Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-29 / 48. szám
A bratislavai Orsolya utcai diákotthon boltíves folyosóin még csend honol. Nincs szaladgálás, hangos üdvözlés, nem csapódnak az ajtók, a diákok az iskolákban vannak. Már három hónapja annak, hogy kikerültek a biztonságot jelentő szülői házból és a fővárosban töltik édes-keserves diákéveiket. Hogyan szokták meg a 14-15 éves gyerekek a diákotthon kényszerű rendjét, az „ellenőrzött“ önállóságot? És hogyan alkalmazkodtak egymáshoz az egy szobába kerülő ismeretlenek? A Duna utcai Magyar Tannyelvű Gimnázium középiskolás lányai alkotják az otthon lakóinak legnagyobb csoportját. A 82 diáklányból 18 az „újonc“. Talán nekik volt a legnehezebb dolguk, hiszen még ma is gyakran visszasírják a régi barátokat, az iskolát, no meg az otthonukat. A majdnem 300 éves épület hatvan szobája 232 gyerek lakhelyévé vált. A szülők szerepét a diákotthon nevelői vállalták át ideiglenesen. Szinte a sajátjukként nevelik, alakítják, óvják, segítik a gondjaikra bízott fiatalokat.-Az épületet 1951-ben vettük birtokba, s nem kis anyagi ráfordítással alakítottuk olyanná, amilyen - mondta bevezetőül Alice Cieslerová, a diákotthon igazgatónője. - Diákotthonunk előnye városközponti fekvése, hátránya a kora. Állandóan javítjuk, szépítjük. Az idén több szobába új ágyakat vásároltunk, igaz, a nagy létszám miatt emeleteseket. Ezért egy-egy szobában 8-10 lány is lakik. Klubhelyiségeinkbe kényelmes berendezés került és lakályosabbá tettük a tanulószobákat is. A diákotthon házirendjéről már szobané- zö körút közben számolt be az igazgatónő. Megtudtuk, hogy a tanulók reggel fél hétkor kelnek, az otthonban reggeliznek. Magukkal viszik a tízórait, déltől három óráig ebédelhetnek, este hat és hét között vacsorázhatnak. Délután másfél, vacsora után pedig két óra a tanulási idő. Aki előbb végez, annak sem kell unatkoznia. Kényelmesen berendezett könyvtárban olvashat, sportolhat, illetve részt vehet az önképzö- köri tevékenységben. Este fél nyolckor bezáródik az otthon kapuja. Persze ez nem jelenti azt, hogy a lányok - igazolás ellenében - nem látogathatják meg a városban élő rokonaikat, nem vehetnek részt az esti iskolai rendezvényeken. Benyitottunk néhány szobába. Mindenhol példás, szinte katonás rend uralkodott. Csak az asztalokon díszelgő virág, plakát a falon, egy-egy kedves csecsebecse próbálta otthonosabbá tenni a zsúfolt szobákat.- A rendet pontozzuk. Szeretnénk azokat is, akiket odahaza édesanyjuk túlságosan megkímélt a házimunkától, rászoktatni az alapvető tennivalókra - hallottuk a magyarázatot. A folyosókon álló szekrényeSzűkösen, de szépen (Gyökeres György felvétele) ken fogott már az idő vasfoga. Sajnos, a masszív, egyszerű bútordarabok beszerzése azért lehetetlen, mert nem gyártják őket. Megtudtuk továbbá, hogy a szükséges kisebb-nagyobb javításokra sem találnak kivitelezőt. Az építőipari vállalatoknak ez „nem kifizetődő“ munka.-A beilleszkedés hetei, hónapjai mögöttünk vannak. Persze a lányok hazavágynak, szokatlan számukra az itteni élet, hiányzik az édesanya, s talán a szabadabb életforma is. Valamikor pszichológus segítette a nevelők munkáját. Nagy kár - azonos véleménye ez a bratislavai hét diákotthon vezetőinek -, hogy megszűnt ez a státusz. Majd ismét a lányokról beszélt. Arról, hogy az otthon töltött hétvégi pihenés, felüdülés után felpakolt táskákkal érkeznek vissza a diákotthonba. Minden szülő törekvése ugyanis, hogy gyermekét ellássa több napra való élelemmel, „nehogy éhezzen“. Pedig a diákotthonokban a gyerekek kiváló minőségű és elegendő mennyiségű ételt kapnak, naponta jutnak tejhez, gyümölcshöz. Persze, mindenkinek a szája íze szerint főzni otthon sem lehetséges, hát még egy diákotthonban. Beszélgetésünket a folyosó felől lárma zavarta meg. Kisebb-nagyobb csoportokban érkeztek a lányok s vonultak szobáikba. Tóth Mónika Libádról (Luba) jött a gimnáziumba és a három hónap alatt bizony vannak már észrevételei. - A diákotthonban az a jó, hogy bármivel is fordulunk a nagyokhoz, szívesen segítenek nekünk. Sok a tanulni való, kevés a szabad idő. És még azt a szabadot is gyakran elveszik