Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-10-11 / 41. szám

Az ENSZ-közgyűlés elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. E napról minden évben az emberi jogok napjaként emlékeznek meg. Mi a személyi jogok és szabadságjogok szocialista felfogásának lényege? Hol a helye az emberi jogok kivívásának a nemzetközi kapcsolatokban? Ilyen és hasonló kérdéseket tett fel munkatársunk, Anatolij Danyilevics abban a beszélgetésben, amelyet VLAGYIMIR KUDRJAVCEV akadémikussal, a Szovjet Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének igazgatójával folytatott.

• Az emberi jogokról: az ember politikai, gazdasági, szociális, kulturális, személyi és kollektiv jogairól szólván célszerű a fogalom meghatározásával kezdeni, hiszen annak más-más, olykor merőben ellentétes értelmet tulajdonítanak.- Valóban, elvi különbség van az emberi jogok szocialista, illetve polgári értelmezése között. Elsősorban azért, mert eltér a felfogás e jogok lényegét és történelmi gyökereit illetően. A polgári ideológusok úgy állítják be az emberi jogokat, mint valami változatlan, államtól és társadalmi rendtől független dolgot. Minden kor s minden nép vonatkozásában érvényes emberi jognak tekintik elsősorban a termelőeszközök magántulajdonának és az arra épülő kizsákmányolásnak a jogát.

Mi viszont abból indulunk ki, hogy a személyi jogok és szabadságjogok társadalmi és osztályfogalmak. A néptömegek évszázadokon át harcoltak a jogaikért. Mindig küzdöttek a kizsákmányoló osztályok ellen, az elnyomás, az erőszak, az önkény és a zsarnokság ellen. Ugyanakkor valahányszor a kizsákmányolók osztálya igyekezett - például valamilyen változás közepette - a maga oldalára állítani a népet, mindig meglobogtatta az emberi jogok zászlaját. így történt 1776-ban az USA- ban, amikor közzétették az emberi jogok első deklarációját: a Függetlenségi Nyilatkozatot. így történt valamivel később, 1789-ben Franciaországban, amikor elfogadták az Emberi és Polgári Jogok Deklarációját. Más lapra tartozik, hogy kik és hogyan éltek e jogokkal. Kiknek váltak ezek „elidegeníthetetlen“ jogaivá, s kiktől vonták meg, valahányszor az uralkodó osztály érdekei úgy diktálták.

Hozzá kell tennem, hogy időközben a polgári politikai gondolkodás meglehetősen részletesen kimunkálta a szabadság, egyenlőség, törvényesség, humanizmus, igazságosság különböző vonatkozásait, de maga a polgárság mint osztály nem volt képes - s bizonyos értelemben nem is óhajtotta - követni ezeket az eszméket. Nincs és nem is lehet szabadság ott, ahol a társadalmi viszonyok is osztály-, faji vagy egyéb egyenlőségen alapulnak, ahol az egyes ember nem kap garanciát az igazságosan fizetett munkához való jogára, ahol a kizsákmányoló osztályok képviselői vagy akaratuk kifejezői vannak hatalmon, ahol a termelőeszközök magántulajdona javakat és szabadságot ad a tulajdonosnak, de gyakorlatilag megfosztja a szabadságjogoktól azokat, akiknek nincs magán- tulajdonuk.

Már Robespierre óvott a frázisoktól, amikor azt mondta a Conventben: ,,Van-e jelentősége annak, hogy a törvény álszent módon tiszteleg a jogegyenlőség előtt, ha minden törvények között a leginkább kényszerítő, a szükség, a nép legegészségesebb és legszámosabb részét arra kényszeríti, hogy lemondjon e jogokról?“

Szilárd meggyőződésünk szerint ahhoz, hogy az ember szabadon éljen jogaival, olyan társadalmi viszonyok kellenek, amelyek kizárják a.kizsákmányolásnak a lehetőségét és felszabadítják az embert mindenfajta elnyomás alól, megszabadítják a munkanélküliségtől, nyomortól, szellemi rabságtól. Ebben látjuk valamennyi más személyi szabadságjog alapját.

