Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-30 / 35. szám
A közelmúltban a nők évtizedének befejezése alkalmából hazánkban is értékeltük nőpolitikánk eredményeit. Számba vettük, ml mindent tett szocialista társadalmunk azért, hogy a nők érvényesülése minél zökkenömentesebb legyen, hogy a munkahelyi kötelességeik és az otthoni tennivalóik végzéséhez a lehető legjobb feltételeket teremtsük meg. Népgazdaságunk ma már elképzelhetetlen a nők nélkül, hisz a foglalkoztatottak mintegy 48 százalékát képezik. Némely ágazatban arányuk jóval nagyobb. A felszabadulástól eltelt időszakban szakképzettségük is javult: a középfokú végzettségűek 60, a diplomások 40 százalékát teszik ki. Közismert tény, hogy „betörtek“ olyan területekre is, melyeken korábban kizárólag csak férfiak érvényesültek. Az általános megállapítások mögött viszont sorsok, életek vannak. Érdemes szemügyre venni néhány esetet, hogy pontosabb képet kapjunk arról, hogyan is élnek napjainkban a főiskolát, egyetemet végzett nők és anyák, milyen problémákkal kell szembenézniük. Az ö helyzetük különösen azért említésre méltó, mert náluk a pálykezdés és a családalapítás egy időre esik. Bár a gyermekintézmények hálózata Szlovákiában jónak mondható, nem egy munkahelyen okoz gondot a gyermek- ápolás miatti gyakori hiányzás. Arról már nem is szólva, hogy akadnak, akik visszaélnek „anyaságukkal“. A döntö többségük viszont mindennapi helytállással bizonyítja: megérdemli a bizalmat, a gondoskodást. A FÉRFI PERSPEKTIVIKUSABB Sok nó dolgozik tudományos munkahelyen, műszaki pályákon, olyan beosztásokban, mint a férfiak. Mégis bosszantó, ha az értékeléskor megkülönböztetik, hogy nö vagy férfi az illető, s eszerint viszonyulnak is hozzá. Katalin az egyik főiskola számítástechnikai intézetének munkatársa. A bratisla- vai Komensky Egyetemen végzett matematika szakon. Hét évvel ezelőtt lépett be első munkahelyére, ahol a rábízott feladatokat becsületesen teljesíti. Ha a helyzet úgy kívánja, túlórázhat, hazaviheti a munkát, mert egyedülálló. Felettesei tudják, hogy mindig számíthatnak rá. De melyik munkahelyen marad titok a fizetésemelés? És kit ne bántana, ha a kollégák fizetését már másodszor emelik, míg róla valahogy mindig megfeledkeznek? Alkalomadtán megkérdezte főnökétől, hogy rá mikor kerül sor, hisz időközben már megszerezte a doktori címet, soha nem kifogásoltak semmit munkájában. Sőt, itt-ott még meg is dicsérték. S a főnök válasza, magyarázata: tudja kolléganő, mégis csak a család- fenntartókat kell előnyben részesíteni a fizetésemelésnél és a férfi mindig perspektivikusabb káder, mint egy nő. Furcsa magyarázat, de nem maradt más hátra, minthogy elfogadja. Pedig tudja, hogy a kolléga felesége is munka- viszonyban van, és bár vannak gyermekeik is, ez semmiképp sem lehet ok arra, hogy ő hátrányos helyzetbe kerüljön. ALKALMAZKODNI A KÖRÜLMÉNYEKHEZ Zita fogorvos. Amikor pályája alakulásáról kérdeztem, csak intett, az egyetem • (Borzi László illusztratív felvétele) KMvíí-e trim, mm mir' befejezése utáni időszakról nem szívesen beszélt.-Tizenhét helyre jelentkeztem. Nem voltak különleges igényeim, nem akartam a fővárosban maradni, mert tudtam, ott nagy a zsúfoltság. Bárhol vállaltam volna munkát. Csupán egy helyről érkezett biztató válasz. Amikor a járási székhelyen felkerestem az illetékeseket, már kevésbé látszott ígéretesnek a helyzet. Lakásról egyelőre szó sem lehetett, csak az albérlet lehetősége maradt. Meg az sem volt számomra egyértelmű, hogy tulajdonképpen szükség van-e rám. Végül is a szülőfalumhoz viszonylag közeli kisvárosban sikerült állást szereznem. Igaz ugyan, hogy egy ideig itt is albérletben