Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-23 / 34. szám
Podbrezovától északi irányban, csodálatosan szép autóúton közeledünk a Cho- pok és a Öumbier lábához. Utunk célja 1450 méter tengerszint feletti magassságban a Srdieőko szálló melletti parkolón szerényen meghúzódó stílusos faház, az Alacsony-Tátra déli részében működő Hegyi Szolgálat diszpécseri központja. Napi huszonnégy órán át szolgálja e hegységünk látogatóinak biztonságát Állandó távbeszélő- és rádiókapcsolatban áll az idegenforgalmi létesítményekkel és természetesen a breznói kórházzal és poliklinikával is. Ide futnak be a jelentések a balesetekről és erről a bázisról szervezik a mentőakciókat is. Mert ez a csodálatos hegység szelidebb jellegénél fogva ugyan nem annyira veszélyes, mint a Magas- Tatra. de a könnyelműségnek és a felelőtlenségnek itt is gyakran ára van. Pavol Venger szolgálatos hegyi vezető érdeklődésünkre azonnal kezébe veszi a ki6 adó-vevő készüléket, hogy előkerít- se a bátyját, aki ebben a térségben a Hegyi Szolgálat vezetője. Fél óra sem telik bele, s néhány kilométerrel lejjebb, a Hegyi Szolgálatnak a táléi kemping tószomszédságában befejezés előtt álló modern és szép székházában többed- magával, az új berendezés szerelése közben találunk rá Ivan Vengerre.- Gyerünk a Trangoékára, a régi iroda- helyiségbe, ott nyugodtabban elbeszélgethetünk - mondja, miután felfedjük jövetelünk célját. Újabb negyedóra s végleg megállapítjuk, feltehetjük az első kérdéseket.- Nos, a mentés nem az elsődleges feladata maroknyi hivatásos és mintegy száz önkéntes dolgozónknak. A legfontosabb a megelőzés. S ennek sokféle a módja. Csak néhányat említek meg közülük. Télen-nyáron jelzésekkel látjuk el a turistaösvényeket. Kisebb javításokat is elvégzőnk és figyelmeztető, illetve tájékoztató táblákat helyezünk el. Az első félévben negyvennyolc előadásunk volt, csaknem kétezer érdeklődőnek. Télen szolgálatot tartunk a lesikló pályákon és ingyenes szervizként gondoskodunk a biztonsági kötés beállításáról. Felkínáljuk hegyi vezetőink kalauzolását is azoknak, akik nagyobb fába kívánják vágni a fejszéjüket.- Sokan veszik ezt igénybe?- Nem mondhatom, az első félévben tizenhét esetben összesen 425 személy. Pedig ez a szolgáltatásunk nem drága. A résztvevők számától függetlenül a hegyi vezető taksája óránként húsz korona és a magyarázatért egyszeri ötven korona.- Különben nagy a ,.forgalom"?- Mind többen látogatnak el ide. Nem is csoda, hiszen például a téli hónapokban a Chopok hóviszonyaiban általában szinte sohasem csalódnak a síelés hódolói. Ezt főleg a magyarországiak ismerték fel, míg a nyári hónapokban a külföldiek közül listavezetők az NDK-beliek.- Általában milyen a fegyelem?- Szép számmal akadnak olyanok, akik síelés közben nem igazodnak az eljegesedés miatt elhatározott korlátozásokhoz, vagy akik nem ügyelnek a lavinaveszélyre. Mások szabályellenesen letérnek a turistaösvényekröl, nem a kijelölt helyeken parkolnak és ütik fel a sátrukat stb. Mi pedig csak figyelmeztethetünk, mert bírságolási jogkörünk nincs... Beszéd közben a raktárhelyiségben ismerkedünk a korszerű távközlő és mentőberendezéssel. Egyebek között az ún. kanadai szánnal s a nyáron alkalmazott „osztrák kiskocsival", amelyekkel viszonylag gyorsan eljuttathatók a balesetet elszenvedő emberek oda, ahonnét már közút vezet a breznói kórházba, s néha bizony a hullaházba is.