Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-08 / 45. szám
G aborek Tibor katonakorában sem örült jobban egy-egy levélnek, mint ennek. Háromszor is elolvasta. Arról értesítették, hogy a legutóbbi érettségi találkozón hozott egyhangú döntés alapján ó is tagja annak a négytagú bizottságnak, amelyik a harmincéves találkozót előkészíti. így talán nem talál majd „igazolt" okot, azaz kibúvót a távolmaradásra. Tehát nem fogadta el az osztály a három hiányzásról szóló igazolást. Pedig valóban a harmadik találkozó idején az Adriai-tenger partján töltötte a szabadságát, a negyedik alatt éppen a vakbelét távolították el, az ötödik alkalommal pedig külföldi szolgálati úton vett részt. Az első két találkozón jelen volt. Két hónappal a találkozó előtti napon volt a bizottság tagjainak összejövetele. Délután háromkor a Luxorban. Biztosan azért választották ezt a kávéházat, mert már akkor is létezett, amikor a gimnázium padjait koptatták, gondolta. Jenőke a találkozót előkészítő bizottság egyik tagja. Orvos lett belőle. Nem valami túl éles ésszel áldotta meg a sors (ezt a fizikatanár szokta neki mondani), s nem is akart orvos lenni, de szülei így határoztak. A második találkozó óta nem látta Jenőkét. A többieket sem. Csak Kollert meg Pisztrángot. Velük elég gyakran összefut. Ugyanabba a járásba sodorta őket a sors. Ha igaz, Koller húzta fel az osztályt, hogy Gaborek fölött megállt az idő. „Mi öregszünk, ő meg fiatalodik?“ - vetették közbe többen is a negyed- százados találkozón. „Úgy bizony - erősítette meg Pisztráng. - Ha így megy tovább, a következő találkozón már úgy fog hiányozni!“ S hogy ne hiányozzon, tüstént beválasztották a harmincéves találkozó előkészítő bizottságába. Most ennek összejövetelére utazik a fővárosba. Elsőnek Rácz Laci érkezett meg a Luxorba. A soha sehonnan el nem késő Rácz Laci. Sokan strébernek tartották, de 6 mit sem törődött vele. Tanulmányi eredményeiért ösztöndíjat sohasem kapott. Félévi bizonyítványaiban mindig tarkállott egy-két elégtelen is. De azért csak leérettségizett. És ma egy csallóközi földműves-szövetkezet elnöke. A belépő Jenőkét azonnal észrevette, de úgy tett, mintha nem ismerné meg. A kisvárosi orvos háromszor is végig pásztázta tekintetével a helyiséget, de nem talált ismerőst. Pedig Rácz Laci a hozzá legközelebb levő asztalnál üldögélt. El is nevette magát: - Doktor Jenőke?- Laci! Rácz Laci! - lepődött meg Jenóke. - De jó bőrben vagy - tette hozzá, hogy megmagyarázza, miért nem ismerte föl azonnal.- Utolértelek! - nevetett az efsz-elnök. - Talán már el is hagytalak. - Én százkettő vagyok.- Én csak száz. Egyetlen grammal se több - jelentette ki elégedetten Jenóke.-Talán még a levegőtől is gyarapszanak a dekáim - lihegte Rácz.- Biztosan nem mozogsz eleget - szólalt meg Jenőkében a szakember.- Tálán sportolsz?- Sajnos nem. A szívem miatt. De ha lehetne, biztosan kocognék.- Á, ez csak amolyan divatos mánia - legyintett a szövetkezeti elnök. - Ez többet ér - emelte meg az alig néhány csöppnyi grúz konyakot tartalmazó poharát, s intett a pincérnek, hogy hozzon még két felet.- Hát a többiek? - helyezte magát kényelembe Jenóke. - Azt hittem, én leszek az utolsó - mutatott aranyórájára.