Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-10-11 / 41. szám

VASÁRNAP 1985. október 13. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 05.53, nyugszik 16.53 Közép-Szlovákia: 06.00, nyugszik 17.00 Nyugat-Szlovákia: 06.06, nyugszik 17.06 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlo- vákia: -04.32 nyugszik 16.47 Közép-Szlovákia: 04.39, nyugszik 16.54 Nyugat-Szlovákia: 04-45, nyugszik 17.00 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük KÁLMÁN, EDE és KOLOMAN nevű kedves olvasóinkat • 1905-ben született DEB- RECZENI József jugoszláviai magyar fró, műfordító <f1978). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL MINDENKIN MÚLIK Irta: Rudolf Btaho a kelet­szlovákiai kerületi pártbizottság titkára CSÚCS­TALÁLKOZÓK Malinák István írása AZ INTENZIFIKÁCIÓ ELSŐDLEGESSÉGE Ján Bliáák kandidátus cikke HOLTART A HALADÁS? Gazdag József riportja EGY BODROGKÖZI ORVOS MÁLTÁN Szaszák György riportja MEGÉRDEMELTED, ANYA! Tárics Adrienn riportja NYUGHATATLAN PANASZOSOK Fekete Marian cikke A FEGYVERMENTES VILÁGŰRÉRT Tarics Péter írása A CIRKUSZ Karinthy Frigyes szatírája A stropkovi (Sviníki já­rás) Tesla vállalat dol­gozói nagy gondot for­dítanak az általuk gyár­tott telefonkészülékek működésére és formá­jára. Már elkészítették az ES 4620 Univerzal típus 500 darabból álló első sorozatát, majd e készülék módosított változatát is gyártani kezdik. Fő előnye a tel­jes elektronizálás és a nagyfokú megbízha­tóság. Nyomógombos számlapja van, s me­móriája megjegyzi a legutóbb tárcsázott számot. Az év végéig 20 ezret gyártanak be­lőle. A fenti képen: Irena Palincáková a telefon- készülékeket csoma­golja. A lenti képen: Frantisek Sádovsky a nyomógombos szám­lapokat állítja be. (Jozef Vesely felvételei - ÓSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A civilizációnak a fasizmus elöli megmen­téséért folytatott harc füzében - amely küz­delemben egyesültek a különböző társadal­mi rendszerű országok - megszülető ENSZ az Alapokmány pajzsára irta a korszak jelké­pévé vált alábbi magasztos szavakat: „Meg kell óvni az elkövetkező nemzedékeket a há­borútól.“ Büszkék vagyunk arra, hogy Csehszlová­kia, a fasizmus vereségében döntő szerepet játszó Szovjetunió hü szövetségeseként a maga részével hozzájárult a nagy győze­lemhez. Népünk, a hitlerizmus egyik első áldozata otthon és külföldön is fegyverekkel a kezé­ben harcolt ellene. Egységeink a szövetsé­gesek oldalán küzdöttek Harkovnál, Kijevnél és a Kárpátokban, védték.Párizst és Londont, az afrikai Tobrukot és Benghazit, részt vettek a normandiai partraszállásban. Lidice cseh­országi falu nevét ma együtt emlegetik Co­ventry és Oradour nevével. Prága, hazánk fővárosa volt az, ahol a szörnyű háború utolsó napján befejeződtek az európai har­cok. Még akkor, amikor lázasan készülőd­tünk, hogy részt vehessünk szervezetünk megalakulásának történelmi eseményén, a szovjet hadsereg területén súlyos harcokat folytatott a megszállók ellen. Hazánk a közös győzelem oltárán emberi életek százezreit áldozta fel az 1945. május 9-ig, a fekete müncheni napok utáni barna sötétség hat éve alatt. Azóta, az ENSZ keretében folytatott együtt­működésre törekedve és az Alapokmány cél­jaihoz hűen mindig a legfontosabbnak tartot­tuk a háború elhárítását, a béke biztosítását a nemzetközi biztonság erősítését, a leszere­lést, s minden területen folytatott együttmű­ködést. Mindig őszintén örültünk az ENSZ valamennyi sikerének, sosem voltak szá­munkra közömbösek sikertelenségei. Az em­beriség történetében tehát először van egye­temes világszervezet. Amint azt a szervezet tevékenységéről szóló idei jelentésében a fő­titkár megállapította: „az ENSZ a legjobb hely a legrosszabb elhárítására és a javulás­ra irányuló törekvésekre“. A világszervezet e téren jó munkát végzett. Lehet, hogy sokkal jobbat, mint azt gondoljuk. Ezért minden elismerést