Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-16 / 33. szám

Ä/Aefcezeft nrnksMy KOMMUNISTÁK A BÚTORGYÁRTÓ RÉSZLEGEN Sládkovicovón a város peremén sze­rényen húzódik meg a Galántai (Galanta) Járási Ipari Vállalat Bútorgyártó részlege. A telep láttán az arra elhaladó nem is gondolná, hogy itt egy 32 fős kollektíva évente közel 4 millió korona értékű aszta­losipari terméket állít elő, amelynek har­madrésze bútor. Sőt az idén ez utóbbi arány a tervekkel összhangban növeked­ni fog, mivel a tavasszal egyik legújabb termékükkel nem várt sikert arattak. SP-85 - újszerű megoldásokkal t Legújabb hálószoba-garnitúránk a brnói kiállításon elnyerte a látogatók tetszését. A nagy érdeklődés alapján két­millió korona értékű termék szállítására kaptunk megrendelést, s ezzel adott a feltétel, hogy a korábbi évekhez hason­lóan az idén is teljesítsük valamennyi tervmutatónkat - mondotta Mészáros Im­re részlegvezető, s hogy szavait példák­kal is bizonyítsa, átmentünk a műhelybe, ahol a sikerbútort szerelték.- Neve még nincs, a jelzése SP-85. Elsősorban a szekrénysor formája jelleg­zetes— mutatta a négyrészes, egybesze- relhetó szekrényt, amelynek középső, sötét színű, kisajtós, fiókos részét fent és két oldalt fehér nagyajtós részek veszik körbe. A jó beosztás és a nagy rakodóte­rület mellett minden bizonnyal az újdon­ságnak számitó és könnyen gördülő toló­ajtók is felkeltették a látogatók figyelmét, amelyek különösen a kis méretű szobá­ban könnyítik meg az elhelyezést. Újsze- rűek az ágyak is. A fekvőhelyet tartó, különlegesen megformált és felfüggesz­tett „ortopéd falamellák“ használata egyelőre ritkaságszámba megy. Tovább folytatta, hogy szakmai szem­pontból milyen feladatokat kellett megol­dani. Az új garnitúra a vállalat fejlesztő, műszaki és bevásárló osztályán dolgo­zók közös igyekezetének az eredménye, de a sikerből a „vasasok“ érdemeit sem szabad kihagyni, akik megoldották a füg­gesztett ajtók sima gördülését, s Így nem szorulnak tőkés behozatalra. A dolgozók felelősségérzete Szakmai szempontból mindez lénye­ges és fontos, a fejlődés alapvető feltéte­le, mégsem a fentiek részletezésével folytattuk. Arra összpontosítottuk figyel­münket, hogy a termelési eredmények­ben mennyiben részesek a részlegen dolgozók.- A termelési sikerek elsődlegesen az itt dolgozók érdemei. A napi munkafel­adatok, normák teljesítésén túl mindannyi­an felelősségünk fontosságát is tudato­sítjuk. Vegyük például az új hálószobát. A terveket ezúttal is készen kaptuk, de már az első garnitúra szerelésekor a ko­rábbiakhoz hasonlóan számtalan egy­szerűsítő és javító módosítást eszközöl­tünk. Mestereink és szakmunkásaink al­kotó módon végzik feladatukat. Ha rájön­nek egy jobb rgegoldásra, akkor azt kö­zösen megvitatják és alkalmazzák. Ugyanakkor messzemenően érvényesül az egyéni felelősség. A minőségi ellenőr­zéskor minden észrevételt megvitatunk és azt is megállapítjuk, hogy melyik cso­portban követték el a hibát. Ennek is köszönhetjük, hogy a vásárlók részéről termékeinkre úgyszólván nem kapunk reklamációt. Több kezdeményezést bizonyító tényt is említett a részlegvezető. Takarékos anyagfelhasználás, társadalmi munka­órák, önkéntes véradások, a vas és hulla- dékpapir összegyűjtése szerepel a Cá­ré József vezette szocialista munkabri­gád vállalásában. A brigádnak a részleg minden dolgozója tagja. Nyíltak és bíráló hangnemüek a termelési értekezletek, amelyeken a nagyobb és kisebb dolgo­kat, problémákat egyaránt megbeszélik. Sokat bizonyít az is, hogy akkor is teljesí­tették