Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-15 / 46. szám

TUDOMÁNYI TECHNIKA B izonyára sokan emlékeznek még dr. Christian Barnard sebészprofesszor nevére, akinek irányításával a Groote Schuur kór­ház orvoscsoportja elsőként vég­zett szívátültetést egy 58 éves férfin. Aztán újabb merész lépésre szánta el magát az orvostudo­mány: a veseátültetésre. Napja­inkban pedig már mesterséges szívről, műveséről, laboratóriumi vérről, ember alkotta eszközökről beszél az egész világ. Helyettesíteni lehet sok min­dent, a szív azonban egészen más. Az ideális mesterséges szív­nek - remélhetőleg lesz ilyen a jö­vőben - teljesen beültethetnek júliusában a houstoni Texas Szív­intézet sebész főorvosa - dr. Den­ton Cooley, - alkalmazott műszí­vet. Az első esetben a műszív három napig, a másodikban pedig ötvennégy órán át tartotta a bete­get életben. Mindaddig, míg sike­rült átültetésre alkalmas emberi szívet találni... Maga a készülék 250 grammos, vagyis jóval köny- nyebb egy emberi szívnél. Motorja és vezérlőberendezése ugyanak­kor óriási - szekrény nagyságú, 200 kilogramm súlyú - volt. Azóta eltelt néhány év, s időközben sike­rült csökkenteni a méreteket: egyes állatkísérleteknél ma már aktatáska nagyságúra zsugoro­SZÍVÁTÜLTETÉS HELYETT? Motor a mellkasban kell lennie, például azért, hogy a beteg akadálytalanul mozoghas­son. A legnagyobb gondot az energiaforrás elhelyezése jelenti. Egy normális szív rendes műkö­déséhez szükséges energia közel 3 watt, fizikai megerőltetés esetén pedig a csúcsteljesítmény eléri akár a 10 wattot is. Ilyen energia­mennyiséget utánpótlás nélkül egyedül a magenergia termel. Az USA Atomenergia Bizottsága már több éve kísérleteket folytat: a plu­tóniumkapszula felhasználhatósá­gát vizsgálja a mesterséges szí­vek modelljeiben. Valerij Sumakov szovjet tudós, sebészprofesszor szerint a múlt­ban, de jelenleg is teljesen fölösle­ges vitatkozni arról, vajon az átül­tetett vagy a mesterséges szerve- „ ké-e a jövő? A kettőt szembeállí­tani pedig badarság, hiszen ezek egymás pótló, kiegészítő lehető­ségek. Évente mintegy két tucat szívátültetést hajtanak végre. A leggyakoribb nehézség, hogy hiányzik a donor a megfelelő pilla­natban. Ilyenkor életmentő átme­neti megoldás lehet a szívprotézis. Az Amerikai Egyesült Államok­ban is erőteljes kutatások folynak a mesterséges szív előállítása ér­dekében. 1969-ben, majd 1981 dott a müszív hajtóberendezése. 1958 óta a világon számos pum­parendszer, szívmodell született. 1973-ra sikerült előállítani az amerikai kutatóknak egy műszí- vet, amely csaknem tíz éven át működött eredményesen: állat testében. A Szovjetunióban ma már húsz mesterséges szívet pró­báltak ki. Továbbfejlesztésre azonban kettőt találtak érde­mesnek. Az eredményesebb mestersé­ges szívekhez sorolható az a ké­szülék is, amelyet az Utahi Egye­tem kutatócsoportja dr. Willem J. Kollf irányításával állított elő: ki­lenc hónapig tartott életben egy borjút. A készülék két, nagyjából ököl nagyságú, alumínium és plasztik kombinációjából készített kamrából áll. A normális vérkerin­gés fenntartását, egy kis, hordoz­ható motor segíti elő, amelyet a mozgásképes betegek maguk­kal vihetnek. De kísérleteznek jó­val kényelmesebb megoldással is. Ez esetben elemekkel táplált elektromos légsűrítő működteti a műszívet. A szerkezet súlya ele­mekkel együtt mindössze négy ki­logramm, és testre rögzíthető. A mesterséges szív megalkotóit a sok-sok elképzelés mellett fog­lalkoztatja az úgynevezett „atom­szív“ előállítása is. Az utóbbi egy parányi, 238-as plutóniumot ma­gába foglaló cellát tartalmazza (amely 50 watt energia leadására képes), valamint egy miniatűr gőz­motort. Egy speciális kamrácská­ban, ahol 180 °C hőmérséklet uralkodna, a könnycsepp nagysá­gú vízcseppek vízgőzzé alakulnak át, ami aztán a „mesterséges szív“ kamráit pulzáltatná. A kis motorban keletkező hó cseréjét a páciens vére végezné el. Az,,a- tomszíwel“ végzett többszörös próba után - egyes kísérleteket még csak állatokon hajtottak vég­re - a további munkák arra irá­nyulnak, hogy a protézist és a mellé csatolt kis