Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-09-13 / 37. szám

Vasárnap 1985. szeptember 15. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 06.13, nyugszik 18.50, Közép-Szlovákia: 06.20, nyugszik 18.57, Nyugat-Szlovákia: 06.26, nyugszik 19.03 órakor. A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 06.39, nyugszik 19.26, Közép-Szlovákia: 06.46, nyugszik 19.33, Nyugat-Szlovákia: 06.52, nyugszik 19.39 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük ENIKŐ és JOLANA nevű kedves olvasóinkat • 1890-ben született Agatha CHRISTIE angol írónő (1976) • 1905-ben született Rámkumér VARMÁ hindi kiü­tő és drámaíró. AZ ÚJ SZÓ JÓVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A SZOCIALIZMUS GAZDASÁG- ELMÉLETE Vagyim Medvegyev írása „HA FELÉPÜL VÉGRE AHÁZUNK...“ Keszell Béla riportja ÚJÍTÓ FÖLDMŰVESEK Egri Ferenc írása A NEHEZEBB UTAT VÁLASZTOTTA Németh János riportja MŰVELTSÉG ÉS JOGISMERET Fekete Marian cikke EGY NÉPET TANÍT AZ IRODALOMRA Dusza István írása ANARANCSSÁRGA KÉS Romulus Rusan novellája ÉLETÚTJA PÉLDAMUTATÓ Kiss József írása Több mint 1200 tonna szárított virágot, gyökeret, száradt levelet és egész gyógynövényt vásárolnak fel évente a szlovákiai gyógynövényfelvásárló helyek. A tíz felvevőhelyről a felvásárolt gyógynövényeket a gyógyszer-, az élelmiszer- és a kozmetikai iparnak szállítják, s jelentős mennyiséget dolgoz fel a Slovakofarma malackyi üzeme. Itt készülnek például a gyógyteák. Jelenleg hat fajtát tisztán, négyet pedig keverékként készítenek. A fenti képen: Dana Boreková (előtérben) és Tatjana Galbová teát csomagol. A lenti képen: a csomagolórészleg, balról Zdena Kováőová és Emília Öurmeková a kamilla csomagolása közben. (Pavel Neubauer felvételei - ŐSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az évzáró taggyűléseknek, de főleg a ke­rületi és járási pártkonferenciáknak megkü­lönböztetett - kimondom, fő figyelmet kell szentelniük a kádermunkának, színvonala emelésének. Enélkül nem képzelhető el a tár­sadalmi élet tökéletesítése, az előttünk álló feladatok hatékony megoldása. Továbbra is érvényes, hogy mindenről az emberek, hoz­záállásuk, képességeik, becsületességük és áldozatkészségük dönt. Pártunk és központi bizottsága a káderek stabilitásának elvéből indul ki. Ez azonban nem jelenti, hogy nem kell megoldanunk, káderszempontból megerősítenünk a gyen­ge pontokat. Érzékenyen, de társadalmi fele­lősségünk tudatában kell káderváltoztatáso­kat eszközölnünk azokban az esetekben, amikor az emberek nem tudják vagy nem akarják a követelménynek megfelelően telje­síteni a rájuk bízott feladatokat. Az időseb­bek tapasztalatait céltudatosan össze kell kapcsolni a fiatal tehetséges dolgozók lelke­sedésével, és több nőt kell tisztségekkel megbízni. Az évzáró taggyűlésekre és a pártkonfe­renciákra nagy felelősség hárul azért, hogy megválasszák az új bizottságokat, amelyek­nek összetétele meg kell, hogy feleljen a tár­sadalmi fejlődés mai szakasza követelmé­nyeinek. Ha az egyes elvtársakat nem választ­ják meg újból, ennek nem az lesz az oka, hogy csalódást okoztak, hanem az, hogy a pártszerveket tovább kell javítanunk, hogy képesek legyenek igényes munkát végezni. Minden szinten átgondoltan, felelősségtelje­sen kell kiválasztani az új szervekbe javasolt jó képességű, politikailag fejlett, szakképzett jelölteket, akik a pártpolitika következetes és elvszerű megvalósításában bizalmat és tá­mogatást élveznek. A pártszervek és -szervezetek csak így szavatolhatják a jó kádermunkát hatáskörük­ben. Ez vonatkozik teljes mértékben a külön­böző szintű képviselő-testületek választásá­nak előkészítésére, a gazdasági és államap­parátus és az egész politikai rendszer irányí­tószerveinek javítására... A pártszervektől, valamint a vezetőktől megköveteljük, hogy komplexen értelmezzék a kádermunkát, fokozott figyelmet szentelje­nek a munkahelyi kollektívák formálásának, a fiatalabb munkások, műszaki szakem­berek, konstruktőrök, a tudományos-műsza­ki haladással szoros kapcsolatban álló