Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-11 / 41. szám
VASÁRNAP 1985. október 13. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 05.53, nyugszik 16.53 Közép-Szlovákia: 06.00, nyugszik 17.00 Nyugat-Szlovákia: 06.06, nyugszik 17.06 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlo- vákia: -04.32 nyugszik 16.47 Közép-Szlovákia: 04.39, nyugszik 16.54 Nyugat-Szlovákia: 04-45, nyugszik 17.00 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük KÁLMÁN, EDE és KOLOMAN nevű kedves olvasóinkat • 1905-ben született DEB- RECZENI József jugoszláviai magyar fró, műfordító <f1978). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL MINDENKIN MÚLIK Irta: Rudolf Btaho a keletszlovákiai kerületi pártbizottság titkára CSÚCSTALÁLKOZÓK Malinák István írása AZ INTENZIFIKÁCIÓ ELSŐDLEGESSÉGE Ján Bliáák kandidátus cikke HOLTART A HALADÁS? Gazdag József riportja EGY BODROGKÖZI ORVOS MÁLTÁN Szaszák György riportja MEGÉRDEMELTED, ANYA! Tárics Adrienn riportja NYUGHATATLAN PANASZOSOK Fekete Marian cikke A FEGYVERMENTES VILÁGŰRÉRT Tarics Péter írása A CIRKUSZ Karinthy Frigyes szatírája A stropkovi (Sviníki járás) Tesla vállalat dolgozói nagy gondot fordítanak az általuk gyártott telefonkészülékek működésére és formájára. Már elkészítették az ES 4620 Univerzal típus 500 darabból álló első sorozatát, majd e készülék módosított változatát is gyártani kezdik. Fő előnye a teljes elektronizálás és a nagyfokú megbízhatóság. Nyomógombos számlapja van, s memóriája megjegyzi a legutóbb tárcsázott számot. Az év végéig 20 ezret gyártanak belőle. A fenti képen: Irena Palincáková a telefon- készülékeket csomagolja. A lenti képen: Frantisek Sádovsky a nyomógombos számlapokat állítja be. (Jozef Vesely felvételei - ÓSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A civilizációnak a fasizmus elöli megmentéséért folytatott harc füzében - amely küzdelemben egyesültek a különböző társadalmi rendszerű országok - megszülető ENSZ az Alapokmány pajzsára irta a korszak jelképévé vált alábbi magasztos szavakat: „Meg kell óvni az elkövetkező nemzedékeket a háborútól.“ Büszkék vagyunk arra, hogy Csehszlovákia, a fasizmus vereségében döntő szerepet játszó Szovjetunió hü szövetségeseként a maga részével hozzájárult a nagy győzelemhez. Népünk, a hitlerizmus egyik első áldozata otthon és külföldön is fegyverekkel a kezében harcolt ellene. Egységeink a szövetségesek oldalán küzdöttek Harkovnál, Kijevnél és a Kárpátokban, védték.Párizst és Londont, az afrikai Tobrukot és Benghazit, részt vettek a normandiai partraszállásban. Lidice csehországi falu nevét ma együtt emlegetik Coventry és Oradour nevével. Prága, hazánk fővárosa volt az, ahol a szörnyű háború utolsó napján befejeződtek az európai harcok. Még akkor, amikor lázasan készülődtünk, hogy részt vehessünk szervezetünk megalakulásának történelmi eseményén, a szovjet hadsereg területén súlyos harcokat folytatott a megszállók ellen. Hazánk a közös győzelem oltárán emberi életek százezreit áldozta fel az 1945. május 9-ig, a fekete müncheni napok utáni barna sötétség hat éve alatt. Azóta, az ENSZ keretében folytatott együttműködésre törekedve és az Alapokmány céljaihoz hűen mindig a legfontosabbnak tartottuk a háború elhárítását, a béke biztosítását a nemzetközi biztonság erősítését, a leszerelést, s minden területen folytatott együttműködést. Mindig őszintén örültünk az ENSZ valamennyi sikerének, sosem voltak számunkra közömbösek sikertelenségei. Az emberiség történetében tehát először van egyetemes világszervezet. Amint azt a szervezet tevékenységéről szóló idei jelentésében a főtitkár megállapította: „az ENSZ a legjobb hely a legrosszabb elhárítására és a javulásra irányuló törekvésekre“. A világszervezet e téren jó munkát végzett. Lehet, hogy sokkal jobbat, mint azt gondoljuk. Ezért