munkafeladataikat, amikor a mű­hely gépeit cserélték. A dolgozók vállal­ták a délutáni és az éjszakai műszakot, hogy egy másik bútorüzemben legyárt­hassák azokat a részelemeket, amelye­ket náluk a gépek cseréje miatt nem lehetett elkészíteni. A kommunisták feladatai- Mindenki tudja és vallja, hogy prob­lémáinkat és nehézségeinket magunk­nak kell megoldani. Helyettünk senki sem végzi el a munkát - hangsúlyozta a rész­legvezető, aki az itt dolgozó öt kommu­nista egyike. Öten önálló pártcsoportot alkotnak. Szervezetileg a négyes számú alapszer­vezethez tartoznak, amelynek a vállalat famegmunkáló műhelyeiben, valamint a szerszámkészítő és bevásárló részle­gen dolgozó kommunisták a tagjai. A pártcsoport munkáját az alapszervezet elnöke, Samuel Sebok is pozitívan érté­kelte.- Az öt kommunista érdemdús munkát végez. Ezt bizonyítja, hogy a középpont­tól távolabb eső munkahelyen a kis lét­szám ellenére is hatékony és ösztönző a pártmunka. A pártcsoport tagjai egy­részt személyes példamutatásukkal, másrészt a feltételek megteremtésével biztosítják az itt dolgozók eszmei, politikai fejlődését és lehetőséget adnak a kezde­ményezésre. A vállalásokat folyamato­san értékelik, így megtalálják azokat, akik méltók soraik bővítésére. A részlegen két évvel ezelőtt vettek fel új tagot, s már további fiatalt készítenek fel a tagjelölt­ségre. A pártcsoport tagjai munkafeladataik elvégzésén túl párttevékenységük kere­tében is segítik a termelési feladatok teljesítését. Sárkány László kárpitos ezt kommunista kötelességüknek tartja.- Kis üzem vagyunk, itt mindenki is­meri valamennyi munkahely problémáit. Gyakran közvetlen tapasztalatok alapján, hiszen ahogy esetenként nekem jönnek segíteni, máskor, amikor itt éppen nincs sürgős munka, én segédkezem az aszta­losoknak. A problémáinkról és nehézsé­geinkről a párttaggyüléseken is beszá­molunk. Elmondjuk, hogy miként oldottuk meg a problémákat, illetve milyen segít­séget kérünk a megoldásukhoz. Szava­ink jegyzőkönyvbe kerülnek, s e tény min­denképpen felelősségteljesebb munkára ösztönöz. Mindez fordítva is érvényes. Munkatársainkat tájékoztatjuk a taggyű­lésen elhangzottakról, beszámolunk a feladatokról, s azt is megmagyarázzuk és megértetjük, hogy mit és miért kell teljesíteni. Ezzel is ösztönzünk a jobb munkára, s csökkentjük azt a távolságot, ami a vállalat központja és részlegünk között van. EGRI FERENC Sztarije Dubosszáriból nem távoznak el a fiatalok Sztarije Dubosszári falu csupán 49 kilométernyire van Kisinyovtól, a Moldvai SZSZK fővárosától. Sok szovhoz- és kol- hozvezetönek az ilyen szomszédság in­kább szomorúságot, mint örömet okoz­na: a város ugyanis elcsábíja a fiatalo­kat. Nem lehet azt mondani, hogy ez a probléma a Kirov-kolhozt sem izgatná egyáltalán (központi majorja Sztarije Du- bosszáriban van). De, mint Ivan Szeme- nyuk kolhozelnök mondja, „ez a kérdés nálunk nem vetődik fel annyira élesen, mint azelőtt“. Még tiz évvel azelőtt Szta­rije Dubosszáriból a helyi iskola végzett növendékeinek legalább a fele a városba költözött, ma már csak egynéhányan mennek el. De mi változott meg a falusi ifjúság életében? „A Végi állattenyésztő telepből csak a tehenek maradnak meg...“ A fiatal fejőnőket, akik más dolgozók­nál gyakrabban költöztek a városba .