Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-16 / 33. szám

►

május 9-én Európában elhallgattak a fegyverek, a má- ■ sodik világháború azonban még nem ért véget. A militarista Japán, amely Németország szövetségese volt a fasiszta tömbben, Ázsia nagy térségein és a Csendes-óceán medencéjében tovább folytatta a hadműveleteket. A három hatalomnak, az Egyesült Államoknak, Nagy-Britanniának és Kínának - Japán feltétel nélküli kapitulációjáról szóló, 1945. július 26-i potsdami nyilatkozatát a japán kormány elutasította, s kijelentette: „Mi - figyelmen kívül hagyjuk ezt a nyilatkozatot. Mi állhatatosan folytatjuk az előrenyomulást a háború sikeres befejezéséig. “

A távol-keleti háború rendkívül feszült nemzetközi helyzetet hozott létre, a szovjet állam biztonságát és érdekeit fenyegette. Ezért Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezetőinek 1945. februárjában tartott krími konferenciáján a szovjet kormány, a szövetségesek kérésére válaszolva, beleegyezett abba, hogy csatlakozik az imperialista agresszor ellen folytatott háborúhoz. A szovjet kormány 1945. augusztus 8-i nyilatkozatában ez áll: „A szovjet kormány úgy véli, ez a politikája az egyetlen eszköz, amely képes közelebb hozni a béke eljövetelét, megszabadítani a népeket a további áldozatoktól és szenvedésektől".

Rendkívül nehéz feladat állt a szovjet fegyveres erők előtt. Szét kellett zúzni a japán fegyveres erők leghatalmasabb csoportosítását - a Kvantung-hadsereget Kínában és Koreában, valamint a japán csapatokat Dél-Szahalinon és a Kuril-szi- geteken. Az ellenfélnek a szovjet határon összpontosított csapatai összesen több mint egymillió katonából álltak, és 1155 harckocsi, 6260 löveg és aknavető, 25 hadihajó és 1900 harci repülőgép tartozott állományukhoz.

A hadműveletek irányítására megalakították a szovjet csapatok távol-keleti főparancsnokságát, amelynek élére A. M. Va- szilevszkij, a Szovjetunió marsallja került.

A terv az volt, hogy a szovjet bajkálontú- li, az 1. és a 2. távol-keleti front erői, a Mongol Népköztársaság csapataival együttműködve, lendületesen benyomulnak Mandzsúriába, a tartomány középső részén találkozó különböző irányokban, s ennek során a fő csapásokat a szövetséges Mongol Népköztársaság területéről keleti és a szovjet Tengermellékról nyugati irányban mérik, szétvágják a Kvantung-had- sereg fő csoportosítását, bekerítik és részenként megsemmisítik azt.

A támadás az 1945. augusztus 9-re virradó éjszakán kezdődött. A szovjet csapatok a három front, a Csendes-óceáni Flotta és az Amúri Hadi Flottilla erőivel, a tüzérség és a légierő hatásos támogatása mellett, megsemmisítették a határvédelmi erőket és Mandzsúria belseje felé törtek előre.

A bajkálontúli front (parancsnoka R. J. Malinovszkij, a Szovjetunió marsallja volt) hadműveletei hatodik napjának estéjére a szovjet-mongol csapatok, miután gyorsan leküzdötték a Nagy Hingán-hegylánc nyúlványait, mélységben mintegy 400 kilométerre nyomultak előre, s ennek során hátulról átkarolták a Kvantung-hadsereg fő erőit. A támadó csapatok tűző napsütésben pihenő nélkül haladtak előre a sívó homokban, s meredek hágókon jutottak át.

