Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-10-04 / 40. szám

ÉS KÖVETKEZETESEN írta: Jaroslav Hajn, a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnöke Az épitömunka négy évtizede után büszkén állapíthatjuk meg, hogy munkánk eredményes. A hazánk felszabadulása óta elért eredmények további igyekezetre kötelezik a mai és a jövő nemzedékeket. Arra köteleznek, hogy a CSKP vezetésével céltudatosan, határozottan folytas­suk a fejlett szocializmus építését. A felmerülő fogyatékosságok és esetleges nehézségek sem téríthetnek le az útról, az USA által vezetett imperialista államok zsarolása és nyomása sem szegheti kedvünket. Erre hív fel bennünket a CSKP Központi Bizottsága 15. ülésének a CSKP XVII. kongresz- szusának összehívásáról szóló határozata. Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának, köztársasági elnöknek és a többi elvtársnak a központi bizottság ülésén elhangzott beszéde arra mozgósítja a pártot és a társadalmat, hogy minden erőnket az idei feladatok teljesítésére összpontosítsuk. A 8. ötéves tervi­dőszak megkezdéséhez a legkedvezőbb alapot képezi a XVI. pártkongresszus határozatainak hiánytalan valóra- váltása, a racionalizációs programok megvalósítása, a nyersanyagok, alapanyagok és energia felhasználásá­ban kitűzött célok elérése, valamint annak az elvnek a következetes érvényesítése, hogy a becsületes munkát igazságosan kell javadalmazni. A CSKP XVII. kongresszusának összehívására vonat­kozó döntést népünk nagymértékben támogatja. Ezt tanú­sítja a széles körű munkakezdeményezési mozgalom, az észak-csehországi és ostravai bányászok és kohászok, a plzeni, prágai, kassai (Koáice), brnói, Öeské Budéjovice-i gépgyárak, valamint más ipari vállalatok és megzőgazda- sági üzemek dolgozóinak szocialista felajánlásai. A tömegek támogatásának bizonyítéka Az állampolgárok úgy reagálnak a kongresszus össze­hívására, hogy fokozott érdeklődést tanúsítanak a társa­dalmi események iránt. Egyre gyakrabban szorgalmazzák az egyes kollektívák, hogy pártunk még következeteseb­ben haladjon a fejlett szocialista társadalom építésének útján, még határozottabban harcoljon mindaz ellen, ami lassítja haladásunkat. Állampolgáraink kifejezik azt az óhajukat, hogy pártunk még intenzivebben követelje meg a népgazdaság irányításának tökéletesítését, a rend, a fegyelem és a szervezettség megszilárdítását. Azok a levelek, amelyek az elmúlt hetekben érkeztek a párt központi bizottságára, valamint a központi ellenőrző és revíziós bizottságra azt tanúsítják hogy valóban az igényesség elvtársi légköre kezd kialakulni. Egyre nagyobb a hajlandóság a kölcsönös együttműködésre és segítségre. Ebben nyilvánul meg többek között az, hogy a tömegek támogatják a párt politikáját. A központi bizottság nagyra tartja ezt a bizalmat és a politikai irányvonal megvalósításában való aktiv részvé­telt. Ezek a tényezők teszik ugyanis lehetővé az olyan eredmények elérését, amelyek egyedülállóak Csehszlová­kia történetében. Annak tudatában készítjük elő a kongresszust, hogy teljes felelősség hárul ránk az ország fejlődéséért, a lakos­ság békés életéért. Ez megköveteli minden egyes párttag­tól és tagjelölttől, az összes pártszervtől, hogy megfontol­tan, de nem vontatottan járjon el. Reálisan, felelősséggel kell értékelnünk eredményeinket, nem toporoghatunk egy helyben, nem szabad haboznunk, nem szabad további központi utasításokra várnunk. Gondolkodásmódunkban és cselekedeteinkben kellő határozottságnak, előrelátás­nak és alkotó szellemnek kell megnyilvánulnia. Sok a tartalék A magas fokú politikai felelősség arra kényszerít ben­nünket, hogy a túlsúlyban lévő pozitívumok mellett a fogyatékosságokat, gyenge pontjainkat, tartalékainkat és kihasználatlan lehetőségeinket