Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-16 / 33. szám
Útban a vásárra <------------------------------------------------vanöt lovat tart és azok közül évente nyolc- tíz kivénüló helyébe fiatalt veszünk. Grulyo György füleki (Firakovo) magánfuvaros szintén csak nézelődni jött. Amint mondta: otthon van egy pár lova, de azok lassan kiöregednek, ezért újak után kutat. A kenyheci (Hraniőná pri Homáde) Viasza ty Andrást a kíváncsiság hozta a rendezvényre. Nyugdíjba vonulása előtt ugyanis tizenkét évig kocsis volt a földműves-szövetkezetben, egy ideig pedig saját lova is volt. Ma már kistraktorral szántja a kertet, ám a ló még mindig érdekli. A 26-os számú, a jó húsban lévő kanca mellett két buzitai (Buzica) szakember beszélget. Amint kiderült, Sztuppen László egyelőre csak tapasztalatokat szerez. Pre- kor István viszont érdekelt, ő hozta ugyanis a Léna névre hallgató feketét. - Hogy megéri-e a lótenyésztéssel foglalkozni? - ismételte meg a kérdést. - Nem mondom, van vele egy kis munka, de azért egynek-kettőnek a nevelését ki lehet bírni. vásárolhatott egy számmal ellátott árverési táblácskát, s helyet foglalhatott a lóversenypálya nézőterének első sorában. A nézők, illetve vásárlók elé elsőnek az ipolygalsai (Holiéa) Május 1 efsz Efendi nevű lova vonult.-A paripa 1981-es születésű. Méretei: 172, 202 és 21. Használható igavonónak és hátaslónak is. Ára negyvennyolcezer korona - hangzott az árverést irányító kikiáltó tájékoztatója. A vevők egy ideig vizsgálgatták a felkínált árut, de senki sem emelte fel tábláját. Nem kelt el az ipolygalsaiak második lova, a Csillag sem, viszont az Éva és Amanda párért a Parchovany Efsz 68 500 koronát adott. A Bodollói (Budulov) efsz négy kétéves csikót kínált a vevőknek, de eredménytelenül. Nem úgy a Smizanyi Efsz. Két erős- csontú muraközi lováért a rozsnyói (Roz- nava) erdőgazdálkodási üzem ötszáz korona híján százezret fizetett. A marhani Fran- tisek Kelemen Olina nevű kancájáért a vásárlók között nagy küzdelem folyt. A kikiáltási ára 45 ezer korona volt, de végül is 49 500 koronáért kelt el. LÓVÁSÁR U gyan mi lehet ma városunkban, hogy reggel olyan sok lovat lehetett látni az utcákon? Néhány tehergépkocsin utazott, jópár hintóba fogva baktatott a villamosok és autók forgatagában, vagy kettő-három pedig lovassal a hátán kocogott az aszfalton... - újságolták egymásnak a minap a kassaiak. Valamikor még az ötvenes évek elején is - amikor az ember legsokoldalúbb segítőjének ismert állatból Szlovákiában kétszáztizezret tartottak nyilván s nem tizennyolcezret, mint jelenleg - ötvenhárom paripa aligha keltett volna feltűnést a Hernád-parti városban. Most azonban igen. S még nagyobbat az, hogy ismét lóvásár van Kassán (Koáice). Sörényt fontak, patát csiszoltak Az eladásra szánt pejti feketét, fehéret, derest, szürkét, fakót, sárgát, kesely lábút, muraközit, hucult, nóniuszt, igavonó- vagy sportlovat - mert a választék eléggé bő volt - gazdája, illetve gondozója először a lóversenypálya végében álló hatalmas istállóba kötötte, majd megkezdődött az ápolás. Amelyik a saját lábán jött, arról mindenekelőtt leszedték a hámot, a nyergesről a nyerget s csak a kantárt hagyták rajta. A gondos kezek mindegyikről letörölték az út porát, s utána itatás következett. Néhány percen belül abrakoszsákok lógtak az állatok nyakában. Ezután a szépítkezés következett. Az egyiknek a szőrét kefélték, a másiknak a sörényét fonták, a harmadiknak a farát fésülték, a