Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-19 / 29. szám
Nemrégen különös eset történt velem. Elgondolkoztató, mélyértelmű történet, némelyest groteszk, kissé meghökkentő és a tanulsága bizonyos bölcs rezignáci- ónak sincs híján. Legdrámaibb szakaszát komor álomnak is nevezhetném, bár a történések egész ideje alatt ébren voltam, a tevékeny öntudat felfokozott állapotában cselekedtem, mondhatnám, ép ésszel éltem meg az esetet. Gyanútlan aprósággal kezdődött, szinte a semmiből. Méltán indokolhatná a komor igazságot: nincs jelentéktelen mozzanata életünknek! Vállalatunk vezetőségi ülésén, kisebb méretű üzemi reformjainkról tárgyalva javasoltam, hogy az üzemi étkezdében célszerűbb lenne a hústalan - vagyis tésztás - napokat szerdán és pénteken tartani, nem kedden és csütörtökön, ötletemre a vezetőség várakozóan figyelt és hallgatott, de biztató tekintetükből kiolvastam, hogy javaslatom találkozott érdeklődésükkel, beszéljek tovább! Bizonyítsak, győzzem meg őket! Támasszam alá nyomós érvekkel, hogy szerdán ize- sebb a morva almáslepény, mint csütörtökön! Beszéljek a vitaminok és fehérjék elosztásának ésszerűségéről! Fejtegetni kezdtem, hogy a szabadszombatok által bővített hétvégék között a szerda és a péntek ritmikusabban illeszkedik a tésztaevés harmonogramjába, mint a kedd és a csütörtök. Néhányan bólogattak, mások töprengve néztek maguk elé és állításom helyességén gondolkoztak. A kedvező hatáson' felbuzdulva hangot adtam azon óhajomnak, hogy szeretném - elnézést kérve esetleges önzésemért, amely ez alkalommal a köz érdekében munkálkodik -, tehát jól esne, ha az üzemi konyhán péntekenként mákos gubát is főznének, esetleg időnként mákos didellát (irodalmi kifejezéssel: derelyét), mert én ezeket nagyon szeretem. Ósi, ízletes népi ételek, talán többen is kedvelik. Aki pedig nem ismeri, netán nem is hallott róla, nagyon megszeretheti. Erre a javaslatomra néhányan a vállu- kat vonogatták. Mások gondterhelten hümmögtek. A főkönyvelőnk megjegyezte, hogy a konyha nyersanyag-beszerzésének a könyvelésében a tésztás napoknak hagyományos helye van, amely az országos áruelosztással függ össze, meggondolandó, érdemes-e a rendet megbontani. A föraktáros tudomása szerint a mák a hiánycikkek közé tartozik, már évek óta gyenge a máktermés, és az import fokozása valószínűleg akadályokba ütközne. Az egészségügyi szakelőadónk viszont határozottan mellém állt, és bizonygatta, hogy a szerdai és pénteki tésztás napok valóban alkalmasabbnak tűnnek az egészséges táplálkozás ritmusának betartásához, mint a kedd és a csütörtök.- Már őseink is tudták - emlékeztetett meggyőzően -, hogy a péntek tésztás nap vagy böjt napja legyen...!-Miféle böjt...! - vágott közbe az igazgató ingerülten. - Gondolkozzatok, elvtársak. Böjt, önmegtartóztatás... nincs ennek a pénteki tésztaevésnek bizonyos klerikális mellékize? A mákos guba pedig karácsony esti étel a reformátusoknál!. Szerény javaslatom váratlan méreteket öltött, megdagadt.és megsavanyo- dott, mint a túlérett kelttészta, melyből a gubát készítik, ötleteim némelyeket egyre mélyebb bizonytalansággal töltöttek el. A komor tekintetekből azt véltem kiolvasni, hogy hivalkodó igényeim rossz szinben tűntethetik fel eszmei felkészültségemet, és pórul járok, ha nem tisztázom szándékom jóhiszeműségét és közösségi értelmét. Be kell bizonyítanom, hogy nem a mohó individualizmus késztetett javaslattételre, hanem a felelős hozzászólási szándék. Ezért habozás nélkül magamra vállaltam, hogy személyesen tisztázom felettes szerveinknél a tésztás napok megváltoztatásának rendjét és lehetőségeit. 