- Nyáron leggyakoribb a lábtörés, a zúzódás. A turisták egy részének felszerelése, lábbelije nem felel meg a hegyi követelményeknek. S a fegyelmezetlenségnek is szerepre van abban, hogy egyesek pórul járnak. Télen sok a síelés közben elszenvedett sérülés. A legutóbbi félév statisztikája szerint csak az általunk felügyelt területen 94 súlyos és 51 köny- nyü sérülésre került sor, 27 esetben indítottunk felkutató akciót és sajnos egy esetben minden igyekezetünk hiábavaló volt, hárman az életükkel fizettek. Miiem Sehelsky hegyi vezető beszámolója eleveníti fel ezt az utóbbi, legsúlyosabb és leggyászosabb eseményt, amelyről annak idején sajtónk is hirt 3 dott ... 1985. február 4-én 7.30-kor a Srdieőko melletti irányító állomással Miroslav Stanko, a Slovenská Lupéa-i Biotika üzem hegymászó egyesületének tagja távbeszélőn közli, hogy az Alacsony- Tátrából nem tért vissza három tagjuk, Ladislav Ciz (37), Juraj Hraéko (27) és Marian Cief (19). Nyolc óra húsz perckor már idnult is a hattagú felkutató csoport a Chmo lavinakutyával a Öumbier térségébe. Ez a nap hirtelen lehűlést és 60 centimétemyi új havat hozott. Rendkívül megnőtt a lavinaveszély. A Hegyi Szolgálat még a délelőtt folyamán értesülést kap, hogy a Banská Bystrica-i dr. Lah az előző nap, hozzávetőleg 11 órakor találkozott a keresett hegymászókkal. Megtudta tőlük, hogy síalpinista felszereléssel az egyik gerincről a Jánsky-völgybe, majd innét a Öumbier alatti menedékházba, szálláshelyükre akarnak eljutni. Tüstént értesíti a felkutató csoportot, amely a Jánsky-völgyben röviddel később megállapítja - nagy lavina söpört rajta végig. Szélessége 800, hosszúsága 1000, vastagsága 5-16 méter. Egyes helyeken szúrópróbák egészen 16 óráig, majd visszatérés a Srdieékóhoz, ahol tájékoztatják Ivan Vengert. Másnapra irányításával új akciót szerveznek, a Hegyi Szolgálat jasnái tagjainak, Banská Bystrica-i és Slovenská Lupéa-i hegymászók bevonásával és három lavinakutya bevetésével. Eredménytelen. Hatodikén a lavinaveszély, s a rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt a kutatást felfüggesztik. Ekkor már régen nem remélhették, hogy Mentőakció a sziklafalban (Pavol Venger felvételei) bárkire is élve rátalálnak. Kilencedikén összesen 37-en folytatják a lavinamező szondázását és mély harántárkok ásását. Semmi. A következő napon 14.15-koraz egyik szondázó gyanús jelt észlel. Hét méternyi hóréteg alatt rábukkannak Ladislav Ciz tetemére. Február 11-én 22 katona, március 9-én összesen 61 ember, 10-én 28-an keresik - hasztalan - a két másik szerencsétlenül járt hegymászót. A Hegyi Szolgálat emberei közben minden hét keddjén és csütörtökjén ellenőrzik a lavinamezöt. Április 18-án és 24-én további két akció bizonyult meddőnek. Május 14-én M. Gerik lavinakutyájának, Barynak jelzése alapján mintegy két és fél méternyi hóréteg alól felszínre kerül Marian Cief, tíz nappal később pedig a Norba lavinakutya segítségével Juraj Hraéko teteme is. Három és fél hónap után zárul az akció. Sok-sok ember fáradozása, amely emberéletet már nem menthetett - véget ér. - Pedig, még a szerencsétlenséget megelőzően, a rádió és a tévé is figyelmeztetett arra, hogy ebben a térségben lavinaveszély van - tette hozzá Ivan Venger.