Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-16 / 33. szám

ÍJSZÚ 3 5. Vili. 16. IW HIEB II HlMlTOl A pártszervek és -szervezetek munkájának mélyreható elemzése „Az évzáró pártgyúlések legyenek tárgyilago­sak és munkaértekezlet jellegűek. Mélyen kell elemezni és helyesen értékelni a pártszervek és -szervezetek munkáját, le kell vonni a megfe­lelő következtetéseket, megtenni a szükséges intézkedéseket és halogatás nélkül megvalósí­tani a határozatokat.“ (Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB főtit­kárának a KB 15. ülésén elhangzott beszédéből) /^«ehszlovákia Kommunista Pártja vb életének jelentős eseményére készül - az évzáró taggyűlésekre, a párt­konferenciákra, az SZLKP kongresszu­sára és a CSKP XVII. kongresszusára. A CSKP KB 15. ülése határozatot foga­dott el a CSKP XVII. kongresszusának összehívásáról, jóváhagyta ez előkészí­tésre, a pártszervek és -szervezetek egy­séges ügyintézésére vonatkozó irányel­veket a kongresszus előkészítő idősza­kában. Elfogadta az évzáró pártgyúlések és pártkonferenciák előkészítésére vo­natkozó szempontokat, ezeket a CSKP KB Elnökségének Gustáv Husák elvtárs által előterjesztett jelentése is tartal­mazza. Minden évzáró gyűlés és konferencia magas színvonalának meghatározó fel­tétele a céltudatos előkészítés mind tar­talmi, mind szervezési szempontból. A CSKP KB Elnökségének az a határo­zata, amely az alapszervezeteknek a CSKP XVII. kongresszusát előkészítő évzáró pártgyűléseire és konferenciáira vonatkozik, hangsúlyozza: „Az évzáró taggyűlések és pártkonferenciák bíráló igényességgel, tárgyilagosan, átfogóan és elfogulatlanul kiértékelik a pártszer­veknek és -szervezeteknek azt a munká­ját, amelyet a XVI. kongresszus és a CSKP KB határozatainak teljesítéséért végeztek, és az értékelés alapján foga­natosítják a következő időszak feladatai­nak elvégzésére vonatkozó intézkedé­seket.“ Ebből következik, hogy most kifejezet­ten fokozódnak a pártszervek, a pártszer­vezetek és a kommunisták elemző, elmé­leti és valóságfeltáró tevékenységével kapcsolatos követelmények. Az évzáró pártgyűlések és pártkonferenciák előtt tudatosítanunk kell, hogy minél nagyobb hatásköre van építőmunkánknak, minél bonyolultabb és újszerűbb feladatokat kell megoldanunk, annál nagyobb a párt­szervek és -szervezetek felelőssége; mi­nél több feladat hárul rájuk, annál inkább nő az elemző tevékenység jelentősége a párt valóságfeltáró munkájában. A marxista-leninista metodológia alapján végzett pártmunka tapasztalatai­nak elemzése, e tapasztalatok közkincs- csé tétele mind elméleti, mind gyakorlati szempontból a pártmunka egyik lénye­ges összetevője, mivel ez minden eset­ben biztosítja a CSKP vezetésének és munkája hatékonyságának sikerét társa­dalmunkban. Gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy ahol rendszeresen, mély­rehatóan elemzik a társadalmi élet folya­matait és a pártmunkát, ott feltárják mindazt, ami haladó, ami új és életképes. De azt is, ami elavult, ami fékezi a társa­dalmi haladást. Ahol leleplezik a hibákat és a tévedéseket, ott konkrét, előremuta­tó határozatokat fogadnak el és jó ered­ményeket érnek el a munkában. Ezért a pártszervezeteknek, a pártmunkások­nak és minden kommunistának nagy se­gítséget nyújt az elemző tevékenység lényegének és jelentőségének megérté­se, a kezdeti fejlődési szakasz behatáro­lása, az elemző munkával kapcsolatos követelmények ismerete abban, hogy a pártpolitika gyakorlati megvalósítását sikeresen elvégezzék. G ustáv Husák elvtársnak a CSKP KB 15. ülésén előterjesztett be­számolója a problémákat feltárta; követ­kezetesen és minden szempontból ele­mezte elsősorban a szociális és gazda­sági feladatok teljesítését, a népgazda­ság hatékonyabb teljesítőképességének felgyorsítását, a munkatermelékenység növelését, a tudomány és technika fejlő­désének gyakorlati felhasználását. A ter­mékek minőségének javítása, a különböző energiahordozókkal, nyers- és félkész anyagokkal való takarékoskodás már mostantól céltudatos elemző munkát kö­vetel a pártszervektól, az aktivistáktól, a pártbizottságoktól