Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-25 / 43. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA A biomassza, s ezen belül a fahulladék maradéktalan felhasználása mind hazánkban, mind pedig számos más országban jelenleg még megoldatlan kérdés. Az egyre növekvő nyersanyag- és energiagondok azonban szükségessé teszik a biomassza egészének felhasználását. Ismeretes ugyanis, hogy évente sok százezer tonna vágástéri hulladék - elsősorban gallyfélék, leveles ágvégek - továbbá kérgezési és fűrésztelepi hulladék megy veszendőbe, melyeknek a megsemmisítése, illetve kiszállítása tetemes költséggel jár. Ugyanakkor világviszonylatban számos olyan berendezést fejlesztettek ki és működtetnek eredményesen, melyek lehetővé teszik a látszólag értéktelen faanyag célszerű hasznosítását. Az elmondottak ismeretében nyilvánvaló, hogy napjainkban különösen nagy jelentőségű az erdei biomassza energetikai hasznosítása. A világméretű energiaprobléma mérsékléséhez nem kis mértékben járulhat hozzá az újratermelhető erdei biomassza, valamint a faipari hulladék hőforrásként való felhasználása. A legjelentősebb eredményeket ezen a téren a fafeldolgozás és a faipar érte el. Mivel, az egész világon szigorú követelmény a fűtőolajjal való lehető legnagyobb mértékű takarékoskodás, ezért előtérbe kerül az olajat helyettesítő fűtőanyagok felhasználása. Az egyik legfontosabb feladat az olyan energiarendszerek kidolgozása, melyek lehetőleg újratermelhető, belső energiaforrásokra épülnek fel és a legkevésbé szennyezik a környezetet. Bár a szén nem új energiahordozó, környezetvédelmi szempontokból azonban új felhasználási technikát igényel. A világ energiahelyzetének ismeretében a szénfelhasználás terén a közeljövőben csak mérsékelt emelkedés várható. Jóval gyorsabb növekedésre kell számítani, a fa, tágabb értelemben pedig az erdei biomassza energiacélú hasznosítása terén. A vékonyfa, a fakéreg és a fúrészipari hulladékok energiacélú hasznosítása elengedhetetlen követelmény. Ezzel kapcsolatban szükségesnek mutatkozik felhívni a figyelmet néhány olyan körülményre, amelyek rávilágíthatnak a kérdés fontosságára. A statisztikai adatok alapján mindenekelőtt megállapítható, hogy a világon évente kitermelésre kerülő mintegy 2,5 milliárd köbméter fából megközelítőleg 1,2 milliárd köbmétert tűzifaként használnak fel. Ez egyrészt azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a világ fakészlete rohamosan csökken, másrészt pedig a biológiai egyensúly megbontását okozhatja. Ismert tény, hogy az élő fák egyik legfontosabb feladata a föld oxigénkészletének állandó és folyamatos utánpótlása. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az őserdők például az oxigénkészletnek körülbelül 6 százalékát képesek újratermelni. Ugyancsak fontos egy másik megállapítás, amelyet az erre vonatkozó széles körű kísérletek igazoltak. Az ugyanis, hogy körülbelül 3 köbméter tömör faanyag energetikai szempontból nem kevesebb, mint 1 tonna nyersolajat képes helyettesíteni, természetesen megfelelő felhasználás alapján. A hozzáférhető statisztikai adatok szerint a világ energiaszükségletének megközelítőleg 6,3 százalékát lehetne faanyaggal fedezni. Természetesen az energetikai fel- használás mellett számos egyéb felhasználási lehetőség is kínálkozik, amely ugyancsak értékes hasznosítást tesz lehetővé. A fejlődés iránya az, hogy a különböző aprítéktermelö és tüzelő- berendezések segítségével lehetővé váljék a fahulladék elégetése, s ezen keresztül az üzemek fűtő és szárító energiaigényének, sőt részben a távfűtési igényeknek is a biomassza útján történő kielégítése. Nemzetközileg e tekintetben a svédek járnak az élen, mivel ők gyártják a legkorszerűbb aprí- téktermelő és tüzelőberendezéseket, amelyek szigorú energiatakarékos elvek alapján készülnek. Ezek a legegyszerűbb erdei biomasszából - kéregből, gallyfélékből, vékony, leveles ágvégekből, továbbá fúrészipari hulladékból, és más, egyenlőre használhatatlan faanyagból - készült aprítékkal üzemeltethetők. Ezek a berendezések