Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-09-27 / 39. szám

• Torjai János (Folytatás az 1. oldalról) Az ágcsernyöi átrakodóállomás építé­sét már 1946-ban megkezdték. Akkor fektették le az első széles nyomtávú sínpárokat. Azóta hatalmassá nőtt az átrakodókörzet, és a Tőketerebesi (Tre- biáov) járás egyik legnagyobb „üzemé­vé“ fejlődött. A szovjet és csehszlovák elvtársak közötti barátság a kezdetekhez vezethető vissza. Nem sokkal később a záhonyi vasutasok is csatlakoztak, • Michal Zima s ma már összefogás nélkül elképzelhe­tetlen az itteni munka. Többek között ezekről a kapcsolatokról beszélgetünk Torjai Jánossal, az ágcsernyöi állomás üzemi pártbizottságának elnökével.- Az Ágcsernyőhöz tartozó körzetben - mondja - többezer ember dolgozik. Csehek, szlovákok, magyarok, ukránok közösen teljesítjük a ránk háruló felada­tokat. Sem nyelvi, sem nemzetiségi prob­lémáink nincsenek. Nem állítok valótlant, ha azt mondom, hogy ez a munkahely az internacionalizmus legjobb iskolája. Igen szoros barátság fúz bennünket a határo­kon túl dolgozó szovjet és magyar vasu­tasokhoz is. Ez a barátság népgazdasá­gig gyümölcsöző. Húsz évvel ezelőtt szovjet barátaink felvetették azt a gondo­latot, hogy minden évben V. I. Lenin születésének évfordulójára közösen szervezzünk kommunista szombatokat. Egyik héten mi mentünk hozzájuk, a má­sikon ők jöttek hozzánk. Ismerkedtünk, parkosítottunk, társadalmi munkát végez­tünk. Tíz évvel ezelőtt csatlakoztak a zá­honyiak is. Ma már termelőmunkával tölt­jük ezt az időt, s ilyenkor az állomásfőnö­köktől kezdve a munkásig mindenki „ra­kodik“. Ebben az évben többször talál­koztunk s Záhonyban szintén közösen dolgoztunk az MSZMP XIII. kongresszu­sa tiszteletére. Segítünk egymásnak és ez terveink teljesítésében is megmutat­kozik. A közelmúltban értékes felajánlást tet­tek a csapi és az ágcsernyöi dolgozók a fasizmus feletti győzelem és hazánk felszabadulásának 40. évfordulója, vala­mint a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. és Csehszlovákia Kommunista Pártja XVII. kongresszusa tiszteletére. Mindkét állomás kollektívái vállalták, hogy az árufogadás és rakodás tervét 101 százalékra teljesítik, az ágcsemyőiek a kocsik állásidejét egy órával, a csapiak 15 perccel csökkentik. Mindkét állomá­son 10 százalékkal lerövidítik a mozdo­nyok állásidejét 1985 első félévéhez vi­szonyítva. Ezen kívül gazdaságosabbá teszik a vasúti kocsik kihasználását. A közös szocialista felajánlás teljesítését minden hónapban értékelik, a végső ér­tékeléseket az év végén és a kongresz- szus előestéjén készítik el. A legjobb kollektívák és egyének erkölcsi és anyagi elismerésben részesülnek.- Nehéz volna felsorolni mindazokat az előnyöket, melyek a három átrakodó­állomás kapcsolataiból származnak - mondja Torjai János. - A tapasztalat- cserék könnyítik és gyorsítják a munkát. Közös újítások is születnek, melyek nép­gazdaságaink számára jelentős megta­karításokat eredményeznek. Ott segí­tünk, ahol a másiknak szüksége van rá. A magyar elvtársaknak nemrégen adtak át állomásunkon kulcsra készen egy négyszáz férőhelyes vasutasszállót és megkezdték egy bevásárlóközpont építé­sét, mely nemcsak a vasút dolgozóit, hanem