Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-25 / 43. szám
A Magas-Tátra alatti Popradban üzemelő Vagonka konszernvállalat gyártmányai- a különböző típusú vasúti tehervagonok- nemcsak hazánkban, hanem a KGST-tagálla- maiban is közismertek. A hazánkban, gyártott vagonok 65 százaléka ebben a gyárban készül, a vagonalvázaknak pedig egyedüli gyártója országunkban. A 7. ötéves terv számukra 19 ezer tehervagon elkészítését írta elő. Az alvázak gyártása terén- a monopolhelyzetből adódóan- a gyár jövőbeni feladata: a nemzetközi vasúti szövetség (UIC) előírásainak minden szempontból megfelelő alvázak előállítása. Évenként tizenötezer Y 25 CS jelzésű alvázat gyártanak, ennek felét exportra. Az utóbbi feladat telÚj üzemmel bővült a Poprádi Vagongyár k ACSKP XVII. jesítésének az volt a feltétele, hogy felépüljön a gyár új alvázkészítő üzeme. A kivitelezés 1980. júniusában kezdődött, s a beruházás 450 millió 886 ezer koronába került. Befejezését 1984. novemberére tervezték, de a valóságban csak ez év augusztusában adták át rendeltetésének. A gyár termelési és gazdasági feladatairól, valamint az új alvázgyártó üzemről Ján Miékovec mérnök, a konszernvállalat igazgatója tájékoztatott bennünket. , - Vállalatunk dolgozói nagyon igényes feladatokat teljesítenek az 1981-85-ös években. Ez idő alatt a bruttó termelést 34,5 százalékkal, az árutermelést csaknem 33 százalékkal, az exportot 67,9 százalékkal kell növelnünk. A legnehezebb feladat mégis más volt: az új alvázgyártó üzem felépítése, amely a 7. ötéves tervidőszak éveiben a Kelet-szlovákiai kerület egyik legjelentősebb beruházása közé tartozott. Sajnos, nem sikerült a tervezett határidőre átadni, de ma már örülünk, hogy ez év második felében, Eduard Saul, szövetségi kohászati és nehézgépipari miniszter jelenlétében ez is megtörtént, s azóta vállalatunk Közép-Európa egyik legkorszerűbb vagongyártó üzemével rendelkezik. A teljes kapacitású termelés elérését követően annyi korszerű alváz készül itt évente, amennyi fedezi népgazdaságunk szükségleteit és kielégíti a KGST- tagállamok igényeit is. Teljesen indokolt Saul miniszternek az átadás alkalmából elhangzott kijelentése: ,,Ez a korszerű üzem a fejlett szocialista társadalom eredményes építésének további konkrét bizonyítéka.“ Elmondhatjuk, hogy a Poprádi Vagongyárban végül is az emberi akarat diadalmaskodott. S bár az építkezés öt évig tartott, a fő kivitelező, a Kassai (Kosice) Kohó- építő Vállalat és a 43 alvállalkozó összesen csaknem 470 szakembere, valamint a segítségükre siető vagongyáriak - gyakran bonyohárom egymásba nyíló hatalmas csarnokban, több mint .12 ezer négyzetméteres területen. Jelentősen javultak a dolgozók szociális feltételei is.' Korszerű öltözők, mosdók és egyéb szociális helyiségek állnak rendelkezésükre. Az itt dolgozó 744 ember részére hideg és meleg ételeket árusító üzemi étkezde, illetve büfé működik, s felépült az új, 298 ágyas Vagongyár munkásszálló is.- Vállalatunk fejlesztése az új üzem felépítésével nem ért véget- hangsúlyozza Miskovic elvtárs.- A 8. ötéves tervidőszakban tovább folytatjuk üzemeink műszaki fejlesztését, amire csaknem száz millió koronát tervezünk.- Előzetes számításaink, illetve elért eredményeink alapján kijelenthetem - folytatja hogy a 7. ötéves tervidőszak feladatait sikeresen teljesítjük, s alaposan felkészülünk a következő ötéves tervidőszakra is, amely az eddiginél még igényesebb feladatok elé állít • Eduard Saul miniszter, a Poprádi járás és a vállalat vezető tisztségviselőinek társaságában megtekinti az új üzemet lult feltételek között - igen hasznos munkát végeztek. Nem túlzás, amikor a vállalat vezetői, másokkal egybehangzóan, Közép-Európa egyik legkorszerűbb vagongyári üzemének minősítik ezt a jelentős beruházással épült gyáregységet, amely csaknem ötven építményből áll. Tágas csarnokaiban, munkahelyein a legkorszerűbb technológiai berendezések