Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-08 / 45. szám
NAGYOBB TÁRSADALMI ÖSSZEFOGÁSSAL A számítástechnikai ismeretek oktatásának helyzete és távlatai iskoláinkban Sokan tévesen azt hiszik, hogy a mikroelektronika térhódításából származó eredményeket az iskola csak most kezdi tudomásul venni. Tény, hogy az utóbbi egy-két évben a mikroelektronika helyének és szerepének a keresésére az iskolai oktatásban sokkal nagyobb erőfeszítések történnek, mint a nyolcvanas évek kezdetén, vagy még előbb. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy e kérdést a múltban mellőzték volna. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy már évek óta megbízhatóan folyik mind a programozás, mind a számítógépek gyártásához szükséges középkáderek képzése. S évekkel ezelőtt megkezdődött a felsőfokú képzés is a műszaki főiskolák egyes karain és az egyetemeken. A szlovák kormány a közép- és felsőfokú káderek képzésére vonatkozó rendeletét már 1973-ban meghozta, és gondoskodott fokozatos megvalósításáról is. Még ezt megelőzően, az 1971-72-es tanévben Bratislavában, a Novohradská utcai gimnáziumban megkezdődött a programozás és a számítástechnikai rendszerek alapjainak oktatása. Az itteni tapasztalatok alapján az Í375/76-0S tanévben hasonló tagozatú osztályok nyíltak a piest'a- nyi, a Liptovsky Hrádok-i és a michalov- cei gimnáziumokban. Ezekben az osztályokban az elmúlt húsz év alatt 1360 tanuló végzett és szerzett középfokú képesítést. A legtöbbjük főiskolán folytatta tanulmányait, a többiek pedig különböző számítóközpontokban dolgoznak. Az első iskolai szám ítóközpontok Mint ismeretes, a számítógépes bázis megteremtése csak az egyik feltétele a számítástechnikai ismeretek eredményes oktatásának, és a számítástechnikai eszközök iskolai alkalmazásának. Nem kevésbé fontos a pedagógusok felkészítése és rendszeres továbbképzése is. E cél érdekében létesítették 1975-ben az első iskolai számítóközpontokat, mégpedig minden kerületben egyet (Bratisla- vának ilyen intézménye még nincs). Ezek a számítóközpontok Piest'anyban, Liptovsky Hrádokban és Michalovcében működnek, 20-25 alkalmazottal. Mindhárom központ EC 1021-es számítógéppel indult; jelenleg további számítógéptípusok találhatók itt, főleg SM3, SM4, PMD 85 és a Didaktik Alfa. E központok fő feladata a pedagógusok át- és továbbképzése, a környező középiskolák tanulóinak gyakorlati képzése programozásból, az iskolák adatainak feldolgozása (a pályaválasztás, a felvételi vizsgák eredményei stb.); 1982-ig mintegy 2516 pedagógust készítettek fel a programozás tanítására, és a számítógépek alkalmazására az oktatásban. Természetes, hogy átképzésben részesültek nemcsak a gimnáziumi matematikatanárok, hanem a szakközépiskolák és szakmunkásképző intézetek tanárai is. Mivel az 1986/87-es iskolai évben valamennyi gimnázium 3. évfolyamában megkezdik a Programozás című 30 órás témakör tanítását, addig minden gimnáziumi matematikatanár kötelező átképzésen vesz részt. Jelenleg az iskolai számítóközpontok eddigi funkcióinak az átértékelése folyik. A pedagógusok átképzésén és a tanulók gyakorlati oktatásán kívül - ez a jövőben fokozatosan csökkeni fog, mivel a most végzett pedagógusok már kapnak számítástechnikai alapképzést és az iskoláknak saját számítógépeik vannak - az oktatási szervek elvárják ezektől a központoktól, hogy több módszertani segítséget nyújtsanak a számítástechnika iskolai alkalmazása, a programok központi kidolgozása, a számítástechnikai eszközök javítása során. Ezek az intézmények már bekapcsolódtak a középiskolások programozási versenyének megszervezésébe és lebonyolításába. Minden járásban Az Oktatási Minisztérium 1980-ban hozott rendelete alapján, 1990-ig minden járás