tőlünk. A Várkonyból (Vrakufi) érkezett Pálinkás Lilla is megszokta már a diákotthon légkörét, s ö is sajnálja, hogy megszervezik a szabad idejük nagy részét. A lányok egymást túlharsogva mondták észrevételeiket, hol nevetve, hol kissé elszomorodva. - Tudjuk, hogy ez nem az igazi otthonunk - mondta a többiek nevében a padá- nyi (Padán) Kosár Gyöngyi. - Azért jöttünk el otthonról, mert tovább akarunk tanulni. S ezért áldozatot kell hozni. Legfőbb célunk a jó tanulmányi előmenetel, és szívesen is veszünk részt a különböző rendezvényeken akkor, ha ráérünk. Az Orsolya utcai diákotthon valamennyi dolgozójának célja nemcsak nyugodt tanulási feltételeket biztosítani a középiskolásoknak, hanem gazdag, változatos műsor- ajánlatokkal lekötni szabad idejük egy részét is, hogy közben megismerjék a város múltját és jelenét. Úgy, hogy bővüljön, alakuljon a látókörük, az önismeretük, a világról alkotott véleményük. Jó lenne viszont elérni, hogy a rendezvénysorozatok ne jelentsenek senki számára kényszert, mert így nem teljesítik küldetésüket. S ha ez így lesz, a mostani középiskolások felnőttekké válva szívesen emlékeznek majd vissza arra a négy évre, amit a diákotthon falai között töltöttek. PÉTERFI SZONYA leg a statisztika évente 5—6 millió főt tart számon. Arányosan gyarapodott a turisták, a terepsíelők és a hegymászók valamint - sajnos - a hegyvidéki balesetek és tragédiák száma is. Az adott helyzettel már csak technikailag és személyzetileg tökéletesen ellátott, az egész esztendőben működő hivatásos intézmény birkózhatott meg. Tekintettel arra, hogy ennek szüksége mutatkozott más hegyláncolatainkban is, a Hegyi Szolgálat országos szervezetként jött létre. Viszont a Magas • Tátrában, tekintettel sajátos természeti jellegére és jelentőségére, nem a Csehszlovákiai Testnevelési és Sportbizottsághoz tartozik, hanem a Tátrai Nemzeti Park igazgatóságához. A Hegyi Szolgálat dolgozói mellett hegyi vezetést vállal a megfelelőképpen képzett és tapasztalt hegymászók soraiból regrutálódott önkéntes munkatársak csoportja is. A Tátrai Nemzeti Park területén a turista általában csak a jelzett turistaösvényeket járhatja be. Ezzel szemben hegyi vezető társaságában bármilyen, a fizikai képességeinek megfelelő túrára vállalkozhat, eltekintve a szigorúan tiltott természetvédelmi területektől. A hegyi vezető a szavatossága annak, hogy a túra célját megbízhatóan és biztonságosan eléri. Közben a hegyi vezető ismerteti vele a környezet természeti és történelmi érdekességeit, megtanítja „felfedezni“ a hegyeket. ATátrai Nemzeti Park igazgatása számára pedig garantálja, hogy a védett terület természeti viszonyai sértetlenek és zavartalanok maadnak. A hegyi vezetők irodájában (06201 Stary Smokovec, 2820-as telefonszám) írásban, távbeszélőn vagy személyesen megrendelhetőek az egyének és a kollektívák számára gyalog- és hegymászó túrák, előadások a Magas-Tátráról. Továbbá szakmai együttműködés bármiféle, a hegyvidéken* engedélyezett tevékenységben, kiképzés és tanfolyamok mindén hegyi sportban. A Magas-Tátrá- ban csak a Tátrai Nemzeti Parknak érvényes szolgálati jelvénnyel rendelkező hegyi vezetőik jogosultak a vezetésre. Más szervezetek vezetői csoportjaikat csak a jelzett ösvényeken kalauzolhatják. S végül még egy fontos dolog. Természetesen nem minden tátrai kiránduló szorul rá a hegyi vezetők közvetlen segítségére. Viszont mindenkinek ellenvetés nélkül meg kellene tartania a Hegyi SzolA Magyarországi Kárpátegyesület hegyi vezetőinek történelmi jelvénye gálát megelőző biztonsági intézkedéseit. Ez főleg bizonyos területek, hegyi ösvények ideiglenes lezárására valamint a magashegyi terepen az átmenetileg avagy tartósan kialakult kockázatos helyzetekre való figyelmeztetésekre vonatkozik. Továbbá az igazodásra az időjárásjelentésekhez és a hegyvidéki lavinaveszéllyel kapcsolatos közlésekhez. A kockáztatásnak nemegyszer tragikus következményei vannak. Említsük meg csak a legszomorúbb esetet. A Hegyi Szolgálat 1974. január 20-án is megtette a szükséges intézkedéseket, hogy a hegység látogatóinak jelezze a hólavinák közvetlen veszélyét. A Komáromi (Komárno) Gépipari