2. Felettes szervekhez fordulni és velük közügyeket intézni - felelősség. Komoly felkészülést kíván, eszmei szilárdságot és a jó ügynek való, szilárd elkötelezettséget feltételez. Hivatástudatot, erkölcsi tartást és közösségi szolgálatkészséget igényel. Ha „csupán“ mákosgubáról van szó, akkor is! Bár... mi az, hogy csupán...? Tudjuk, minden mindennel összefügg! A dolgok rendjében sem a mákosguba, sem a mákosdidelle (derelye) nem apróság A lényegtelennek hitt tésztásnapok egyéb nagyobb és talán döntő jelentőségű összefüggések részei. Felettes szerveinkkel széles körű vállalati értekezletre gondolva bizonyosnak tűnik fel, hogy nem egyszerű gubaügyről van szó! A tárgyalások során bizonyára terítékre kerül majd a bürokratikus ügyintézés rákfenéje, az üzemi kezdeményezőkészség lanyhasága, a vezetői önállótlanság és önféltés kórja, az alibizmus és a közéleti sumákolás. Beszélünk majd a közösségi 1. szempontok és egyéni érdekek mindennapi szörnyű csatáiról, melyek körülöttünk dúlnak és megkeserítik hétköznapjainkat. A didelle (derelye) csak apropó és a guba alkalom, hogy a felettes szerveknek felvessem társadalmi gyakorlatunk és közéletünk több, problematikus vonását és összefüggését, amelyek bölcs beavatkozás és merész változtatási szándék után kiáltanak... A felelős hivatalban három komoly férfi fogadott. Biztatóan, de szigorúan néztek. A csinos fiatal titkárnő feketével kínált és kedvesen rám mosolygott. A férfiak várakozóan és bátorítóan figyeltek. Kissé el- fogódottan beszélni kezdtem, akadozva és minduntalan a torkomat köszörülve, majd egyre határozottabban és bátrabban. Fokozatosan megszállt igazamba vetett hitem ereje. Ezen hiedelmemben a férfiak is megerősítettek, mert időnként helyeslőén bólintottak. A vezetői tehetetlenségről és a bürokratizmusról alaposan leszedtem a keresztvizet. Az önző individualizmust gyalázatos féregnek neveztem és látványosan eltapostam. Az opportunista megalkuvást, a harácsolási ösztönt és az elvte- lenséget szigorúan megbélyegeztem. Ócsároltam a hivatali visszaéléseket és a közéleti dilettantizmust, csúfoltam a szakbarbárságot és a tudálékosságot. Elítélően felsoroltam a közömbösséget, az érzéketlenséget és pökhendiséget, lelepleztem a kishitűséget, megsemmisítőén lobogtattam a hitványságot, az ala- musziságot, a nyerészkedést és a huliganizmust. S miután komplex módon értékeltem az ellenük folytatandó, elvszerü és elszánt harc jelentőségét, az említett hibák és gyengeségek komplex jelenlétét erős hangon kudarcaink melegágyának és építő törekvéseink rákfenéjének neveztem. A férfiak figyelmesen hallgattak és egyre sűrűbben bólogattak, amikor befejeztem mondanivalómat, a legtekintélyesebb és legkomolyabb így válaszolt:- Igaza van, polgártárs, önnek minden szava igaz és hiteles. Mi is igy tudjuk, amit elmondott. Mi mindent tudunk! A másik hozzátette:- Sőt, még többet is annál...! A harmadik buzgón helyeselt.