- Egyelőre csak mi ketten vagyunk itt.. A Kotász lehet, hogy nem is jön, mert a fóliasátraitól nemigen szabadulhat el. Szezonban hajnali háromkor már indul a piacra. Nincs annak egy percnyi ideje sem, amit érettségi találkozó szervezésére, vagy más fölösleges dolgokra fecsérelhetne. A Gaborek inkább megjöhet. Hacsak nem akad ősszé útközben egy szexbombával. De hisz te is hallottad, mit mondott róla Pisztráng legutóbb. Persze könnyű neki, nincs annyi gondja, mint nekem. Tudod te, mit jelent manapság egy szövetkezetét vezetni? Nem várta meg, hogy Jenóke megválaszolhassa, vajon tudja-e vagy sem. Máris sorolta, milyen cudarul nehezen szerezhetők be az éppen szükséges műtrágyák. Az új gépekről nem is beszélve. Az alkatrészhiány meg egyenesen katasztrofális. Az üzemanyagkeret elképesztő. És mégis irigylik az embert. Mit irigylik? Fúrják! Fönt és lent.- De miért? - kérdezte részvéttel Jenóke doktor.- Miért? Miért? - ismételte meg a már saját magának is ezerszer föltett kérdést az efsz-elnök. - Valamilyen ok mindig „összevakarható“. Ha más nem, hát az, hogy ma már nem elegendő a tapasztalat, elméleti felkészültség is kell. A magasan képzett fiatal szakemberek tudásának ki nem használása így meg úgy. A pincér közben már a harmadik kört is kihozta. Panaszkodás közben azért arra is sort kerített a szövetkezet összes terhét vállán viselő elnök, hogy megemlítse, a környéken sokáig az övé volt a legnagyobb családi ház. De most már ketten is építettek nagyobbat: a fiai. Igaz, az ő segítségével. De hát hadd legyen nekik több, mint a szüleiknek. Minden apa azon van, hogy segítse a gyerekeit. Vagy nincs igaza? Jenóke egyetértett vele.- Bizony a mi lányaink se vethetik majd a szemünkre, hogy nem adunk meg nekik mindent, ami csak a lehetőségeinkből telik. Igaz, a lehetőségek mostanság elég szűkösek.- Éppen egy orvostól kell ilyesmit hallanom? - vetette közbe Rácz László.- Sőt! Egy főorvostól - igazította ki Jenőke panaszosan sóhajtva. A panasz, természetesen, nem annak szól, hogy a legutóbbi találkozó óta kinevezték, hanem annak, hogy még ily beosztásban is százszor meg kell gondolnia az embernek, mire dobja ki a pénzét. - Nem, nyomorogni azért nem nyomor- gunk - folytatta. - De ahhoz képest, hogy főorvos vagyok, bizony rendesebben is megfizethetnének.- Ismerem én az orvosokat: siránkoznak, de a hálapénzről nem beszélnek - szaladt ki Rácz Laci száján. Jenóke doktor tanácsosabbnak tartotta témát váltani.- No de miről is beszéltünk? Ja igen: a lányaimról... Az egyik már végzett. Nálunk dolgozik a kórházban. Szintén orvos.- És a másik? - kérdezte az elnök.- Ingrid? A kicsi Ingrid? Már megbocsáss, hogy így mondom, de mi még ma is így hívjuk. O még tanul.- És minek?- Nem fogod elhinni: ő is orvosnak. Csak egy éve van hátra. Már fenntartják neki a helyet. A szomszéd faluban lesz körorvos. Rácz László hangosan fölnevetett:- És még hogy hátrányos foglalkozás! Előnyös hátrány!- Nem tudtam őket lebeszélni róla - tiltakozott Jenőke. - Nem tudtam megakadályozni...