Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-01 / 44. szám
eg/ szakállas aggastyán 6. k, szemetek! - kiáltotta I az erdő szélén, s közben is fenyegette. Aztán meg- =rét a szeme fölé helyezte izte a kéklő messzeséget. - szólt végül csendesen, s felé vette az irányt. többiek is elömerészked- jlva az aggastyán bátorDominik hol vagy? Hallod, 3z! - csendült fel egy kris- hang. - Nem láttad, merre lezte aztán. ak arra maradt időm, hogy [elkapjam - hangzott a vá- s, segítek megkeresni, biz- i a közelben. Szegényke, jgijedt, hogy még most is án reszket. perc múlva benépesült yre többen közeledtek az k és öregek. hogy csak megijesztettek vígasztalban egy ráncos nég az a szerencse - bó- sik, aztán elcammogtak ők ínyba, amerre az öregemegy csapat gyerek buk- c egy magas, fekete hajú jglettek. Egyikük, másikuk meglódult, szöcskét vagy letett, de mire a tisztás értek, már megint együtt mindenki gyorsan men- ilalja el a helyét - mondta la fabódé mellett, és maga gyerekeket. c szótfogadtak. Csendben ! leültek a nyekergós paveszett el, mindenki itt de aztán a hölgy. ik, megszoktuk mi már ezt kórusban a gyerekek. tehát folytatjuk. Az előbb oldottunk néhány felada- mlókat írok fel; ti lemásol- e, aztán mindenki szépen ezdhetem, mindenkinek ete?- s a fekete hajú hölgy a krétáért, a tábla felé ií kezdett. Szép, formás JÓKAI LAJOS betűket kerekített, egymás alá írta az egyenleteket.- Valaki nem fér a bőrében - szólt közbe rosszallóan, amikor padnyikor- gás és kapálódzás zavarta meg a csendet. De nem fordult meg, folytatta az írást, gondolta, hogy ilyen általános figyelmeztetés is elegendő a vétkesnek.- Valaki nem fér a bőrébe? - csattant fel néhány másodperc múlva ismét, de most már mérgesen, és hátra fordult.- Miguel, te vagy az? Egy göndörhajú, maszatos lurkó emelkedet fel a pádból, csillogó bogárszeme bocsánatért esedezett.- Ne haragudjon néni, kérem, egy szúnyog köröz állandóan fölöttem, azt próbálom elhessegetni.- De nyekergeted a padot, és zavarod a többieket.-Tudom, de mit csináljak, ha épp olyan a hangja, mint a repülőgépeké, melyek nemrég még itt söpörtek el a fejünk felett, és én félek, idegesít, én nem tudom megszokni ezt.- Ide figyelj, Miguel! - s a lány tekintete lassan végigpásztázott a többiek arcán, merthogy időközben ók is abbahagyták az írást, és most gondolták, nyaklevest kap Miguel, vagy legalább szigorúan megdorgálják.- Nem így kell azt csinálni - folytatta aztán a hölgy, és a krétát az asztalra tette. - Csapkodva, hadonászva nem lehet megfogni az ellenséget. Játékos szórakozásnak véli az egészet, s visz- szaszáll. Légy kicsit okos, ravasz, s csald őt kelepcébe! Várd meg, amíg rád száll, hadd higgye, hogy könnyű csemege leszel. Mikor hegyes szívóká- ját a bőrödön átereszti, már azt hiszi, hogy győzött, elámítja öt a test melege és a vérszag. Közben szívókája még mélyebbre fúródik, de ezzel hozzád lesz szegezve. Ilyenkor elég kényelmesen odahajolni, odakoppintani egyet, aztán könnyedén lefújni, akár a szemetet. A fekete hajú hölgy néhány pillanatig még várt, hallgatta a néma csendet, aztán felvette a krétát és a tábla felé fordult. Még egy példa, egy példának kellene még hely - töprengett a hölgy, becsülgetve a tábla nagyságát, mikor egy halk csattanás hallatszott.