- Minden abszolút igy igaz. Régóta tudjuk. Bátorítottak, biztattak. Megerősítettek igazamban. Rátértem a konkrétumokra, az általánosból levezettem az egyedit. Határozottan állást foglaltam a tésztás napoknak keddről és csütörtökről szerdára és péntekre való helyezése mellett. Szívósan érveltem, majd befejezésül egyértelműen kinyilvánítottam guba és didelle- (derelye-) igényemet, melyet mint általános közóhajt jelöltem meg. Nem lehet elfogadható akadálya, hogy bizonyos péntekeken mákosgubát együnk, állítottam. A férfiak töprengő arccal és kissé gondterhelten figyeltek. Helyeslő bóloga- tásuk ritkult, buzgó igenlésük átmenetileg szünetelt.- A didelléhez szerény véleményem szerint jogunk van...- néztem őket várakozóan. - A gubaevésnek nem lehet társadalmi akadálya... Kérdő tekintettel egymásra néztek, majd felém fordultak.- Nézze... - kezdte habozva a legkomolyabb, aki elsőnek szólt hozzám -, mi pontosan ismerjük a helyzetet. Mint már mondtam, mindent tudunk. A nehézségeket látjuk, a hibákat elítéljük, a visszásságokat felfedjük. Különféle akcióprogramokban új feladatokat tűzünk ki magunk elé, melyek az esetlegességek kiküszöbölését célozzák. Értékeléseket kérünk, kimutatásokat tanulmányozunk, gazdasági számadásokat ellenőrzünk és hatékonyságot követelünk. A dolgokat összességükben tekintjük át, globális stratégiát folytatunk. Tudjuk, hogy az alapelvek jók, a központi intézkedések nyíltak és mélyrehatók. Mi nagyban mérünk, egészében látunk és összegezünk! Számunkra a mákosguba, mint probléma nem ügy és a didelle bagatell apróság. De emellett- emelte fel hangját - állítjuk, hogy a nagy egészen belül ügyelni kell a részletekre... átkozottul vigyázni, igen, a részletekre...!- Az egész a részletekből áll össze- folytatta a másik -, sok apró részletből tevődik össze a nagy egész. Az üzemi konyhák napi igényei is összegeződnek és óriási mennyiségekbe tömörülnek, melyeket biztosítani kell... Naponta biztosítani kell, hétfőn és kedden, csütörtökön és pénteken... és igy tovább és igy tovább... A napi mennyiségek biztosítva vannak, ami van, napokra van elosztva, pontosan... s a napokat nem lehet összekeverni, mert ezzel nehézségeket támasztanánk, hiába, a szerda szerda a péntek pedig péntek, ez így van rendjén...!- Kevés a mák... - szólt közbe a harmadik -, és mélyen a szemembe nézett -, nézd, elvtárs mi nem árulunk zsákbamacskát, a nehézségekről is nyíltan szólunk. Nem titkoljuk, üzemed egyik felelős vezetője felhívott telefonon és bizonyos klerikális színezetű javaslataid kapcsán aggodalmát fejezte ki. A mákosgubát valóban karácsony estéjén eszik a reformátusok?- Igen - válaszoltam -, régen, az ősi parasztvilágban ették a gubát. De azóta kevesen tudják, mi a didelle (derelye)! És a tésztásnapok...?- Rendnek kell lenni - szólt határozottan, szinte szigorúan az első -, és tudjuk, a rend a megszokáson alapul. Kockázatot vállal, aki megváltoztatja a megszokott állapotot. Felelős helyen dolgozunk, nem hazárdirozhatunk...!- Főzessen a feleségével didellét!- tanácsolta a második. A harmadik csak ennyit mondott:- Nincs mák...! A sikertelenség ellenére jó érzéssel váltam el tőlük. Megnyugtatott, hogy látják a problémákat és mindent tudnak. Ismerik a nehézségeket. Bár a kétely ördöge ingerkedett velem, bántott, hogy a tésztásnapok ügyében nem segítettek.- Mindent tudnak, de ők sem mindenhatók - gondoltam. 