és a vezető káde­rektől. A CSKP KB 15. ülésének határozatai­ból következik, hogy a pártmunka mély­reható elemzését minden szinten, min­den pártszervezetben és pártszervben el kell végezni. Az elemzéseknek az a célja, hogy a CSKP fejlődése törvényszerűsé­geinek, a pártélet normáinak és alapelve­inek ismerete alapján, a pártvezetés ér­vényre juttatásával értékelni kell a párt­szervek és -szervezetek munkájának színvonalát, feltárni a munka javításának lehetőségeit és meghatározni a megvaló­sítás előremutató útját. Az elemzés nem­csak abban segít a pártszerveknek és -szervezeteknek, hogy mérlegeljék és ér­tékeljék mindazt, amit elvégeztek, elbírál­ják, hogy jó úton jártak-e - hanem segít meghatározni a továbbfejlődés kilátásait, és lehetővé teszi, hogy a jövőre nézve levonják a tanulságokat. Az elemzésre szükség van a minden­napok munkájában, elemzés nélkül nem lehet elkészíteni a pártszervek és -szer­vezetek üléseinek anyagát, a szeminári­umok és rendszeres gyűlések beszámo­lóit. Érthető, hogy az évzáró pártgyűlé­sek, a taggyűlések, a pártkonferenciák és -kongresszusok előkészítésekor jelentős elemző munkát végeznek a pártbizottsá­gok. Jozef Lenárt elvtárs a CSKP KB ülésén hangsúlyozta, hogy: „Az SZLKP KB elnöksége munkacsoportokat alakí­tott ki, ezek feladata az elemzések elké­szítése és az egyes részlegek indokolt javaslatainak feldolgozása.“ A kerületi és járási pártbizottságok is hasonlóan viszo­nyultak a konferenciák előkészítéséhez, s ilyen hozzáállást kell tanúsítaniuk az üzemi bizottságoknak, az üzemi és a he­lyi pártalapszervezeteknek is. A párt szervező, ideológiai, gazdasági és kultu­rális munkájának mélyreható elemzése teszi csak lehetővé, hogy időben és a dolgok alapos ismeretével felvértezve fordíthassuk figyelmünket a meghatározó társadalmi feladatokra, csak ez segít fel­tárni és felhasználni minden anyagi, energetikai és szervezési erőforrást, és kihasználni az irányítás területén, a dol­gozók gondolkodásában és alkotó szelle­miségében rejlő tartalékokat. P ártunk központi bizottsága a 15.ülé- sen újból figyelmeztetett, hogy a termelésben és más területeken is jélentós tartalékok vannak, ezek nem igényelnek sem új beruházásokat, sem további erőforrásokat. A meglévő terme­lési, technikai és tudományos kapacitás hatékonyabb felhasználásáról van szó, elsősorban az alapvető eszközök, a fűtő­anyag-, az energetikai bázis, a nyers- és félkész anyagok, a munkaidő és a dolgo­zók szakképzettségében rejlő tartalékok kellő felhasználásáról. Beszélni kell még a műszaki színvonalról és számos ter­mék minőségéről. Drágán, lassan és időnként alacsony technikai színvonalon építkezünk. Sok tartalék rejlik még ma­gukban az emberekben, felelősségtuda­tukban, kezdeményezőkészségükben, lekiismeretes munkájukban, a szervezés­ben, a munkafegyelem megszilárdításá­ban. Rendet kell teremteni a jutalmazá­sokban is. A gyakorlati tapasztalatok arra mutatnak, hogy a tartalékok hozzáférhe­tőek és rendelkezésünkre állnak, csak arra van szükség, hogy a különböző munkahelyeken alapos elemzésekkel fel­tárják, és a lehető legrövidebb időn belül helyesen fel is használják őket. Ebben az elemző munkában nagyon fontos feladat hárul a pártszervekre, a pártszervezetek­re, az állami és a pártszervek vezető kádereire és minden kommunistára. elemző pártmunka nagyon igényes és bonyolult tevé­kenység. Ez nemcsak a munka nagysá­gából és sokoldalúságából ered, hanem a jellegéből is. A pártmunka elemzése - éppúgy, mint más társadalmi jelensé­gek taglalása - elsősorban megismerési folyamat. A megismerés egyetlen és álta­lánosan elfogadott módszere a materia­lista dialektika, amely állítja és bizonyítja, hogy a megismerés az objektív valóság tükrözése az ember tudatában. A megis­merés tehát az adott esetben egy folya­mat: a kommunista, a párttisztségviseló, Az a párt dolgozója elemzi a pártszerv vagy -szervezet munkáját, értékeli annak tar­talmát. A pártszerv vagy -szervezet munkájá­nak tanulmányozása - sem összességé­ben, sem részletéiben - nem egyedi eset, hanem bonyolult folyamat. Az