minden elismerést megérdemel. Most arról van szó, hogy minden tapasztalatát munkája hatékonyságának további növelésére használja ki, bővítse szerepét a politikai és biztonsági szférában, jobban segítse elő a gazdasági, szociális, jogi kulturális és humanitárius területeken folytatott széles körű együttműködés elmélyítését, tárja fel valamennyi tartalékát és számolja fel a formalizmus elemeit, hogy szilárduljon helye és szerepe a nemzetközi kapcsolatokban. A Biztonsági Tanács ünnepi ülésén elfogadott nyilatkozat, amely mindnyájunk számára méltó felhívás és ígéret. (Bohuslav Chnoupeknek az ENSZ-köz- gyülés általános vitájában mondott beszédéből) Szorgalmas, fáradhatatlan munkásember a sládkovicovói Balogh Ottó, a cukor- és konzervgyár két éve nyugdíjas géplakatosfűtője; hivatalos nyugdíjazása óta is úgy jár ’munkába, mint korábban.- Nekem az életem ez a gyár - mondja. - Ha rám bíznák, fessem be fölötte az eget, nem kérdezném, hogy hogyan, inkább azt, hogy milyen színűre. Ez persze túlzás, de a lényeg érthető... Édesapja a gyár pártszervezetének egyik alapító tagja volt 1921-ben. Kora ifjúságától kezdve maga is kommunista. A marxizmus-leninizmus elmélete, főleg a politikai közgazdaságtan kérdései mindig érdekelték. Ezzel indokolja azt is, hogy a lányából közgazdasági mérnök lett.- Nem birtokot, hanem érdeklődést és tudást hagytam a gyermekeimre. A fiamból szakmai téren neveltem jóra- való embert. Ma már mesterként dolgozik az egyik bratisla- vai üzemben. Nem csupán a géplakatosi munkában, vagy fűtőként tartja magát tapasztalt szakembernek, hanem mint a konzervgyári hútöraktár kezelője is, mert amikor a szakmát tanulta, még működött a gyorsfagyasztott élelmiszereket tároló hú- töház.-Amikor a szakmát tanultam, nem azzal bíztattak, hogy „csináld meg gyorsan, mert sürgős“ hanem, hogy „csináld meg jól“. Előbb megtanultunk jól dolgozni, utána könnyebben szoktunk rá a jó és gyors munkára - emlékezik vissza. Komolyan és gyakorta fog-' lalkoztatja ilyen, s hasonló nevelési kérdés, mert a városi nemzeti bizottság tanácsának tagjaként többször is megbízást kapott az ifjúság helyzetének, szervezettségének elemzésére és értékelésére, pártcsoportjában pedig az ifjú kommunisták, a tagjelöltek tevékenységének szervezésére és segítésére.- Ez valahogy természetes is a számomra -, mert több mint három évtizede tagja vagyok a népi milícia gyári alakulatának. Legutóbb is olyan rajba osztottak be, melynek zöme fiatal. Tíz évvel ezelőtt, mint mili- cista kapta meg a februári győzelem évfordulójakor rendezett kerületi ünnepségen A hazának tett szolgálatért kitüntetést. Szívesebben beszél a gyárról, a munkáról. A konzervgyári hútőház tetőszerkezetének átépítéséről, vagy a régebbi és a mostani munkafegyelem sajátosságairól. — Nem lenne jó, ha a régi lenne érvényes - véli. - Ám az se jó, hogy akad eset, amikor a munkás csak legyint a mester vagy más vezető utasítására: majd, ha ráérek, megcsinálom. És nemcsak fegyelmezni, jutalmazni is másként kellene. Ami az ö megjutalmazását illeti: közvetlenül a nyugdíjkorhatár elérése előtt kapta meg szakmai tudása és szorgalma elismeréseként Az építésben szerzett érdemekért kitüntetést. Nem zavarja az én halk megjegyzésem, hogy elég későn, most kezdi magyarázni, és egyre lelkesebben, az életére vonatkozó számadást.- A hozzám hasonló korúak okkal, vagy ok nélkül, de elég sokat panaszkodnak munkájukra, sorsukra, a körülmények alakulására. Nekem sem volt könnyű, de ha a magam, a családom régebbi és mostani helyzetére gondolok, csak azt mondhatom, hogy az életben, a munkában, a társadalomban egyaránt célba értem, a számításomat megtaláltam. Majd hozzáfűzi:- Csak azt nem értem, hogy mostanában miért van oly sok dolgom, miért nem jut időm a pontyozásra... HAJDÚ ANDRÁS Megtalálta számítását ÚJ! 1985. X.