- Hogyan lehetne a baleseteket megelőzni, vagy csökkenteni a számukat? Habozás nélkül válaszolja: - A fegyelem szigorúbb megtartása mellett ehhez jelentősen hozzájárulna, ha az illetékesek jobban gondoskodnának a síterepekről, a lesikló pályákról, új turistaösvények építéséről és karbantartásáról. Nyilván így van ez, hiszen például a sibaleseteknek mintegy 45 százaléka a tereprek rendezetlenségének számlájára írható. GÁLY IVÁN A szocialista munka hőse Számon tartjuk egymást Az emberek ismerősök. Akad köztük olyan is, akit Marie Martinátová évek óta ismer, anélkül hogy valaha is egy szót szóltak volna egymáshoz a szokásos köszönésen kívül. A köszöntés ugyanis hagyományos, mert hiszen Rozftov pxxl Radhostem inkább nagyközség, nagy falu, mint kisváros. Különben pedig, akik a TESLA nemzeti vállalat üzemébe járnak dolgozni, akárcsak a rokonok, a nagycsalád tagjai ismeretlen ismerősként is köszönnek egymásnak. A gyárkapunál már közelebbi és közvetlenebb munkatársakkal találkozik. Akikkel jól értik egymás mozdulatát, mosolyát, szemrebbenését, de akikkel nem szokás ilyen helyen a bélyegzőóra előtt beszélgetni, mert itt mindenki arra törekszik, hogy minél előbb a munkahelyére jusson. Neki húszpterces utat kell megtennie a munkahelyére, a galvanizáló műhelybe. Húsz perc alatt predig, mivel szokványos az út, végig lehet gondolni sokfélét. Mivel ó a munkabrigád vezetője préldául a munkabeosztást vagy a reggeli megbeszélés témáját. Azon a reggeli, húszprerces úton, amikor újításának az ötlete eszébe jutott, a főmérnöknek ez a megjegyzése foglalkoztatta: itt a diafragmán át csak fogy az áram, az elektródoknál meg fogy a fém, több a kelleténél... Az eljárással, a galvanizálással kapcsolatos kérdések foglalkoztatták: Milyen folyamattal magyarázható az áram feszültségkülönbsége az egyes pontokon? Ha az oldat koncentrációját néhány nagyságrenddel csökkentjük, mi várható? Két elektród feszültségének a különbsége, amit ki kellene próbálni egyszer legalább, okozhat-e gondot? Nem tudott akkor még pontos választ adni ezekre a kérdésekre, de az ötlet, aminek lényege az áram feszültségének és az oldat koncetrációjának sajátos, egybehangolt ütemű változtatása, ez az ötlet, mint megoldás, már eszébe jutott. Arra is gondolt, hogy munkatársainak zöme fiatal, tehát alaposabb, korszerűbb képzést kapott mint ő, aki közel két és fél évtizeddel ezelőtt, 1962-ben kezdett itt dolgozni. Bizonyára frissebb a tudásuk is, elevenebb a gondolkodásuk. A szokásos reggeli megbeszélésen tehát az öt foglalkoztató kérdéseket hangosan is megismételte.- Azután mi történt? - kérdem, mivel tudom, hogy az alkalmazott újítási javaslat nyomán a múlt esztendőben munkabrigádjuk 1 755 380 korona értékű fémet megtakarított, miközben a további felhasználásra készített félvezetők galvanizálásának évi munkatervét 102,5 százalékra teljesítette.