Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-06 / 36. szám
★ ACSKP XVII. KONGRESSZUSA A szocialista iskola pótolhatatlan szerepe irta: Josef Havlín, a CSKP Központi Bizottságának titkára Pártunk és társadalmunk jelenleg számos olyan bonyolult feladat megoldása előtt áll, amelyek a szocialista társadalom továbbfejlesztését célzó prognózisokat s a tudomány és a technika gyors fejlődésére irányuló törekvéseket tekintve sokkal élesebb megvilágításba kerülnek, mint korábban. A tudományos-műszaki fejlődés - melynek fő tendenciáit 2000-ig a XVII. kongresszus jelöli ki - pártunk és társadalmunk fö stratégiája jövőnk alapvető kérdéseinek megoldásában. A következő években ezt figyelembe véve kell megítélni a művelődés társadalmi szerepének fontosságát s hozzálátnunk az oktatás sürgető kérdéseinek a megoldásához. Gazdaságpolitikánk hosszú távú stratégiája - amely a termelés magas fokú hatékonyságára, a tudományos-műszaki haladás ütemének meggyorsítására, a gazdaság intenzív fejlesztésére irányul - még jobban aláhúzza a műveltség és a szakképzettség szerepének fontosságát, a dolgozók műveltségi szintjének emelését. Műveltnek lenni Amint azt a CSKP Központi Bizottságának 8. ülése is hangsúlyozza, a gazdasági fejlődés igényes feladatai megoldásának egyik alapfeltétele a műveltségi szint állandó emelése. Kétségtelen, a szocializmus fejlődésének minőségileg új feladatai megkövetelik, hogy a művelődés terén is minőségi változások történjenek. Ezért el kell gondolkodni azon, hogyan lehetne emelni a dolgozók, különösen a fiatalok felkészültségét. A műveltség a tudományos-műszaki haladás korában szoros kapcsolatban van a termeléssel, lehetővé teszi, hogy az ember munkája során alkalmazza a tudományt. A gyártási technika, főleg az automatizálás és a robottechnika szüntelen fejlődése, az emberi munka tartalmának és jellegének változása megköveteli az emberek jobb felkészítését, műveltségük magasabb szintjét. Korunkban műveltnek lenni - írta V. G. Afanaszjev szovjet tudós - annyit jelent, hogy elsajátítjuk a tudomány alapjait, megismerjük legfontosabb eredményeit, megtanulunk alkotó módon gondolkozni és dolgozni, képesek vagyunk a gyakorlatban érvényesíteni a tudományos és műszaki ismereteket, tökéletesen elsajátítani a modern technikát és technológiát, illetve az irányítás korszerű módszereit. Ezzel kapcsolatban szükséges megjegyezni, hogy a művelt ember fogalma nemcsak ezt, hanem a szocialista ember erkölcsi és akarati tulajdonságainak egész skáláját is magába foglalja. Ha tehát a műveltség fontosságát hangsúlyozzuk, semmiképpen sem feledkezhetünk meg politikai, szociális és kulturális funkciójáról. Szerepéről szólva meg kell állapítanunk, hogy a műveltség magas színvonala társadalmunk további dinamikus fejlődésének egyik alapvető feltétele. Fontos ezért, hogy mozgósítsuk az összes alkotóerőt, amelyek elősegítik a műveltség színvonalának állandó emelését. A pedagógusok tisztában vannak azzal, hogy nem elégedhetnek meg az elért eredményekkel, legyenek azok még oly jók is. Tudják, hogy az iskola munkája állandóan a közvélemény reflektorfényében áll. Ez arra kötelezi őket, hogy a lehető legjobb eredményeket érjék el társadalmi hivatásuk betöltésében. Ehhez megvannak a feltételeik is. 1976 óta stabil, hosszú távú közoktatási programunk van. Ez a fejlesztési terv az iskolai munka tökéletesítésének megbízható alapja, lehetővé teszi, hogy szocialista hazánkban változások menjenek végbe az oktatásügyben. Amikor megkezdtük bevezetését, jól felkészültünk a feladatok teljesítésére. Gyakorlati megvalósításuk