Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-20 / 38. szám
A város szélén sétálgatva az újonnan épült családi házakat mustrál- gatom. Néhány év alatt került ide ez a rengeteg új otthon, családok százai költözhettek be az áhított fészekbe. Szombat délelőtt van, a környék a körfűrészek, a betonkeverő gépek zajától hangos, mindez azt jelzi, több helyen még nem készültek el az építkezéssel. Szeretném szemügyre venni, mibe fektették errefelé pénzüket, idejüket és energiájukat az emberek. Nemrég pályakezdő fiatal tervezőmérnökök versenykiállításán vettem részt, ahol lenyűgözött a felsorakoztatott ötletek sokasága. Pompás, minden igényt kielégítő otthonokat álmodtak meg papíron. Séta közben azon tűnődöm, ennek miért nincs látható nyoma ezeken a házakon. Mert tagadhatatlan, hogy itt bizony sok az igénytelenül, kevés fantáziával tervezett és kivitelezett otthon. Az sem ritka, hogy százezrekért giccs születik. Az ízlésekben lehetnek különbségek, de a közízlés már általánosan elfogadott normát képvisel. Ehhez miért nem igazodunk? Volna is szerv, amelynek hivatali kötelessége biztosítani ezen a téren a kívánt színvonalat. A nemzeti bizottságok építészeti szakosztályainak ez is feladatukhoz tartozik. Ehhez manapság már az illetékesség is megvan, mert a városokban és a központosított nagyobb falvakban a helyi nemzeti bizottságokon hagyják jóvá az építkezési engedélyeket. Úgy tűnik fel azonban, hogy a többkötetes katalogizált tervkínálat nem szavatolja a jó ízlés mindenkori jelenlétét. Tudjuk, nem segítség, ha száz, kétszáz elképzelésből választhat az építkező. A kevesebb több lehet, ha ez összhangban van a város, illetve falu távlati fejlesztési programjával. Egy lakónegyed összképe akkor is zavaró lehet, ha az egyes épületek ízlés szemLudovit Hanko, az Uhroveci Hnb elnöke se, előkészítése legtöbbször munkaidőben történik. Ki fizet rá jobban az erő és idő ilyen pocsékolására, az egyén vagy a társadalom? Ideális az lenne, ha nagy számban léteznének szakosított vállalatok, amelyek a családi házak építését végeznék. Egyelőre azonban más a gyakorlat, rész- r ben. azért is, mert családi ház építés'ét megrendelni manapság nem is olyan egyszerű dolog. Először is az árak riasztják vissza az érdeklődőt. A másik probléma a kivitelezett munka minőségében „Ha végre felépül a házunk.. pontjából kifogástalanok, de annyiféle van belőlük, hogy már a sokféleség rontja a képet. Mert, ugye, manapság a nagyobb településeket urbanisztikai szempontoknak is illik alávetni. Q -7 lovákiában évente mintegy 10 ezer családi ház épül, ami a lakásépítés 35 százalékát képviseli. Elgondolkoztató, hogy ekkora igény kielégítésére csupán egy szakosított és hivatalosan támogatott műszaki tervező- és tanácsadó intézet áll rendelkezésre. A Pezinokban székelő irodába gyakran Csehországból is betérnek az építkezni készülők. Naponta mintegy 10 ügyféllel tudnak személyesen foglalkozni. Levélben évente többezer tanácsot adnak. A nagy túlterheltségnek köszönhetően szélmalomharcnak tetszik az itteniek igyekezete, hogy gátat vessenek a giccs- nek. Ilyen vonatkozásban látványos eredménynek számít az is, hogy 1983- ban a magánerőből épülő családi házaknak csaknem a felére itt adták ki a típusterveket. Sajnos, a többi épületet az alkalmi tervezők elégtelen műszaki és esztétikai elképzelései, illetve a járási építőipari vállalatok nem ritkán elavult tervkínálata alapján húzták fel. Sokan éppen a tervek árán szeretnének takarékoskodni. Ilyen megrendeléseknek köszönhetően jutnak aztán szóhoz a nem kielégítő