megérdemel. Most arról van szó, hogy minden tapasztalatát munkája haté­konyságának további növelésére használja ki, bővítse szerepét a politikai és biztonsági szférában, jobban segítse elő a gazdasági, szociális, jogi kulturális és humanitárius te­rületeken folytatott széles körű együttműkö­dés elmélyítését, tárja fel valamennyi tartalé­kát és számolja fel a formalizmus elemeit, hogy szilárduljon helye és szerepe a nemzet­közi kapcsolatokban. A Biztonsági Tanács ünnepi ülésén elfogadott nyilatkozat, amely mindnyájunk számára méltó felhívás és ígéret. (Bohuslav Chnoupeknek az ENSZ-köz- gyülés általános vitájában mondott be­szédéből) Szorgalmas, fáradhatatlan munkásember a sládkovicovói Balogh Ottó, a cukor- és kon­zervgyár két éve nyugdíjas géplakatosfűtője; hivatalos nyugdíjazása óta is úgy jár ’munkába, mint korábban.- Nekem az életem ez a gyár - mondja. - Ha rám bíznák, fessem be fölötte az eget, nem kérdezném, hogy hogyan, inkább azt, hogy mi­lyen színűre. Ez persze túlzás, de a lényeg érthető... Édesapja a gyár pártszerve­zetének egyik alapító tagja volt 1921-ben. Kora ifjúságától kezdve maga is kommunista. A marxizmus-leninizmus elmé­lete, főleg a politikai közgazda­ságtan kérdései mindig érde­kelték. Ezzel indokolja azt is, hogy a lányából közgazdasági mérnök lett.- Nem birtokot, hanem ér­deklődést és tudást hagytam a gyermekeimre. A fiamból szakmai téren neveltem jóra- való embert. Ma már mester­ként dolgozik az egyik bratisla- vai üzemben. Nem csupán a géplakatosi munkában, vagy fűtőként tartja magát tapasztalt szakember­nek, hanem mint a konzerv­gyári hútöraktár kezelője is, mert amikor a szakmát tanulta, még működött a gyorsfagyasz­tott élelmiszereket tároló hú- töház.-Amikor a szakmát tanul­tam, nem azzal bíztattak, hogy „csináld meg gyorsan, mert sürgős“ hanem, hogy „csináld meg jól“. Előbb megtanultunk jól dolgozni, utána könnyeb­ben szoktunk rá a jó és gyors munkára - emlékezik vissza. Komolyan és gyakorta fog-' lalkoztatja ilyen, s hasonló ne­velési kérdés, mert a városi nemzeti bizottság tanácsának tagjaként többször is megbí­zást kapott az ifjúság helyzeté­nek, szervezettségének elem­zésére és értékelésére, párt­csoportjában pedig az ifjú kommunisták, a tagjelöltek te­vékenységének szervezésére és segítésére.- Ez valahogy természetes is a számomra -, mert több mint három évtizede tagja va­gyok a népi milícia gyári alaku­latának. Legutóbb is olyan raj­ba osztottak be, melynek zöme fiatal. Tíz évvel ezelőtt, mint mili- cista kapta meg a februári győ­zelem évfordulójakor rendezett kerületi ünnepségen A hazá­nak tett szolgálatért kitüntetést. Szívesebben beszél a gyár­ról, a munkáról. A konzervgyári hútőház tetőszerkezetének átépítéséről, vagy a régebbi és a mostani munkafegyelem sa­játosságairól. — Nem lenne jó, ha a régi lenne érvényes - véli. - Ám az se jó, hogy akad eset, amikor a munkás csak legyint a mes­ter vagy más vezető utasításá­ra: majd, ha ráérek, megcsiná­lom. És nemcsak fegyelmezni, jutalmazni is másként kellene. Ami az ö megjutalmazását illeti: közvetlenül a nyugdíjkor­határ elérése előtt kapta meg szakmai tudása és szorgalma elismeréseként Az építésben szerzett érdemekért kitünte­tést. Nem zavarja az én halk megjegyzésem, hogy elég ké­sőn, most kezdi magyarázni, és egyre lelkesebben, az éle­tére vonatkozó számadást.- A hozzám hasonló korúak okkal, vagy ok nélkül, de elég sokat panaszkodnak munká­jukra, sorsukra, a körülmények alakulására. Nekem sem volt könnyű, de ha a magam, a családom régebbi és mostani helyzetére gondolok, csak azt mondhatom, hogy az életben, a munkában, a társadalomban egyaránt célba értem, a számí­tásomat megtaláltam. Majd hozzáfűzi:- Csak azt nem értem, hogy mostanában miért van oly sok dolgom, miért nem jut időm a pontyozásra... HAJDÚ ANDRÁS Megtalálta számítását ÚJ! 1985. X.

Next

/
Thumbnails
Contents