Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-25 / 43. szám
Hogyan viselkedünk? Ami a közúti közlekedést illeti, bizony sokaknak nagyon sokszor el kellene pirulniuk... A sietség, az idegesség éppen olyan rossz tanácsadó, mint a düh vagy az alkohol - ezek összefüggése a közúti balesetekkel annyira nyilvánvaló hogy nem szorul különösebb bizonyításra. Olyasmit gondolunk magunkról és mondunk ki, ami máskor és másutt eszünkbe se jutna, olyan szándékos és rosszakaratú dolgokat követünk el, amelyek a mindennapi életben távol állnak tőlünk, s amiket másoknál mélységesen elítélünk. Szerencsétlen közúti közlekedés! A jóindulatú embereket megvadítja, a türelmeseket felidegesíti, a figyelmeseket brutálissá teszi. Azért, mert a volán mögé ültek. Rendkívüli átváltozás. Persze nemcsak vezetés közben jelentkezik. A motorizáció nem szorítkozik csupán a közúti közlekedésre - százezreket foglalkoztat olyan szakmákban, amelyek nélkül a gépkocsik kerekei megálln'ának, sót. létre sem jönnének. És e szakmák csak azért különböznek más hivatástól, mert közük van az autóhoz. E szakmabeliek hozzánk is másként viszonyulnak. Egyszerűen más a viselkedésük, különc és sajátos, nemkívánatos és más szakmákban elképzelhetetlen. Próbáljuk csak meg szokásaikat átvetíteni más területekre: képzeljük például el, hogy műtét előtt vagyunk, már minden szükséges vizsgálat mögöttünk van, és amikor afelől érdeklődünk, mikor feküdhetünk a műtőasztalra, az orvos komoly arckifejezéssel így szól: a műtétet elvégezzük, de... előbb szerezzen be tíz ezt és tíz amazt, egy oxigénpalackot, öt lepedőt, sót érzéstele- nítönk sincs; ha mindezt beszerzi, jelentkezzen ismét, kitűzzük a műtét határidejét. Pontosan, mint az autószervizben. S ha a szervizekben így járnak el, miért ne tehetnék ugyanezt a kórházakban? Az orvostól sokkal többet várunk el, mintsem hogy összehasonlít- ■ hatnánk hivatását más szakmákkal. Elvárjuk tőle, hogy fogunk kezelése közben csak a mi fogunkra, fájdalmunkra összpontosítson, hogy műtét közben ne ugorjon el tízóraizni, ne telefonálgasson ennek- annak, ne intézze ügyes-bajos dolgait - egyszóval: ne hagyjon bennünket nyitott hassal a műtőasztalon azért, mert éppen a főnökével van elintéznivalója. így hát, amikor a sebész a nemzetközi kongresszuson arról beszél átélten és szeretetet sugárzóan, hogyan operált tizenkét órán keresztül egyhuzamban anélkül, hogy WC-re ment volna - ide kívánkozik a kérdés: miért más ez az ember, miért követeljük, miért várjuk el ezt tőle? Miért csak tőle? Érthetetlen valami. Netán a sebész felfigyel az autóbusz-vezetőre, aki a végállomáson - minden időjárási viszonyok között, akár zuhog az eső, akár csikorog a hó - megtartja negyedórás szünetét, az utasok pedig kissé arrébb áznak-fáznak, és nagyokat hallgatnak, mert a szünet az szünet, és ezt nem szabad megzavarni, még azzal sem, hogy kéretlenül beszálljanak a járműbe, szerényen meghúzódjanak a zord idő elöl. A sebészeknek nem jár ilyen kiváltság, hasonlóan, mint a büntetőbírónak sem. Nagyon csodálkozna a zöldséges vagy a mészáros, ha közúti kihágásai tárgyalása során a bíró áthajolna az asztalon - ahogy az üzletben az elárusító - és így szólna: egy fél évvel több. Maradhat így? Vannak különböző szakmák. .Egyes szakmákban megtanulták- monopolhelyzetük révén -, hogyan lehet minél nagyobb haszonra szert tenni, s az ügyfelet leshelyzetbe hozni. Az elárusítókat már régóta nem az áru érdekli, sokak már más elnevezést érdemelnének. Az eladás művészetét más művészet váltotta fel - hogyan lehet a vevővel a legkevesebb időt eltölteni. A bevásárlást felváltotta a különféle áruk vételezése. Ezért ugyancsak kevés elárusító szégyenkezik. Ritkán fordul elő, hogy valamelyik üzlet korábban nyitna vagy később zárna. Sőt általános az időrend felcserélése. Ezt sok más szakmában nem engedhetik meg. Felvetődik tehát a kérdés: ha az egyiknek szabad, a másiknak miért