képzettségű, de annál magabiztosabban fellépő „tervező szakemberek“. Az új utcában a bejárati ajtókon már a névjegyek is megjelentek. Több esetben a mérnöki titulus sem hiányzik. Arról már nem árulkodnak, hogy gépészeti, vegyészeti, elektrotechnikai, esetleg más téren szakosított-e az illető. Mindenesetre az is elgondolkoztató, hogy mennyi idejét rabolta el ezeknek az embereknek a családi ház építése a szakmai dolgoktól. Milyen gyakran emlegetjük manapság: csak a tudományos-technikai forradalom vívmányainak konkrét alkalmazása viheti előbbre gazdaságunk további fejlődését. És ebben a helyzetben számos tervező és kutató szakemberünk építőanyagok utáni hajszával tölti el értékes idejét. Az alkotó munkától visszatartó körülmények sokakat az eredeti ambíciók feladására kényszerítenek valami egészen másért. A bonyolult tudományos-műszaki problémák megoldása helyett hányszor kellett előnyt adni a félkész családi vagy hétvégi háznak, esetleg valami egyébnek, ami távol esik a szakmai képzettségtől. Alkotni, tervezni, kutatni aligha lehet a mindennapos gondok terhe alatt. Ez mindig is a teljesítmény rovására ment. Igaz, építeni munkaidő után és hétvégeken szoktunk, de a munka megszervezérejlik. Ha az ilyen megrendelést vállaló üzem alacsony termelékenységgel gyenge minőséget produkál, ki adja ilyesmiért szívesen a megtakarított pénzét? Egy életre szóló beruházás az ilyen, mindenki azt szeretné, ha kifogástalan lenne. A jelenlegi építőipari gyakorlattal ezt az igényt nagyon nehéz egyeztetni. P ersze, elvétve olyan vállalkozó is akad, aki eleget tud tenni a legszigorúbb elvárásoknak. A gazdag történelmi múlttal bíró közép-szlovákiai Uhrovec nagyközségben megszerveztek egy olyan szakosított szolgáltatást, amely családi házak építésére is vállalkozik. Erre azután kerülhetett sor, hogy Uhrove- cet központi községgé nyilvánították. Rudolf Öuröo, a hnb titkára \ - Ez 1983 májusában történt - magyarázza Ludovit Hanko, a hnb elnöke. - Ezután kezdtünk el kísérletezni különböző szolgáltatásokkal, köztük a megrendelésre történő házépítéssel is. Ma már húsznál több a lakosságnak nyújtott szolgáltatások száma, az építöcsoport mégis a bevételek több mint 80 százalékát biztosítja. Ebből is látni, hogy van rá igény. Egyébként nemcsak új házakat építünk, hanem felújításokat is vállalunk, karbantartásokat is végzünk.- Mi késztette önöket az építőcsoport megszervezésére ?- Viszonylag magas volt a lakosság elvándorlása a községből. Főleg a fiatalok hagytak itt minket, s hogy ez később hogyan bosszulta meg magát, gondolom, nem kell magyarázni. Tudtuk, hogy sokan maradnának, csak nincs hol lakniuk, az építkezéstől viszont a dolog bonyolultsága miatt viszolyognak. Ehhez akartunk segítséget nyújtani.- És a minőséget hogyan tudják szavatolni?- Az építöcsoportban helybeli szakemberek dolgoznak. Ha rosszul végeznék a munkát, a falu megszólná őket. De mi is szigorúan ellenőrizzük a ténykedésüket, s a bérükön is észrevennék, ha lazítanának. Megtudom, hogy problémák csak télen merülnek fel, amikor nem lehet falazni, vakolni, betonozni. Olyankor az embereknek más munkáról gondoskodnak, például nagyobb építkezésekre küldik őket valamilyen vállalathoz, ahol bent is lehet dolgozni. Tervezik, hogy kőfaragó műhelyt is nyitnak, amivel a csoport téli foglalkoztatottságát is megoldanák. Korábban csak az épület kivitelezését vállalták, a villany, vízvezeték és a fűtés szerelését már a beruházónak kellett biztosítania. Gyorsan rájöttek viszont, hogy csak úgy teljes a siker, ha az összes feladatot elvállalják. Azokat a munkákat, amelyekre még nincs saját szakemberük, kiadják megrendelésre. A minőséget ilyen esetekben is teljes mértékben szavatolják.