Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-04 / 40. szám
S ergio Leone, a neves olasz filmrendező, a moszkvai filmfesztiválon való tartózkodását arra is felhasználta, hogy olasz-szovjet koprodukció lehetőségéről tárgyaljon a szovjet filmszakemberekkel. A Volt egyszer egy Amerika alkotója a koprodukciós film terveiről tartózkodóan beszél, a tárgyalások még nem jutottak el a döntő szakaszba - mondja. Annyit azonban eláSergio Leone tervei rult, hogy az emberi érzelmeket kiemelő, történelmi filmalkotásról volna szó, amely a szovjet emberek hősiességét ábrázolná a második világháborúban. Leone különben más tervet is fontolgat: Kínában akarja elkészíteni az Embernek lenni filmváltozatát. Sergio Leone már negyedízben járt a Szovjetunióban.- Ez az ország nem tesz rám különleges hatást, mivel úgy érzem magam itt, mintha otthon volnék. Több más közös vonáson kívül, az itteni emberek életmódja is hasonlít az olaszok szokásaihoz. Főként Grúzia emlékeztet Szicíliára: ez olyan ország, amely élettől lüktet, csupa nagylelkűség. Sergio Leone a külföldön történő filmforgatást nem tartja nehéz vállalkozásnak. .— Húsz esztendő alatt öt filmet forgattam külföldön, és eközben sokfelé sikerült tájékozódnom. Ami engem illet, én nem úgy akarok közelebb jutni egy országhoz, hogy igyekszem azonosulni azoknak a mentalitásával, akik már régóta ott élnek. Én mindent a magam szemszögéből nézek, érdeklődéssel, de megfelelő távolságot tartva. Sergio Leone legnagyobb sikereit az úgynevezett „spa- getti-westernek“-nek köszönheti. E filmjeiben olyan méltó társakra, nagyszerű színészekre talált, mint Clint Estwood és Van Cleef, akiknek segítségével az egész műfajt vitathatatlanul megújította. A rendező azonban azt vallja, hogy a filmműfajok közül nem a westernt kedveli leginkább. Ez nemcsak amerikai hagyomány, hanem az egész világ kulturális örökségének szerves része - fűzi hozzá.- Eleinte a neorealista iskola tradícióin nevelkedtem, később azonban, a neorealizmus után, a fantázia megszállottja lettem. Úgy vélem, hogy a filmek - a bennük kifejezett érzelmek révén, amelyek az embereket a külvilághoz fűződő viszonyukkal szembesítik- szinte a mesékhez hasonlítanak. Én azért választottam kifejezési formának a westernt, mert az ezáltal előidézett érzelmek sokkal hatásosabbak. Különben Homéroszt tartom az első westernszerzónek. Moszkvából Sergio Leone hazatért Olaszországba, ahol- a szicíliai Taorminában - babérkoszorú várt rá a Volt egyszer egy Amerikáért. Ez a film az olasz kritikusok valamennyi díját is elnyerte. A mű, amelyet a cannes-i fesztiválon is bemutattak, két gengszter története révén a XX. század Amerikájával ismerteti meg a nézőket, majdnem négy órán keresztül. Ezzel a filmmel kapcsolatban Sergio Leone ma már elégedetten veszi tudomásul, hogy szívós kitartása megkapta a megérdemelt elismerést. A film megalkotása tizenhárom évbe került, s ezalatt a mű négy producert „fogyasztott el“.