- a fentiekről Ivan Szemenyuk biztosítot­ta, amikor elnökké választották. ígéretét teljesítette. Ma a kolhoz állattenyésztő telepén az egész munkafolyamat - a fe- jés, az állatok etetése, a helyiségek taka­rítása - gépesített. A fejőnők számára (több mint a fele részük nemrég még általános iskolába járt) pihenőszobákat, étkezdét építettek, egészségügyi állo­mást létesítettek. A munkahelyre és haza autóbuszon szállítják őket. De a változások ezzel még nem értek véget. Szemenyuk bizonyos benne, hogy az állattenyésztő telep teljes rekonstruk­ciója után, amely a közeljövőben kezdő­dik, még a középiskolai végzettségű fejő- nőknek is újra hozzá kell fogniuk a tanu­láshoz. A minimum, amit akkor tőlük követelnek majd - a középfokú szakisko­lai végzettség, ez pedig szükségessé teszi a bonyolult berendezéseknek és az állatok fiziológiájának az ismeretét. Tehát, az új munkakörülmények a ta­nulás folytatására ösztönöznek. Ehhez járul még - a munkabér reális növekedé­se, 1984-ben ez ebben a gazdaságban átlagosan havi 180 rubel volt (az ország kolhozaiban 145 rubel), és majdnem utol­érte a szovjetország városi lakosainak átlagos munkabérét - ez 185 rubel. A mindennapi életkörülmények Nem titok, hogy gyakran éppen ezek okozzák a fiatal falusi lakosok elvándor­lását. A városban gáz, vezetékes viz, sok kulturális, szociális intézmény van. De Sztarije Dubosszári lakossága már rendel­kezik mindezzel. A kolhozban ma lendü­letes építkezés folyik. A parasztházakban tágas szobák varinak, veranda, okvetle­nül pince is van, gyakran garázs is. A fiatal családok azonnal építkezni kez­denek. A kolhoz hosszú lejáratú, kamat­mentes kölcsönt bocsát rendelkezésükre, a falusi tanács anyagot utal ki számukra. A faluban évente 20-30 új ház nő ki a földből. Lehetőség a továbbtanulásra Ez a lehetőség a fiatalok számára különösen értékes. És Sztarije Dubosz- száriban megértik ezt. A falusi általános iskola legjobb eredménnyel végzett nö­vendékei a kolhoz ajánlására főiskolára, technikumba kerülnek, és a kolhoz ösz­töndíjat fizet - évente 35—40 „saját“ diákjának. Viszont valamennyi szakem­ber, brigádvezető, majdnem minden or­vos és pedagógus - a falu őslakói közül kerül ki. Amikor visszatérnek a faluba, nemcsak ismereteket hoznak magukkal, hanem városi szokásokat is, ők lesznek a kulturális élet hangadói. Egy évvel ezelőtt például, amikor Mihail Szlavenko tanári oklevéllel tért vissza Sztarije Du- bosszáriba, a kolhozban saját bábszínház létesült. A faluban négy könyvtár, jól ellátott könyvüzlet van. A falu kulturális életének központja a klub, igazgatója pedig Konsztantyin Braguca, aki a Kisinyovi Művészeti Főis­kolán végezte tanulmányait. Színházba hívták dolgozni, felajánlották neki, hogy felsőfokú rendezői tanfolyamon folytassa tanulmányait - ö azonban inkább vissza­tért Sztarije Dubosszáriba. Szülőfalujá­ban derült ki, hogy kiváló szervező is. A kórusban, a fúvószenekarban, az ének- és hangszeregyüttesben, a népi- hangszer-zenekarban, más művészi kol­lektívákban sok kolhoztag tevékenykedik. A hangversenyek iránt pedig annyian érdeklődnek, hogy valamennyien be sem férnek a kolhoz klubjába. Nemrég elhatározták, hogy külön az öregek számára felelevenítik a vasárnapi zsok hagyományát (ez a moldáviai szó tánccal egybekötött népünnepélyt jelent). Eleinte valóban csak az öregek táncoltak, ugyanúgy, ahogyan ifjúkorukban. Két- három vasárnap után azonban már fiata­lok is csatlakoztak hozzájuk... Csupán 1984-ben a kolhoz vezetősé­ge majdnem félmillió rubelt utalt ki kultu­rális-társadalmi rendezvények céljára. Új problémák A Kirov-kolhoz szemlátomást fiatalo­dik. A múlt évben például 260 fiatal lépett be tagjai sorába. A 2600 kolhoztag közül ma összesen mintegy ezer 30 évesnél fiatalabb. Lehet-e úgy vélni, hogy a fiatalok a kolhozban már úgy élnek, ahogyan élni szeretnének? Hogy a falusi élet színvo­nala már teljes mértékben megfelel a 30 évesnél fiatalabbak igényeinek?