- Sikerült így megállítani a fiatalok elvándorlását?- Még nem teljesen, de már kedvezőbb a helyzet, - mondja Rudolf Öurőo, a hnb titkára. - Mi tudjuk, hogy ez nem megy egyik napról a másikra. Javult Megrendelésre épül a családi ház a helyzet abban a négy községben is, amelyek hatáskörünkbe tartoznak. Vállalkozásunk sikerére vall, hogy a környék többi falujából is érdeklődtek már, van-e szabad kapacitásunk, vinnék a csoportot munkára, ha lehetne. Sőt, még Kassáról (Koáice) is hozott a posta levelet, amely csaknem 400 kilométerre van tőlünk, ott is kapnánk munkát. Ezt persze a nagy távolság nem teszi lehetővé, meg aztán idehaza is van dolog elég.- Erről jut eszembe, milyen messzire érdemes elmenni önöknek építeni?- Jelenleg csak a saját körzetünket látjuk el, s nem is tervezzük bővíteni a kört. A gazdaságossághoz nálunk az is hozzájárul, hogy van saját homok- és kavicsbányánk, osztályozónk, van rakodónk és gépkocsiparkunk is. A gépesítés nagyon fontos szerepet játszik, mert szakembereink az egységes rendelet szerint elég magas órabérben dolgoznak, fgy el tudjuk érni, hogy rövid időn belül nagy teljesítményt nyújtsunk. Ha pedig magas a termelékenységünk, akkor a szolgáltatás iránt nem csökken a kereslet. A szakcsoport jelenleg a faluvégi új lakónegyedben dolgozik. Egy félkész, vakolatlan épület körül a kőművesek az állványzatot készítik. Az ablakok és az ajtók beillesztésére készülnek, s ha az időjárás megengedi, nekifognak a vakolásnak. Eredetileg azt gondoltam, hogy a csoport főleg nyugdíjasokból áll, de amint látom, fiatal szakemberek végzik a munkát, a termelékenységet tehát ez is pozitívan befolyásolja. S ami a minőséget illeti, családon, rokonságon belül sem végezhetnének szebb munkát egymásnak.- Ezt a házat egy építészmérnöknek csináljuk - mondja a hnb titkára. - Nála szigorúbb felügyelet alatt aligha állhatnánk, ennek ellenére a minőséget még nem kifogásolta, s erre büszkék vagyunk. V alóban meglepő, hogy építészmérnök rendelte meg saját házának építését, ezért nyomban elhatároztam, az illetőt személyesen is felkeresem. Anton Éarnovskyval munkahelyén, a prievidzai Priemstav vállalatnál találkoztam.- Több okom is volt arra, hogy így döntöttem. Mindenekelőtt el akartam kerülni bármilyen zaklatást - - mondja. - Amikor az egyik barátom építkezett, sorozatban kapták a rendőrségre a névtelen leveleket olyan rágalmakkal, hogy visszaél a helyzetével, s térítésmentesen fuvaroztat magának a vállalat gépkocsijával. Habár bizonyítani tudta, hogy ilyesmire nem került sor, az idegei megszenvedték ezt a hercehurcát. A másik okom az, hogy nem szeretnék kizökkenni a szakmámból. Az az elvem, hogy mindenki csinálja azt, amihez a legjobban ért. Én tervezni tudok, költségvetéseket készítek, építkezéseket irányítok, más viszont tőlem jobban tud falazni, zsaluzni. Szerencsémre megvolt rá a megfelelő anyagi fedezetem, így tehát most továbbra is a szakmámnak élhetek. Amíg én azon töröm a fejem, hogyan dolgozhatnék a szakmámban még jobban, addig a házammal kapcsolatos gondok az arra hivatott szakembereket foglalkoztatják. Gondolom, így van ez rendjén. T ávozóban azon töprengek, milyen nagy kár, hogy még nem ilyen az általános vélemény és gyakorlat. A jó példa itt viszont már gyökeret eresztett. Bárcsak minél előbb országszerte is hasonló lenne a helyzet. KESZELI BÉLA Az építöcsoport tagjai állványzatot készítenek (A szerző felvételei)