egy középiskolájában számítás- technikai laboratóriumot kell létesíteni. E rendelet azt is megszabja, hogy minden kerületben 2-3 olyan iskolai laboratóriumot is ki kell építeni, amelyek a kis- számítógépes rendszerhez tartozó gépekkel lesznek felszerelve, hogy a matematika és programozási tagozatú osztályok tanulói igényesebb számítástechnikai gyakorlatokat is el tudjanak végezni. A többi iskolai laboratóriumot főleg SM 50/50 és Didaktik Alfa típusú mikroszámítógépekkel szerelik fel. Szlovákia területén jelenleg 19 iskolai számítástechnikai laboratórium működik, felszereltségük különböző szintű. Ezek főleg olyan gimnáziumokban vannak, ahol programozási szakképzés folyik azzal a céllal, hogy akik nem mennek főiskolára, prog- ramátorként helyezkedhessenek el. A többi középiskola mikroszámítógéppel való ellátását a minisztérium két szakaszban tervezi. Az első szakaszban minden középiskola egy számítógépet kap, később pedig hármat. A fentiekben főleg a középiskolák számítógépes bázisának kialakításáról illetve e terv megvalósításának eddigi eredményeiről szóltunk. A továbbiakban vázoljuk fel az alap- és középiskolák jelenlegi és várható helyzetét. Az alapiskola mostani 7. osztályos tantervében szerepel a Statisztikai adatok feldolgozása; Numerikus számítások technikája című (22 óra) témakör. Az új program szerinti matematikatanítás általános bevezetésekor e témakörrel egyrészt azért nem foglalkoztak, mert az iskolák kellő időben nem kaptak zseb- számológépeket, másrészt azért, mert a tanterv annyira zsúfolt, hogy e témakört hivatalosan ki kellett hagyni. Az elmúlt év folyamán minden alap- és* középiskola kapott 20 darab Elorg B38 vagy MK 51 típusú zsebszámológépet, de az alkalmazásukkal kapcsolatos témakört csak az 1988/89-es tanévtől tanítják majd; a 7. osztályban ugyanis ekkor vezetik be a módosított tantervet. A zsebszámológépek alkalmazása című témakörnek 10 órát szentelnek. A zsebszámológépet addig a 7. és 8. osztályban a kötelezően választható matematikai-fizikai gyakorlatokon és a választható matematikai gyakorlatokon alkalmazhatják a tanulók. Bár a tanterv nem írja elő, de a zsebszámológép 7. osztálytól kezdve minden iskolában használható. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a zsebszámológépek ki vannak használva, a tanulók szívesen számolnak rajta., Zsebszám ítógéppel A hazai felmérések eredményei azt igazolják, hogy a 13-14 évesek a zseb- számológéppel való szakszerű számolást képesek elsajátítani; a jó tanulók a szokásos iskolai feladatokat 2,4-szer gyorsabban oldják meg zsebszámológéppel, mint nélküle, a gyönge tanulók pedig 1,7-szer gyorsabban. Ugyanakkor bebizonyosodott az is, hogy a zsebszámológépek tervszerű használatával nem csökken a tanulók számolási készsége. A zsebszámológéppel való számolás során tudni kell azonban az alábbi számolási készségeket: az eredmény becslését, kerekítését, kerekített számokkal való gyors számolást fejben, a zsebszámológép gombjai nyomkodásának sorrendjét. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a pedagógus felkészülése olyan órára, amelyiken zsebszámológéppel számolnak, sokkal időigényesebb. Megállapították azt is, hogy a zsebszámológép rendszeres alkalmazása eredményeként áttekinthetőbbekké válnak a tanulók feljegyzései a füzetben, gyorsabban mérlegelnek és végeznek átalakításokat a kifejezésekben. Egyértelműen megmutatkozott, hogy a zsebszámológép alkalmazása nem teszi feleslegessé a számolni tudást. A fejszámolás jelentősége nő, de az írásbeli eljárásoknál célszerű bizonyos korlátozásokat alkalmazni terjedelem és nehézségi fok tekintetében (szorzás legfeljebb 2-3 jegyű szorzóval, osztás 1-2 jegyű osztóval). A tanulókat rá kell szoktatni arra, hogy számításaik eredményét ellenőrizzék. Ezért meg kell velük ismertetni többféle ellenőrzési eljárást. A zseb- számológépet necsak matematikaórán használják, hanem fizika, kémia és munkára nevelési órákon is, mindig, amikor a használata lehetséges és előnyös. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a zsebszámológép alkalmazása növeli a matematika vonzerejét, közkedveltségét. Iskoláinkban zsebszámológépeken kívül a jövőben mikroszámítógépeket is alkalmaznak majd. Már az 1985/86-os tanévben Szlovákia 12 kiválasztott alapiskolájában kísérlet indul; célja egy olyan módszer kipróbálása a mikroszámítógépek alapiskolai alkalmazására, amelynek segítségével fokozódik az oktató-nevelő munka hatékonysága nemcsak a matematikaórán, hanem a fizika- és a kémiaórán, esetleg más tanórákon is. A matematika és természettudományi tagozatos osztályok tantervében a 7. osztályban már most is szerepelnek programozási alapismertek Basic programozási nyelven. Az 1985/86-os tanévben az említett kísérleti osztályokon kívül más iskolák nem kapnak számítógépet. Ezért fontos, hogy az iskolák kapcsolatot teremtsenek olyan üzemekkel és intézményekkel, ahol vannak személyi számítógépek, hogy a tanulókat gépközeibe hozzák. Bizonyára megértésre találnak az alapiskolák a számítógéppel ellátott középiskolák igazgatóságánál is. A módosított tankönyvekben az alapiskola felső tagozata részére már olyan feladatok beiktatásával is számolunk, amelyek alkalmasak számítógépes feldolgozásra. Az 1982-ben végzett hazai felmérések azt mutatják, hogy az aktív dolgozók 54 százaléka használ zsebszámológépet munkájának végzésekor. Közülük a főiskolai végzettségűek aránya 82, a szakközépiskolai végzettségűeké 77, a szakmunkásoké pedig 28 százalék. Ebből következik, hogy a tanulóknak már az alapiskolában megfelelő készséget kell szerezniük a zsebszámológéppel való számításban. A számítástechnika alapjainak (algoritmusok, programozás, számítógéprendszerek) oktatása a hagyományos tantervű gimnáziumban csak a számítástechnikai és a matematikai tagozatú gimnáziumokban illetve ott folyik, ahol a programozás a fakultatív képzés tárgya. Az 1983/84-es iskolai évben 124 szakképzett matematikatanár illetve mérnök tanította a számítástechnikai alapismereteket. Az új program szerinti gimnáziumi oktatásban, amelyet ebben a tanévben már a 2. évfolyamokban is bevezettek, a tagozatos osztályokban továbbra is azonos terjedelemben tanítják a számítástechnikai ismereteket, s a programozásnak mint szaktantárgynak az oktatását is meghagyták a kijelölt gimnáziumokban. A többi gimnáziumban a 3. évfolyamban a matematikai műveltség részeként foglalkoznak programozással 30 órás témakör keretében. Két csoport A szakközépiskolák a számítástechnikai ismeretek tanítása szempontjából két csoportra oszlanak. Az egyikbe azok az iskolák tartoznak, amelyeknek végzettjei nem kerülnek közvetlen kapcsolatba a számítógépekkel, csak alkalmazói lesznek ezeknek. A másikba azokat az iskolákat sorolták, amelyeknek végzett diákjai közvetlen kapcsolatban lesznek a számítógépekkel. Mint kiszolgáló személyzet biztosítják az üzemelést, illetve szerelik és karbantartják a számítógéprendszereket. Eszerint a szakközépiskoláknak három típusát különböztetjük meg: 1. Azok a szakközépiskolák, amelyekben a számítástechnikai ismeretek tanítása nem speciális képzésként szerepel (bánya-, építő-, gépipari stb. szakközépiskolák); 2. az adatok tömeges feldolgozására képző szakközépiskolák. Ezekben az iskolákban a számítógépes adatfeldolgozás a Specializáció (némely közgatdasági és mezőgazdasági középiskola); 3. azok a szakközépiskolák, amelyeknek elsődleges célja, hogy a számítástechnikai eszközökkel való közvetlen munkára