Mi tehát az emberi jogok szovjet felfogásának elvi sajátossága? Nemcsak az, hogy bármely ilyen jog kimondását az egész államra kiterjedő gyakorlati tettek követik, hanem az is, hogy az emberi jogok mindegyikéhez a szükséges garanciák, a gazdasági, politikai, ideológiai, szervezeti és jogi biztosítékok járulnak. Vegyük például a munkához való jogot, a szakképzettségnek megfelelő, alkotó munkához való jogot, beleértve a szabad pályaválasztás jogát. Mi biztosítja a jog gyakorlását, milyen garanciák vannak rá? Biztosítja a szocialista gazdálkodási rendszer, a termelőerők szüntelen növekedése, az ingyenes szakképzés vagy szakmai továbbképzés, a pálya- választási tanácsadás és a munkaerőgazdálkodás. 1930 óta nincs munkanélküliség, sőt egyes ágazatokban gyakran munkaerőhiány lép fel.

S ugyanígy nemcsak papíron, hanem gyakorlatban is biztosítva van a pihenéshez, az öregségi, betegségi, rokkantsági

és árvaellátáshoz való jog. (Ide kívánkozik annak kiemelése, hogy a Szovjetunió volt a világon az első állam, amely felmentette állampolgárait a társadalombiztosítási díj fizetése alól, és a költségeket magára vállalta.) A Szovjetunió szavatolja az olyan fontos jogokat is, mint az egészségvédelemhez, a lakáshoz, a társadalmi és államügyek intézésében való részvételhez, a véleménynyilvánításhoz és a társadalmi szervezetekben való egyesüléshez való jog. Ha a szovjet állampolgárok politikai szabadságjogait említjük: a szólás-, sajtó-, gyülekezési, felvonulási és tüntetési szabadságot, e jogok gyakorlását az biztosítja, hogy a dolgozóknak és szervezeteiknek középületek, utcák, terek állnak rendelkezésükre, széleskörűen terjeszthetnek információkat, lehetőségük van a sajtó, a televízió és a rádió igénybevételére.

E társadalmi értékek természetesen nem az égből hullottak. Maguk a dolgozók vívták ki őket saját érdekükben, s mértéküket az anyagi és más objektiv társadalmi lehetőségek határozzák meg. Az érett szocializmus fejlődésének jelenlegi szakaszában különösen kedvező feltételek alakultak ki az egyén sokoldalú fejlődéséhez, jogainak és szabadságjogainak biztositájához. A Szovjetunió 1977-ben elfogadott alkotmányában Az állampolgárok alapvető jogai és kötelességei című fejezetben több mint kétszer annyi cikkely van, mint az 1936. évi szovjet alkotmányban volt. Az alaptörvény

szélesebb körű személyi jogokat és szabadságjogokat rögzít, ezek olyan nemzetközi okmányokban is megfogalmazódtak, mint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948), az Emberi Jogok Egyezségokmánya (1966), az Európai Biztonsági és_ Együttműködési Értekezlet (1975) záróokmánya.

• A nyugati propaganda előszeretettel beszél az emberi jogok szocialista országokbeli állítólagos megsértéséről, hozzáfűzve, hogy a szocializmus nem szavatolja az emberi jogok megőrzését és érvényesülését. Mi az on véleménye az efféle állításokról?- Manapság, akár igaz valami, akár nem, pillanatok alatt világgá tudják röpiteni a tömegtájékoztatási eszközök, a televízió, a rádió, az újságok. Éppen ezért csakis a tényekre kívánok hivatkozni. Vegyük elő a hivatalos nemzetközi dokumentumokat. Amikor 1978-ban az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága a Szovjetunió jelentését tárgyalta a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányának szovjetunióbeli megvalósításáról, a szovjet küldöttségnek mintegy 200 kérdést tettek fel, s a delegáció valamennyire kimerítő választ adott. A bizottság utóbb megállapította, hogy a szovjet jelentés átfogó és részletes tájékoztatást tartalmaz az egyezségokmányban rögzített állampolgári és politikai jogok gyakorlását biztosító törvényekről. (Az Emberi Jogok Bizottságának jelentése. ENSZ, New York, 1978. 90. old.) S egy további tény: 1980-ban a Szovjetunió a Faji Megkülönböztetés Elleni Bizottság elé terjesztette jelentését a vonatkozó egyezmény végrehajtásáról. A Bizottság összefoglaló dokumentumában leszögezte: „A bizottság tagjai nagyra értékelték azoknak a dicséretes erőfeszítéseknek a bizonyítékait, amelyeket a Szovjetunió tett az Egyezményből reá háruló kötelezettségek végrehajtásáért...“ Emlékeztetnek arra, hogy a Szovjetuniónak fontos szerepe volt a fajgyűlölet konkrét megjelenési formája: a fasizmus elleni harcban. Hangsúlyozták azt is, hogy a szovjet állam törvényeinek alapja az internacionalizmus, a demokratizmus és a humanizmus. (A Faji Megkülönböztetés

Elleni Bizottság jelentése. ENSZ, New York, 1980. 123-124 old.)

