Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-23 / 34. szám
- Ismeretes, hogy 1952-ben Indiának külföldről kellett megvásárolnia a legegyszerűbb használati tárgyakat is, napjainkban pedig már maga exportál elektromos készülékeket, számos nehéz- és könnyűipari terméket, sót kulcsrakész vállalatokat és mérnöki szolgáltatásokat több mint 90 országba. Hogy értékeli ön mint író ezt a tényt?-Amikor az Indiába érkező külföldi India elismerően beszél az iparfejlesztésben elért eredményeinkről, néhányan hajlamosak vagyunk udvariaskodásnak tekinteni ezeket a szavakat. Mások a vállvere- getés gesztusát érzik ki belőle. Tény, hogy maguknak az indiaiaknak sem könnyű reálisan értékelniük eredményeiket. Ahhoz, ^rogy erre képesek legyünk, vissza kell pillantanunk a 35 évvel ezelőtti állapotainkra. Jóformán mindent, amit ma városainkban és falvainkban látunk, az iskolákat és a kórházak felszereléseit, az üzemek és a gyárak berendezéseit, a járműveket Indiában gyártották. Jelenleg a termelési eszközöket előállító iparunk jószerivel el tudja látni az indiai gazdaság valamennyi kulcságazatát. Az indiai kereskedelmi hajóflotta hajótere a függetlenség évei alatt 30-szoro- sára, acéliparunk teljesítménye hétszeresére nőtt, felépítettünk hat óriási fémmüvet. India jelenleg a világ legnagyobb csil- lámszállitója. Az egyik legfontosabb eredményünk, hogy bővítettük a kőolajkitermelést, képessé váltunk új lelőhelyek felkutatására, meghonosítottuk a szárazföldi és tengeri olajkutak kiaknázásának új technológiáját. Megteremtettük a nemzetvédelem ipari hátterét. Jelentős haladást értünk el az elektronikus készülékek és repülőgépek gyártásában, valamint a hajóépítésben. Nagy sikereink vannak az atomenergia és az űrkutatás békés célú felhasználásában. A Bhabha atomkutató központban több száz fajta radioizotópot dolgoztak ki, néhány fajtából exportálunk is. Az első indiai szputnyik, az Ardzsabhata fellövése óta ugrásszerű fejlődésnek indult az indiai űrkutatási program. Eredményeink betetőzése a közös szovjet-indiai űrprogram volt. Indiában közvetítettek először mesterséges holdak segítségével iskolatelevízi- s adásokat a falusi körzetek lakóinak. Ezek az adások 300 ezer négyzetkilomélatunk történetében mérföldkő volt a békéről, a barátságról és az együttműködésről aláírt szerződés. Aligha találunk szemléletesebb példát a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kölcsönösen előnyös kapcsolatokra. Az emberi tevékenység valamennyi területére kiterjedő kapcsolataink egyúttal jól mutatják, hogy milyen haszna van annak, ha olyan felek működnek együtt, melyek egyaránt érdekelve vannak a békés fejlődésben, a nemzetközi helyzet javulásában. Mindkét országban jól ismerik azokat a vállalatokat, amelyek együttműködésünk eredményeképp épültek fel Indiában. Gondolok a Bhilaiban és Bokaróban létesült kohászati kombinátokra, a Kor- bában levő alumíniumgyárra, a Rancsi- ban, Hardvarban és Durgapurban emelt gépgyártó vállalatokra. Az utóbbi években egy új kohászati üzem építése kezdődött meg Vishakhapatnamban, valamint egy energiatermelő komplexumé, amely magába foglalja a vindhiacsali hőerőművet és a nigahi felszíni szénfejtést. Mukundéban jön létre a terv szerint India legnagyobb kokszolható szenet adó felszíni fejtése. Ennek a lelőhelynek nagy jelentősége lesz az ország vaskohászatának a fejlesztésében és a szovjet közreműködéssel épített villamos erőművek: a patratui, neyveli, obrai és hardvaganzsi hatékonyságának növelésében. Viszonylag nemrégen adtak át Mathura környékén egy kőolajfeldolgozó üzemet. Jelképnek is felfogható, hogy a létesítmény, ahol évente 6 millió tonna kőolajat lehet feldolgozni, egy időszámításunk előtti IV—II. századból származó műemlék szomszédságában áll. Kimeríthetetlen téma népeink szellemi rokonsága, az erőteljes és régi érintkezés hatása. Csak azt szeretném elmondani, hogy az 1985-1990-es időszakban megkezdődött a szovjet irodalom több kötetes