- Értem - vágott a szavába még mindig hahotázva Rácz. - Pedig te igazán mindent, de mindent elkövettél, nehogy bejussanak az egyetemre. lanatban Rácz Laci észrevette az éppen betoppanó Gaboreket.- Odanézz! - bökte meg Jenőkét. Az nem akart hinni a szemének.- Ez tényleg semmit sem öregedett- mondta inkább magamagának, mint Rácznak, aki máris integetett az érkezőnek.- Laci!!! - ismerte meg Tibor, s barátian átölelte. Amint Gaborek Tibor leült, Rácz kaján vigyorral megkérdezte tőle:- Ezt az urat vétetlenül nem ismered?- Jenő! - maradt tátva Gaborek szája. A főorvos elsápadt, mert az villant agyába, hogy igencsak belemarhatott az idő vasfoga, ha Gaborek nem jött rá, ki ült előtte. Mégis jólesett neki, hogy Tibor,_ akárcsak régen, most is Jenőnek szólítja. Ó volt az egyetlen a fiúk közt, aki sohasem Jenökézte.- Ő bizony! - támadt ismét szerepelhet- nékje Rácz Lacinak. - A mi Jenőkénk, aki tornából föl volt mentve. Képzeld, már főorvos! Pedig valamikor csak annyi köze volt az orvostudományhoz, hogy gyakran betegeskedett.- Hát te hogy élsz? - szólalt meg Jenóke.- Elég ránézni - válaszolta a neki szánt kérdésre Laci. - Pisztrángnak igaza volt, ez tényleg visszafelé halad az időben... De hogyan csinálod? El kell árulnod a titkot. A titkok titkát. Tibor csak mosolygott.- Ne félj, nem adjuk tovább. Még mit nem, hogy más is megfiatalodjon? - folytatta Laci.- Nem tudom, milyen titokról beszélsz- csóválta megint a fejét Gaborek.- Kell, hogy legyen valamilyen orvossága!- így Rácz Laci.- Az orvossághoz az orvos ért - mutatott Gaborek Jenőkére.- Ugyanúgy megvénült, mint én - használta ki a kínálkozó helyzetet az ugratásra az elnök.-Cserélnünk kellene. Te jönnél a mi helyünkre, mi meg a tiedre - tért vissza a témára Rácz, amikor már mindketten beszámolHogy ezért a megjegyzéséért Jenoxe megharagudott-e vagy sem, azt nem lehetett a szeméből kiolvasni. Külsőleg csupán annyi jelét adta lelkiállapotának, hogy egyszerre bekapta a tányérján maradt csevabcsicsit, noha eddig csak csipegette.- Szóval megszűnnek a szülők gondjai - nyelte le az elnök is az utolsó falatot.- Azok sosem szűnnek meg.- Hisz révbe jutnak a lányaid.- Nem győzök rájuk keresni. Tudod, mibe kerül a kicsi Ingrid utazása, amit az egyetem elvégzéséért ígértem neki? Rácz Laci most már kerek perec kifejtette véleményét:- Én inkább ahhoz segítettem a fiaimat, hogy födél legyen a fejük fölött. Méghozzá nem akármilyen.- Ebben egyetértünk - emelte meg elégedetten a poharát a volt osztálytárs. - Hisz a nagyobbik lányom se tudott volna emeletes házat építeni, ha nem „pótolok hozzá“. Rácz Laci most már izgett-mozgott az egyébként kényelmes ülésen. Pedig Jenőke még nem fejezte be.- A kis Ingridnek egyelőre csak szövetkezeti lakásra fizettünk be, de az ó pénze is félre van téve. A takarékban van. Rácz László hirtelen mondani szeretett volna valamit. Csak sokára szólalt meg.- És a kedves feleséged, ó hol dolgozik? Jenóke tekintete azonnal elárulta, hogy ezt a kérdést sértőnek találja. Ám halk, megfontolt válasza mégis azt jelezte, hogy megbocsátja ezt a tapintatlanságot.- Nem, ő nem dolgozik - mondta „kedvesen“. - Nekem, kérlek szépen, többet ér, hogy mindig kipihentnek látom. Hidd el, nekem, szükségem is van erre. Ilyen megfeszített munka mellett. Ha az ember legalább azt a minimális szintet el akarja érni, akkor bizony kegyetlenül kell hajtania.