- Megfogtam! - csendült azon nyomban örömittas kiáltás, és Miguel keze a magasba emelkedett! - Megfogtam- ismételte. - Itt van a kezemben.- Jól van - fordult meg a hölgy.- Okos vagy Miguel. EMIL BOLESLAV LUKÁŐ + Békét a földnek Elég volt! Békét a földnek! Orkán, el veled! őrült bálványok, egymást rontsátok össze. Zubogj, őrjöngő vér, fertőzött fergeteg. Tivornyátok torát mindig más fizesse? Elég volt! Békét a földnek! Holttestek orma emel az aranyborjúnak új templomot. Az égből yperit hull, villan a bomba, meddig pusztátok még, tomboló gyilkosok? Elég volt! Békét a földnek! Kfnpadra tepert, meggyötört, kifosztott, kifacsart, vonagló, sátáni vasvlllák hegyével általvert szívünkön még tovább tiporjon a patkó? Elég volt! Békét a földnek! Gyógyító kenetek enyhítik a sebek lüktető sajgását. Az élet talpra áll, ocsúdik, megremeg, mint aki hinni mer, mint aki csodát lát. Elég volt! Békét a földnek! Aranyló nap szárnyán szikkadjon fel minden vihar szántotta hant. Szállj le a lantra is, békítő szivárvány: vetni akar a nép és szállni a galamb. Utolsó falevél Itt-ott még árvul egy-két rózsa, s egy-két seb is telkedbe tép. Erőtlen már kezed a tolira, de ajtód tárva még. Falevél perdül küszöbödre, ez az utolsó: felveszed, s arra gondolsz, hova söpörte a konok idő az életed. Most rá gondolsz, akit szerettél; Nem látod többé már soha. Nincs dermesztőbb az őszi dérnél: övé az első éj joga. Ifjúság, ezüst a bánat, lejárt az időd, jeltelen. Hajadban már szürkék a szálak, és haldoklik a szerelem. Szemed az ősz köde befutja, ajkad fakó, fejed lehajtod, de mielőtt csüggedt karodra bukna, bezárod ajtód. •f A jeles szlovák költőre emlékezünk, születésének 85. évfordulója alkalmából. i és kissé gékony és jck-forma. ilyen. Az- más. nf döcög- kocsik az újtatva és CHERT télén édenét, olyan magától értetődően mondott le ágyának puha melegéről, mintha nem is létezne magától értetó- dóbb dolog a világon, mint éjnek évadján kirakni tizenkilenc teli tejeskannát, és berakni tizenkilenc üres kannát. Elsie nagyon szőke és nagyon jóltáplált volt, és tizenöt éves, és titkos élvezeöket a Hinschek (mert minden tejes neve Hinsch) asszonyai vagy lányai, akár nem - ezek a hősök sohasem finnyásak. Hősök nem óvatoskodhatnak gyávák módjára - ők erőszakosak és brutálisak kell hogy legyenek. De a széles csípőjű gyermek ijedtében és borzalmában leejtette fejéről a súlyos n tejbolt neve Hinsch- mintha tét lelte abban, hogy mindenféle ritka negállnak álomtól áthevült ágyát otthagyja, és a tit, hogy az tokzatos csillagok alatt jéghideg vaskaníek a ká- nákat szorítson vékony ruhájához. Olyan ló szemű volt ez, mint a jégnyalogatás, mint a für'S hősök. dés vagy limonádéivás nyáron csak gálatot az rendkívülibb. :özt, csak A többtengelyes, benzinvedelő teheI ihassák nek hős lovasai, a nagyváros e cowboyai nagyon hamar kiismerték a szókét, a szé- al töltött, les csípőjűt, aki éjszaka annyira vágyik ! volt és lehűlni. Istenem, holdfényben minden < a tejes- lány Madonna, még a széles csípőjű is. ■\ Hinsch Hősök, még ha idealisták is, hősök, 1 magától akik éjjel sietve a kocsi mellé állnak, hogy