a város lakosságát is ellátja majd áruval. Jó a kapcsolatunk a városi nem­zeti bizottsággal. Ez fontos, hiszen Ág- csernyó ma már vasutasváros, s egyben jelentős és magas szintű találkozások színhelye. Nehéz volna elválasztani vá­rosunk gazdasági és politikai jelentősé­gét egymástól, erre büszkék vagyunk és úgy végezzük a munkánkat, hogy a ve­lünk szembeni elvárásoknak a legmesz- szebbmenően megfeleljünk. Ágcsernyőn őrzik „A hála albumát“, amelyet a fasizmus feletti győzelem 40. évfordulójára hoztak létre. Három nyél­ven jegyezték fel benne a negyven év fejlődését. Az album mind a három ha­tárállomás dolgozóinak becses értéke, bizonyítja a közös munkát, a barátságot, szocializmus építését és erejét. FECSÓ PÁL II BffljlniU MHMIZUi Gépesített konténerátrakás - némi emberi segédlettel A csehszlovák és magyar vasutasok jó együttműködését bizonyítja a 400 f^TOhe- lyes ágcsernyöi vasutas-munkásszálló is, amely magyar segítséggel épült, s az egyedüli ilyen munkásszálló hazánkban (Molnár János felvételei) M ég három hónap és vége az évnek. Még három hónap és új tervidő­szak kezdődik. Tervezünk, termelünk, ér­tékelünk - most épp a hetedik ötéves tervidőszak várható eredményeit ele­mezzük. Vajon milyenek voltak az elmúlt évek? Átlagosak vagy átlagon felüliek? Milyen változást hoztak és mitől voltak nehezek? - a kérdésekre Ivan Ivaniö; a bratislavai Palma igazgatóhelyettese válaszol, aki a következőképp vélekedik az 1981-1985-ös időszakról:- Nem túlzók: sok gondunk volt az elmúlt esztendőkben. Sokkal több, mint amennyire számítottunk. A legnagyobb változást az 1983-as év hozta: január elsejétől egyesült a Palma és a Kozmeti­ka, s bár a 7. ötéves tervidőszak feladata­it annak idején külön-külön kapta meg a két vállalat, de most, a tervek teljesítésé­nél, a termelés értékelésénél már nem bontjuk szét a számokat - csak a Palma eredményeiről beszélünk. Nézzük hát a tervidőszak első éveit: nyolcvanegyben és nyolcvankettőben minden rendben, de mert nyolcvanháromban elfogy a mosó­por- a boltokban, fokozzuk a termelést. A korábbi 25 ezer tonna helyett 40 ezer tonna mosóport és mosószert gyártunk. A nyolcvannégyes és nyolcvanötös év azonban újabb meglepetést tartogat: or­szágos viszonylatban csökken a mosó­szer-szükséglet, s a 40 ezer tonnás gyár­tási tervet módosítanunk kell, hiszen - mint kiderült - az évi 29 ezer tonna is bőven kielégíti az igényeket. S mert rak­tárra nem gyárthatunk, csupán annyit, amennyit a kereskedelem rendel, a hét milliárd korona helyett hat milliárd har­mincmillió korona értékű árut termeltünk ez alatt ,az öt év alatt.- Tehát a tervezettnél 70 millió koro­nával kevesebbet. Ez nem kis összeg...- De nem is olyan nagy - elvégre öt évet értékelünk, s nem egyet! S hozzá milyen öt évet? Ha csak a mostanit nézzük: a Palma újjáépítésének első szakasza 83 millió koronás kiesést jelent a termelésben, hiszen március elsejétől szeptember végéig Prága gyártja azt a növényi zsír- és olajmennyiséget, amely egyébként a Pálmára esne. S ha nincs ez a kiesés, akkor száz százalékra teljesítjük az öt év termelési tervét. Ez a felújítás terven kívül jött, szakaszos folytatását azonban már a 8. ötéves tervi­dőszak első évére is beütemeztük.