvételeket készíthet a föld nedvességtartalmáról.

Leszáll az esti szürkület, fokozatosan elnéptelenedik a repülőtér, csak az irányítótoronyból szűrődik ki a fény. Megismerkedtünk egy járási szervezet tevékenységével, bár a házigazdák szerint az idő rövidsége miatt nem tudtak mindent megmutatni. Meggyőződtünk arról, hogy hasznos, sokoldalú munkát végeznek.

NÉMETH JÁNOS

Tornáé Bundzák, a harmincas évek egyik tátrai hegyi vezetője

(Ifj. Ivan Bohus felvétele és reprodukciója)

is ez a szolgáltatás hivatásos lett és összevonták az új Hegyi Szolgálatban. Míg az első világháború előtt a tátrai településeknek és menedékházaknak évente mintegy húszezer, a két világhá-;' ború között pedig hozzávetőleg ötvenezer látogatójuk volt, addig számuk mar a második világháborút követő első években csaknem megötszöröződött. Jelen1985. >

5

■§

0

E

1

£

I

I

O)

<D

C

3

4C

S

2g

c

I

4C

•O

$

£

s

I

w

C

£

©

I

s*

MHk

©

Ä i

I 1 "

•fi •o

©

!ü

S

a

1

5

©

aj

2

5

I