• A szocialista társadalomban szoros az összefüggés aközött, amit a társadalom az egyes embernek nyújt, és amit az nyújt a társadalomnak, a többi embernek. Ideológiai ellenfeleink bírálnak bennünket ezért, szerintük ellentmond a demokráciának az állampolgárok jogainak és kötelességeinek összekapcsolása. Hallhatnánk erről az ön véleményét?- A kötelességek teljesítése éppolyan nélkülözhetetlen eleme a demokráciának, mint a jogok és szabadságjogok megvalósítása. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, melyet az ENSZ még 1948-ban fogadott el, kimondja: „Minden embernek kötelezettségei vannak a társadalommal szemben, mert csak benne bontakozhat ki szabadon és teljes mértékben a személyisége." Ezt a tételt rögzíti az Emberi Jogok Egyezségokmánya, amelyet a Szovjetunió ratifikált és szigorúan betart. Most nézzük, hogyan fogalmazza meg a jogok és kötelességek összefüggését a szovjet alkotmány 59. cikkelye: „A jogok és szabadság- jogok megvalósítása elválaszthatatlan attól, hogy az állampolgár eleget tegyen kötelezettségeinek.“ Ugyanez a cikkely hangsúlyozza, hogy jogai és szabadságjogai gyakorlásakor minden állampolgár köteles nemcsak saját egyéni érdekeit, hanem más állampolgárok, a társadalom és az állam érdekeit is figyelembe venni. Mi ebben az antidemokratikus?

Hangsúlyozom, a szocialista társadalom biztosítja az emberek egyenjogúságát. S természetes, hogy a jogegyenlőség együtt jár a kötelességbeli egyenlőséggel.

Számos tőkés ország törvénykezése is megfogalmazza azt a gondolatot, hogy jogaikkal és szabadságjogaikkal élve az állampolgárok nem sérthetik a társadalom, az állami és más állampolgárok érdekeit.

Mi több, az Emberi Jogok Egyezségokmánya is megengedi a jogok és szabadságjogok korlátozását, ha az megfelel a törvényes előírásoknak, és szükséges az állam és a társadalom biztonsága, a közrend, az egészség- és az erkölcsvédelem, avagy más személyek jogainak és szabadságjogainak érdekében. Ezt a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányának, melyet az ENSZ-közgyúlés 1966. december 16-án fogadott el, 18., 19., 21., 22., cikkelyében rögzíti. Ugyanaznap fogadták el a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmányát. Ez is megengedi a jogok olyan korlátozását, amelyeket „törvény szab meg, és csak olyan mértékben, amennyiben ez összeegyeztethető az említett jogok természetével, s kizárólag olyan céllal, hogy előmozdítsa a közjólétet a demokratikus társadalomban.“

A szovjet állam jogszabályai nem a szabadságjogokat, hanem a velük való visszaélést korlátozzák, (gy például a Szovjetunióban tilos a háborús propaganda, az emberellenes eszmék terjesztése, a nemzetiségi és vallási ellenségeskedés és gyűlölet szitása, a kábítószerek és pornográfia terjesztése, játékkaszinók és nyilvánosházak működtetése Ezeket a korlátozásokat ész- szerűeknek és szükségeseknek tartjuk. Ez a tilalom nem sérti az ember jogait és szabadságjogait, sőt éppen ellenkezőleg, óvja az embert a káros hatásoktól, védi méltóságát és egészségét.

• Hallhatnánk valamit a kollektív emberi jogok szocialista felfogásáról is?- A Szovjetek II. össz-oroszországi Kongresszusa már a szocialista forradalom győzelmének napján, 1917. november 7- én a Munkásokhoz, katonákhoz és parasztokhoz című felhívásában, amelyet Lenin fogalmazott, kihirdette, hogy a Szovjethatalom az Oroszország területén élő minden népnek valódi önrendelkezési jogot biztosit. Az OSZFSZK Népbiztosok Tanácsának 1917 december 3-án kelt Felhívása Oroszország és Kelet valamennyi muzulmán dolgozójához kimondta: „A mai nappal szabadnak és sérthetetlennek nyilvánítjuk hiteteket és szokásaitokat, nemzeti és kulturális intézményeiteket. Rendezzétek be nemzeti életeteket szabadon és

akadálytalanul... Legyetek országotok gazdáivá. Építsétek fel életeteket a magatok képére és hasonlatosságára. Megvan hozzá a jogotok, mert sorsotok a saját kezetekben van.“