könyvtárának kiadása Indiában, a XX. századi indiai irodalomból pedig a Szovjetunióban jelenik meg sorozat. Bizonyára érthetőbbé válik majd, amitteres területre szóródnak szét, ahol 45 millió ember él. Iparunk már a függetlenné válás előtt' szeretett volna önálló úton járni, de a gyarmatosítók megakadályozták ezt, mert nekik az volt az érdekük, hogy India nyersanyagforrásuk és az ipari termékeik felvevő piaca maradjon. A függetlenség kivívása után iparfejlesztési politikánkat a konkrét történelmi helyzet szabta meg, Dzsavaharlal Nehru, a független India megteremtője abból indult ki, hogy a gazdasági függetlenség a politikai szabadság legfőbb feltétele. Figyelembe kell venni, hogy mire mi iparosítani kezdtünk, a világ már a tudományos-technikai forradalom korszakába lépett. Ezért különösen összetett kérdéseket kell megoldanunk.-„India Oroszország nővére“ - mondta Nyikolaj Rerih, a híres orosz festő és kutató, aki több évtizedes indiai tevékenységével szellemi hidat vert a két ország közé. Hogyan látja Rerih örökségének folytatását?- Barátságunk a két nagy nép egyik legértékesebb vívmánya. Mély történelmi gyökerei vannak, és jelentős szerepet játszik mindkét ország életében. Kapcso• Dzsavaharlal Nehru India új székesegyházainak nevezte azokat a gigantikus üzemeket, amelyeket szovjet közreműködéssel építettek Lökés Csandra, a buddhizmus történelmének nemzetközi hírű szakértője, így fogalmazott meg: „Népeink barátsága visszatükröződik az orosz nyelv gazdag szókincsében, az orosz szó ugyanis őrzi a szanszkrit nyelv hangzását is."- Indiának, az el nem kötelezett mozgalom egyik megalapítójának külpolitikáját ugyanúgy a béke megőrzésének és megszilárdításának célja vezérli, mint a Szovjetunióét. Dzsavaharlal Nehru tevékenységét méltóképpen folytatta India volt miniszterelnöke, Indira Gandhi, akinek az emléke mindig kedves lesz a szovjet embereknek. Milyen hatással van ön szerint a független India a világ- politika alakulására?- Hatalmas országunkat több évszázadon keresztül kegyetlenül kizsákmányolták a gyarmatosítók. A függetlenség kivívása után hazánk szükségszerűen nem imperialista úton haladt tovább. Nehru többször hangsúlyozta, hogy Indiának olyan nagy szüksége van a békére, akár a levegőre, hogy csak békés körülmények között számolhatja fel a gyarmatosítás hagyatékát, a szegénységet és az elmaradottságot. Jól tudjuk, hogy a Szovjetunióban nagyra értékelik a békéért, a feszültség enyhítéséért, a leszerelésért és az államok egyenjogú együttműködéséért vivott harcban tett erőfeszítéseinket, országom aktiv szerepét az el nem kötelezettek mozgalmában, megértik, hogy az indiai nép félti a biztonságot Dél-Azsia és az Indiai-óceán térségében, ahol a Diego larcia-i-amerikai támaszpont van. Nem meglepő, hogy az Indiai Köztársaság politikája, az el nem kötelezettek mozgalmában elfoglalt szerepe nem volt ínyére bizonyos nyugati köröknek, amelyek arra törekednek, hogy meggyengítsék a hatalmas ázsiai országot, aláássák belső egységét. Minél jelentősebb sikereket érünk el, annál aktívabb kísérleteket tesznek, hogy destabilizálják az országban a belső helyzetet. Indira Gandhi tragikus halála hazám legújabb kori történelmének egyik legbonyolultabb és legfeszültebb időszakát jelzi. „India és a Szovjetunió baráti kapcsolatai kiállták az idő próbáját, különösen szemléletesen megmutatkozott ez az India számára kritikus időszakban - jelentette ki a Szovjetunióba való látogatása előtt Radzsiv Gandhi miniszterelnök. - Valahányszor segítségre volt szükségünk, a Szovjetunió mindig mellénk állt." Radzsiv Gandhi kormánya, amelyet széles körben támogat a lakosság és számos politikai párt - mint ismeretes -, kinyilvánította azt a törekvését, hogy folytatja a békéért való harcot, az el nem kötelezettek mozgalmában való részvételét, harcát a fejlődő országok érdekében, folytatja hagyományos, gyümölcsöző együttműködését a Szovjetunióval és a szocialista közösség más országaival. A