3. A gubaevés ügye napokig reménytelennek látszott. Az igazgatónak beszámoltam a felettes szerveknél tett látogatásról, mire ő megjegyezte: - Látod, nem lehet! - A véletlen mégsem engedte meg, hogy belenyugodjam a kudarcba. Mint már annyiszor, beleszólt az események menetébe. Találkoztam a folyosón a vállalati vezetőség egyik tagjával, s ő igy köszöntött:- Szervusz, Didelle! Na, hogy vagy, mi újság? A térdem is belezsibbadt a váratlan felismerésbe. Ó hívta fel a felettes szervek figyelmét a mákosguba klerikális vonatkozásaira! Feljelentő dög, denunciáló csibész! Bensőmben kavargóit az indulat.- A központi szervekhez hívtak a hét végére - válaszoltam kimérten -, szavamra, a tésztásnapok ügye a legjobb úton halad...!- Valóban... - vigyorgott szívélyesen.- Jó étvágyat a didelléhez! El volt vetve a kocka. Nincs többé visszaút. Jelentkeztem kihallgatásra a központi szerveknél. Négy komoly felelős férfi fogadott. Mustrálgattak, szigorú tekintettel várakoztak. A központi hivatal hatodik emeletén, magasan a város felett tárgyaltunk. Alattunk a mélyben zúgott, morajlott és csörömpölt a főutca forgalma. Felettünk az ég... Éreztem, hogy előterjesztésemet társadalmilag még jobban meg kell alapoznom, mint a felettes szerveknél. Kemény dialógusra, késhegyig menő vitára számítottam. Mindenre elszántam magam. Felvázoltam kritikus közéleti körképemet és ostorozni kezdtem a hiányosságokat és rákfenéket. Szidtam a vezetői dilettantizmust és alibizmust. Elátkoztam a bürokráciát és a határozatlanságot. Komoran néztek, nem mosolyogtak, de bólogattak. Nyilvánvalóvá vált előttem, hogy ők is mindent tudnak. Bizalmasan ismerik a gazdasági baklövések természetrajzát. A vezetői alkalmatlanság összes kérdése tisztán áll előttük. Átlátják káderpolitikánk esetlegességeit. Ki nem állhatják a huliganizmust és a sumákolást. Meg is mondta egyikük:- A dolgok állását jól ismerjük. A gondot okozó állapotokról sok értékes információt szereztünk. Mondhatnám: mindent tudunk! Kijelentése megnyugtatott. Bíztatásnak vettem, bátorságot merítettem belőle. Mély lélegzetet véve a tésztásnapok ügyére tértem. Szavaim hitelét vitaminok és kalóriamennyiségek felsorolásával növeltem. Lelkesen beszéltem a mákosgubáról és a didelléről, megjegyezve, hogy irodalmi nyelven derelye a neve vagy barátfüle. Érthetetlen módon mégsem nyertem meg tetszésüket.- Nagy-nagy gépezet a gazdaság... - mondták - jár, zakatol, néha megcsi- kordul, de állandóan megy, mindig mozog .... - fejtegették.- Perpetuum mobile... - jegyezte meg egyikük.- Minden csavarja, dugattyúja, apró kereke a helyén van... - folytatta a másik -, cseréljük ki akár a legapróbb kereket, máris üzemzavar keletkezik. Egyetlen apró mütyürke komoly nehézségeket okozhat...- A didelle nem mütyürke - ellenkeztem -, nem is anyacsavar...!- De Rubik-kocka sem... - vágták rá kissé rejtelmesen és nevettek. A negyedik, aki eddig még nem szólt, elmondott egy tréfás történetet. Valamelyik szövetkezetünkben egy tájékozatlan, fiatal újságíró megszemlélte a fajbikákat és megkérdezte, jól tejelnek-e? Megmosolyogtuk a naiv újságírót, honnan tudná, véltük, az egyetemen nincs fajbika! Megállapítottuk, hogy sokan vannak ilyenek, fontoskodnak, aztán, ahogy népiesen mondják,„szarvak között a tőgyét“ találják el. Jó hangulat kerekedett. Mégsem biztattak. Rend, pontosság, kipróbált törvény a lelke mindennek. Eretnek eledel a mákosguba? - kérdezték. - Úgy tudjuk, valamikor a katakombákban fogyasztották... Barátságosan tréfálkoztak velem. Mindent tudnak, de találkozásunk eredménytelen. Megmakacsoltam magam, mint egy öszvér. Kértem, követelőztem és kiverekedtem, hogy a fontos közéleti tényező fogadjon. Három mondatot sem váltottunk s már láttam, ő is mindent tud. Csak mosolygott, amikor bizonyos megmerevedett ügyintézésről beszéltem. Kitűnő viccet mesélt a bürokratákról, majd egy csípős politikai viccet mondott el és hahotázva nevetett.