laktam, de később megoldódott a lakáskérdésem. Aztán jöttek a további örömök, gondok. Megszületett a kislányom. A szülési szabadság után vissza kellett mennem munkahelyemre, mert tovább nem volt helyettesítőm, felvettek volna valakit helyettem. Ha nem akartam újra a kezdeti nehézségekkel szembenézni, választanom kellett. Bölcsődét ugyan mint egészségügyi dolgozó kaptam volna, de csak a lakóhelyünktől távolabbi városrészben. A közelibe csupán kétéves kortól veszik fel a kicsiket. Kénytelen voltam gondozónőt keresni, aki nem kis összegért vállalta el a gyereket. Férjemnek viszont munkahelyet kellett változtatnia, hogy ne kelljen egész nap idegen helyen lennie a gyereknek. Most már reggel ő kezd korábban, én viszem el a kicsit, délután pedig munkája befejeztével ő megy érte. Csak így megosztva és alkalmazkodva a kialakult helyzethez tudtuk elrendezni életünket. EGYEDÜL A GYEREKKEL A teljes családokban, ahol megoszlik a munka, a felelősség és a férj megérti, hogy a feleség ugyanúgy dolgozik, mint ő, ugyanolyan fáradt a munkából hazatérve, könnyebb a nők helyzete. De ha a teher egy vállra nehezedik... Anna a főiskola elvégzése után tanársegédként maradt az egyik tanszéken. Férjhez ment, gyereket szült, közben a férj munka mellett tanult. Nehéz hónapokat, heteket éltek át. Az egyszobás lakásban nem volt hely, hogy ki-ki meglelje a saját nyugalmát. Amikor a legnehezebbjén túl voltak, a feleség próbált megmaradni a nem könnyű pályán, a pici is óvodás lett. A férj azonban egy szép napon összecsomagolt és többé nem látták. Pedig akkor már a háromszobás lakás kiutalásáról szóló iratot is megkapták. Hiába, már késő volt... - Bármennyire is igyekszem, mindig úgy érzem, lépéshátrányban vagyok az egyedül álló kolléganőkkel és nem utolsósorban a férfiakkal szemben. Nekem a gyermekemről egyedül kell gondoskodnom. Szüleim a fővárostól távol élnek, nem tudnak segíteni. Éjszakánként készülök az előadásokra. Reggel irány az óvoda, majd kaía Pravda tanulsáA KomszomolszKaja r Tgbolin proqos interjút *‘ozo '-x orvostudomál £»,or,.l, a levelező «.gi*«»'- 1 £ “e,90n'- Professzor elvtárs, beszélgetésünk témája olyan, hogy mérsékelt, higgadt hangnemre nem lehet számítani. Nemegyszer volt alkalmam megfigyelni azt a különleges aggodalmat, amellyel ön, mint gyermekgyógyász, ,,az alkohol és a gyermekek“ problémáról beszélt. A gyermekek szenvedéséhez ,, hozzászokni“ lehetetlen. És mégis, bocsássa meg, ha ez a kérdés kissé tapintatlan lesz: önnek mint orvosnak, mi okozta a legnagyobb megrázkódtatást az életében?- Egy kisfiú halála, akit nem tudtam megmenteni. Majdnem harminc évvel ezelőtt történt, egy éjszakai ügyeletem alkalmával. Akkor osztályvezető orvos voltam, a Morozov Klinikán dolgoztam, és - ahogyan naivan véltem - az orvosi gyakorlat „erős benyomásai“ már eléggé megedzettek. És egyszer csak beszállítottak egy ötéves kisfiút. Fiatalabb- nak látszott - olyan kicsi, sápadt, törékeny volt. Miért, miért nem, azonnal a leningrádi blokádot átélt kisgyermekek jutottak az eszembe, de hát a háború már rég elmúlt, és ez a gyermek azután született, olyan családban, ahol apa és anya is Volt. De vézna, elgyötört gyermek volt, meglátszott rajta a szesz hatása, amelyet rövid életében majdnem állandóan fogyasztott - rendszeresen felhajtotta azt, ami azoknak az üvegeknek és poharáénak a fenekén maradt, amelyeket a részeg apja hagyott a szobában. Azon az estén, amikor a kisfiút beszállították, fél pohár vodkát ivott meg, és ez a halálát okozta - agyvérzést kapott. Amikor azonban a boncolás során megláttuk ezt az agyat, rájöttem, hogy ez a gyermek már jóval a fizikai halála előtt halott volt - szellemileg, értelmileg. Nem volt módom látni ennek a gyermeknek a tekintetét - vajon hogyan, milyen szemmel nézett a világra? A kisfiú meghalt, anélkül, hogy magához tért volna. De ez a sohasem látott tekintet hosszú éveken keresztül üldözött... Tudom, hogy lehetetlen volt megmenteni ezt a gyermeket, akárcsak azt a két újszülöttet is, aki alkoholos fotopátia következtében halt meg a klinikánkon. De még ha sikerült volna is megmentenünk ezeket a gyermekeket - soha sem lettek volna egészségesek.