ob­jektív valóság megismeréséhez vezető utat Vlagyimir lljics Lenin klassszikus tö­mörséggel jellemezte: „Az élő megfigye­léstől az elvont gondolkodásig és attól a gyakorlatig - ilyen az igazság megis­merésének, az objektív valóság megis­merésének útja. “ E három tényező - az élómegfigyelés, a gondolkodás és a gya­korlat - kölcsönhatása a feltétele az egész megismerési folyamatnak. A dialektikus materializmus komoly kö­vetkezményeket támaszt a megismerő tevékenységgel szemben. Ezek a köve­telmények tudományos színvonalat kép­viselnek, világos és pontos tájékozódási pontként szolgálnak az elemző munká­ban. A pártmunka elemzése során a leg­fontosabb követelmények a következők: tárgyilagosság, sokoldalúság, pontos­ság, a téma fő részének meghatározása és történelmi megközelítése. A tárgyilagosság mint követelmény, azt jelenti, hogy az elemzéskor a párt­szerv munkájának tartalmából kell kiin­dulni, nem a munkáról alkotott magánvé­leményből. - A marxistának - írta Lenin - a valódi élettel a valóság pontos tényei- ről kell véleményt alkotnia. „Sajnos a gyakorlatban különböző nézetekkel és esetekkel találkozunk, olyanokkal is, ami­kor a pártszerv vagy -szervezet munkáját túlnyomórészt személyes tapasztalatok és benyomások alapján értékelik, nem a konkrét tények, a valóság tárgyilagos és tudományos szintű elemzése alapján. Most nem engedhetjük meg, hogy az ilyen nézetek teret nyerjenek a párttagok és párttisztségviselők között“. „Mit érde­kel minket a tudomány, a tudományos elemzés, azt csak csinálják a kutatók, nekünk egyszerűen dolgozni kell, és nem elemzéseket kiagyalni.“ Az efféle hozzá­állás nem teszi lehetővé a valós helyzet mély elemzését, sem a konkrét esetekre vonatkozó helyes határozatok elfogadá­sát. Az ilyen hozzáállás és gyakorlat következményeként állhat elő olyan hely­zet - amint azt a kutatási eredmények is alátámasztják -, hogy a határozatoknak több mint a fele nem konkrét, tehát nehe­zen ellenőrizhető. Ez az állapot éppen a megismerő tevékenység színvonalával függ össze, az elemzési képességekkel és készségekkel, azzal, hogy tudnak-e elemezni, általánosítani, konkrét és meg­valósítható célokat kitűzni és megtalálni a megvalósításhoz vezető utat. G yakorlati tapasztalataink szerint azokban a pártszervekben és -szervezetekben, ahol bizonyos kívánal­makat, ideológiai, politikai álláspontokat tényleges valóságként kezelnek, ahol megelégszenek az érzékszervek útján szerzett, empirikus észleléssel és felüle­tesen szemlélik a valóságot, az ismeretek színvonala, következésképp a határoza­tok meghozatalának és az irányításnak a színvonala is nagyon alacsony. Nehe­zen lehet például egyetérteni azzal a gyakran előforduló egyoldalú értéke­léssel, miszerint a taggyűléseken azért kapcsolódnak be kevesen a vitába, mert a tagság passzív és közönyös. Az elsőd­leges ok nem a passzivitás, hanem mind­ez inkább a pártbizottságok által készített beszámolók alacsony színvonalának, a bíráló hang és az elemzések hiányának következménye. Nem oldják meg a tagok problémáit, nem reagálnak bíráló jellegű észrevételeikre, a problémák megoldá­sához nincs helyes hozzáállásuk, nem törekszenek eléggé arra, hogy a tagságot megnyerjék a felvetett kérdések megvita­tására és arra, hogy közösen keressék az optimális megoldás útját. A valós té­nyeket sosem helyettesíthetjük kiagyalt elméletekkel, tételekkel és sémákkal, sem különféle illúziókkal. A tényanyagot nem szabad hozzáiga­zítani a már kész, kiagyalt zárótételek­hez. Ez éppen a gyakorlatban elfogult­sághoz, egyoldalúsághoz és a valóságtól való elszakadáshoz, s a gyakorlati mun­kában törvényszerűen sikertelenséghez vezet. A pártmunka elemzésének sokoldalú­nak kell lennie, a szerv munkáját kell vizsgálnia, a szervezet különböző kap­csolatait annak minden összefüggésével együtt. A sokoldalúság az elemző munka fontos követelménye, mert kizárja annak lehetőségét, hogy csak a tanulmányok, az egyes tények és példák ismerete alap­ján jussunk el a végkövetkeztetésig. Már Lenin figyelmeztetett, hogy .....nemcsak az egyes tényeket, hanem a vizsgált kérdéskör fényeinek összességét figye­lembe kell venni, mindenféle kivétel nél­kül...