üzemelnek. Zárt termelési ciklusban folyik a munka. Csaknem hetven univerzális gép, tizenkét speciális szerszámgép, néhány fajta termelő, manipulációs és szállító gépsor áll a dolgozók rendelkezésére. Ehhez mérten az alvázgyártás alapanyagszükséglete is jelentős. Naponta nem kevesebb, mint 134 tonna alapanyagot, ebből 49 tonna acéllemezt, 64 tonna öntvényt, csapágyat és rugót használnak fel. Az „Y 25 CS“ alvázak gyártása magas fokúan automatizált. Ipari robotok és manipulátorok végzik, bennünket. Talán elég, ha annyit mondok, hogy az árutermelésünk értéke 640 millió koronával, a szocialista államokba irányuló exportunk, a saját termelési érték és a nyereség egyaránt 50 százalékkal növekszik a 8. ötéves tervidőszak éveiben. A legkülönbözőbb típusú tehervagonok gyártása mellett számolunk újabb termelési programmal is. A töketerebesi (Trebisov) üzemünk viszont különválik, és 1986. január elsejétől önálló konszernvállalatként foglalkozik majd a kőolajszivattyú-állo- mások gyártásával. Az igazgató derűlátással tekint a jövőbe, mert számíthat a vállalat dolgozóinak tenniakarására. Ók a legnehezebb időszakokban, a legkedvezőtlenebb feltételek között is mindig becsülettel helytálltak. S most, a CSKP XVII. kongresszusa előkészületeinek időszakában, a vállalat kommunistáinak példáját követve, még fokozottabb mértékben igyekeznek teljesíteni feladataikat. . KULIK GELLERT • Ilyen korszerű csarnokban készülnek az alvázak • Michal Sklár, Rudolf Lumtrer és Ján Ondrusko (balról) modern gépeken készítik elő az alvázak alkatrészeit (Katarina List’áková felvételei) Mennyi lesz a borítékban A bérrendszer hatékonyságának növeléséről A CSKP XVI. kongresszusán kitűzött feladatok teljesítése és a népgazdaság intenzív fejlesztése érdekében megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk a tervezésen alapuló irányítás tökéletesítésére, s ennek keretén belül a bérpolitikára. A 7. ötéves terv előkészítésekor a bérpolitika keretében az anyagi ösztönzés hatékonyságának növelését két elv határozta meg. Az első lényege a béreszközök képzésének és felhasználásának tökéletesítése a nemzeti jövedelem képzésének és elosztásának vonatkozásában. Míg ez az elv jobbára makroszinten érvényesül, a másik - a bérrendszer gazdasági hatékonyságának növelését célzó program - a dolgozók körében is jól ismert. A program első szakaszának végrehajtását 1981-ben kezdték meg. A cél elsősorban a normák rendszerének tökéletesítése és kiterjesztése, valamint a bérformák ösztönző hatásának növelése volt. A munkanormák objektivi- zálásával a vállalatok azt akarták elérni, hogy azok a teljesítmény, a gazdaságosság, a minőség, valamint a hatékonyság megbízható mércéivé váljanak. A műszaki-gazdasági normák esetében a prémiumok és a teljesítmény szerinti jutalmak nagyságát, az anyagfelhasználási, a minőségi, a kapacitáskihasználási, az eszközhasznosítási és gazdaságossági normáktól tették függővé. A bérformák ösztönző hatását a teljesítmények differenciálásával növelték. A nagy teljesítményt, a közepeset és az alacsony teljesítményt nyújtók csoportosítását egy új bérforma - az egyéni értékelés - is elősegíti. Ennek az a lényege, hogy meghatározzák a dolgozók teljesítményének legfontosabb szempontjait, és az értékelésből levont következtetéseket összefüggésbe hozzák a dolgozók valós teljesítményével. A lezárt egyéni értékelés 6-12 hónapig érvényes, de volt már szó arról is, hogy a műszaki-gazdasági dolgozók esetében ezt az időt 24 hónapra hosszabbítanák meg. Ennek az időnek az eltelte után a dolgozót újra értékelik, s az eredményekért járó pénzösszeget - figyelmen kívül hagyva a korábbit - újra meghatározzák. Nagyvonalakban ennyi a bérrendszer gazdasági hatékonysága növelését célzó program első szakaszának lényege, amelynek végrehajtása a legfontosabb termelő ágazatokban és gazdasági szervezetekben tavaly befejeződött. A kérdés most már csak