rendszerint három fő szerkezeti részből állnak. Az első szerkezeti részt az apríték befogadására szolgáló, különböző úrtartalmú siló képezi, amely feltöltve rendszerint 24 órás folyamatos üzemelést biztosít. A további szerkezeti részt az előkemence alkotja, ahol 800-1000 °C hőmérsékleten történik az égés. Végül pedig a gőzkazán következik, amelyben a fejlesztett gáz hőmérséklete 69 százalékos aprítéknedvesség esetén 1000 °C körül van, a C02 tartalom pedig 14 %. A keletkező füstgázokat tisztítják, a hamut pedig felfogják. Az így nyert hőenergia különböző módon hasznosítható, a fűrészüzemekben például gazdaságosan alkalmazzák a szárítókamrák üzemeltetéséhez, ami 8 órás műszakonként nem kevesebb, mint 500 liter gázolaj megtakarítást jelent. A svéd típusú aprítógépek rendszerint traktormeghajtással működnek. Óránként nem kevesebb, mint 10-35 m3 apríték termelhető velük, attól függően, milyen gyors az adagolás. A forgódobos aprítórészre 4 kés van felerősítve, melyek a kívánt szemcseméretnek megfelelően állíthatók be. Az aprítógép a legapróbb gallyfától egészen 22 centiméteres vastagságig dolgozza fel a legkülönbözőbb minőségű faanyagot. A gépre szerelt fúvórész 7 méter magasságig emeli és fújja ki az aprítékot. Az egész berendezés rendkívül egyszerű módon, a traktor hidraulikájával felemelve szállítható. A biomassza hasznosításának további lehetőségét a brikettálás képezi. A brikettálásnak jelenleg két fő típusa létezik. Az egyik típus szárítóberendezés nélkül állítja elő a brikettet (ilyen például az ATS Aliikon gépe,) míg a másik típus (ezt főként NSZK-beli és olasz gépek képviselik) használata esetében az anyagot előzetesen szárítani kell. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a különböző szerves hulladékból így előállított brikettnek a kalóriatartalma 3600—4150 Kcal között mozog. Ez megfelel a jó minőségű barnaszén kalóriatartalmának. Ezen túlmenően a kéntartalma rendkívül alacsony és a hamutartalma sem éri el az 5 százalékot. A brikettáló gépek elektromos energiaigénye megközelítőleg 130 kW/h körül mozog. A gépsorok teljes működtetéséhez műszakonként két munkaerő szükséges. A gépek optimális működtetése feltételezi, hogy legalább két, de lehetőleg három műszakban üzemeljenek. Az így gyártott brikett alakja matricával kívánság szerint módosítható. Rendkívüli előnye, hogy nem szennyez, jól tárolható, szükség szerinti hosszra darabolható és előnyösen csomagolható. Amennyiben nedvesség nem éri, szilárdságát is hosszú ideig megőrzi. Mivel nem lobban el gyorsan, ezért cserépkályhákban vagy hagyományos vaskályhákban való tüzelésre is alkalmas. Nagy teljesítményű kazánok esetében azonban fontos követelmény, hogy a brikett hossza ne haladja meg a 3, átmérője pedig az 1,5 centimétert. Az erdei biomassza energiacélú hasznosításának további lehetősége a biomassza őrlése és szárítása után összepréselt, 1 centiméter nagyságú - energiatablettának is nevezett - brikett. Ennél igen nagy jelentőséggel bír az a tény, hogy 1 kilogrammal 1 /2 kilogramm olajat lehet helyettesíteni. A gyártás lényege, hogy az 50-90 százalékos nedvességtartalmú biomasszából - melyet levél, kéreg, ág vagy egyéb hulladék képez - őrlés után 400-500 °C-on távolítják el a vizet. Az így előállított energia-tabletta tonnánként 5000 kWh hőenergiát tartalmaz. Ára átlagosan 30 százalékkal olcsóbb az olaj áránál. Az óránkénti gyártási teljesítmény 6 tonna energiatabletta előállítása, melyhez átlagosan 30 m3 biomasszát használnak fel. Ugyancsak nagy jelentőségű az a tény, hogy a biomassza energiacélú felhasználása keretében gazdaságosan hasznosíthatóvá válik az a faanyag is, amelyet a fiatal erdők tisztítása keretében nyer az erdőgazdaság. Ezt a jórészt vékony faanyagot eddig csupán hulladékfaként kezelték és többnyire kihasználatlanul hagyták. KOHÁN ISTVÁN Az erdei biomassza energiacélú hasznosításának lehetőségei A Szlovák Tudományos Akadémia kassai (Koáice) Helmin- tológiai Intézetének dolgozói a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Minőségvizsgáló