is lássuk. Azok az ellenőr­zések, amelyeket a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságával az alacsonyabb szintű pártszervek végeztek az utóbbi időszakban azt bizonyítják, hogy főleg a szerve­zésben és irányításban sok a kiaknázatlan tartalékunk. Ennek oka egyes helyeken az alacsony szintű irányítás, az ismeretek hiánya, másutt tudatosan, a gazdasági vezetők néma beleegyezésével tűrik meg ezt a helyzetet. Véleményem szerint nincs a köztársaságban olyan üzem és pártszervezet, ahol a kommunisták nem mond­hatnák el teljesen nyiltan az évzáró gyűlések előkészítése során: ilyen a helyzet ma, Így teljesítjük feladatainkat, holnap már képletesen szólva a legjobbak közé akarunk tartozni. Aki azt mondja, hogy ez így elképzelhetetlen, hogy minden túlságosan bonyolult és nehéz, az egyúttal beis­meri, hogy nem képes vagy nem hajlandó erre. Elegendő SZÚ érvet tudunk felsorakoztatni ahhoz, hogy meggyőzzük azokat, akik ezt nem értik meg. Pártunk megfelelő türelmet tanúsít, de türelmünk határos. Azokat, akik tartósan lema­radnak és az utolsók közétartoznak, gazdasági, szervezési vagy szükség esetén káderintézkedésekkel rá kell kény- szerítenünk, hogy tartsanak lépést a többiekkel. Ellenkező esetben fennáll az a veszély, hogy a becsületesek, lelkiis­meretesek, a párthoz és a szocializmushoz hűek több­sége, akik becsületesen és jól dolgoznak, nem fognak minket megérteni. Napjainkban a pártszervezetek elsőrendű feladata, hogy az évzáró gyűlések és konferenciák előkészítését összekapcsolják az adott lakóhely vagy munkahely konk­rét, legidőszerűbb kérdéseinek megoldásával. Az alapos elemzések bizonyára megmutatják, mire kell a figyelmet összpontosítanunk. A legkedvezőbb helyzetben sem lehe­tünk azonban önelégültek. Sorainkban bizonyára helyénvaló az önbizalom, van mire büszkének lennünk. Kommunista önbizalmunk jogos. Erős, egységes, akcióképes, valóban lenini párt vagyunk, amelynek minden hetedik felnőtt lakosunk tagja. Olyan párt vagyunk, amelynek politikáját a dolgozók döntő több­sége alkotó munkájával támogatja. Egész nyiltan megmondjuk azonban, hogy visszautasít­juk az önelégültséget, minden szinten, minden szervben és szervezetben és mindenekelőtt a vezetők esetében. Nagyon ártana a szocializmusnak és a pártnak, ha azt gondolnánk, hogy tökéletesek vagyunk, hogy elértük a csúcsot, utunk már tovább nem vezet. Az ilyen rózsa­színű, naiv elképzeléseknek nincsen semmi közük a tettek ideológiájához, pártunk és központi bizottságunk politiká­jához. Amikor Vlagyimir lljics Lenin a szocialista építés bonyo­lult, időigényes folyamatáról beszélt, szüntelenül emlékez­tetett arra, ma az a feladatunk, hogy a gyakorlatban felépítsük azt az épületet, amelynek tervrajzát már régen elkészítettük, amelyhez kiharcoltuk a telket, elegendő alapanyagot gyűjtöttünk és amelyet most építünk, építe­nünk kell. Miután az épület köré felállítottuk az állványzatot s fölvettük munkaruhánkat, nem félünk, hogy bepiszkítjuk magunkat és pontosan teljesíteni tudjuk azoknak a szemé­lyeknek az utasításait, akik a gyakorlati munkát irányítják. Az, amit Lenin akkor mondott, amikor a szovjet kommu­nisták a hűbéri cári viszonyok sarából és iszapjából építeni kezdték a szocializmus alapjait, ma különösen fontos számunkra, amikor az alapokat már elkészítettük és az épületet egyre magasabbra építjük. Mi is kitartóan és jól akarunk építeni, tökéletesíteni akarjuk az új társadalom épületét. Teret adunk mindazok kezdeményezésének és aktivitásának, akik hozzá akarnak járulni a közös műhöz. Tudatosítjuk, milyen sok munka vár még ránk. Programjel- legü feladatokról van szó, amelyek értelmet adnak egész nemzedékek tevékenységének. Megállapíthatjuk, hogy még gyermekeink gyermekei sem