készítsenek fel (specializált elektrotechnikai szakközépiskolák). Míg az első típusú iskolákban a számítástechnika csak közismereti tananyagként szerepel, addig a 2. és a 3. típusú iskolákban ezeket az ismereteket szaktantárgy keretében tanítják. A szakmunkásképző intézetekben elsősorban azokat a készségeket kell szilárdítani, amelyeket a tanulók a zsebszámológépen való számolás terén az alapiskolában szereztek. Az iskolai mikroszámítógépen való programozásnak és a számítógépek kezelésének a megismerése csak a nem kötelező tantárgy keretében történik. A közismereti és szaktantárgyak óráin viszont a pedagógusok alkalmazni fogják az iskolai számítógépet különböző folyamatok szemléletes bemutatására és bonyolultabb feladatok gépi megoldására. Pedagógusok, programok Az iskolai mikroszámítógépek hatékony alkalmazása az anyagi bázis megteremtése mellett kellő számú képzett pedagógust feltételez, akik a számítás- technikát megelőző szinten alkalmazni tudják oktató-nevelő munkájukban. Itt kell megjegyezni, hogy a pedagógusok továbbképzése több csatornán keresztül is folyik; közülük a legjelentősebb az iskolai számítóközpontok által szervezett átképzés. Meg kell említenünk a főiskolák és egyetemek továbbképző tanfolyamait is. Jelenleg már a tanárképző főiskolák és egyetemek tanterveiben is szerepel a számítástechnika alapjainak a megismerése és az oktatási folyamatban való alkalmazása. Fontos az iskolák megfelelő számú és minőségű programmal való ellátása is. Ezt a feladatot a két oktatási minisztérium támogatásával a prágai Koménium és a Banská Bystrica-i Uőebné pomöcky szemléltető eszközöket gyártó és forgalmazó vállalat teljesíti majd; az 1985/86- os tanévben az első központilag forgalmazott programok már az iskolákba kerti Itnek. A fentiekből következik, hogy az iskolai mikroszámítógépeket az alábbi területeken alkalmazzák: a' A programozás és a számítógépekkel xapcsolatos ismeretek oktatásában. A számítógépeket ilyen célra mostanáig csak specializált szakközépiskolákban alkalmazták. Az 1986/87-es iskolai évtől kezdve az általános tantervű gimnáziumok 3. osztályában is sor kerül használatukra. b) Az iskolai számítógépek segítségével történő oktatás; a számítógépeket szinte valamennyi tantárgy óráin alkalmazni lehet különböző folyamatok szimulálására, és értékelésére, számításokra, esetleg mint oktató-illetve vizsgáztatógépeket. c) Az iskolai adminisztráció végzésére; órarendek készítésére, helyettesítések megoldására, raktári nyilvántartás céljaira, felmérések feldolgozására stb. d) Egyéb didaktikai eszközök irányítására (képmagnók, diavetítők, mérési eszközök stb.). Hazai tapasztalatainkat a mikroszámítógépek iskolai alkalmazásával kapcsolatban így foglalhatjuk össze: A számítás- technikai tananyag a jelenleg megkövetelt szinten az iskolai oktatás folyamán elsajátítható; a tanulókat e témakör érdekli; növeli érdeklődésüket a műszaki pályák iránt; rendkívüli érdeklődést tanúsítanak a tanulók a szakköri munka iránt; az az idő, amit a tanulók a számítástechnikai ismeretek elsajátítására fordítanak, sokszorosan megtérül; az iskolai mikroszámítógépek alkalmazása új lehetőségeket kínál az oktatás hatékonyságának a fokozására. Talán az elmondottakból is kiderül, hogy oktatásügyünk irányítói kezdettől fogva nagy lehetőséget látnak az elektronikai ismeretek és eszközök alkalmazásában az oktató-nevelő munkában. Ugyanakkor figyelembe veszik az objektív lehetőségeket egy ilyen nagyszabású és igényes program megvalósításakor. Jelenleg is a szükségletek és a lehetőségek legcélszerűbb összehangolására törekszenek. Meggyőződésünk, hogy ehhez nagyobb méretű társadalmi összefogás is szükséges. Dr. BÁLINT LAJOS, kandidátus Gyökeres György felvétele