Középiskola diákjainak egy csoportja testnevelő tanárukkal együtt, a Poprádi-tó turistaháza vezetőjének óvaintése és közbelépése ellenére síelni indult a Kis-Bástya lejtőire. A gyászos következmény tizenkét halott volt. A könnyelműségnek, a hegyi vezetők és a mentőszolgálat lelkiismeretes megelőző intézkedései semmibe vételének értelmetlenül áldozatul esett tizenkét emberélet. A legfájdalmasabb tény, hogy a Tátra szlovákiai oldalán eddig már nyolcszázan pusztultak el. A csehszlovák hegymászóknak és hegyi vezetőknek csak a magashegységben szokásos, a felfelé igyekvő társaikhoz intézett nagyon szép üdvözletének, a „Hőre zdar!“ (Üdv a hegynek) nincs a magyar nyelvben megfelelője. Egyet jelent azzal a kívánsággal, hogy szerencsés és sikeres legyen a hegy megmászása és természetesen a visszatérés is a hegyek világából. így hát, ha a Magas Tátrába látogatnak, önöket is kísérje ez a köszöntés! IVAN BOHUS A minap, kihasználva az autór> busz indulásáig hátralévő öt- tíz percemet, betértem egyik járási városunk papírboltjába. Három drága percem eltelt, amíg kosárra vártam, mert a körülbelül nyolcvan négyzet- méter területű üzletben a hat kiszolgálón kívül már volt vagy tíz vásárló, s ugye többet nem lehet beengedni a polcok közé, mert az emberekben- főleg ha azok ,,csak“ vásárlók- nem lehet megbízni. Végre sorra kerültem - mármint kaptam kosarat, a következő egy percben kiválasztottam a szükséges árut s ismét besorakoztam a pénztárhoz, most az ellenkező oldalról. Megörültem, mert előttem mindössze egy vásárló állt, ő is köpenyben mint a pénztárnál ülő kolléganője, csak a köpeny színe volt más. Kosarában csak négy tekercs toalettpapír és két műanyagtáska volt. Az új, elektronikus számológép elcsipogta négyszer a kettő nyolcvanat és kétszer a kettő negyvenet, s már ott is volt a zölden villogó kis számlapon a tizenhat koronás végeredmény. Na, gondoltam, ez gyorsan ment! A vásárló hölgy leteti egy húszast, váltottak egy-két szót, majd visszakapott négy koronát s már indult is. Ám megfordult. Pedig a pénztárosnő már fogta az én kosaram szélét, már be akarta táplálni az első összeget a gépbe.- Tudja mit, Marika, - szólalt meg az előttem álló hölgy nyájasan. - írjon nekem erről az áruról egy számlát.- Szívesen, - válaszolta Marika.- De most volt itt a főnöke, ő is vitt...- Hát persze. Tőle tudom, hogy kaptak papirt. De ő valóban az üzletbe vitte - súgta oda bizalmasan a vevő.- Ja, értem, - mosolygott Marika cinkosan, s már írta is a két tételből álló számlát.- De Marika, mit csinál? - reklamált váratlanul a vásárló elárusítónő.- Ezeket a táskákat számolja át papírra, mert a főnök nem fizeti ki...- De azt nem lehet, Bözsike. Nem egyezik az ár.- Ugyan, nekem mondja. Legfeljebb mást ír a két táska helyett.- írok esetleg szalvétát, borítékot. Jó lesz?- Nagyszerű! - egyezett bele Bözsike megkönnyebbülten. - Tudja azt maga is, Marika, ha az ember építkezik, minden koronára szükség van- súgta oda, míg fél szemével engem nézett.- Maguk is építkeznek? Nem is tudtam - mondta elismerően Marika, eldobta az ,.elrontott“ számlát, újat vett elő és nyugodtan irta tovább. Meg akartam szólalni, de a kirakatüvegen át láttam, hogy már minden hiába. Az autóbuszom éppen elindult, így csak sóhajtottam egyet. A két asszony rosszallón nézett rám, mit sem törődve azzal, hogy időközben már az üzlet forgalma teljesen leállt.- Bözsike, még mindig nem kaptak függönytartókat? - kérdezte Marika írás közben.- Még nem, de majd gondolok magára. Már fölépült a házuk?- Persze - ragyogott Marika.- Már a nyáron beköltöztünk, csak még nincs mind az öt szobánk berendezve.- Jó maguknak. Mi még csak most húzzuk a második emeletet - sóhajtott Bözsike. Végre megíródott a számla is, én is sorra kerültem. Olyan gyorsan végeztem a pénztárnál, hogy'Bözsikét még láthattam bemenni munkahelyére- a közeli háztartási boltba. Oda most nem kellett bemennem, no meg - kedvem se volt hozzá. De előfordulhat, hogy szükségem lesz valamire. Csak attól tartok, nehogy majd Marika mögé kerüljek, amikor Bözsike apró szögre, csavarokra és egyéb ,, blokkolható" apróságra bontja a függönytartó árát. -beli-