kulcsfontosságú szakmákban dolgozó más szakemberek nevelésének. A pártszervek­nek, főleg az alapszervezeteknek nagyobb figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy a káde­rek kiválasztása és elhelyezése során érvé­nyesítsék a demokratikus elveket, figyelem­be kell venniük a dolgozók nézeteit, és ügyelniük kell arra, hogy a munkahelyek vezetésével megbízott emberek kellő tekin­télyt és bizalmat vívjanak ki. (Gustáv Husák elvtársnak a CSKP KB 15. ülésén elhangzott beszámolójából) Vajon mire gondolt, amikor átvette a CSSZSZK Kormá­nyának, a Szövetkezetek Köz­ponti Tanácsának és a Szak- szervezetek Központi Taná­csának kitüntetését? A 36 év­vel ezelőtti kezdetre, amikor az akkor alakuló vendéglátóipari vállalat ötödik alkalmazottja volt? Vagy 1966-ra, amikor a Jednota fogyasztási szövet­kezet megnyitotta a bratislavai Zöldfa utcai Perugia éttermet? Vagy talán a Zöldház közked­velt falatozó kilenc évvel ez­előtti átadására?-Az ember végiggondolja a pályafutását, örül az elisme­résnek, hiszen a mi szakmánk­ban kevés az ünnepnap - mondja Jozef Svoboda, a Perugia üzemvezetője. - Ti­zenkilenc évvel ezelőtt hu­szonhármán kezdtünk ebben az üzemegységben, a mai lét­szám 56 fő. Es mi az akkori másfél milliós terv a mai majd­nem hétmillióhoz képest?! Igaz, az évek során változott üzemünk struktúrája, gyara­podtunk, voltak jó és kevésbé sikeres éveink, hónapjaink. De valahogy mégis — és ez a szép a szakmában - mindig megta­láltuk az utat a fogyasztókhoz. Személy szerint szerencsém­nek tartom, hogy a hivatásom A SZAKMA SZERELMESE egyben a kedvtelésem - vallot­ta az üzemvezető. Beszélt a mindennapokról, az apró örömökről és a ne­hézségekről. Megemlítette az egyre inkább jelentkező mun­kaerőhiányt, a pincér-utánpót­lás gondjait.- Szeretem a fiatalokat, tu­dom azt is, hogy a pincérek nehéz súlyokat cipelnek, csúcsidőben nincs lélegzetvé­telnyi idejük... de a pincér szakma ilyen volt és ilyen is lesz, korszerűsíteni lehetetlen­ség. A régiek is ugyanennyit dolgoztak, mégis, mintha más­képp viszonyultak volna a ked­hogy reggel 7-től késő estig az üzemben tartózkodom, sőt, amikor rajtam a sor, éjszakai szolgálatba járok. Ezt nem pa­naszként említem - mentege­tőzött, majd nevetve közölte: - Még megnősülni sem volt időm... Aztán elmondta, hogy szeret kertészkedni és ha ideje engedné, sokat utazna. Igaz, csak rövidebb utakra, mert két hét után visszavágyik munka­helyére. S a pihenést is azzal tölti, hogy szorgalmasan láto­gatja - külföldön és idehaza egyaránt - a vendéglátóipari egységeket. Mint mondotta, mindig talál valami ellesni va­lót. - Nem szégyen utánozni a jót, ha az a vendég elége­dettségét szolgálja. Ezt tanul­tam valaha, s ma is ez a tör­vény nálunk. Aztán ismét a vendéglátóipar helyzetéről beszél, arról, hogy sok még a javítani való. De kifejtette azt a meggyőződést is, hogy ha nagyon akarnak valamit, vala­mennyien, annak sikerülnie kell.- Könnyű volna az üzemve­zető dolga, ha minden simán menne. A szakmában az a csodálatos, hogy összefo­gással, akarattal túljutunk a nehézségeken. PÉTERFI SZONYA ÚJ SZÚ 2 1985. IX. 13. vés vendéghez, színvonala­sabb volt a kiszolgálás. Ezért is nagy súlyt helyezünk az után­pótlás nevelésére és nálunk magas a mérce. Éppen ezért, előfordul, hogy ha nehéz szív­vel is, de búcsút veszünk egy­mástól. Aki viszont megszokja a nálunk uralkodó rendet, nem megy el tőlünk. Jozef Svoboda beavatott a vendégcsalogatás fortélyai­ba, beszélt a naponta változó ételkínálatról.- Érdekes, hogy a zöldség­ből készült ételek, a főzelékek nálunk nem keresettek. Ven­dégeink inkább a hagyomá­nyos húst körítéssel választják, igaz, amióta elfogadható áron kétféle menüt kínálunk, egyre több fogy belőle. Néha hiába igyekszünk idényételeket főz­ni, étkezési szokásainkat meg­változtatni nem tudjuk. De a harcot nem adjuk fel - moso- lyodott el. S mert az élet nem áll csak munkanapokból, szóba kerül­tek Jozef Svoboda kedvtelései is. - Néha pedig úgy érzem, hiszen szinte törvényszerű,

Next

/
Thumbnails
Contents