-öt év nagy idő - az alatt új termékek­kel is illik megjelenni a piacon.- Igen, ezt ma is, holnap is tudatosít­juk. Mosóporaink többségét már az el­múlt években felújítottuk, sőt forgalomba hoztunk egy egészen újat is - a Titánt.-Ha már itt tartunk, engedjen meg egy kritikus észrevételt. Én többet, jóval többet váriam ettől a mosóportól. Tisztít ugyan, az igaz, de az illata... inkább szaga van.- Ha most arra gondol, hogy a hiba a gyártási technológiában, vagy netán az odafigyfelésben keresendő, akkor azt mondom: rossz helyen tapogtózik. Mert a megjegyzés neiyénvaio ugyan, ae az ok forrása másutt keresendő. Amikor el­kezdtük a Titan gyártását, valamikor 1983-ban, még nem volt pénzünk már­kás illatosító szerekre. Aztán hovato­vább, egyre laposabb lett a pénztárcánk, így az illat fokozatosan elillant. De a jövő hónaptól kezdve, ígérem, újra a régi Titánt veszi majd a kezébe. S ha sikerű! előnyös üzletet kötnünk Kínával, akkor még nagyobb meglepetésekkel szolgál­hatunk.- Új termékeik közül melyekre a leg­büszkébb?- Kivétel nélkül mindegyikre. A Vitol étolajra ugyanúgy, mint Lezoviö orvos- professzor találmányára, a Palmadent fogkrémre, vagy a háromfajta - zöld, lila és sárga dobozban kapható - Fito krém­re, amelyek dél-amerikai és kelet-ázsiai gyógyhatású növénykivonatokból készül­nek. De kapható már az új arctejünk és arcvizünk is, amelyek szintén a Fito- család tagjai, s a Dixi sampon vagy a Nivea tej ugyancsak felkapott a vásár­lók körében.- Tehát a termékek minősége erőtelje­sen javul.-Az eredmény egyetlen számon is lemérhető. 1984-ben kozmetikai cikkeink 11 százaléka kapta meg az első osztályú minősítést, pedig a szappanokat csupán a hatóanyagok és az illatok szerint cso­portosítjuk. Egy. szappan tehát - bár­mennyire jó is - nem kaphat első osztá­lyú minősítést.- Akkor viszont arra kérek választ, mi­lyennek találja ön a hazai szappanok minőségét?- Jónak. Alapjában véve jónak. Ami vi­szont engem is aggaszt: a bratislavai Palma mindössze egyetlen pipereszap­pant gyárt, luxusszappanból pedig egyet­len egy fajtát sem. Hiába, nincs meg hozzá a kellő gépsorunk. A jövőben, az elkövetkező két-három évben viszont hat-hétfélére szeretnénk bővíteni pipere­szappan-választékunkat.- Erre az évre milyen kötelezettség­vállalásuk maradt még?- A margaringyártó részleg rekonstruá­lásával már végeztünk - és nem is axar- hogy! Hat hónap alatt - a termelés meg­szakítása nélkül - sikerült felújítanunk az egész gépsort, s ez nem kis teljesítmény! Ha a hlohoveci gyertyagyár rekonstruálá­sát is befejezzük decemberig, akkor ki­mondhatom: ügyesek voltunk.- Végül is hogyan áll akkor a szé­nájuk?- Azt hiszem, jól. A tervet évről évre teljesítettük, a Mezőgazdasági és Élel- mezésügymi Minisztérium pedig kedve­zően értékelte munkánkat. Hogy milyen érzésekkel nézek a nyolcadik ötéves terv­időszak felé? Csillagászati számok van­nak előttem, - az elvárások, az igények egyenesen óriásiak. Növelnünk kell a ter­melés hatékonyságát, a termékek vá­lasztékát, javítani a minőséget - még akkor is, ha mindezzel együtt az anyagi megkötöttségek is tovább nőnek. SZABÓ G. LÁSZLÓ Az ötödik év vége felé ...a bratislavai Pálmában

Next

/
Thumbnails
Contents