Az 1. távol-keleti front csapatai (parancsnoka: K. A. Mereckov, a Szovjetunió marsallja) megrohamozták a szovjet Tengermellék határa mentén összefüggő láncban húzódó, megerősített japán körzeteket. A front csapatai, miután áttörték az erődítéseket, a nehéz hegyi-tajgai terepviszonyok között támadást indítottak Harbin és Kirin irányában. A megerősített körzetek áttörése során a szovjet katonák tömeges hősiességet tanúsítottak. A. J. Firszov sza- kaszvezetó, V. Sz. Kolesznyikov örvezetö,

G. J. Popov közlegény és mások például megismételték Alekszandr Matroszov halhatatlan hőstettét, aki saját testével takarta el egy ellenséges erődítés lőrését.

A 2. távol-keleti front csapatai (parancsnok M. A. Purkajev hadseregtábornok) a Szungari folyó irányában támadtak, s ennek során lendületesen áttörtek az Amuron. A hadműveletek itt is igen nehéz körülmények között folytak. A záporesők miatt az Amur megáradt. A csapatok összevonására kijelölt helyek víz alá kerültek, az utakat is elmosta a víz. Az Amuron való átkelés végrehajtásában a Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett flottillát illette a döntő szerep. Ennek a hajói szállították át ugyanis a csapatok és a haditechnika zömét a túlsó partra.

Miután a Szovjetunió belépett a háborúba, a militarista Japán sorsa ténylegesen már megpecsételődött. 1945. augusztusában Trumannek, az Egyesült Államok elnökének parancsára mégis atombombákat dobtak Hirosima és Nagaszaki japán városokra, s ezek sok tízezer békés lakost öltek meg.

1945. augusztus 14-én a japán kormány úgy határozott, hogy kapitulál. A Kvantung- hadsereg csapatainak azonban nem adtak parancsot a megadásra, és a szovjet -mongol alakulatok kénytelenek voltak folytatni támadásukat. A Bajkálontúl felöl a Sárga-tenger partvidéke irányában mért csapással a szovjet-mongol csapatok elvágták a Kvantung-hadsereget Eszak-Kí- nában levő tartalékaitól. Az 1. távol-keleti front fő erői kelet felöl elérték Mandzsúria központi körzeteit, a front balszárnyának magasabb egységei pedig megkezdték Korea északi részének felszabadítását. A szovjet Csendes-óceáni Flotta hajói de- szantalakulatokat tettek partra a koreai kikötőkben, s ezáltal elvágták a Kvantung- hadsereg összeköttetését az anyaországgal.

Augusztus 18-tól kezdve a japán csapatok egyes alakulatai megadták magukat a szovjet hadseregnek, sok szakaszon azonban folytatódtak a szívós harcok. Ebben a helyzetben különleges jelentősége volt annak, hogy a támadás lendületes legyen. A szovjet parancsnokság úgy határozott, hogy egyes fontos központok elfoglalása céljából légi deszantokat tesz földre. Ilyen deszantalakulatok szálltak le Harbin- ban, Mukdenben, Csangcsunban, Kirin- ben, Phenjanban, Port Artúrban és más városokban, s ez lehetővé tette a szovjet hadsereg számára, hogy augusztus 25-re befejezze Mandzsúria, a Liaotung-félsziget és Észak-Korea felszabadítását. Ezzel egyidejűleg sikeresen folytak azok a hadműveletek, amelyek arra irányultak, hogy Dél-Szahalint és a Kuril-szigeteket felszabadítsák a japán megszállók uralma alól. A szovjet Csendes-óceáni Flotta tengerészei 1945. szeptember elején a Kuril-szi- getsor valamennyi szigetén tengeri de- szantcsapatokat tettek partra.

A japán kormány, miután csupán foglyokban mintegy 594 ezer katonát és tisztet veszített, és elveszítette a Kvantung-hadsereget, a legfontosabb ipari bázisokat, a hadászati nyersanyagforrásokat - már nem volt képes folytatni a hadműveleteket. Szeptember 2-án kénvtelen volt aláírni a feltétel nélküli kapitulációról szóló okmányt.