tudnak mindent befe­jezni. Ez még fontosabbá teszi a párt és a nép szoros kapcsolatát, tömegpolitikai munkánk módszereinek tökéle­tesítését és hatékonyságuk növelését. Polgártársainkra mindig hatékony, névre szóló, tárgyszerű ideológiai hatást kell gyakorolnunk. Megalkuvás nélkül küzdjünk a fogyatékosságok ellen A XVII. pártkongresszus előkészítésének valamennyi szakasza - az első elemzések, beszámolók kidolgozásá­tól, az egyes elvtársak munkájának értékelésétől, a határo­zati javaslatok kidolgozásától kezdve egészen a káderfel­tételek megteremtéséig - lehetőséget teremt ahhoz, hogy feladataink teljesítését egybevessük terveinkkel és lehető­ségeinkkel. Ha becsületesen keressük a megoldás módját megállapíthatjuk, hogy sok esetben és sok helyen nagy az eltérés aközött, amit akarunk és ami a valóságban van. A párt központi bizottsága például pontos elemzés alapján kitűzte azt a feladatot, hogy a nemzeti jövedelem­nek 1986-ban 3,5 százalékkal kell növekednie. A vállala­tok és termelési-gazdasági egységek azonban a termelés olyan fokú növelését javasolták, amilyen nem teszi lehe­tővé a- nemzeti jövedelem ilyen mértékű növelését. Ez természetesen merő ellentétben áll azzal, amit a párt akar és amire szocialista társadalmunknak szüksége van. Nyilvánvaló, hogy az ipari és mezőgazdasági üzemek­ben sok dolog fölött kell még elgondolkozni. Az üzemek egy része nem gazdálkodik jól. Egyeseket állandóan ellenőrizni kell. Amennyiben ismétlődő jelenségről van szó, nem hagy­hatjuk figyelmen kívül az okokat. A gazdasági vezetők egy része készségesen kér újabb beruházásokat, további alapanyag-, nyersanyag- és energiaforrásokat, de ugyan­akkor feladataikat, tervüket csökkenteni akarják. Nem veszik figyelembe a társadalmi érdekeket és szükséglete­ket. Ebben nyilvánul meg politikai gondolkodásmódjuk éretlensége és a pártos erkölcs megsértése. Van valaki, aki holnap rosszabbul akar élni, mint ma? Elfogadható - számunkra a termelés stagnálásának vagy esetleg csök­kentésének útja? , Ahol ilyen irányzatok nyilvánulnak meg, ott az évzáró gyűlés előkészítésének időszakában szigorúan meg kell bírálni azokat, akik az ilyen irányzatot képviselik. Az olyan esetekben, ha valaki nem tudja vagy nem hajlandó megva- lósitni a párt gazdaságpolitikájának feladatait, határozot­tabban és jobb képességű vezetőket kell keresni. Nálunk is érvényesek Mihail Gorbacsov elvtárs szavai, aki a tudo­mányos-műszaki haladás kérdéseiről rendezett moszkvai tanácskozáson kijelentette: „Nem haladunk közös úton azokkal a vezetőkkel, akik abban bíznak, hogy óriási és indokolatlan kiadásokat kényszerítenek rá az országra.“ Jogos derűlátásunk senkit sem mentesít a munka és azon kötelessége alól, hogy meg kell valósítani a párt gazdasági programját. Ismételten leszögezzük: pártunk előtt csak. egy út áll. És ez a fogyatékosságok elleni következetes harc útja. Az elért eredmények reális, józan értékelésének útja. Az új, alkotó hozzáállások útja. A tudo­mány és technika teljes mértékű érvényesítésének útja. A tudományos-műszaki haladás megköveteli, hogy megvalósítsuk az innovációs programokat, ami szüksé­gessé teszi, hogy mindazok, akik irányítanak és közvetle­nül felelősek a termelés fejlesztéséért, ne féljenek a konf­liktusoktól azokkal, akik csak saját, helyi vagy legjobb esetben csoportérdekeiket látják. Veszélyes ellenség a lustaság, az hogy nem vagyunk hajlandók új módon tanulni és gondolkodni, de ugyanilyen veszélyesek az irányítás hibái, a becsületes munkavégzéstől való húzódo- zás. Ugyanilyen káros az is, ha valaki nem képes pártpoliti­káért küzdeni. Napjainkban döntő fontosságú feladat a termelés inten- zifikálása. El kell érni, hogy minden termékünk hasznos legyen a hazai és a külföldi fogyasztók