Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-04 / 40. szám
Vasárnap 1985. október 6. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 05.43, nyugszik 17.06, Közép-Szlovákia: 05.50, nyugszik 18.13, Nyugat-Szlovákia: 05.56, nyugszik 17.19 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 20.56, nyugszik 13.22, Közép-Szlovákia: 21.03, nyugszik 13.29, Nyugat-Szlovákia: 21.09, nyugszik 13.35 órakor szeretettel köszöntjük BRÚNÓ, RENÁTA és NATÁLIA nevű kedves olvasóinkat A CSEHSZLOVÁK NÉPHADSEREG NAPJA • 1925-ben született Josef TREUCHEL cseh festő, érdemes művész • 1849-ben ezen a napon végezték ki a magyar szabadságharc 13 hős tábornokát, az ARADI VÉRTANÚKAT. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL EMBERI JOGOK SZOVJET SZEMMEL Beszélgetés Vlagyimir Kudrjavcev akadémikussal MINDEN ÚJRA FOGÉKONYAK Egri Ferenc Írása PÁLYAKEZDŐK Tallósi Béla riportja AZ ÖSSZEHANGOLT MUNKA GYÜMÖLCSE Németh János Írása A TÉT - AZ ÉLET Péterfi Szonya riportja KŐBE VÉSETT ÉRZELMEK Szaszák György Írása A SZERELEM SIVATAGA Francois Maurlac regényének részlete KEPES „MINDENRE“ KÉPES Szabó G. László írása IDŐSZERŰ GONDOLATOK A trnavai Skloplast üzemben innovációként bevezették az üvegszálak egyfokozatú gyártásét. Az új eljárás segítségével megtakarítják az eddig felhasznált energia- mennyiség húsz százalékát, s a platinafelhasználást 50 százalékkal csökkentik. Az üzem dolgozói az év első hét hónapjában 350 tonnával túlteljesítették az üvegszáltermelés tervét. A fenti képen: Mlkuláé Fajrtor olvasztár a vezérlökabinból az egyfokozatú üvegszálhúzás hőmérsékletét ellenőrzi. A középső képen: Anna Zichnerová a DS-35 típusú új üvegszálmegmunkáló gépet kezeli. A lenti képen: az üvegszál-hulladékot Arasklo szigetelőanyaggá feldolgozó gépsor végfokozata, amelynél a kész termékeket Elena émiőková ellenőrzi (Ivan Luzák felvételei — ŐSTK) Elsősorban vitathatatlannak tűnik, hogy amíg az államok nukleáris fegyverekkel rendelkeznek, nem lehet kizárni az atomháború kirobbanásának veszélyét. Ugyanilyen igazság az is, hogy a hadászati egyensúly feltételei között ez a veszély jóval kisebb. Hiszen a hadászati egyensúly lényege abban rejlik, hogy a felek mindegyike - még abban az esetben is, ha a másik fél nukleáris agressziójának áldozatává válik - elegendő hadászati eszközzel rendelkezik ahhoz, hogy az ag- resszorra nem kevésbé megsemmisítő csapást mérjen. A hadászati erőegyensúly körülményei között tehát az atomháborúnak nem lehet győztese, s kirobbantása az ön- gyilkossággal egyenlő. A helyzet azonban megváltozhat, ha a felek egyike olyan nukleáris potenciált igyekszik létrehozni, amely segítségével abban bízhatna, hogy egyetlen csapással megfoszthatja a másik felet az agresszióra adott megfelelő válasz lehetőségétől, annál is inkább, ha a potenciális agresszor kozmikus rakétaelhárító pajzsot hoz létre és ha abban fog bízni, hogy ez megvédi a válaszcsapástól. Ebben az esetben az agresszor nyilván nem áll ellent a kísértésnek, hogy első „leszerelő“ atomcsapást mérjen vagy ezzel fenyegetőzzön, s azzal számoljon, hogy a büntetés nem éri utol. A nukleáris évszázadban a katonai erőfölény megszerzésére irányuló erőfeszítések legnagyobb veszélye ebben rejlik. És épp ezt a célt szolgálják az USA-ban kidolgozott új katonai programok, amelyek megvalósítása már folyamatban van vagy megkezdődik. Elöállhatna valaki az ellenvetéssel: hiszen ez pusztán feltételezett veszély, mivel a Szovjetunió nemegyszer kinyilatkoztatta, nem engedi meg, hogy bárki is katonai erőfölényre tegyen szert vele szemben, s hogy minden szükséges válaszintézkedést megtesz az egyensúly helyreállítására. Ez talán azt jelenti, hogy így elhárul az atomháború veszélye? Országunk valóban nem engedi meg, hogy valaki katonai erőfölényt érjen el vele szemben. A szovjet állami és pártvezetés megbízott azzal, hogy ezt ismét megerősítsem az Egyesült Nemzetek Szervezetének szónoki emelvényéről. És mélységesen tévednek azok, akik talán azzal számolnak, hogy a szovjet gazdaság nem bírja ki azt a feszült iramot, amilyet lázas fegyverkezés