E két dokumentum, továbbá a békedekrétum, a földdekrétum, az oroszországi népek jogainak deklarációja, a dolgozó és kizsákmányolt nép jogainak deklarációja mondta ki a nemzetiségi politika alapelveit, következésképpen a népek, osztályok és más társadalmi csoportok jogait. A nemzetek önrendelkezési joga, beleértve az önálló államalkotás jogát is, a népek a békéhez, az elnyomás és kizsákmányolás nélküli szabad fejlődéshez, a szakszervezetek és más társadalmi szervezetek, valamint a dolgozó kollektívák jogai széles körű elismerésre találtak az emberek politikai és jogi tudásában. E jogokat nemcsak a Szovjetunió, hanem a többi szocialista ország törvénykezése is kimondja, s részeivé váltak a nemzetközi kapcsolatok gyakorlatának is. Az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága határozatában méltatta, hogy Lenin, a kimagasló humanista, elméletileg és gyakor- fatilag milyen jelentősen segítette a gazdasági, szociális és kulturális jogok fejlesztését, és megvalósítását. Ugyanez a határozat kiemelte Lenin humanista eszméinek és gyakorlati tevékenységének történelmi hatását.

• Mit tesz a Szovjetunió és a többi szocialista ország az ENSZ alapokmányában lefektetett egyik legfontosabb cél: az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának előmozdítása és fejlesztése érdekében?- A modern nemzetközi jogban az emberi jogokra vonatkozó elvek és normák egész rendszere alakult ki. Az emberi jogok védelmében jelentős lépést tett a Szovjetunió azzal, hogy döntő szerepe volt a fasizmus legyőzésében. Éppen szovjet kezdeményezésre került az ENSZ alapokmányába az a megállapítás, amely szerint a népek eltökélt szándéka, hogy „ismét megszilárdítsák a hitet az ember alapvető jogaiban, az emberi személyiség méltóságában és értékében, férfiak és nők, kis és nagy nemzetek egyenjogúságában, „hogy elősegítsék a társadalmi haladást és az életkörülmények javulását a nagyobb szabadság körülményei között.“

A Szovjetunió aktív résztvevője az emberi jogokat érintő valamennyi fontosabb nemzetközi jogi okmánynak. Közöttük is - mint már említettük - előkelő hely illeti meg a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmányát, Valamint a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányát. Az 1975-ben Helsinkiben tartott Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Záróokmányt fogadott el, amelyben minden aláíró állam kötelezte magát egyebek között arra, hogy tiszteletben tartja az emberi jogokat és alapvető szabadságjogokat, s erőfeszítéseket tesz avégett, hogy előmozdítsa azok egyetemes és hathatós tiszteletben tartását. De említhetnénk még több más igen fontos, emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi jogi dokumentumot, amelyet a Szovjetunió kezdeményezésére dolgoztak ki. Ide tartozik a népirtás bűnének megelőzését és büntetését kimondó konvenció, a faji megkülönböztetés minden formájának felszámolását célzó konvenció, az apartheid bűnének üldözését és büntetését kimondó konvenció, a nők mindenfajta hátrányos megkülönböztetésének felszámolásáról kötött konvenció.

• Végül, de korántsem utolsósorban hadd kérdezzük önt az ember legere- dendöbb jogáról, az élethez való jogáról.- A személyi szabadságot, az emberi jogokat természetesen csupán békés körülmények között lehet biztosítani. A szovjet külpolitika változatlan célja a tartós béke, változatlanul védi a népek jogát a függetlenséghez és a társadalmi haladáshoz.

A szovjet állam konstruktív megközelítést vitt a nemzetközi kapcsolatokba és a béke védelmének, a népek függetlenségi jogának elismerése, az országok közötti viták rendezése kérdésében. Az általánosan elismert normák rendszerében több olyan elv is meghonosodott, amely a szocialista jogból és a nemzetközi jog korábban is elfogadott demokratikus elveiből ered. A Szovjetunió békeszerető politikája kifejezésre jutott abban is, hogy a helsinki záróokmány valamennyi elvét alkotmányos elvként törvénybe iktatta. „A Szovjetunió tántoríthatatlanul lenini békepolitikát folytat, fellép a népek biztonságának megszilárdításáért és a széles körű nemzetközi együttműködésért“ - áll a szovjet alkotmány 28. cikkelyében.

Emberi jogok - szovjet szemmel