- Én a Bak jegyében születtem, talán ez ad magyarázatot a kitartásomrá. Ha beleszeretek valamilyen történetbe, akkor, törik-szakad, meg is csinálom. Sergio Leonénak még az amerikai producerekkel folytatott harcát is sikerült a maga hasznára fordítania: miután azok az ö engedélye nélkül megrövidítették a filmet, és ebben a formában mutatták be, ó a teljes változattal jelentkezett a New York-i filmfesztiválon. Ez óriási sikert aratott az amerikai filmkritikusok körében. A teljes filmet azután néhány mozi is műsorára tűzte, és itt is kirobbanó sikert aratott. (SZOVJETSZKAJA KULTÚRÁI bántják, ha lóvá teszik vagy ha elgáncsolják: tölt. Szavakkal ló, de jaj annak, akit eltalál. Ugyanakkor a baráti kapcsolataiban sem ismer lehetetlent. Ő az, akit akár éjjel kettőkor is fel szabad verni. Ő az, aki tud, aki mer áldozatot hozni. Akire mindig számítani lehet. Ivona Krajőovicová bratislavai színésznő. Nyíltan kimondja: olyan, mint az Akár a méreg című új cseh film Julkája. Angyal is, ördög is egy személyben.- Igen, az a lány én vagyok. Tetőtől talpig én vagyok. A lelke, a gesztusai, a magatartása.. Vít Olmer, a film rendezője el is árulta: egyfolytában rám gondolt, amikor a forgatókönyvet olvasta. Aztán mégsem hivott fel, hogy tessék, itt ez a szerep! Nem, inkább pályázatot hirdetett. Mert neki nem szőke, hanem fekete hajú lány kellett. Három nap alatt kerek négyszázötven önjelöltet nézett meg. Hát nem furcsa? Egyik sem tetszett neki! Másfél évvel ezelőtt, a Baj van, doki? című filmjében én játszottam a női főszerepet. Jó volt, élveztem a munkát, barátok lettünk. Igazi barátok. Nem is volt este, hogy ide ne telefonált volna, amikor az Akár a méreg női főszereplőjét kereste. - Ma sem volt szerencsém. Kérlek, segits! Mondj egy nevet! Te mégiscsak jobban ismered a fiatal színészeket! Kit tanácsolsz? - kérdezte. És én soroltam a neveket, próbáltam kiosztani a szerepet, közben nagyokat nyeltem és nagyokat szenvedtem. Alig bírtam ki, hogy bele ne kiált- sam a telefonba: hát itt vagyok én. Felic Salten osztrák író Bambi című meseregényéből készített filmet Natalja Bondarcsuk; a forgatókönyvet Jurij Nagibinnal, a regény orosz fordítójával közösen írták.- A Bambi gyerekkorom egyik kedvenc meséje volt - mondja Natalja Bondarcsuk -, először édesanyámtól hallottam. Filmünk gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szól. Mindazoknak, akik úgy érzik: felelősek a szépért, a természet szépségeinek megőrzéséért, a föld minden élőlényéért. Fő mondanivalónk: minden élőlénynek joga van az élethez. vegyél észre végre! De nem szóltam. Aztán mégis mi történt? Egy nap beállított, letette elém a forgatókönyvet és azt kérdezte: - Mi lenne, ha te játszanád a szerepet?- Azt sem tudtam, hova nézzek.- Én? De hisz, te utálod a parókát, ki nem állhatod a művi dolgokat. Akkor hogy képzeled? Fessem be a hajamat? - Nem. Nem kell, majd találunk egy szép fekete parókát.- Mint mondjak? Nem akartam hinni a fülemnek. Sosem felejtem el: a forgatás első napján a nyakamba borult a sminkeslány: - Én éreztem, hogy ez a te szereped- suttogta boldogan. - Igen, ez a lány éppen olyan hóbortos, mint én. Mégis hányán elcsodálkoztak, amikor megtudták, hogy én keltem életre! Hát persze, a Baj van, doki? Mónikája egészen más szerep. Ó a csendes víz, amely partot mos. Ó sosem mondja ki, mit érez, ezért sem szerettem. Csak ámul- bámul, úgy tesz, mintha azt sem tudná, merről fúj a szél. közben