Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-15 / 46. szám

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA .............................—........................................................................................................................................ VA SÁRNAPI KIADÁS 1985. november 15. XVIII. évfolyam 46. szám Ára 1 korona Kiemelt helyen szerepel a szovjet nehézipar további fejlesztése. Felvételünkön a zsdano- vi (Ukrán SZSZK) Lenin Kohó csarnoka s benne üzemelés közben a Vftkovicében készült hengerdei gépsor Épül a bajpazinszki vízi erő mű a Tadzsik SZSZK-ban (CSTK felvételek) N apjaink gazdasági szemléletmódja gyökeres átalakuláson megy ke­resztül. Évtizedek beidegzödött, mély nyomokat hagyó szokásain kell túlad­nunk, hogy felgyorsulhasson előrehala­dásunk a mindennapi fejlődés újabb hori­zontjai felé, hogy a társadalmi s ezen belül pedig kiemelt helyen a gazdasági gyarapodás magasabb hullámhosszára léphessünk. Ez jóvaf nehezebb tennivaló, mint az új gigantikus gyár felépítése, vagy bármilyen új gép feltalálása. Pedig korábbi, de még mai törekvéseink során is az iméntiek előkelő helyen állnak. Most mégis mindezeknél jóval fontosabb a szokványos gazdasági gondolkodás megváltoztatása. Sokan felteszik a kérdést: de hogyan lehetne ezt elérni? Nemrégiben egy inter­jújában Leonyid Abalkin, a neves szovjet közgazdász döntő lépésnek az olyan gazdasági mechanizmus kialakítását tar­totta, amely maximálisan megfelelne a gazdaság mai szükségleteinek. Kissé meglepő válasz, hiszen mindjárt felvető­dik az emberben, hogy a gazdasági tudat változásának nem kellene-e megelőznie a gazdasági mechanizmus korszerűsíté­sét. Hiszen ez az ilyen átalakulás haté­konyságának feltétele. Hogy van ebben némi ellentmondás, azt Abalkin sem zárta ki. Szavai szerint azonban ,,... hasonló valós, nem kitalált és nem mesterségesen konstruált ellent­mondás az életben is van elég. Mindig azonban megtalálható megoldásuknak módja. Erre olyan társadalmi erő szüksé­ges, amelynek minden problémához komplex hozzáállása van és hatékony megoldást keres rá. Ilyen a gazdaság párt általi irányítása... A párt irányítja a gazdasági mechanizmus tökéletesíté­sének folyamatát s az új, korszerű gazda­sági gondolkodásmód alakításának fo­lyamatait is.“ Ebben pedig a tudomány ismereteire támaszkodik, bár az sem mentes a szokványos gondolkodástól, de koránt sincs annyira hatása alatt, mint a gyakorlat. Az egész társadalomban, annak minden szintjén még így sem lehet egyik napról a másikra változást elérni az emberek tudatában. Ehhez hosszabb időre van szükség. Abalkin szerint ,,... a gazdasági mechanizmus átalakítása akkor kezdődik, ha az új elveket az egész népgazdaság számára legfontosabb döntések elfogadásának szintjén alkal­mazzák. Ennek kezdetén már túl va­gyunk...“ Hetek óta tanulmányozhatja a világ, a Szovjetunióban pedig országos vitára bocsátották az SZKP új szerkesztésű programtervezetét. Ebbe belekerül a párt gazdasági stratégiája is, amely felépíté­sében, logikájában és tartalmában felöleli a szovjet gazdaságban végbemenő, a közeli és távoli jövőben várható mé- lyenszántó átalakulásokat. Mindenkinek szemébe tűnik az a megállapítása, hogy a / Szovjetunióban az ezredfordulóig - vagy­is tizenöt éven belüli időszak alatt - cé­lul tűzik ki a termelési kapacitások meg­kétszereződését. Ehhez erőteljesebb for­dulatnak kell bekövetkeznie a termelés intenzívebbé tételében, s mind nagyobb teret ketl kapniuk a gazdasági növekedés minőségi tényezőinek. Olyan magasabb szervezettségű és hatékonyságú gazda­ságra térnek át fokozatosan, amelyre a sokoldalúan fejlett termelőerők, az érett szocialista termelési viszonyok és a jól olajozott mechanizmus jellemző. Mindezek elérésének három fő vezér­fonala van: a tudományos-műszaki hala­dás meggyorsítása, a társadalmi terme­lés