- Szinte belekopaszodsz - fordította tréfára a szót a humoros bemondásaiért diákkorában is elismert Laci.-Te meg beleőszülsz - próbált meg „azonos fegyverrel“ visszavágni a másik. De a viszontkacagás elmaradt, mert e piltak Gaboreknak az elmúlt tizenöt évben velük történtekről.- Hogyan lehetnék én efsz-elnök? Nem vagyok agrármérnök - tiltakozott Tibor.- Laci talán az? - Eljött Jenóke ideje a visszavágásra Laci eddigi célzásaiért. Sőt, talán a réges-régiekért is. Gaborek abban volt, hogy Rácz Laci elvégezte a mezőgazdasági főskolát. A második találkozójukon maga mondta, hogy fölvették a levelező tagozatra. Rácz zavarában csak dadogott. Nem, az utóbbi években nem először utaltak szak- képzettsége hiányára, most mégis másképp hatottak rá e kegyetlen-szavak. Talán mert volt osztálytársától kellett őket hallania. És pont Jenőkétől.- Sose volt időm a tanulásra - „magyarázta a bizonyítványát“.- Na, de beszélj inkább magadról - mondta Laci Tibornak. - Hisz terólad még jóformán semmit sem hallottunk.- Ó, én hozzátok képest kisfiú vagyok.- A fizimiskád az tényleg kisfiús - nyúlt a pohara után Rácz Laci. - A hajad sem ritkul. Még csak nem is fehéredik. Az elismerő szavak özöne az orvost kezdte idegesíteni. Meg is jegyezte:- Lehet, hogy mindez semmit sem jelent. Az elnök közbevágott:- Ép testben ép lélek, vagy mi a fene! Gaborek végre hosszabb időre szóhoz jutott.- Bizony én nem lakom olyan palotában, mint ti. Bár nem panaszkodom. Elég kényelmes háromszobás lakásunk van. És micsoda környezetben! Negyedóra alatt kiérek a hegyre. Szinte minden vasárnap ki is megyek. Többnyire a reggeli után. Valamikor a gyereket is magammal vittem. De ő most már a barátaival szórakozik. Lehet, hogy a barátnőivel is. Jenőke közben azon tűnődött, hogy ö mikor járt utoljára hegyekben. De sehogy sem jutott eszébe. Úgy érezte, a másik kettő leolvassa az arcáról, min töpreng. Ezért gyorsan megkérdezte:- És mit csinálsz ott?- Gombát szedek. Elnézem a fákat, a virágokat. Hallgatom a csöndet.- Egyedül? - villant fel a gyanú Laciban.- Egy ideje jobbára egyedül. A feleségéin kissé elkényelmesedett. Néha eljön velem a szomszédom, de 6 ritkán ér rá. Ha eljön, mindig fogadkozik, hogy ezután már rendszeresen fog járni, de aztán valami csak közbejön neki.- Szóval a hegyekben mászkálsz - mondta Rácz Laci. - És ezenkívül?- Olvasok. A könyv még most is ugyanolyan barátom, mint diákkoromban volt.- Igen, az iskola könyvtárából is te olvastad el a legtöbbet - emlékezett Laci.- A kötelező olvasmányok tartalmát te mondtad el a többieknek - tette hozzá, hogy lássák, milyen pontosan emlékszik a régen tovatűnt időkre.- A tanáraink szentül hitték, hogy te viszed majd közülünk a legtöbbre.- Ugyan, mi baja van ma egy művezetőnek? - vette Gaboreket védelmébe Laci.- Te, persze, azt hiszed, hogy az orvosokon áll vagy bukik a világ. Pedig mit tudnak a mai orvosok? Mit? Esetleg lázcsillapítót fölírni. A másik kettő tekintete titokban találkozott. Mindketten arra gondoltak, hogy Lacin kifogott az elfogyasztott ital. Ó ivott a legtöbbet.