nem? A közbiztonsági szervektől - természetesen elvárjuk, hogy a közúti baleset helyszínére kiszálljanak minden körülmények között - nappal vagy éjszaka, bármilyen is az időjárás. Hogy a nyomokat pontosan feltérképezzék- mert az nagyon lényeges. De: miért nem húzza meg az autószerelő megfelelő pontossággal a tárcsafék vagy a vízszivattyú csavarját (?), okozván így bosszúságot, sőt balesetet néhány kilométerrel hagyván el a szervizt. Miért kell az egyiknek percig munkát végeznie, a másiknak meg nem? Mit szólnánk például ahhoz, ha a baleset helyszínén a rendőr - a pontos helyszínelés helyett - csak úgy félvállról venné a dolgokat, mondván, „minden rendben“, mint ahogy a kőműves válaszol, amikor felhívjuk a figyelmét rá, hogy ,hát ez a fal, uram, kissé ferdén áll“... Szóval valaki megengedheti magának, valaki nem. A sebész- titokban - a páciens egészséges veséjét operálja ki, mert ugyebár egy jó ismerősének van rá szüksége. A villanyszerelő a vezetékeket úgy csatlakoztatja, ahogyan azok a keze ügyében vannak, minek is törné a fejét, hisz az ügyfél úgysem ért hozzá... Persze mindez lehetetlen. Hogy a porlasztófedél alá tömítést kellene tenni? Ezt megteszi a ragasztó, különben is letelt a munkaidőm. .. - vélekedik ki tudja hány autószerelő. Az orvosnál, s egyáltalán, ahol rólam van szó - az más! Ott a maximumot követelem1 Eszembe se jut, hogy más szakmában is dolgozhatnának úgy, mint én... Nem minden példa vonzó. Szerencsére! (ksm) • A Stary Smokovec-i árusító szerviz A zsogyini - Belorusz SZSZK - tehergépkocsigyárban nemrégiben megkezdték a 180 tonnás Belaz-75211 típusú billenőszekrényes tehergépkocsik gyártását. Az óriás rakterében például három vasúti kocsi rakománya fér el. A felvételen az új teherkocsi szerelése. (A ŐSTK felvétel) hírek! ■ Daciákhoz magyar alaprészeket szállít majd a Villamosszigetelő és Műanyaggyár, a Mogürt közreműködésével az Auto-Dacia’ vállalatnak. A közelmúltban aláírt szerződés értelmében mintegy 9,2 millió forint értéket képviselnek az év végéig leszállítandó tárcsafékbetétek (200 ezer) és kuplungtár- csabetétek (100 ezer). A fékbetétekből azt az új típust exportálja a VSZM, amelynek elhasználódására a kocsi vezetőjét egy kijelző figyelmezteti a műszerfalon. A megállapodás keretében a romániai gyár ARO-ihoz is szállít a magyar partner alkatrészeket. Ezekhez a járművekhez (ugyancsak az év végéig) 10 ezer kuplungtárcsa- és 40 ezer fékbetétet küldenek. A VSZM-ben évente általában 14 millió forint értékben készítenek tárcsafékbetéteket a szocialista országok nálunk forgalmazott személyautóihoz, és dobfékeket a teherautókhoz. A gyár termékeit más országokban is ismerik, jelenleg egy angol cégnek gyártanak dobfékeket. Kuplungtárcsabetéteket csaknem 12 millió forint értékben állítanak elő. ■ A VOLVO svéd cég megállapodást kötött a nigériai kormánynyal, hogy 200 városi autóbuszt szállít az afrikai ország fővárosába. A megrendelés értéke 200 millió svéd korona. A szerződés magában foglalja a szervizt, valamint a gépkocsivezetők, a szerelők és a forgalomirányítók kiképzését is. A buszokat még az idén leszámítják. ■ Az NSZK közútjain több mint 10 ezren haltak meg egy év alatt. 1953 óta körülbelül 500 ezren vesztették életüket közlekedési balesetek következtében. A hivatalos statisztikák szerint minden negyedik halálos kimenetelű baleset okozója az alkohol. A tényleges helyzet azonban ennél valószínűleg még rosszabb. Egy közúti balesetek okaira szakosodott pszichológus tüzetesen átvizsgálta az elmúlt időszak közlekedési baleseteiről készült rendőrségi jegyzőkönyveket és megállapította, hogy a rendőrség felületesen jár el: 300 halálos kimenetelű eset közül csak 73-nál vetették alá a vezetőt alkoholpróbának. Szakértők véleménye szerint félelmetesen magas azoknak a száma, akik ittasan ülnek volán mögé, s többségük csak akkor „bukik le“, ha megsérti a közlekedési szabályokat, vagy