lezajlott általános parlamenti választások, az új ötéves terv végrehajtásának megkezdése fontos mérföldkövek India demokratikus egységének további erősítésében. (Szovjetunió) Harmincöt évvel ezelőtt vívta ki függetlenségét a világ egyik legnagyobb állama, India. Milyen változások mentek végbe ez alatt az idó alatt az országban, miként függ össze a politikai és gazdasági függetlenség - erről beszélt a Szovjetunió című lap munkatársának, Jurij Kotlernek Delhiben az Indiai Haladó írók Nemzeti Szövetségének főtitkára, Bhisam Szahni. Kuba - a világközösség méltó tagja Játszhat-e egy viszonylag kis állam fontos szerepet a nemzetközi ügyekben? Kétségtelenül igen, jelenti ki a két szovjet tudós, Emilija Grinyevics és Borisz Gvozdarjov. De csak azzal a feltétellel, ha az általa követett külpolitika saját népe igazi reménységeit fejezi ki, és az általános béke megszilárdítására, a kölcsönös megértés, az egyenjogú társas viszony, a más országokkal való kölcsönös előnyös együttműködés és. barátság megszilárdítására irányul. Ennek fényes igazolásául szolgálhat a Kubai Köztársaság külpolitikai tevékenysége, amelyről az említett két szerző monográfiát irt. Könyvüknek ez is a címe: „Kuba a világpolitikában". Ez a mű az első ízben elemzi ilyen részletesen és sokoldalúan e latin-amerikai ország külpolitikájának alapelveit, tanulmányozza komplex módon a jelenlegi nemzetközi kapcsolatokban játszott szerepét. Kuba külpolitikai tevékenységének elemzése során Emilija Grinevics és Borisz Gvozdarjov megállapítja, hogy e szuverén köztársaság szavának jelenleg súlya van a nemzetközi szintéren és a különböző nemzetközi szervezetekben. Havanna az ENSZ magas fórumáról változatlanul a belügyekbe való be nem avatkozás nemzetközi jogi elvének és a népek önrendelkezési jogának védelmében, az idegen területeken levő katonai támaszpontok felszámolásáért, a fegyverkezési versenynek a világűrre való kiterjesztése ellen, az általános és teljes leszerelés, a nemzetközi feszültség enyhítése, valamennyi vitás kérdésnek tárgyalások útján történő rendezése, a világbéke megszilárdítása mellett száll síkra. Mint a könyv hangsúlyozza, Kuba ENSZ-képviselője teljes mértékben támogatta korunk egyik legfontosabb okmányát: „A nemzetközi kapcsolatokban az erőszakról való lemondásról és az atomfegyver alkalmazásának örök időre való betiltásáról" szóló határozatot. Mint az el nem kötelezettek mozgalmának egyik megalapítója, Kuba következetesen sikraszáll e mozgalom sorainak egységéért és imperialistaellenes irányzatáért: Jelentős hozzájárulással segítette elő az el nem kötelezettek mozgalma külpolitikai koncepciójának kidolgozását, tevékenyen részt vesz azoknak az intézkedéseknek a meghozatalában, amelyek a mozgalom tagállamai gazdasági fejlesztésének fokozására irányulnak. Ez az elvi álláspont nagy tiszteletet és elismerést szerzett a szigetország számára, amit szemléltetően igazol az a tény, hogy az el nem kötelezett országok Havannában rendezett, VI. csúcs- konferenciáján Kubát választották meg a mozgalom elnökének. A könyv részletesen vizsgálja Kubának a Szovjetunióhoz és más szocialista országokhoz fűződő kapcsolatait, rámutat ezeknek meleg, bizalomteljes jellegére, s arra, hogy emellett teljes mértékben tiszteletben tartják a felek egyenjogúságának és szuverenitásának elvét. Kubának a nyugati országokhoz fűződő állami kapcsolatai a békés egymás mellett élés, a belügyekbe való be nem avatkozás, az egyenlőség, a kölcsönös tisztelet és a kölcsönös előny elvein alapulnak. Számos nyugat-európai ország, Kanada, Japán - az Egyesült Államok nyomása ellenére - kereskedik a Kubai Köztársasággal. Mint a monográfia szerzői hangsúlyozzák, a kubai kormány nemegyszer kijelentette, érdekelt abban, hogy az Egyesült Államokkal való kapcsolatai normalizálódjanak. Ez az érdekeltség azonban semmiképp sem jelenti azt, hogy Kuba lemond külpolitikájának alapvető elveiről. OLEG BONDARENKO Optimista előrejelzés