- Egy illatos kávénak nem hiszem, hogy nemet mondanátok - jött elő a lehető legjobbkor javaslatával Jenóke. Laci fölkapta a fejét.- De hiszen ti, orvosok, azt ellenzitek!- Módjával nem.- És te szoktál kávézni? - fordult most Laci Gaborekhez.- Egyet-kettőt elszürcsölök naponta.- Akkor biztosan nem árt. - Az elnök, akinek a feje már nagyokat nyaklott, a kávétól a vártnál is hamarabb magához tért.- Áruld el, de őszintén! - fordult Tiborhoz.- Ugyanolyan legény vagy a talpadon, mint voltál? Mint voltunk?-Te talán már nem? - kérdezett vissza Gaborek.- Sem én, sem Jenőke. Sem más. Maholnap mind betöltjük az ötvenet.- Az is kor? - nevetett Gaborek.- A nyolcvanéves nagybátyám most vett feleségül egy- csupa tűz hatvanas özvegyasszonyt.-A nyugdíjasoknak már nincs gondjuk. De mi torkig vagyunk a bajjal. És még fúrnak is bennünket.- Hát igen, ez a hajsza - zendített rá Jenőke is szokásos szövegére. - Ha az ember nem akar lemaradni...- Akkor befizet egy világ körüli utazásra a lányainak - vágta rá Rácz Laci. Mielőtt vitájuk elmérgesedett volna, Gaborek figyelmeztette őket, mi is összejövetelük igazi célja: a találkozó megszervezése. Ezen aztán kapott a két osztálytárs.- Én úgy gondoltam, hogy a lehető legelőkelőbb helyen kellene megtartanunk. Elvégre csak egyszer van harmincéves érettségi találkozója az embernek - vélekedett az orvos.- Helyes - adott igazat hosszú idő után Jenőkének az elnök. - Mindent meg kell tennünk, hogy jól érezzük magunkat. Gaborek nem értette, miért csupán a legdrágább helyen érezhetik magukat jól, de azért nem ellenezte társai elképzelését. Ezután részletesen elosztották, ki miért lesz felelős: a levelek megírásáért; annak megállapításáért, ki él még a tanárok közül, s kit kell meghívni. Már éppen fizetni készültek, amikor a pincér egy cédulával a kezében asztalunkhoz lépett.- Bocsánat, Rácz urat keresem. Az elnök rosszat sejtett.- Én volnék - dadogta. A pincér a cédulára pillantott.- Most telefonált Kotász Péter felesége, hogy férje nem tudott eljönni, mert tegnapelőtt szívinfarktust kapott. Gaborek ereiben megdermedt a vér. Rácz is megborzongott, bár ő valami egész másra számított. Csak az orvos tudott megszólalni:- Meghalt?- Nem, kórházban van - mondta a pincér, s elment.- Akkor megúszta. Ha idejében kórházba került, megmentik. - A doktor hangja egy csipetnyi érzelemről sem tanúskodott. Gaborek Tibor e pillanatban két Jenőt szeretett volna látni. Jenőt, az orvost és Jenőt, az osztálytársat. De csak az orvos volt a szeme előtt, akinek szavai úgy ütődtek dobhártyájához, mintha éles kődarabok volnának.- Á, ez csak trükk - mondta Laci. - Nincs ennek kutya baja se. Nem ér rá, mert fut a pénze után. A találkozón majd a szemünkbe kacag. - Most már maga is nevetett. -'De akkor nem érdemli meg, hogy neki is’eláruld a titkot - csapott Tibor vállára.- Miféle titkot? - révedt Gaborek tekintete a semmibe.- Hát a titkok titkát - kacagott Rácz. - Az idő megfékezésének titkát. Smn íJSv ^Bi $&$$? jS&* wh JrvIfRJf jrai mi MIS mS^'M Mfflm&k Bl ■ ■ HhIbI&JEIkEÍ flK AHA H BB ^MV JBH ^■l^HBr 3B By§L KHn wf BBHHWr «JH ^HB |pS hB RBk fylfp ^SSb* CTy ijjfit