az, hogy milyen eredményekről számolnak be az elemzések? Az 1981-83-as időszakban az alkalmazott munkanormák 97 százalékát vizsgálták felül. Jóllehet objektivizálásukra a legtöbb helyen különös figyelmet fordítottak, ennek ellenére ezek a normák még nem mindenütt megfelelőek, s az időtartalékokat sem mindig merítik ki. A műszaki-gazdasági normák esetében, mivel sok vállalatnál nincs elegendő ellenörző- és mérőberendezés az anyag- és energiafogyasztás megbízható felülvizsgálására, az ellenőrzés csak a limitek megtartására terjed ki. Ezekben az esetekben tehát anyagi ösztönzésről szinte szó sem lehet. Viszont a program pozitívumaként kell szólni arról, hogy a prémiumok és a jutalmak elosztása most már túlnyomórészt a minőségi mutatók függvénye. Az is örvendetes, hogy jelentősen korlátozták a prémium- és jutalomelvonás alóli kivételek számát, s a mutatók nem teljesítésekor egyre ritkábban vették figyelembe az ún. objektív okokra való hivatkozást. Ugyanakkor az új bérformák - főként az egyéni értékelés - érvényesítése során a vezetők nem fordítottak kellő figyelmet a premizálási és jutalmazási mutatók meghatározására. így a prémiumok és jutalmak nagysága nem tükrözte kielégítően az egyes dolgozóik munkaeredményeit. Az elemzések során a bérformák ösztönző hatásának különböző negatív megnyilvánulásaira is fény derült. Előfordult, hogy helyenként durván megsértették a bérfegyelmet. Például a magasabb bérosztályba való besorolás érdekében egyes dolgozók olyan funkcióban szerepelnek, amelyet nem látnak, sőt nem is láthatnak el. Egészében véve az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a program első szakaszának célkitűzéseit - kisebbnagyobb késéssel és sikerrel - a vállalatok és a termelésigazdasági egységek legnagyobb része megvalósította. Az említett fogyatékosságokat azonban a lehető legrövidebb időn belül ki kell küszöbölni. A bérrendszer gazdasági hatékonyságának növelésében elért eredmények - a fogyatékosságok kiküszöbölésének függvényében - lehetővé teszik, hogy a vállalatok megkezdjék a program második szakaszának megvalósítását. Ennek keretében a munkások bértarifái 15-18 százalékkal emelkednek, miközben újra felülvizsgálják az egyes szakmák- és munkaterületek tarifarendszerbe való besorolását. A munkásszakmák képzettségi katalógusaiba fokozatosan bekerülnek azok a változások, amelyeket a műszaki-tudományos haladás, valamint a munkamegosztás hoz magával. A műszaki-gazdasági dolgozók körében új, egyszerűsített képzettségi katalógusokat vezetnek be. Tovább folytatódik a normák rendszerének objektivizá- lása, és a bérformák - az első szakasszal összhangban - a minőségi mutatók teljesítésére irányulnak. Már ebből a rövid, apróbb ^részletekbe nem bocsátkozó jellemzésből is nyilvánvaló, hogy a program második szakaszának végrehajtása rendkívül igényes feladat. Ezért bevezetése bizonyos feltételekhez kötött, amelyek teljesítése alapján az illetékes felsőbb szerv (vezérigazgatóság) elbírálja, hogy az adott vállalat bekapcsolódhat-e a második szakaszba. Ezek a feltételek és kritériumok elsősorban azt célozzák, hogy a szervezetek saját béreszközöket teremtsenek a program végrehajtásához, és ne igényeljenek támogatást, vagy más pénzügyi kedvezményt az állami költségvetés pénzforrásaiból. Tehát a bértarifák 15-18 százalékos emelését a gazdasági szervezeteknek önerőből kell finanszírozniuk. Ez természetesen feltételezi a vállalaton belüli irányítás és az önelszámolás tökéletesítését, a kezdeményező tervezés gyakorlását és a széles körű objektív ellenőrzést. Hogy a bérrendszer gazdásági hatékonysága növelésének második szakasza milyen eredményeket, hoz, még nem tudni. Annyi azonban már most bizonyos, hogy a vállalatnak a béralap növeléséért, a dolgozónak pedig a magasabb fizetésért alaposan meg kell dolgoznia. * KOVÁCS EDIT /jim ■ /MU UM imam 1,1* S ml. *»'•' '"‘-I mjk **j> f JÉ|* mmmm 1 r'^sH