- Igaz, hogy az utolsó vacsorán mákosgubát ettek a tanítványok? - kérdezte kíváncsian. A mítoszok és hiedelmek enyhén gyanús légköre lengte körül az ügyet. Közelről sem bántóan és nem is veszélyesen, inkább humoros könnyedséggel, már-már játékosan. A megszállottság révületébe estem, mint a rögeszmések, akik halálra szántan bizonygatják és védik vélt igazukat. A közéleti hiányosságokat azonnal kiátkoztam. Merész reformokat sürgettem. Arra hivatkoztam, hogy mindent tudunk, de keveset teszünk. Elkényelme- sedtünk, tespedünk, ülünk a közepes jólét mocsarában és emésztve böfögünk. Igazi tettekre tehetetlenek vagyunk, pót- cselekvéssel áltatjuk magunk. Tétlenségünk leplezésére bürokratikus és érthetetlen metanyelvet alkottunk, hogy szabadon kárálhassuk hiábavalóságainkat. Lanyhulunk, ernyedünk, csendesedünk. Nem jó ez igy... Vendéglátóm figyelmesen hallgatott. Gyakran helyeslőén bólintott. Egyetértett velem. Figyelmeztetett is:-A harcot ne adja fel - keményen, férfiasán kezet szorítottunk búcsúzóul küzdjön és bízzon! (Apró mosollyal Madáchira utalt.) Kellenek a szívós reformátorok...! Hivatástudattal telve távoztam. Külde- téses felelősségérzet lángjai lobogtak bennem. Révült elszántságom fokozódott. Az utcán szembejövők tekintetében kényszerítő parancsot láttam rám lövellni: oldd meg a problémákat! Megérintett a jövő langyos lehelete, vizioszerüen látK I B ál . jm ű m\ jHBaag * AVAGY TÖRTÉNET. KORUNK REJTELMEIRŐL tam a tejbár kira pultok mellett má emberek. „Egyfer egy neonreklám í re mentem és mc tam, majd harsár vakat kiáltottam £ tem. Magányosai a városból, egy r pén illatos vadvi nyúlt a magasb; a felhőkön túl, az dúltam a lajtorján Elhagytam a bári légkörét, földünk fel előttem lustán A lajtorja végén meséjében - lyi Kikönyököltem n zonyos szárnyas meg a régi képek lú öregembert, d körül űr volt, nag telenség.- Az atyaúriste tam csalódottan oldanom...! Rejtelmes doh téntek akkor vek netét és okát tito A lajtorja, melyer karcsú, sima ősz nyáinkban riadó ereszkednek alá oltók a felső er Gyorsuló sebes a végtelenből.-, t tömege puhán/Vn hogy a földhöz < ból a Hviezdosla tulipános parcell; kentem s kissi A sors akarata fc lenkedó vezetés lettem.- Szervusz, D rogva. - Mi bajod Kilátástalan ü elpanaszoltam M- Nagy feneki - csodálkozott - ne... Bemutatlak Málcsika mo konyhánkon. Ég< ereiben némi cig lomadtán udvara landok reményé! nyed határozatta bitani. Szép sza fogadta, bókjairr de nem engedte eltekintve segítő dár a testes fősz- Napoleon k meztetett Málcsil A százliteres találkoztunk hár Konyakoztunk í tünk. Málcsika \ nak, hogy tészt a mosogatnivaló ként, amikor a h- Kitűnő márl a konyakomat - de nagyon... Eredményes ’ óta szerda és pi ran eszünk bsfrá dig zsemlefelfúj étlapon. A veze Didellének. Gya méreget és ele Málcsika kegyei! RUMANI Amikor a hogy ismét a székelni ke; megkérdezte a büntetésre nem rá har. kömre, és ni köm disznós- Ha olyar meg neki, di gással! - kői- Ugyan. ! eszedbe sei magasan ho csak szóba í- Akkor Írj lat igazgatójí- Nem ve ilyen dolgok;- Legjobb panaszt ter)i - tanácsosa aggódva né; pandarabot. DUBA GYULA