során azonban teljesen természetszerűen sok kérdés került felszínre, a hagyományos és jól bevált munkamódszerek egész sora az új helyzetben nem bizonyult elég hatékonynak, számos nehézség merült fel és merőben új kérdések kerültek előtérbe. Ez nem véletlen. Hiszen az elmúlt kilenc évben megváltoztak a társadalmi feltételek, megnőttek és tovább nőnek az iskolával szemben támasztott követelmények. Vitathatatlan, hogy a fejlett szocialista társadalom építésének további szakaszában ezentúl is fontos és pótolhatatlan szerepet tölt be a szocialista iskola, mint jelentős ideológiai intézmény, amely megalapozza a gyermekek és az ifjúság szocialista tudatát. Meghatározó szerep A CSKP Központi Bizottságának 15. ülésén hangzott el, az iskolának, a családnak és az egész társadalomnak azon kell fáradoznia, hogy az ifjú nemzedék folytassa a korábbi generációk által megkezdett forradalmi művet, a szocialista kollektivizmus a sajátjává váljon, kész legyen építeni s ha kell, védeni is a hazát. Az egyik legfontosabb kérdés napjainkban tehát a szocialista osztályöntudatra, a' szocializmus ügyéhez való hűségre nevelés. A szocialista öntudatnak meghatározó szerepe van abban, hogy milyen mértékben és ütemben leszünk képesek megbirkózni a népgazdaság inten- zifikálásának feladataival, s életünk bonyolult kérdéseivel. Ezért tulajdonítunk olyan nagy jelentőséget annak, hogy az ifjúság ne csak ismerje a marxista-leninista eszméket, hanem a kommunista alapelvek szellemi kincsévé és magatartásának, cselekedeteinek alapjává váljon. A szocializmus fejlesztése elképzelhetetlen az emberek tudátának, nézeteinek, szemléletének, szokásainak, erkölcsének megváltoztatása nélkül. Ezért szüntelenül meg kell magyaráznunk az embereknek, mi történik társadalmunkban, mi a valóban szocialista, mi a perspektivikus, mi nem szolgálja a szocializmust, netán homlokegyenest ellentétben van vele. Népünk szocialista tudatának formálása során figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy a fejlett szocialista társadalmat két ellentétes társadalmi rendszer éles harca közepette építjük. Ilyen körülmények között az elvszerűség, a következetes osztályszemlélet, az események, a jelenségek osztályszempontból való értelmezése, az ideológiai munka fontosabb, mint bármikor korábban. Jelenleg egyre sürgetőbben kerül előtérbe az eszmeileg-politikailag öntudatos, szakmailag művelt, kulturális és erkölcsi szempontból fejlett, társadalmilag aktív ember kialakítása. Ezért a szocialista iskola előtt rendkívül nagy feladat áll: rendszeresen és hatékonyan fejlesztenie kell a fiatalok egyéniségét, hogy képesek legyenek valóra váltani a fejlett szocializmus igényes céljait a XXI. század első felének társadalmi-gazdasági feltételei között. A szocialista nevelésről szólva fontosnak tartom, hogy foglalkozzunk az esztétikai neveléssel is. Ránk is vonatkozik az, ami az SZKP Központi Bizottságának tavalyi júniusi ülésén hangzott el: ,,Hol másutt, ha nem az iskolában sajátíthatja el az ember az esztétika alapjait, alakíthatja ki a szép iránti érzékét, azt a képességét, hogy megértse és értékelje a művészeti alkotásokat és közelebb kerüljön az alkotó munkához. “ Egyik legfontosabb feladatunk tehát az esztétikai nevelés: jelentőségét mindig is szélesebb társadalmi összefüggésekben értelmeztük. Már az előző nemzedékek is arra törekedtek, hogy kialakítsák a gyermekekben a szép és a jó iránti érzéket. Felhasználták ehhez a meséket, dalokat, gyermekjátékokat. A haladó szellemű pedagógusok Így megszerettették a gyermekekkel az anyanyelvet, a könyvet, a