mint egy medúza, lepi el a férfit. Julka egészen más... Spontán, felszabadult, céltudatos nő. Maga a kísértés! De minél szorosabb kapcsolatba kerül a nős, ötven év körüli mérnökkel, annál jobban érzi a veszélyt. Mégsem fél! Nem izgatja öt, hogy a korábban nyugodt, kiegyensúlyozott férfinak otthon is, a munkahelyén is egyre több az elakadása, s ennek elsősorban ő az oka. Julka nem tágít. Fiatal férjével már régóta nem ért szót, a mérnök mellett viszont sze- retetet, biztonságot élvez. A film végén mégis szakítanak, mert akármennyire rajong is a mérnökért, tudja, érzi, hogy kapcsolatuk megrekedt. Házasság nem lesz belőle, akkor meg mi értelme az egésznek? - Ugye, felhívhatlak majd néha-néha? - kérdezi tőle a férfi, mielőtt elbúcsúznának egymástól. - Ne! Ne keress soha!- veti oda félvállról a lány, közben látni az arcán: nem a szívére - az eszére hallgat. Hogy mit tesz ezek után? A film erről már nem szól, de én pontosan látom őt: hazarohan, levágja magát az ágyra és telesir- ja a párnáját. Mint én... Én ugyanezt tenném. SZABÓ G. LÁSZLÓ A filmben az özek, nyulak, haty- tyúk, pillangók: mind emberré változnak. A kis Bambit Natalja Bondarcsuk kisfia, a hétéves Ványa Burljajev alakítja; özmamát pedig maga a rendező.- Ez nem pusztán technikai fogás - folytatja Natalja Bondarcsuk -, hanem kísérlet arra, hogy a film eszközeivel ábrázolja az ember és a természet egységét. A film zenéjét Borisz Petrov, verseit Nyikolaj Burljajev, Natalja férje írta. A világ szépségeit és minden lény felbecsülhetetlen értékét hirdető film visszaérő verssorai: „Nincs felesleges: mindenki és minden egyformán fontos a virágzó mezőn...“ (APN) Bambi A Szovjetunió ázsiai területén található Türkmenisztán lakossága az új találmánnyal, a filmmel viszonylag korán, 1901. április 15-én ismerkedhetett meg a főváros, Ashabad egyik klubjában. (A jól ismert Lumiére-féle műsort mutatták be.) A nemzeti filmgyártás a híradóval indult meg. Az első filmstúdiót 1926. február 7-én alapították meg Ashabadban. Az ősfilmet vendégrendezö, a Grúziában dolgozó Vlagyimir Barszkij forgatta le. A Gül és Halmazt (1928) a kritika melo- dramatikusnak és egzotikumokat hajszolónak találta, de a kedvezőtlen vélemények ellenére mégis elindított egy folyamatot, amelynek eredményeképpen hazai film került az immár 47 mozi lelkes nézői elé. Az első évtized a vendégeké volt. Itt született a Türkmenisztán-Szibéria vasútvonal építéséről a világhírű Turkszib dokumentumfilm (1930; rendezője Viktor Turin), Julij Rajzman Szomjazik a föld-je (1930) a Nyikolaj Tyihonov geológusokról szóló Hét szív-e (1935). Az alkotók érdeklődése ebben az időszakban erőteljesen a köztársaság jelene felé fordult. 1938-ban felújították, korszerűsítették az ashabadi stúdiót, amelyben 1940-ben a veteránnak számító Jevgenyij Ivanov- Barkov elkészítette az évtized sikerfilmjét. A Durszun, az új életbe beilleszkedni kívánó türkmén asszonyokról szólt. A háború alatt a kitelepült kijeviek (Mark Donszkoj és társai) vették birtokukba a gyárat. 