atommotort mi­niatürizálják olyan méretekig, hogy az elhelyezhető legyen a pá­ciens testében: a kis motor által fejlesztett felesleges hőmennyisé­get korlátozzák; kialakítsák a proté­zist vezérlő rendszert, ami lehető­vé teszi a mesterséges szív mun­kájának felhasználását a szerve­zet igénye szerint. A mesterséges szív megalkotá­sának legnagyobb problémája a konstrukció, valamint az, hogy miből készüljön. Mind a mai napig nem sikerült tökéletesen megolda­ni az automatikus szabályozást. Ma még nagy nehézségeket okoz egy olyan hatjószerkezetnek, és a so­káig hasznosítható, kis méretű energiaforrásnak a kimunkálása, amely nem károsítja az ember szervezetét. Fontos továbbá a megfelelő anyag felkutatása is. A pneumatikus pumpa szelepeit rendkívül lágy, rugalmas és hajlé­kony, tartós anyagból kell elkészí­teni. Ennek az anyagnak minden­képpen ellen kell állnia a különbö­ző mechanikai hatásoknak, az idő múlásának. A szerkezet nem ká­rosíthatja a vérsejteket, nem ger­jeszthet elektromos jelenségeket. A szervátültetés egyik további fontos feltétele az idegen szövetek öszeférhetetlenségének a leküz­dése. Ha a szervezetbe idegen anyag hatol be, működésbe lép az immunológiai gát. E téren új távla­tokat ígér a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok közötti több évtizedes együttműködés. LUKÁCSY JÓZSEF A kötésen keresztül figyelik a sebet A kötés alatt gyógyuló sebeket az orvos csak akkor vizsgálhatja meg, ha a kötést leveszi, ám ezzel gyakran megzavarja a gyógyulás folyamatát. Egy Angliában alkalmazott újabb eljárás fölöslegessé te­szi a kötés levételét. Két optikai szálat vezetnek a kötésen át a seb felületéig. Az egyikre fluoreszkáló festéket helyeznek, s azt - a vizsgálatkor - a szálon át odavezetett fénnyel sugárzásra gerjesztik; a másik szálon pedig kivezetik a festékből kisugárzott fényt, az azt elemző detektorokba. A fény elemzéséből azért tudható meg sok minden a seb állapotáról, mert a fluoreszkáló festékből kibocsátott fény frekvenciája függ a festék kémiai állapotától, azé pedig a környe­zetétől, vagyis a seb állapotától. Ez a vizsgálóeljárás jól segíti azokat a kutatásokat is, amelyeknek az a céljuk, hogy megismerjék a se­bek gyógyulása szempontjából a legkedvezőbb vegyi környezetet. Például fontos a sebet körülvevő oxigén töménysége. Ha ez túlságosan nagy, sok fájdalmat okozó prosztaglandin képződik; oxigénre azonban szükség van ahhoz, hogy a seb gyógyulását segítő kollagén képződjön. Fontos tényező a nedvesség is. Az angol orvoskutatók szerint a nedves - de nem gyöngyözöen nedves! - seb jóval gyorsabban és kevesebb fájdalommal gyógyul, mint a száraz, „léleg­ző“ seb. Az evégett alkalmazott „hidrokolloid gél“ a sebet nedvesen tartja, de felszívja a fölösleges folyadékot. Ez a gél arra is jó, hogy - megduzzadva - a sebet óvó réteggel vegye körül, s ezáltal megaka­dályozza ezt, hogy az újonnan képződő bőr a kötés cserélésekor leszakadjon. Mindezek megfigyelésére a kötésen átvezetett száloptika kiválóan alkalmas. (N. C.) ÚJ SZÚ 17 1985. XI. 15 GIPSZ NÉLKÜL Lengyel orvosok és mérnö­kök új módszere szerint nincs szükség gipszre a bonyolult csonttörések gyógyításához. Az eljárás a törött részeknek csavarok és lemezek segítsé­gével történő illesztésén ala­pul. A csontstabilizátor ka­pocsformájú, és nem fejt ki nyomást a csontszövetre, illet­ve a csontnövekedést sem za­varja. Az eddigi módszerek gyakran kedvezőtlenül befo­lyásolták a csontszövet és az izomzat fejlődését. Az új eljá­rást már 200 törés gyógyításá­nak jó tapasztalata támasztja alá. BETEKINTÉS AZ ÉLŐ SEJTBE A lézer- és röntgensugár­technikát egyesítő új módszer segítségével képet nyerhetünk a vérsejtek szerkezetéről, sőt, a legkisebb egysejtű, a kova­moszat belsejéről is. Angol és amerikai intézetek együttes munkájának eredménye az egylökéses röntgensugár- emisszió, amely biológiai min­ták vizsgálatára alkalmas. Először erős lézersugarat irányítanak egy szénszál fél milliméternél kisebb pontjára, amelyből a másodperc ezer­milliomod része alatt 30 joule energia szabadul fel, és egy szuperforró plazmafelhő