zenét, a képzőművészetet, a becsületes munkát, s ezáltal hazafiasságra nevelték őket. Kedvező feltételek Ezekre a hagyományokra szeretnénk építeni, hiszen a szocializmus kedvező feltételeket teremt ahhoz, hogy megnyíljanak előttünk a szépség és a megismerés kapui, s a szellemi és kulturális értékek hovatovább egyre inkább a dolgozók életének részévé váljanak. Arra törekszünk, hogy a tanulók még szorosabban kötődjenek a szocializmus és a kommunizmus eszményeihez, segítsük kulturális és társadalmi aktivitásuk kibontakozását. Ezáltal az esztétikát nevelés olyan jelentős eszközzé válik, amely a pedagógus számára lehetővé teszi a fiatalok ízlésének és alkotó képességének fejlesztését. A társadalmi, eszmei-politikai, erkölcsi, világnézeti értékek, nézetek, ismeretek az esztétikai nevelés során szilárdulnak meg az egyén tudatában és válnak sajátjává, meggyőződésévé. Az esztétikai nevelés fejleszti a készségeket, jártasságokat, hozzájárul a helyes ítéletalkotáshoz, megtanítja a tanulókat elvonatkoztatni, s ezáltal hozzásegíti őket ahhoz, hogy jobban megértsenek más tantárgyakat is. Ezért a jövőben is nagy gondot kell fordítani az esztétikai nevelésre. Rugalmasabban reagálni A fejlett szocialista társadalom napjainkban, a szocialista és a kapitalista erők éleződő harcának feltételei között nagy követelményeket támaszt az egyénnel szemben. Gyökeres változásra van ezért szükség az emberek gondolkodásmódjában, nézeteiben és cselekedeteiben. Az oktatásügy dolgozóinak ezeket a tételeket nem elég már csak állandóan ismételgetniük. Ezek szellemében kell dolgoznunk. E társadalmilag fontos feladat teljesítésének kulcsa az egyén személyes és pártfelelősségének fokozása az irányítás minden szintjén. A munkáért való felelősség, legyen az bármilyen jellegű, egész sor mozzanatot foglal magába. így például a bátorságot, azt, hogy ne vonakodjunk az innoválástól, rugalmasan reagáljunk a tudomány és a technika eredményeire, növeljük a gazdaságosságot. Mindez komoly követelményeket támaszt az önképzéssel és továbbképzéssel szemben is. Felül kell vizsgálnunk a továbbképzés formáit és módszereit, hogy kiküszöbölhessük az e téren tapasztalható formalitásokat és levonhassuk a kellő következtetéseket abból, amikor nemegy esetben még a vezető dolgozók is elhanyagolják a szükséges továbbképzést. Pedig megfelelő felkészültség, aktivitás, kezdeményezőkészség nélkül a legfejlettebb technika sem hozhat megfelelő eredményt, nem gyorsítja a tudományos ismeretek alkalmazását, vagy a progresszív módszerek bevezetését. Fontos ezért, hogy jobban szorgalmazzuk a művelődés fontosságát. Mi itt az iskola teendője? Oktatási rendszerünk fejlesztési programja számos olyan mozzanatot tartalmaz, amely megköveteli a nevelés és művelődés minőségét. Az új program hatékonyságának felülvizsgálata s az eredmények azt mutatják, hogy az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a nevelésre. Fontos, hogy kialakítsuk a tanulók felelősségtudatát, a munkához való pozitív viszonyát, meg kell tanulniuk gazdaságosan beosztani idejüket. Ez megkívánja, hogy megtanuljanak helyesen tanulni. S e tekintetben az iskola még nem teljesítette feladatát, hiszen nem tanította még meg a fiatalokat helyesen tanulni, megszervezni idejüket, nem tanította meg őket arra, hogyan kell bánni a szótárral, lexikonnal, szaklapokkal, gyakran még a tankönyvvel sem, mert feleléskor néha megelégszenek azzal, ami a tanuló füzetében van. Ha azt akarjuk, hogy a fiatal az iskolából érettségi vagy szakmunkás-bizonyítvánnyal, illetve diplomával kilépve tudatában legyen a