negyediknek a patáját csiszolták, s közben a nyugodtak kockacukrot kaptak, mig a ficánkolóknak megrángatták a zabláját. A főszereplő négylábúaknak aznap kétszer kellett bizonyítaniuk, hogy mennyire értik „szakmájukat" - azaz az igások a szekérhúzásból vizsgáztak, a sportlovak pedig futásból és akadályugrásból -, ezután pedig küllemük felülbírálása majd az árverés következett. Jó a ló a háznál Az első felvonás után a kancák, mének, paripák és csikók ismét az istállóba vonultak — a szabadban megkezdett mustrálga- tásuk, illetve az üzletfelek közötti egyezkedés ott folytatódott.- Mennyi az ára? - Hány éves? - Nem harap? - Kár, hogy nincs párja. - Ettől olcsóbbat ma sehol sem vesz. - Bírja a strapát... - röpködtek a kérdések, a válaszok és a vélemények. Hromy József, a jászói (Jasov) erdőgazdálkodási üzem dolgozója az igáslovakat nézegette leginkább.- Egyelőre nincs szándékomban a vásárlás, - árulta el - csupán arra vagyok kiváncsi, milyen itt a választék és milyenek az árak. Érdekel, ugyanis üzemünk hatHa pedig megunja az ember, eladja... A vásárlójelöltek között ott volt lesó János mérnök, a Görgői (Hrhov) Efsz elnöke is. - Szükségünk van a lovakra, mert nálunk sok az olyan dombos, hegyoldali mezőgazdasági terület, ahová a gép nem jut el. Az ilyen rétekről jelenleg három pár lóval takarítjuk be a szénát. Mivel a lóállományunk felújítása egyre időszerűbb, körül kell néznünk. A pléhtáltos olcsóbb A lóvásár legizgalmasabb része az árverés volt. Ott dőlt el, hogy melyik ló mennyiért cserél gazdát. Akinek komoly vásárlási szándékai voltak, az a rendezőktől - a Kassai (Koéice) Állatorvosi Főiskola és a Keletszlovákiai Kerületi Törzstenyésztő Vállalat közös szakbizottságától - száz koronáért A legdrágább a Kassai Állatorvosi Fó- koia Zemplianská Teplica-i tangazdaságának angol telivére - Admirális volt. Amikor a kikiáltó bejelentette, hogy értéke kereken 70 ezer korona, a vevők közül senki sem emelte magasba táblácskáját, s a nézőtéren sokan összenéztek. Az előttem ülő bácsi is csak annyit mondott az őt csikóvásárlásra nógató unokájának, hogy „kisfiam, a pléhtáltos olcsóbb, inkább majd azt veszünk.“ Az árverésen összesen tizenhét négylábú cserélt gazdát. Nem sok, de amint dr. Ruska István, az állatorvosi főiskola tangazdaságának ágazatvezetóje kifejtette: a rendezvény így is eredményes volt. Eredményes, mert a lótenyésztők hosz- szú szünet után újból találkoztak és megbeszélték közös gondjaikat. Ugyanakkor a vásár azt is igazolta, hogy a ló még mindig igen értékes háziállat s ezért a tenyésztésére is nagyobb gondot kell fordítani, mint az elmúlt két-három évtizedben. GAZDAG JÓZSEF A tátraaljai, ma már nem létező, elárasztott kisközség, Dechtáre szülöttje. S egyben a Magas-Tátra szerelmese. Talán a legszenvedélyesebb és a legeredményesebb történész-kutatója és népszerűsítője. Alig néhány hónapja, elérve a korhatárt, nyugdíjas. De fejében tervek, elképzelések rajzanak, s örömmel tölti el, hogy megvalósításuknak most már idejének nagy hányadát szentelheti. Ivan Bohuá a Tátrai Nemzeti Park kutatóállomása és múzeuma - utolsó munkahelye - közelében fogad Tat- ranská Lomnica-i lakásában. A kis méretű szoba falain értékes festmények. Zömmel a hegyek, a bércek, a völgyek és a tengerszemek csodálatos világát ötvözik művészi formába.