ssemény- az utolsó város sörét kiadják - akár látják kannát, amikor mindkét karjával fel akart nyúlni a kocsira, s hirtelen egy férfit érzett maga melett a szoknyáján keresztül. Ezt a pillanatot, amikor a lány hegyesen előre feszítette a mellét, de mindkét kezével a kannát kellett fognia, legalkalmasabbnak ítélte a hős, s kezei, amelyek megtanultak bánni több száz lóerővel, nem éppen gyengéden (ezt hősök nem engedhetik meg maguknak) odakaptak. Szőke lánykáknak, akiknek nyáron túlságosan felforrósodik az ágya és a vére, nem kell hogy széles csípőjű lelkűk legyen. Lehet egyszerű és törékeny lelkűk, mint valami játékszer - a felnőttek egy másodperc alatt összezúzzák. Lánykáknak, akik tejeskannákat markolnak, mint tüzérek a gránátjaikat, és a kemény fém erős nyomását érzik a bőrükön, nem kell hogy okvetlenül tág keblű lelkűk legyen. Megesik, hogy a világ legédesebb, legtisztább és legezüstösebb lelke az övék- édes, mint a virágillat, tiszta, mint a friss tej, és ezüstös, mint némelyik éjjeli rovar tündérszárnya. A hős, aki lóerők seregének ura volt, elvesztette az uralmat szíve fölött. A szíve fölött? Igen, talán a szíve fölött is. Úgy akarta Elsie-t bevenni, mint egy kanyart, amelybe - anélkül, hogy levenné a gázt- beleszalad az ember, úgy akarta odarántani, ahogy a kormányán rándított egyet, és mint valami tejeskannát megragadni szőrös mancsával. De ott volt az ezüstös lélek, amely leheletfinom és sérülékeny volt, akár molyszárnyon a fény, hogy halálra rémüljön a valóság olajos markában - a teli kanna azon nyomban kisiklott az eler- nyedt kezekből, és rémítő pirosság tört elő a lányfejból: a szőke hajtömegen sűrű, sötét vér ütött ki. így történt, hogy Elsie hosszú betegeskedés után nem volt már olyan, mint azelőtt, nem volt olyan, mint mindenki más. Elsatnyult, akár a kankalin, amelynek nem adnak vizet, s amelytől az ablak, ahol most állnia kell, megvonta a napot. Az emberek azt monták rá: görbe. Hinschék úgy mondták: Muck-forma. Ö maga nem mondott semmit. Általában már csak tőszavakat áldozott életére, mert ezüstös lelke, amelyet összezúztak, mint egy moly szárnyacskáját, még mindig hősét rajongta körül, aki talán régóta a technika istenének áldozta már agyvelejét egy országúti fánál vagy egy hídpil- lérnél. Talán zabolátlan, szerelemittas, túlcsorduló szívét is szétlapíttatta és agyontapostatta egy idegen teherkocsi vízilóbórű, szürke gumikerekeivel, úgy, hogy a látás, hallás és erőszak megszűnt számára ebben az életben. Amikor a terebélyes tejesautók éjjelente, remegve, csikorogva és zsémbesen lefékeznek Hinschék hálószobaablaka előtt, a három Hinsch-sel - Hinsch papával, Hinsch mamával és a Hinsch lánnyal - együtt felébred Elsie nyugtalan lelke is, az aszfaltra nehezedő és egymáshoz koccanó, siránkozó tejeskannák csilinge- lésétöl felizgatva és kankalin-tompultságából felocsúdva, összezúzott molyszárnyával ravaszul titkolt, de azért mámorító repülési kísérleteket kezd végezni. Talán hősét keresi, azzal az elhatározással, hogy nem lesz már olyan rémült, mint valamikor - de nem találja. És amikor a tejesautó eltűnt és csilingelése elhallgatott, még sokáig hever ébren. JÁNOSHÁZY GYÖRGY fordítása Gály Kati rajza