számára. Terméke­inknek a termelési költségek, a műszaki színvonal és a minőség szempontjából versenyképeseknek kell lenniük a legigényesebb külföldi piacokon is. Jelenleg azonban minden járásban és kerületben akad példa arra, hogy az ipari létesítmény gazdaságossága és hatékonysága nincs összhangban a követelményekkel. Tudjuk, hogy ennek a ténynek a tudatosítása nem könnyű és nem egyszerű. Egyszerű tanácsokat adni, de körülményes a megvalósítás. A kommunisták azonban mindig feltalálták magukat, megtalálták a megoldás módját a legnehezebb helyzetekben is. Kétségtelen, hogy a többi állampolgárral együttműködve a mostani ötéves tervidő­szak végén, illetve az újabb ötéves tervidőszak kezdetén is megálljuk helyünket. Köztársaságunkban elegendő jóké­pességű ember él, olyanok, akik tudják, hogyan kell cselekedniük és hajlandók is hozzájárulni további haladá­sunkhoz. A továbbiakban is segíteni kell ezeket az elvtár­sakat, hogy érvényesíthessék lelkesedésüket és képessé­geiket a pártszervekben, a felelős állami és gazdasági tisztségekben. Ne halogassuk az előkészületeket Az évzáró taggyűlések és konferenciák előkészítése egy nappal sem halasztható el. Itt az ideje, hogy megte­remtsük a feltételeket ahhoz, hogy minden párttag és tagjelölt megfontoltan és tárgyilagosan értékelhesse hoz­zájárulását a pártpolitika megvalósításához és elmond­hassa a véleményét az előttünk álló feladatokról. Ezzel természetesen összefügg a politikai aktivitás. A szocialista munkabrigádoknak, a kommunistáknak tekintélyt kell sze­rezniük, amelynek tetteiken, szilárd állásfoglalásukon, a bel- és külpolitikai kérdésekhez való hozzáállásukon kell alapulnia. Az élet és a gyakorlat szinte megköveteli, hogy meg­erősítsük a pártszervezetek ellenőrző funkcióját és jobban érvényesítsük az ellenőrzési jogot az üzemek gazdasági vezetőivel szemben. Ezzel függ össze, hogy a párt arány­lag kisebb hatást gyakorol arra, ami a termelést előkészítő szakaszokon történik. Pedig gyakorlatilag ott döntenek jövőbeli sikereinkről. Sok esetben elkerüli a figyelmünket, hogyan gondolkodnak az ott dolgozó emberek, hogyan viszonyulnak a társadalmi érdekekhez. Nem becsülhetjük le a rend, a párt- és állami fegyelem kérdéseit, amint azt a CSKP KB Elnökségének levele is megköveteli. A CSKP ellenőrző és revíziós bizottságainak tapasztalatai azt mutatják, hogy a levél tartalma még nem vált a gazdasági vezetők munkájának szerves részévé. Még mindig találkozhatunk társadalomellenes cselekede­tekkel, s ennek oka főleg a vezetők alacsony fokú aktivi­tása. Sokan elnézőek a fogyatékosságokkal, a rendetlen­séggel szemben. A nyilvánvaló hibákat is objektív okokkal próbálják magyarázni. Egyes üzemekben nem szívesen foglalkoznak a visszásságokkal s nem vonják felelősségre a szabálysértőket. A helytelen hozzáállást nem egy eset­ben az a törekvés vezérli, hogy elkendőzzék saját hibáikat. Társadalmunk fejlődése és a mai stabil belpolitikai helyzet a párt szociál- és gazdaságpolitikájának helyessé­gét és életképességét bizonyítja. A XVI. kongresszuson kitűzött célok megvalósítására kifejtett törekvés a dolgozók többségének szívügyévé vált. Mindennapi áldozatos mun­kájukkal, munkahelyi és politikai elkötelezettségükkel bizo­nyítják, hogy teljes mértékben azonosulnak programunkkal és céljainkkal. A szocializmus ezáltal ösztönzőleg hat azokra is, akik egyelőre csak szemlélődő álláspontra helyezkednek. A XVII. pártkongresszus előkészítésének időszakában ezért minden pártszervezetnek tovább kell szilárdítania a párt és a nép kapcsolatát. Ez teszi majd lehetővé, hogy további fejlődésünk során új, merész megoldásokat keres­sünk és valósítsunk meg az egész szocialista társadalom érdekében. X. 4.

Next

/
Thumbnails
Contents