- Mi hozta Tátra-közelbe és alapvetően mi határozta meg, hogy - nyilván önképzéssel -, idehaza és külföldön is kivívta munkásságának tiszteletet parancsoló elismerését? > - Elsősorban természetesen az, hogy itt születtem és ideiglenes távoliét után ide tértem vissza. Kissé bonyolultabb volt a Tátra történetéhez vezető utam. Gimnazistaként tulajdonképpen repülőtiszt akartam lenni. Csakhogy jogászi „dinasztiából“ származtam és apám kívánságának nehéz volt ellentmondanom. így különösebb érdeklődés nélkül megkezdtem, de nem fejeztem be jogi tanulmányaimat. Az idegenforgalomban helyezkedtem el. Már középiskolai éveimben intenzíven foglalkoztam a hegymászással és a síeléssel. Ezt hasznosítottam az önkéntes hegyi mentőszolgálatban is, amelynek titkáraként a második világháború után egyike voltam azoknak, akik a Magas-Tátrában részt vettek az első csehszlovákiai hivatásos hegyi szolgálat megteremtésében. tájt, a negyvenes évek végén kínálták fel nekem a poprádi Tátra Múzeum igazgatói posztját. Egyebek között tüstént hozzáfogtam a Tátrai Nemzeti Park Múzeum létesítése gondolatának megvalósításához. .. • A poprádi nyolc év után ennek a múzeumnak tudtommal több mint egy évtizedig volt az első igazgatója. MégA Magas-Tátra történésze Beszélgetés a hatvanéves Ivan Bohuésal S valóban önképzéssel jutottam el a regionális történelem kutatásához és a muzeológiához. Mégpedig azt követően, hogy súlyos következményekkel járó hegymászó balesetem után a szellemi kapcsolat formáit kerestem ezzel a szivemhez nőtt hegyvonulattal. Történeti hátterét mindig is csodáltam, s amikor megértettem, mily sok a hézag és a pontatlanság benne, sejteni kezdtem a kutató, a feltáró és a publikációs tevékenység nagy lehetőségeit. Szándékom megvalósulását előmozdította, hogy éppen akkorsem lett kifejezetten muzeológus. Mi a magyarázata ennek? S voltaképpen mi állt és áll a szivéhez a legközelebb, ■ milyen szőkébb szakterület foglalkoztatja a leginkább?- Természetesen megismerkedtem a muzeológia elméletével. Évek során tagja voltam a Szlovák Muzeológiai Tanács elnökségének és főszerkesztője a Múzeum folyóiratnak. Igyekeztem ebben a munkakörben is helytállni. Számos muzeológiai szaktanulmányt is írtam. De azért a szivemhez a legközelebb állt, mégpedig kezdettől fogva, a Magas-Tátra regionális története. Ezen belül a tátrai természeti viszonyok között az emberi kapcsolatok történelmi alakulása foglalkoztat a leginkább. A gazdasági vonatkozású - a bányászat, az erdészet, a pásztorkodás - csakúgy, mint a kulturális hátterű, például az idegenforgalom, az egészségügy, az alpesi sportok, a tudományos kutatómunka és a tátrai művészet is. Nagy figyelmet szenteltem e terület szakszókincse fejlődésének. S magától értetődő, hogy a szerzett ismeretek publikálását a kutató tevékenység természetes betetőzésének tekintem. Ezt azonban nemcsak kötelességemnek tartom, hanem egyben őszinte örömömet is lelem. A gyakran hosszadalmas és fáradságos kutatói munka után valamiféle erkölcsi elégtételt érzek eredményei közlésében. • Ha már itt tartunk, az elmúlt évtizedekben hány kiadványa jelent meg?- Kilenc könyvnek magam voltam a szerzője, további tizenháromnak pedig a társszerzője. Ezenkívül a különféle napilapokban, folyóiratokban és gyűjteményes kiadásokban összesen mintegy másfélezer népszerű tudományos cikkem és tanulmányom látott nyomdafestéket. • A szakemberek — úgy tudom - a legjelentősebbnek tartják a Magas- Tátra 1919-1961 című ötkötetes bibliográfiáját. .. 1985. Vili. Az érdeklődök az istállóban is megnézhették az állatokat (A szerző felvételei) A két igásló ötszáz korona híján százezerért kelt el