művelődés, az önképzés szükségességének, akkor a legfontosabb feladatunk, hogy megtanítsuk őket tanulni. Jelentős szerep hárul e téren is a pedagógusra. De itt is van mit javítanunk. Ha azt akarjuk, hogy a nevelés és a művelődés elérje azt a szintet, amelyet társadalmunk elvár az iskolától, akkor a pedagógus gondolkodásmódjának is meg kell változnia. Az a pedagógus, aki nem értette meg az új program lényegét, aki fél a magnótól vagy a vetítőgéptől, aki nem látja a tudományos és a technikai haladást, aki jól megvan szaklapok nélkül, s megelégszik azzal a tudással, amelyet a főiskolán szerzett, és ezt egyszer és mindenkorra elegendőnek is tartja, nem lehet olyan befolyással a fiatalokra, amilyet az oktatóktól joggal elvárunk, s amely munkájuk hatékonyságának a feltétele. Ennek a kérdésnek tehát nagyobb figyelmet kell szentelni már a tanító- és tanárképző főiskolákon is. Meg kell változtatni munkamódszereinket Ezzel kapcsolatban felvetődik a pedagógus-továbbképzés kérdése is. Ennek rendszerét azonban még nem dolgoztuk ki. De tételezzük fel, hogy belátható időn belül kidolgozzuk. Nehézségek akkor merülnek fel, ha a tartalmán kezdünk töprengeni. Vajon van-e elegendő irodalmunk, elméleti tanulmányunk, hogy a pedagógust tökéletes továbbképzésben részesítsük? A neveléstudomány e téren még sokkal adósunk, akár a szovjet, az NDK-beli vagy a bolgár helyzetet nézzük. Tapasztalatból tudjuk, hogy meg kell tanulnunk sokkal gyorsabban és rugalmasabban reagálni a társadalmi szükségletekre, fel kell számolnunk a rutinmunkát és a beidegződéseket. Meg kell változtatni munkamódszereinket, melyek a múltban ugyan beváltak és pozitív szerepül; volt, ma már azonban nem felelnek meg a társadalmi igényeknek. Csakis az ilyen hozzáállás felel meg a gondolkodás lenini módjának és az olyannyira megkövetelt aktivitás, kezdeményezés és alkotóképesség kiapadhatatlan forrása. Vegyük szemügyre még egyszer az iskolai munkát, éspedig társadalmi hatékonysága szempontjából. E téren is van mit javítanunk. A szülői munkaközösségekbe tömörült szülőket egyetlen cél köti össze, hogy sikeresen felneveljék gyermekeiket és segítsék az iskola oktató- nevelő munkáját. Ehhez azonban nem elég az iskolai vagy az osztály szülői értekezletek formális összehívása, melyeken csupán a tanulók előmeneteléről, az iskola eredményeiről, a pályaválasztásról, a különböző versenyekről stb. adnak tájékoztatást. A pedagógiai propagandamunka összekapcsolhatja az iskola és a szülők törekvéseit, s ez nemcsak jobb nevelési eredményekhez vezethet, hanem formálhatja a szülők tudatát is. A párt XVI. kongresszusa rámutatott az iskolákkal szemben támasztott növekvő igényekre és hangsúlyozta: elsősöd ban a nevelőtestülettől függ, hogyan teljesíti az iskola feladatát, s milyen a tekintélye a közvélemény előtt. Kiemelte azt is, hogy a pedagógus tekintélye felkészültségétől, s attól függ, hogyan kapcsolódik be a társadalmi életbe, milyen a munkája, hogyan gondoskodik a tanulók szakmai, politikai és erkölcsi fejlődéséről. A pedagógusok csak akkor töltik be felelősségteljes hivatásukat a jövő szakembereinek és a szocialista társadalom elkötelezett polgárainak nevelésében, ha eleget tesznek ezeknek az elvárásoknak. Pártunk nagyra értékeli nehéz, de nemes munkájukat. Bízik bennük és a pedagógusok ezt a bizalmat becsületes munkával viszonozzák. Meggyőződésünk, hogy a XVII. pártkongresszusra készülve az iskolák a XVI. kongresszus határozatait továbbra is következetesen és felelősségteljesen valósítják meg s elgondolkoznak az előre vezető út hatékonyságán (Alcímek: Új Szó) V