- Alkoholos fotopátia - mi ez?- Ez meglehetősen új kifejezés a gyermekgyógyászatban. A magzat krónikus alkoholos károsodását jelenti. Vagyis a magzat már a méhen belüli fejlődés során a szesz mérgező hatásának van kitéve, és világra jövetele pillanatában a gyermek már krónikus beteg, állapota olykor reménytelen...- Engem a következő gondolat ejt zavarba: beszélgetésünket rendkívüli esetekkel kezdtük, azoknak a gyermekeknek a halála, akikről ön beszélt annak a következménye, hogy részeges szüleik bűnös magatartást tanúsítottak irántuk. E sorok olvasója azonban joggal feltételezheti, hogy őhozzá a fent elmondottaknak csak igen távoli közük van, mivel ő nem részeges, nagyon szereti a gyermekeit, végül az alkohollal kapcsolatban a mértékletesség és a józan ész vezérli. Ennélfogva semmilyen veszély nem fenyegeti őt, sem pedig utódait.- Egyetértek önnel. Éppen a saját normális voltára vonatkozó szilárd meggyőződés teszi az átlagos hallgatóságot sebezhetetlenné azzal az alkoholellenes propagandával szemben, amely a szélsőséges esetek, kivételes példák alapján épül fel. Nos, hát, hagyjuk a szélsőséges eseteket. Beszéljünk arról, amit normális mennyiségnek szokás tekinteni. Ez pedig, a mindenapos elképzelés szerint - egy-két kupica ünnepeken, egy koktél munkaszüneti napon, egy pohár pezsgő szilveszterkor, amelyet a jövendő anya megiszik... Igen, az illető nem részeges, tartózkodó az ivás terén, és látszólag teljesen normális gyermeke születik. Lehet, hogy nincsenek kifejezett rendellenességek: a kicsi egészen jól fejlődik, idejében kerül iskolába. És az anya megelégedéssel állapítja meg, hogy mérsékelt italfogyasztása egyáltalán nem ártott a gyermeknek, hogy az alkoholról szóló minden szörnyű történet - olyan orvosok dajkameséje, akik elveszítették valóságérzéküket. De a gyermek egyszerre csak - ok nélkül - ideges, ingerlékeny lesz, vagy különösen fogékony mindenféle fertőzés és meghűlés iránt. Vagy az anya a kegyetlenség hirtelen fellobbanásait fedezi fel benne - ami semmiképp sem következik a család, a környezet jelleméből és hagyományaiból. A szülő csodálkozik: honnan ered ez a tulajdonság? Mi az oka a gyermek fokozott fáradékonyságának, erőtlenségének, annak, hogy hiányzik belőle a kezdeményezőkészség, nem képes határozott döntésre? A nevelésben, a társadalmi környezetben keressük az okokat gyakran pedig az anya pezsgés poharában, az apa hagyományos vasárnapi egy deci vodkájában találjuk meg... Ez nem túlzás, hanem tudományos tény. Lelki szervezetünk: teljesen konkrét anyagi szubsztancia, amelyet a sejtrendszer határoz meg. Egyetlenegy korty szesz - többről nem is beszélek - képes arra, hogy utódaink számára végzetessé váljon, mert megbontja ennek a rendszernek a szerves egységét.- Nem feltétlenül abban az értelemben végzetes, hogy az utód nyilvánvalóan beteg lesz, hanem abban az értelemben, hogy csökkennek a potenciális lehetőségei? j- Igen, éppen ez a helyzet. Százszázalékosan egészséges gyermeket, az egyéb szükséges feltételek mellett, csak a szülők teljes józansága garantálhat. Minden gramm szesszel, amelyet megiszunk, csökkentjük születendő II 1985. Vili. 30 ffllllffilimi