ránk kényszerített minőségileg új szakasza követel meg. Országunknak és a szovjet gazdaságnak már többet is ki kellett bírnia. A szovjet állam gazdasági és tudományostechnikai potenciálja ma akkora, hogy senki sem vonhatja kétségbe: népünk képes és kész megbirkózni ezzel az új provokatív kihívással. (Eduard Sevardnadzenak az ENSZ-köz- gyúlés 40. ülésszakán mondott beszédéből) K ertész Tibor nyomdászdinasztia „oszlopos tagja“. Nyomdász volt az apja, Kálmán, s ezt a hivatást választotta a felesége, a lánya és a fia. Sőt, ez volt - elhunyta előtt - a fivére s ez három gyermeke közül kettő. Ó maga könyvnyomdásznak tanult ki. Kiemelt munkáskáderként először a politikai nevelést irányító igazgatóhelyettese, majd három évtizeddel ezelőtt az igazgatója lett a bratislavai Nyomdaipari Szakmunkásképző Intézetnek. Az egyetlen ilyen jellegű szlovákiai iskolának, amelyben jelenleg 640 tanuló ismerkedik ennek a múltban és ma is megbecsült mesterségnek csínjával-bínjával.- Legszebb álmom teljesült azzal, hogy részese lehettem az ifjúság és főleg a nyomdászutánpótlás nevelésének. Szeretem a fiatalokat, a velük való foglalkozást. Nyilván az apámtól kaptam ezt örökségbe. Vörös katona, politikai biztos volt a Magyar Tanácsköztársaság idején és bukása után - a fehér terror megtorlásaitól tartva - jött át ide Csehszlovákiába. Családunkban közösségi szellem uralkodott és apám a nyomdászmesterségén kívül szinte megszállottja volt a sportnak is. Éveken át edzője a tanulókkal szót értsek, különben nulla lennék a szemükben...") Könnyű vagy nehéz a nyomdaipari szakmunkások képzése? Ő maga mondja - nem egyszerű dolog. Ebben az iskolában ugyanis az elméleti oktatást természetszerűleg kiegészíti a termelési gyakorlat is. S ez nemcsak sajátos jelleÁlmok szárnyán a valóságba és tisztségviselője volt a vas- és fémmunkások sportegyesülete, a VAS, majd a felszabadulás után az ÉK Bratislava labdarúgó szakosztályának. Részint tóle lestem el az emberek, a fiatalok, a társasélet szeretetét. S azt is, hogy mindig valami újra, többre törekedjek. Ennek hasznát vettem és veszem ma is. A munkájának él, becsüli a tanítók, a mesterek, a nevelők csaknem nyolcvan főnyi gárdáját s különösképpen örül annak, hogy jó megválogatá- suk könnyítette és könnyíti a nem csekély oktatási és nevelési feladatok megvalósítását. Amit nem szeret, az főleg a közhely, a frázis. („Mindig úgy igyekszem beszélni, hogy get kölcsönöz az egész pedagógiai folyamatnak, hanem többletfeladatokkal jár. Meg aztán itt a pedagógusi karnak gondoskodnia kell - mondjuk a gimnáziumoktól eltérően - a műhelyeken túl olyan „melléküzemágak“ zavartalan menetéről is, amilyen egyebek között a kollégium. Nehezítő körülmény, hogy noha erre az iskolára a felvételi vizsga más középiskolákkal azonos követelményeket támaszt, mégiscsak az idekerülő fiatalok egy része gyengébb előmenetelő azoknál, akik fél szemmel már a főiskola felé kacsintgatnak.- Ennek ellenére a felkészülés színvonalas. Jómagam csak azt kifogásolom, hogy 1982 óta - azelőtt a jelenlegi négy helyett ötéves volt a tanulmányi idő - lerövidült a gyakorlati képzés. A tanuló tulajdonképpen csak a harmadik évfolyamban ülhet a géphez s ez bizony kevés - így fogalmazza meg egyik gondját. Annak viszont szívből örül, hogy folyamatosan - a nyomdaipar rohamos műszaki fejlődése követelményeivel ha nem is mindenben lépést tartva - kiegészül az iskola gépparkja. („Jelenleg mintegy 70 százaléka tekinthető megfelelőnek.") Csak a fényszedó gépekkel és reprodukciós technikával való ellátottságban vannak még „fehér foltok“.- Régi álmom megvalósult. Most van egy újabb. Szeretném, ha oktatási célokra audiovizuális videorekorderes technikával is rendelkeznénk. Talán ez is megvalósul, hiszen ennek „szurkol" Karol Skolník vállalati igazgató is. Mi is szurkolunk az iskolának, amelynek sikeres munkásságát egy évtizede A kiváló eredményekért állami kitüntetéssel nyugtáztak és az igazgatónak is, aki hatvanadik születésnapja alkalmából ez év májusában kiérdemelte Az építkezésben szerzett érdemekért állami kitüntetést. GÁLY IVÁN