- Nem - mondja Ivan Szemenyuk el­nök -, ez a probléma továbbra is izgat bennünket. Nemcsak a lehetőségeink nö­vekednek, hanem a fiatalok igényei is. A traktorosok brigádjaikban már nem für­dőszobát és zuhanyozót követelnek, ha­nem szaunát. A klub tánctermét diszkoté- kává alakítják át - ez is az ifjúság kíván­sága. A parasztok, elsősorban a fiatalok, igényeinek növekedését természetesnek tartjuk. A mi teendőnk az, hogy mindent elkövessünk azért, hogy ezeket az igé­nyeket ki is lehessen elégíteni. LJUDMILA RIBKINA (APN) fc flég nem találkoztunk, de Fü- IVI rí Sándorról, a Kolárovói Egységes Földműves-szövetke­zet tagjáról már tudtam, hogy a gépesítő részlegen dolgozik, s a legjobbak közé tartozik. Fehér Gábortól, a pártszervezet elnökétől értesültem róla, hogy egy új szalmabálázót kaptak, Füri Sándorék ezt próbálják most ki. A piros Hesston 4800-as szal­mabálázó ott állt az udvaron, Füri Sándor és három társa sürgölő­dött körülötte, húzogatták rajta a csavarokat. Egyébként ez a szö­vetkezet legújabb büszkesége, nagy reményeket fűznek hozzá. A szalma betakarítását kívánják meggyorsítani vele. Ez a gép a ré­gebbi típusokkal szemben egyhar- madával nagyobb bálákat présel össze és nyolc óra alatt huszonöt hektáron gyűjti be a szalmát. A fiatal gépjavító elmondta, hogy gyerekkora óta szereti a gé- -peket. Annak idején azért jelent­kezett a Komáromi (Komárno) Mezőgazdasági Szaktanintézetbe is, hogy kitanulhassa a traktoros- gépjavító szakmát. Utána hazajött A gépek vonzásában Füri Sándor (Gyökeres György felvétele) a szövetkezetbe, s azóta itt dolgo­zik a gépjavító-műhelyben. Most őrá bízták a szalmabálá­zót, ma próbálja ki.- Füri Sándor az idén lett párt­tag, - mondja a pártelnök, majd igy folytatja:-Amikor Sándor jelezte, hogy itt kiván továbbra is maradni a szövetkezetben, már akkor szá­moltunk azzal, hogy majd a pártba is felvesszük. Később véle is elbe­szélgettünk erről, és elmondotta, már ö is gondolt arra, hogy kéri tagfelvételét. A tagjelöltség ideje alatt minden kapott feladatot lelkiismeretesen teljesített. Most újabb, igényesebb feladattal bízták meg, s remélik, tudják, hogy azt is elvégzi. A pártelnök elmondta még azt is, hogy a közel hétezer hektáros közös gazdaságban négy alap­szervezet működik. Az egyik a casztái (Castá) részlegen, amelynek az elnöke Fehér Gábor. A pártbizottság nagy gondot fordít a párt összetételének a javítására. Az utóbbi években egyre több fia­tal kéri felvételét a pártba. Egyikük éppen Füri Sándor, akivel a learatott búzaföldön foly­tattuk a beszélgetést, mert időköz­ben kijöttünk utána. A kicsépelt szalma rendekben feküdt a tarlón. Ó a gép mellett állt, valamit újra babrálgatott rajta.- Még igazítottam rajta egy ki­csit, hogy tökéletesebben működ­jön - mondta mosolyogva.- Tavaly ősszel egy Herszo- nyec kukoricakombájnt kapott a szövetkezet - folytatja -, amely a régiekkel ellentétben csövestül takarítja be a termést. Míg a többi kombájnos örült a betakarított te­rület növekedésének, én szinte minden sor után igazítottam vala­mit a gépen, hogy jobb minőségű munkát végezhessek.- Nincs olyan gép, amelyen ne kellene olykor-olykor igazítani va­lamit. Türelem kell a gépekhez és a javításukhoz is, ez együtt jár a munkánkkal - mondta búcsúzó­ul, aztán megtörölve verejtékező homlokát, felszállt újra a préselő fülkéjébe, szeretné, ha ez a tábla ma rendben lenne. KOVÁCS ELVIRA > \

Next

/
Thumbnails
Contents