Intézettel együttműködve befejezték az egyik legveszélyesebb növényi kártevő, a zabfonálféreg előfordulásának és elterjedésének szlovákiai méretű feltérképezését. Ez a kártevő évente mintegy 50 millió koronás kórt okoz a sűrűn vetett gabonafélékben. Ezzel párhuzamosan megvizsgálták 48 engedélyezett gabonafajta, valamint a leggyakrabban előforduló gyomfüvek fogékonyságát is e kártevő iránt. A vizsgálatokat végző fitohelmintológlai osztály az SZTA Helmlntotógfai Intézetének lefiatalabb részlege. Tevékenysége elsősorban a talajban élő fonálférgek tanulmányozására irányul, valamint a leghatásosabb agrotechnikai és biológiai növényvédelmi módszerek keresésére ezek ellen az integrált növényvédelem keretei között. A felső képen Ján Hovorka akadémikus,.az intézet igazgatója Marta Sabová mérnökkel, kandidátussal a mikroszkópos vizsgálatra előkészített mintákat rendszerezi. Az alsó képen Boiena Valocká mérnök, kandidátus a zabfonálférgek intenzív lárváit különíti el. (A ŐSTK felvételei) ÚJ SZÚ 17 X. 25. Az A-vitamin-hiány súlyos következményei A fejlődő országokban a gyermekek milliói szenvednek A-vita- min-hiányban. Ennek nemcsak farkasvakság és szemszárazság (xerophthalmia), hanem különféle egyéb betegségek és számos haláleset is a következménye. Az A-vitamin-hiány súlyos, gyakran halálos következményei egyebek között abban mutatkoznak meg, hogy a légzőszervek, a tápcsatorna és a húgyutak nyálkahártyái megkeményednek. Emiatt az egykor sima felületek a baktériumok meleqáqvává válnak. A legújabb vizsgálatok szerint a rossz táplálkozás, de főképp az A-vitamin- hiány károsítja az immunrendszert is. Indonéziában most azt vizsgálják, hogy miképp láthatnák el a lakosságot hatékonyabban A-vita- minnal. Például arra gondolnak, hogy e vitamint egy gyakran használt ízesítőhöz adagolják hozzá. Segítségre szoruló gyerekek a fejlődő országokban A Világegészségügyi Szervezet a következő számadatokat közli a fejlődő országok gyermekeinek helyzetéről: Évente 12 millió 1 év alatti gyermek hal meg, ami 10 %-os csecsemőhalandóságnak felel meg. A gyermekek további 4 %-a nem éli meg az ötödik évét. Évente 6 millió gyermek hal meg egyszerű hasmenéses megbetegedésekben, amelyet mind- egyik gyermek évente 6-16-szor kap meg. További 5 millió gyermek pusztul el évente olyan betegségekben, amelyek ellen a mi gyermekeinket oltások védik: kanyaróban, szamárköhögésben, gyermekbénulásban, tetanuszban, diftériában és tuberkulózisban. A fejlődő országokban a gyermekek kevesebb, mint 10 %-a kap ezek ellen védőoltást. A gyermekek 25 %-a rosszul vagy hiányosan táplált. Egyedül Ázsiában évente 250 000 gyermek vakul meg az A-vitamin hiánya, illetve különféle szembetegség következtében. A gyermekeknek kevesebb, mint a fele - falun kevesebb, mint harmada - jut tiszta ivóvízhez. Mélyfúrási rekord A Kola-félszigeten a szovjet -norvég határ közelében kísérleti mélyfúrás folyik, amelynek során túlhaladták a 12 000 méteres mélységet. A mélyfúrás színhelye rézben és nikkelben gazdag, hideg vidék, erdők nincsenek, csak mocsarak és kopár földek. Ez a nagyszabású munka a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának égisze alatt, tíz nagyvállalat bevonásával folyik. A mélyfúró berendezést az Uralmas cég tervezte és építette meg. A mélyfúrásnak hármas célkitűzése van: a földkéreg szerkezetének tanulmányozása mellett a geológusok fényt szereinenex deríteni egyes ásványok képződésének helyére és folyamatára. Végül olyan szovjet fúrási technika kidolgozása, amelyet a jövőben a Szovjetunió más területein is alkalmazhatnak. A mélyfúrás helyszínén jelenleg 350 ember dolgozik: kutatók, technikusok, szakmunkások. Helyben vannak a vizsgáló laboratóriumok. A fúrást egyetlen 68 méter magas fúrótorony segítségével végzik. A fúrórudazatok alumíniumötvö- zetból készültek. A rudazat folyómétere mindössze 16 kg-ot nyom, így jóval könnyebb, mint az acél- rudazat, amelynek tömege 40 kg méterenként. A fúrókoronák gyémántbetétesek, de a nagy keménységű kőzetek miatt sűrűn kell őket cserélni.