Felszámolták tehát a második világháború utolsó tűzfészkét. Az egész világon bekövetkezett a várva várt béke. A szovjet hadsereg, miután Európa sok népét szabadította fel a fasizmus alól, most Ázsiában is becsülettel teljesítette felszabadító küldetését. „Azt a szabadságot és függetlenséget, amelyet a koreai nép várt - állapította meg Kim Ir Szén, a koreai forradalom vezére -, csak a győztes szocializmus világa első államának hadserege hozhatta el neki". A japán militarizmusnak a szovjet fegyveres erők által történt szétzúzása kedvező feltételeket teremtett a kínai nép felszabadító forradalmi harcának sikeres folytatásához; ennek következtében 1949- ben létrejött a Kínai Népköztársaság.

A Szovjetunió világtörténelmi jelentőségű győzelmének hatására széleskörűen kibontakozott Indokína népeinek és többek között a hős vietnami népnek a szabadságért és függetlenségért vívott harca - e nép közvetlenül a japán militaristák szétzúzása után megalapította a maga népi demokratikus köztársaságát.

Erőre kapott a gyarmati és függő országok nemzeti felszabadító mozgalma, s ez jelentős mértékben meggyorsította az imperializmus gyarmati rendszere széthullásának folyamatát, s ez a rendszer összeomlásával ért véget.

A burzsoá ideológusok mindenképp igyekeznek kisebbíteni a Szovjetunió óriási hozzájárulását, amellyel a militarista Japán szétzúzását elősegítette. Azt javasolják, hogy a ledobott két amerikai atombombát kell annak a fő tényezőnek tekinteni, amely Japán kapitulációjához vezetett. De még a szovjet állam olyan meggyőzödéses ellenfele, mint Churchill brit miniszterelnök is ezt írta:,,Helytelen volna úgy vélni, hogy az atombomba döntötte el Japán sorsát".

Éppren a Kvantung-hadsereg szétzúzása volt a Szovjetunió döntő hozzájárulása a militarista Japán legyőzéséhez.

PJOTR CIGANKOV ezredes, a hadtudományok kandidátusa

1945. szeptember 2-án a Tokiói-öbölben a Missouri amerikai sorhajó fedélzetén aláírták a japán kapitulációé okmányt. Ezzel véget ért a második világháború, befejeződött a népek hatévi küzdelme a német fasizmus és a japán militariz- mus ellen.

4$) Győzelem a Távol-Keleten

Aj szú

5

5. Vili. 16.

K

onsztantyin Boronyinnal Száranszkban, a Volga menti Mordvin Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosában találkoztam, egy nappal azután, hogy részt vett a tudományos-technikai haladás meggyorsításának kérdéseiről az SZKP Központi Bizottsága által rendezett tanácskozáson. Boronyin a műszaki tudományok kandidátusa, a száranszki Elektroviprjamityel gyár főmérnöke, s ezen a tanácskozáson saját vállalatát és az ágazatot egyaránt képviselte. Ez utóbbinak a takarékoskodással kapcsolatos pozitív tapasztalatait kiemelte Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára ,,A párt gazdaságpolitikájának döntő kérdése" című előadói beszédében. A jelenlegi, 11. ötéves tervben (1981-1985) a Szovjetunióelektrotechnikai ipari minisztériuma alá tartozó vállalatoknál a termelékenység növelését az alapanyag-felhasználás fokozása nélkül érik el.

Ehhez a sikerhez a maga részéről a száranszki gyár is hozzájárul, amelynek félvezető-műszereit a Szovjetunióban minden fontos ágazatban alkalmazzák és külföldre is exportálják. A gyár kollektívája az ötéves terv feladatait túlteljesítve dolgozik, a termelés volumenének egész növekményét - ennek aránya mintegy 40 százalék - csakis a munkatermelékenység fokozása és az anyagi erőforrásokkal való takarékoskodás révén érte el. A vállalat a következő, a 12. ötéves tervidőszakra is a műszaki rekonstrukcióra, az automatikus gépsorok és robotok bevezetésére vonatkozó, nagyszabású programot irányzott elő.