- Mindenki segített - válaszol -, meg az is jelentős, hogy pártunk tagjaként gazdag szervezési tapasztalatra tettem szert. Érdekes, számomra meglepő, hogy milyen érvekkel magyarázza a kapott segítség természetességét:- Az édesanyám is, a férjem is a vállalat dolgozója volt mikor nyugdíjba került. Két lányom közül a kisebbik, Indítéka is nálunk dolgozik. Nem itt, ebben a műhelyben, de a gyárunkban. Az ilyen családra, mint a miénk is, nem ok nélkül mondják rá a többiek: vállalati család, Teslás- család. Tudják, hogy az ilyen családhoz tartozó dolgozó mindig szem előtt tartja a vállalat érdekét, ha tehát Marie Martinátová (balról a második) munkatársai között (Petr Berger - ÖTK felvétele) szorgalmaz valamiféle ügyet, illő neki segíteni. Ez nálunk természetes. Saját szervezési tapasztalatairól, a pártmunkában való jártasságáról nem szívesen beszél. Egyszerűen csak közli:- A járási pártbizottságnak is tagja vagyok, a közgazda- sági kérdésekkel foglalkozó bizottságban működöm, teljesítem a kapott pártfeladatokat. Kezdeném a kapott, megtisztelő Szocialista Munka Hőse cím elnyerésére vonatkozó, már előre megfogalmazott kérdéseim felsorolását, de leint:- Hagyja csak! Jöjjön inkább velem, megmutatom a műhelyünk legrégibb, felújításra váró részlegét. Magamban mindig boszorkánykonyhának nevezem. Hosszú folyosóhoz hasonló. Két oldalán végig kádak. Közepőn annyi hely, hogy egy dolgozó nyugodtan közlekedhet. A kádak alatt gázvezeték. Maga a munka nem nehéz, egy kisebb emelőszerkezettel kell beemelni a kosarakban elhelyezett alkatrészeket a kádba. Savval lemaratni, aztán lúgba, olajba mártani. Félóránként, húsz percenként kicserélni. Közben egy keveset le is lehet ülni. A kádak fölött elszivóberendezés, felszippantja a gőzt, de azért a kezelők inkább a folyosó végén lévő asztalkánál ülnek le, mert ott tartják a munkalapot, melyre feljegyzik az elvégzett munkát.- Ha elmegy majd Csallóköz valamelyik termálfürdőjébe a nyáron - mondja hamiskásan mosolyogva - és ott meglátja, hogy a napon heverészők táskarádióból hallgatják a zenét, ne csak az jusson az eszébe, hogy azokat a vállalatunk ottani üzemeiben szerelik össze, hanem az is, hogy egy-két alkatrészt itt gyártottunk, itt galvanizáltunk. Meglep tájékozottsága a TESLA nemzeti vállalat üzemeinek működéséről, azok gyártási programjáról, pontosan tudja, hogy mivel foglalkoznak a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), a nagymegyeri (Calovo) üzemben, milyen, hányféle kisrádiót gyárt vállalatuk.- Ne csodálkozzon! - szól. — A mi vállalatunk, a Tesla, olyan mint egy nagy-nagy család. Tudunk egymásról, számon tartjuk egymás sikereit, kudarcait, és ha kell, segítünk is egymásnak. Hosszan tudnám az ilyen példákat sorolni... Nyomban meg is kérdezem tőle:- Járt már nálunk, a Csallóközben?- Sajnos, még nem, - mondja -, de Dana, a nagyobbik lányom férjével és két kis unokámmal évről évre odajár nyaralni. Regényeket mesél a Csallóközről mindahányszor hazajönnek a nyaralásból. Az idén úgy volt, hogy mi is odamegyünk, de mivel jutalomként a Szovjetunióba utazhatok kéthetes üdülésre, jövőre halasztottuk a csallóközi nyaralást. Erről eszembe jut azonnal a feladat: a szocialista munka hőse bemutatása olvasóinknak. Nézem, nézegetem eddigi feljegyszéseimet, latolgatva, hogy annak alapján mit fogok írni, s ha már itt járok, mit nézzek meg, mit kérdezzek még a megtisztelő cím viselőjétől.- Egyszerű feladat - szól. - írja azt, hogy akivel találkozott, olyan ember a dolgozók között, mint a geJvani- zálásban az elektronfém... És lelkesen magyarázza, hogy a könnyűfémekkel rokon ötvözetekben az elektronfém nagy szilárdságú, alkalmanként számos, más fém kiválasztására, szakmai nyelven: redukálására is sikerrel alkalmazható. HAJDÚ ANDRÁS ÚJ SZÍ 8 1985. Vili.