keletkezik Amint a szénato­mok ebbe a nagyon illékony plazmaállapotba kerülnek, koncentrált lágy röntgensuga­rakat bocsátanak k:. amelyek könnyen abszorbeálódnak a szénalapú szövetekben így sikerült kiküszöbölni azt a problémát, hogy az optikai mikroszkóp felbontása elégte­len a parányi sejtek vizsgálatá­ra; az elektronmikroszkóp prű­dig csak élettelen, száraz min ták vákuumban való tanulmá­nyozására alkalmas. Ezentúl fejlődő sejtkultúrákat is vizs­gálhatnak oly módon, hogy a mintát egy „fotorezisztens“ lapra helyezik, amelyen tiszta röntgenkép * keletkezik, majd ezt nagyítják fel elektronmik­roszkóppal. FOGPÓTLÁS SZÁMÍTÓGÉPPEL Francois Durei francia fog­orvos és munkatársai 10 éves fejlesztő munkájának eredmé­nye egy parányi videokamera, amely néhány másodperc alatt háromdimenziós felvételt ké­szít a beteg állkapcsáról és fogsoráról. E felvétel megadja a protézis egészen pontos pro­filját Ennek adatait betáplál­ják egy számítógépbe, amely a protézist elkészítő szerszám­gépet vezérli A berendezés kifejlesztéséhez az ötletet egyébként az óceánok talaját kutató készülékek elve adta. A bratislavai Kardiovaszkuláris Intézet, amely 1979- ben alakult, jelentős eredményeket ér el a szív- és érrendszeri betegségek gyógyításában. Az intézet orvosai évről évre továbbképző tanfolyamokat tartanak, és a tudo­mányos-műszaki kísérletekben is szép sikereket érnek el. Az echokardiografikus kivizsgálás során szemmel láthatóvá válnak a szíviireg-elváltozások és a szívbillentyű-zavarok. Ez már a szívműtét... (Miroslav Vojtek és Drahotín Sulla felvétele - ŐSTK) VÉDŐOLTÁS A TERHESSÉG ELLEN A szervezet védelmi rendszerének fontos eszközei az antigének, amelyek felismerik és ártalmatlanná teszik az idegen fehérjéket a szer­vezetben. Ezt az elvet hasznosítják a védőoltások is. Legyengített kórokozókat, például influenzavírusokat juttatnak a testbe, hogy a szer­vezet védelmező antitesteket hozzon létre a kórokozók ellen. Emlékező sejtek gondoskodnak róla, hogy amikor újra a testbe jutnak a kórokozók, azonnal aktiválódjanak az elhárító rendszer antisejtjei. Ezt az elvet szeretnék most a kutatók a terhesség megelőzésére is hasznosítani. Három lehetőség is kínálkozik erre. Immunizálhatnák a nőket a hím ivarsejtek vagy a petesejtek antigénjei ellen. A harmadik lehetőség: immunizálni a terhesség alatt keletkező hormon ellen - fogamzásgátlás a megtermékenyülés után. Ennek a lehetőségnek a megvalósításán fáradoznak az amerikai Ohio állam egyetemének kutatói, Columbusban. A fogamzásgátló oltás támadáspontja a női koriogonadotropin (rövi­dítve HCG-) hormon, amely csak a megtermékenyült petesejtekben keletkezik és egy másik hormon, a progeszteron képződését serkenti. A progeszteron gondoskodik a méhnyálkahártya felépüléséről és fenn­maradásáról - csak a progeszteron hatása teszi lehetővé a megtermé­kenyült petesejt beágyazódását az anyaméhbe. Ha az anyai szervezet antitesteket gyárt a HCG-hormon ellen, ennek hatása leblokkolódik. Csökken a progeszteron-termelés, elbomlik az anyaméh nyálkahártyája, egészen addig, amíg ez a már fejlődő petesejt kilökődéséhez nem vezet. Ezzel a módszerrel pótolni lehetne a nemi aktus utáni tablettákat vagy pedig akár immunológiai úton sterilizálni is lehetne a nőket - az oltás hatásának időtartamától függően. Az egész HCG-hormon ellen ható immunizálás azonban legalább három további hormonra is hatna, és így súlyos hormonzavarokhoz vezethetne. Ezt a problémát oldották meg a kutatók azzal, hogy csak a molekula béta-alegységét használják fel az immunizálás céljaira. Az első klinikai kísérletek azt bizonyítják, hogy a női szervezet jól elviseli a HCG-védöoltást. Kérdéses még az immunizálás időtartama, továbbá az, hogy ez a folyamat visszafordítható-e, nem alakulnak-e ki antitest-reakciók további testi fehérjékkel és az is, hogy az anyai szervezet korai immunizálása nem zavarja-e meg a későbbi nemzedé­kek immunrendszerének a működését. A súlyos nyitott kérdések ellenére a kutatók azt vallják, hogy vállalni kell az embereken végrehajtott kísérletek kockázatát.

Next

/
Thumbnails
Contents