“ Ezért a kérdések meg­ítélésében nem engedhető meg az egyes tények önkényes kiragadása, következe­tesen mint egységes rendszert vizsgáljuk az összefüggő jelenségek rendszerét. Az elemzés során érvényre kell juttatni a mi­nőségi mutatókat és az új szemléletmó­dot. Nem elégedhetünk meg a pártokta­tás előadásainak, a hallgatók számának, a nyilvános pártgyúlések résztvevőinek, a vitában résztvevők számának vagy az újonnan felvett párttagok számbavételé­vel. Elsősorban a pártmunka tartalmának színvonalát, eredményeit és hatásfokát vizsgáljuk, továbbá azt, milyen erőfeszí­téseket és eszközöket követelt a kitűzött célok elérése, vagy azt, hogy miért nem értük el, amit magunk elé tűztünk. A pártszervek és -szervezetek elemző munkája feltételezi a tárgyilagosságot. „ Miben rejlik a marxizmus életképessé­ge: a konkrét helyzet konkrét elemzésé­ben“ - hangsúlyozta Lenin. Ismeretes, hogy elvont igazság nem létezik, az igaz­ság mindig konkrét. A dialektika bármily jelenség elemzésekor megköveteli, hogy tekintetbe vegyük, milyen a kapcsolata más jelenségekkel és figyelembe vegyük a fejlődés általános irányát, másrészt az adott jelenséget a konkrét helyzetekben, konkrét körülmények között kell vizsgálat alá venni, s elemezni a bonyolult, gyak­ran nagyon sokféle jellegzetességeket. A párt tevékenységének elemzé­sekor fontos követelmény az alapvetően meghatározó részterület, a munka fókuszának megvilágítása. A legfontosabb részterület meghatározá­sára azért van szükség, mert a pártmun­ka sok és egymástól nagyon különböző elemből tevődik össze. A maga módján mindegyik fontos. Ezért, amint azt Lenin is megállapította, minden pillanatban meg kell találnunk azt a láncszemet, amelyet megragadva, szilárdan össze­tartjuk a láncot és felkészülünk az újabb probléma megragadására. A probléma megtalálása a tudományos elemzés egyik legfontosabb feladata, amelyet a kollektív pártvezetöségeknek, a vezető tisztségviselőknek el kell végezniük. A legfontosabb részterület meghatározá­sának a pártmunkában lényegében két­féle jelentősége van: először nagyon fon­tos tisztázni, hogy a pártszerv és a párt- szervezet mit tart a legfontosabbnak és meghatározónak saját munkájában, má­sodszor: a legfontosabb részterület meg­határozása nélkül nem lehet elvégezni a konkrét elemzést. A pártmunka elemzésének alapfeltéte­le a téma történelmi megközelítése. Ez azt jelenti, hogy a pártmunkát nem nyu­galmi, hanem dinamikus formájában bí­ráljuk el, vagyis nem mozdulatlan állapot­ban, hanem mozgás, fejlődés, változás közben. A pártmunka jellemzője ugyanis a változás, a tetterő, az állandó mozgás az egyszerűtől az összetett, a kevésbé tökéletestől az egyre tökéletesebb felé. A történelmi megközelítés tehát a felhal­mozott tapasztalatok elemzését is meg­követeli. Joggal hangoztatják, hogy a ta­pasztalat nem más, mint emlékezet, ge­nerációk emlékezete. Az új emberi gene­rációk ereje abban rejlik, hogy az előző nemzedékek tapasztalataira, az általuk elért eredményekre támaszkodhatnak, de ezeket nem másolják, hanem újabb, magasabb színvonalon továbbfejlesztik. Ez teljes mértékben érvényes a pártmun­kára is. Hisz a múlt és a jelen tapasztala­tainak tanulmányozása és általánosítása - ez a mélyreható kutatásnak és a jövő­ben várható események prognózisának is a kiindulópontja. Ha figyelmesen tanul­mányozzuk a jelent, el tudjuk képzelni a jövőt, és igyekszünk kialakítani a jövő modelljét. Tapasztalataink szerint azok a párt­szervek és -szervezetek, amelyek folya­matosan elemzik az élet tényeit, jelensé­geit és folyamatait, helyes következteté­seket vonnak le és az adott helyzetnek megfelelő határozatokat hoznak. Ezért az elemzés lényegének megértése, az elemző munka legfontosabb szakaszai­nak, formáinak és módszereinek ismere­te nagyon fontos a párttisztségviselők, a pártszervezetek dolgozói és minden kommunista számára a CSKP programja megvalósításáért folytatott küzdelemben. Dr. JÁN MACHYNIAK docens, kandidátus

Next

/
Thumbnails
Contents