„A párt központi bizottságának székházában rendezett tanácskozás igen nagy jelentőségű a tudományosműszaki haladás meggyorsítása szempontjából - mondta Boronyin. - Hiszen ezen részt vettek a párt vezetői, valamennyi minisztérium és hatóság, az akadémiai és az ágazati tudomány képviselői, egyszóval, minden olyan láncszem, amelytől a gazdaság intenzitásának fokozása függ. Azok a feladatok, amelyeket Mihail Gorbacsov előadói beszédében kitűzött, s a tanácskozás résztvevőinek felszólalásai is sok dolog átértékelésére késztetnek bennünket. Megértettem, hogy a mi kollektívánknak is még jobban kell dolgoznia. Ezért hamarosan helyesbítéseket végzünk a jövő ötéves terv előirányzataiban."

Optimizmus és gyakorlatiasság - az a két dolog jellemző a pártnak és az egész országnak az SZKP

AZ SZKP KONGRESSZUSA ELŐTT

Gyakorlatiasság és optimizmus

soron következő XXVII. kongresszusára való felkészülési időszakára. A Szovjetunió fejlődése terén olyan határvonalakat ért el, amikor világosan megnyilvánult az a szükség, hogy a gazdaságot a fejlesztés intenzív útjára állítsuk át, s a tervezés és az irányítás rendszerét, az egész gazdasági mechanizmust átszervezzük. A gazdasági növekedés meggyorsításával, a nép jólétének fokozásával összefüggő új feladatok megoldásának kulcsát a párt a tudományos-műszaki haladás ütemének jelentős meggyorsításában látja. Ezt a koncepciót fogalmazta meg a központi bizottság az áprilisi ülésén, és ezen alapul a párt valamennyi szervének és alapszervezetének kongresszus előtti tevékenysége.

A KB ülése után lezajlott tanácskozás kiinduló ponttá vált azon halaszthatatlan intézkedések kidolgozásában, amelyek megnyitják az utat az új gondolatok, az új gépek és technológiák, az alkotó emberek előtt.

Annak a fontos követelménynek, amely a tanácskozás egész munkáját áthatotta, a lényege az, hogy meg kell keresni és fel kell használni a termelés hatékonysága fokozásának és a termékek minősége javításának valamennyi tartalékát. Ebben az irányban már sok minden történik. Leningrádban például sikeresen valósul meg „Az intenzitás fokozása - 90“ program. A legnagyobb szövetségi köztársaságban - az Orosz Föderációban, valamint az ország fővárosában, Moszkvában, kidolgozták és megvalósítják a népgazdaság tudományos-műszaki fejlesztésének 2005-ig érvényes, komplex programjait. Belorussziában ma több mint 50 különböző köztársasági tudományos-technikai program valósul meg. Számos helyi pártszervnél a tudományra és a tudományos-műszaki haladásra vonatkozó koordinációs tanács vagy más társadalmi szerv alakult, amely lehetővé teszi e fontos tevékenységi kör pártirányításának fokozását.

De minden gép, még a legmodernebb is, az ember kezének, munkájának, eszének részvételét követeli. Ezért a párt központi bizottságában rendezett tanácskozáson nem véletlenül nevezték az embert minden változás döntő tényezőjének. Ez a kérdés sok tekintetben a pártnak, valamennyi szervezetének és ideológiai káderének szervező és mozgósító tevékenységétől függ. A jelenlegi körülmények között az SZKP azt a feladatot tűzi ki, hogy fordulatot kell végrehajtani a káderek gondolkodásában és beállítottságában, figyelmüket a legfontosabbra, a tudományos-műszaki haladásra kell összpontosítani.

DMITRIJ GAJMAKOV, az APN szemleírója