1945 után pedig, amikor szabaddá vált a kapacitás, főként híradók és dokumentumfilmek születtek Türkmenisztánban, s tíz esztendő alatt mindösz- sze 2 játékfilm! Mindkettő elkerült hozzánk is. Az első a Varázskristály (1945), Abram Narodnyickij és Mered Atahanov munkája. Hőse, a legendás tréfacsináló, a szegények oltalmazója, Aldar Kossze. A másik, a Ki lesz a párom? (1948) - rendezője: Jevgenyij Ivanov-Barkov -, szerelmi történet volt. A főszereplő itt is, ott is az 1973-ban elhunyt kiváló rendező és színész, Alti Karlijev, aki két alkotásával is beírta nevét a türkmén filmtörténetbe (Döntő lépés, 1965, Mahtumkuli, 1968). A további fejlődésnek az 1948-as pusztító földrengés vetett véget. Nemcsak a stúdió dőlt romba és a felszerelés pusztult el, de művészek egész sora halt meg, köztük az előbb említett Ki lesz a párom? kedves hősnője, M. Safigulina is Hétévi szünet után, 1955-től készültek Ashabadban újra játékfilmek. Minőségi változás azonban a hatvanas években következett be az újjáépült stúdióban, amikor hazatértek Moszkvából a Filmművészeti Főiskolát végzett fiatalok. Az 6 révükön kialakult itt egy rendkívül érzékletes képi látásmód, amelyben a modern filmművészet eredményei szerencsésen ötvöződtek a folklorisztikus nemzeti hagyománnyal. E nemzedékből két filmest emelhetünk ki. Az első Bulat Manszurov. Nevéhez a Versengés (1964) és a Rabnő (1970) fűződik. Az előbbi költői eszközökkel készült nagyigényú alkotás, amely bölcseleti szemszögből szól a háború és a béke kérdéseiről, az ember helyéről a társadalomban. Az utóbbi egy múltbeli tragikus asszonysors krónikája. A második művész Manszurov filmjeinek operatőre, Hodzsakuli Narlijev, aki varázslatos kisfilmekkel kezdte pályáját (Kara Bogaz, Verseny), majd A menyasszony-nyal (1971) - már mint játékfilmes -, folklorisztikus ihletésével, költői képi látásmódjával, színészvezetésével nemzetközi hírnévre tett szert. Kiemelkedőbb munkái még Amikor az asszony megüli a lovat (1975), Dzsamal fája (1980). Mindkettő a nőkről szól, s mindkettőnek társ-forga- tókönyvírója, hősnője az egyik legkiválóbb türkmén színésznő, Májjá Ajmedova - Hodzsakuli Narlijev felesége. A jeles rendező legutóbbi sikere egy történelmi monográfia a XVII. századi nagy filozófus ifjúságáról (Mahtumkuli, 1984). A család tagjai közül neves jellemábrázoló még Hodzsakuli két testvére: Hodzsaberdi és Hodzsadurdi Narlijev. Egy 1970-ből származó statisztikai adat szerint a mozik száma Türkmenisztánban már 754 - azóta bizonyára tovább növekedett ez a szám. Az ashabadi filmstúdió játékfilmtermése pedig évente 3-4 produkció. A helyi televízió 1958 óta sugároz műsort. -ápTÜRKMÉN FILMTÖRTÉNET - DIÓHÉJBAN 14 1985. X. 4 Azt sem tudtam, hova nézzek (Karel Kouba felvétele) Jaj, a kutya... oda a szőnyeg, már csak ez hiányzott, szalad a rongyért. Aztán súrol, tisztit, dühöng, dünnyög, szikrázik. Pár perccel később a konyha közepén kap a fejéhez: a spagetti... tudtam, hogy elfelejtek valamit. Csapódik a hűtőajtó, repül a mirelit, koppan a jéggé fagyott magyar tészta. Sürög-forog, tesz-vesz, jön- megy - szelet vet a lakásban. Közben beszél, mesél, egyfolytában esi vitel. Ha száz évvel ezelőtt férfinak születik, szinte biztos, hogy csupa párbaj az élete. De mert nő - itt és ma, a nyelve az egyetlen fegyvere. Ha meg____ ■ ■ ■ ■ v AZ ÖRDÖGI ANGYAL: Ivona Kraicovicová