balesetet okoz. Azok, akik végül bíróság elé kerülnek, egyáltalán nem tartják magukat vétkeseknek, legfeljebb pechesnek. ■ A ROLLS-ROYCE, a világ „első számú“ luxusautógyártója, elkészítette százezredik gépkocsiját. A jubileumi darab egy „Ezüstsarkantyú“ névre keresztelt modell, amelyből eddig mindössze huszonötöt gyártottak. A százezredik autót kiállítják - már el is foglalta végleges helyét a Crewe-i (Észak-Anglia) gyár előtt. Elkészültekor ünnepséget tartottak, amelynek idejére a cég 3800 dolgozója abbahagyta a munkát, hogy valamennyien részt vehessenek a ceremónián. A kocsi kulcsait és papírjait a vállalat két legrégibb alkalmazottja adta át Richard Perry vezérigazgatónak. A Rolls-Royce 1904 óta gyártott 100 ezer kocsija közül 65 ezer még mindig úton van. Ma még általánosan ismert gyakorlat szerint a gyorsforgalmi utak, autópályák mentén telepített segélykérő állomásokat kábelek kötik össze a központi irodával. Elhelyezésük azonban meglehetősen költséges, körülményes. Az ausztriai Elin cég által bevezetett, és immár nagyon sok helyen meghonosított eljárás éppen ilyen esetekben, a drótnélküli összeköttetés révén, kínál újszerű megoldást. Az állomást napenergia-generátor által táplált, beépített (cserélhető) teleppel látták el, s így bármilyen kritikus helyen telepíthetik, hiszen a vezeték kiépítésére nincs szükség. A készülék a négy leggyakoribb országúti veszélyjelzés - Tűz; Mentők; Rendőrség; Szerelők - továbbítására alkalmas. A jelezni kívánó csupán elmozdítja a fedőlapot, és az alatta levő négy gomb valamelyikét megnyomja. Az sem okozhat gondot, ha a segélykérő nem ismeri az adott ország nyelvét, ugyanis a nyomógombok felett közérthető, szimbolikus jelek utalnak arra, hogy milyen segélyt kérhetnek. A fedőlap felemelésével egyidejűleg a nyomógombokat magába foglaló táblát belső fény világítja meg, majd - mindenek előtt - egy jelzőkódot továbbít a berendezés az. autópályafelügyelet legközelebbi „támaszpontjára“. Itt, az ügyeleti szolgálatot teljesítő szakember előtti képernyőn, a hívóállomás kódszámával együtt jelenik meg az azonosítható jelzés. Egy kulcs eltörd ításával az BIZTONSÁGI OSZLOP ügyeletes máris kapcsolatba léphet a hívóval. És mivel ily módon kétoldali kapcsolat jön létre, a hívónak nem kell újabb gomb nyomogatásával tölteni az idejét, hanem az előbbinek folyamatos nyomása közben beszélhet. A hívóállomáson, vagyis az országút mellé telepített oszlopon külön lámpa jelzi, ha a hívott állomás éppen foglalt. Az időjárás legádázabb megpróbáltatásainak is ellenálló dobozban az elektronikus műszerek mellett az akkumulátor is helyet kapott. Az alapvető jelzőegységeket a cserélhető homlokfalban helyezték el, hogy a karbantartásuk, szerelésük során könnyen hozzájuk férhessenek. Az egész jelzöegységet mintegy 7 méter magas oszlopra szerelték fel, így kényes részeihez illetéktelenek nem férhetnek hozzá. Az antennát és a napenergia-generátort az oszlop tetejére építették. A napenergia-telep kapacitása tartósan rossz időjárás esetén is kielégítő. Ám, ha a telep energiatartaléka mégis a kimerülés határához érkezne, a szerkezet figyelmeztető jelzést sugároz a központi irodába. A berendezés lelke a „mikroprocesszor-bázis“, amelynek segítségével alakulnak át és jutnak a címzetthez a segélykérések. A központba futó jelzéseket típusok szerint és helyük alapján kell azonosítani. Ha egyszerre több jelzés érkezik, a számítógép sürgősségi sorrendben rangsorolja őket. így a mentőket kérő segélyhívások automatikusan megelőzik a szerelőket váró üzeneteket. . A központi iroda berendezéseinek segítségével lehetőség nyílik arra is, hogy a biztonsági oszlopok üzembiztonságáról adó-vevő közvetítésével meggyőződhessenek. További ellenőrzési lehetőség az úgynevezett mozaikdiagram alkalmazása, amelyen minden hívóállomást feltüntetnek, s így a kezelő működésüket egyidejűleg figyelemmel kísérheti. ÚJSZ 1985. X.