szerkezeti átépítése, s a szocialista termelési viszonyok, az irányítási rend­szer és a gazdasági módszerek tovább­fejlesztése. Mindhárom párhuzamo­san jut szerephez a népgazdaság szük­séges átalakításának folyamatában. Alapvető kérdés a tudományos-mű­szaki haladás jelentős mértékű meggyor­sítása. Hogy korszakváltó tennivalókról van szó, arról az is tanúskodik: megvaló­sításra vár a népgazdaság új műszaki renkonstrukciója és a termelési gépezet mielőbbi felújítása, széles körben elter­jed a rugalmas termelés, pontot tesznek a komplex gépesítés után és egyre in­kább áttérnek a termelés automatizálá­sára, az automata üzemekre és vállala­tokra, az automatizált irányítás és terve­zés rendszereire. Az ország tudományos-műszaki po­tenciáljának további növelése és haté­kony kiaknázása mellett a tudomány tel­jes egészében termelőerővé válik. Az ezredfordulóig mérföldkőnek számít a munkatermelékenység 2,3-2,5-szörös növelése. Következetesen alkalmazni fogják a tudományos-műszaki haladás vívmányait a természeti erőforrások, a nyers- és alapanyagok, a fűtőanyag és az energia felhasználása során. A szov­jet párt gazdaságpolitikájának homlokte­rében a termékek műszaki színvonalá­nak és minőségének javítása áll. A doku­mentum arra figyelmeztet, hogy ,,... az alacsony minőség, a selejt az anyagi erőforrásoknak és a nép munkájának elfecsérlése.“ Harcolni kell a szovjet gyártmány becsületéért, s ,,a termék mi­nősége legyen a szakmai és hazafias; büszkeség ügye.“ A szovjet gazdaság intenzív fejlődésé­nek felgyorsulásában mélyreható szer­kezeti változások is bekövetkeznek. Ezek javarészt a beruházási politikán keresztül valósulnak meg. E területen is módosul­nak a követelmények, s a súlypont az új építkezésekről a már meglevő vállalatok felújítására, ezen belül külön a gépekre és berendezésekre helyeződik át. Első­rendűen fontos a beruházási eszközök átcsoportosítása a műszaki-tudományos haladás gyorsítását elősegítő ágazatok­ba. A nehézipar további fejlesztése azért szükségszerű, hogy a szovjet gazdaság a világ legkorszerűbb és legerősebb gaz­daságává válhasson. Ugyancsak kulcs­szerepe van és lesz a gépgyártásnak - többek között - az ország védelmi képességének megfelelő szinten tartása szempontjából, s kiemelt fejlesztésben ré­szesülve a haladás valódi katalizátoraivá válik a szerszámgépipar, az elektronikai és mikroelektronikai ipar, a számítás- technikai és műszeripar, az egész infor­matika. A fűtőanyag és energetikai komplexum fejlesztése terén állandó na­pirendi kérdés lesz a mérleg szerkezeté­nek javítása, az atomenergia felhaszná­lásának gyorsítása, a másodlagos ener­giaforrások széles körű alkalmazása és a mindennemű takarékosság. Gazdaságirányítási vonatkozásaiban a programtervezet talán egyik legfonto­sabb bekezdése a tervezési tevé­kenységgel foglalkozik. Megszabja: ,,a tervekben vezető helyet kell, hogy kapja­nak azok a minőségi mutatók, amelyek a tudomány és technika vívmányai alap­ján tükrözik az erőforrások felhasználá­sának hatékonyságát, a termelés megújí­tásának mértékét, q munka termelékeny­ségének növekedését.“ Elkerülhetetlen a hosszú távú, az ötéves és éves tervek szerves összehangolása, a tervezés tu­dományos megalapozottságának növe­lése, a tervfegyelem erősítése, gátat kell vetni a helyi és ágazati érdekek előtérbe helyezésének, a bürokrácia és voluntarizmus bármilyen megnyilvánulá­sának. Mindvégig hasonló szellemben íródott az SZKP új szerkesztésű programterve­zetének gazdasági stratégiája. Áttanul­mányozása során a szocialista fejlődés mai és holnapi hullámhosszával, annak filozófiájával kerülünk közvetlen kapcso­latba, ráismerve itthoni gondjaink orvos­lásának lehetőségeire, s arra, hogy a do­kumentum valóban megalapozott útmu­tatás, a társadalmi és gazdasági gyakor­lat számára. J. MÉSZÁROS KÁROLY DlMUTATjU AKTA MAINAK

Next

/
Thumbnails
Contents