Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-09 / 32. szám

tr­» OTTHON A tengerparton egy asszony megszólít egy tengerészt:- Mondja, maga nem vágyódik a családi béke után?- Dehogyis nem. De csak olyankor, amikor otthon vagyok. SZOLID A bábaasszony megkérdi a szülő nőtől:- Óhajtja, hogy a férje is jelen legyen a szülésnél, Kovácsné?- Ugyan minek? Hiszen kilenc hónappal ezelőtt az előzmények­nél sem volt jelen... KÉRÉS- Kérlek szépen, kollégám - mondja az egyik igazgató a má­siknak lenne egy kérésem: nem vennéd oda a fiamat a vállala­todhoz?- Nagyon szívesen. Mit tud? .- No hallod, ha tudna valamit, magam alkalmaznám. GYÖNGY- Te mit vettél a feleségednek?- Sokáig haboztam, hogy autót vegyek-e vagy gyöngysort. Végül is a gyöngysor mellett döntöttem.- Miért?- Mert még nem találtak fel ha­mis autót. CÉLTALAN Két nénike beszélget az utcán.- Olyan szomorú vagyok - mondja az egyik -, volt egy szép kiskutyám és ma elveszett.- Miért nem teszel közzé egy apróhirdetést? - kérdezi a másik.- Céltalan lenne. Nem tud ol­vasni. A HÉT VICCE- Mondja, kérem, jó ez a víz a reumának?- De még mennyire! Én is ettől kaptam. UGYANAZ- Nem értem, hogy lehet ilyen büdös halat felszolgálni? Egy hét­tel ezelőtt itt voltam és akkor kitű­nő halat adtak.- De kérem, ez ugyanaz a hal! ELVESZI Két fiatal lány beszélget.- Mondd csak, te mit szeretsz legjobban a vőlegényeden?- Azt, hogy elvesz feleségül! - hangzik a felelet. FELELET Lacikát elkapja a csősz, amint egy almafa tetején ülve egy hatal­mas almát szorongat a kezében és rászól:- Mit csinálsz ott azzal az al­mával?- Ott lent a földön találtam - fe­leli Lacika -, vissza akarom akasztani. • ’ ALEKSZEJ ANDREJEV AfOrÍZVTIdk Ha nem nevetsz a főnök vicce­in, akkor rövidesen nem lesz vic­celni való kedved. Végre nyisd ki a szemed! - mondjuk azoknak, akiknek sze­retnénk befogni a száját. Ma már kevesebb a családi kör. Annál több a szerelmi háromszög. * * * Az elhangzott bírálat után gyak­ran az a legnagyobb gond, hogy miképpen tüntessük el a - bírálót. A festők tudják, hogy sok ember portréjánál legfontosabb a háttér. Védjétek erdőinket - irodal­munk jövőjét! Vannak olyan győzelmek, ame­lyekről legszívesebben lemonda­nánk. * * * A túlzott ambíció sok mindenre képes: még lelkiismeretünk elhall­gattatására is. Ha van valamilyen kedvenc idő­töltésed, a munkaidő is gyorsab­ban telik... A házasság is igazolja azt, hogy z ember társaságban is magá­yos lehet. „ , . Sz. J. fordítása PANASZ A szép Bakosné vá­lópert indít az ura el­len s a tárgyaláson sírva panszkodik:- Nem bírom, ké­rem, ezt az életet tovább. A férjem úgy bánik velem, mint egy kutyával. A bíró részvéttel kérdezi:- Hogyhogy? Talán veri magát? A szép asszony könnyek közt feleli:- Azt éppen nem, de azt akarja, hogy hű legyek hozzá. SZÁLLODA- Mondja, ké­rem, melyik a leg­jobb szálloda a vá­rosukban?- Van itt több szálloda, de elárul­hatom önnek, bár­melyikbe megy, aludni úgysem fog tudni.- És miért?- Mert egész éj­jel azon fog sopán­kodni, hogy miért nem ment inkább a másik szállo­dába.- Papa, megmértem, hogy a tubusban két és fél méter fogkrém van! (lei Paris) MONDTA-Tegnap találkoztam a fér­jeddel a korzón, de nem kö­szönt, úgy látszik, nem vett észre.- Igen, tudok róla.- Honnan tudod?- Ő mondta. X i A llítólag nagyon rossz ro­r\ kon vagyok. Nem mint­ha nem szeretném őket. Sze­retném én a rokonaimat, ha tudnám, kik azok. Hanem egy­szerűen képtelen vagyok el­igazodni a fel-lemenő és oldal­ági kapcsolatok szövevé­nyében.- Tudod, a Marika, Lajos bácsinak, a lánya, akit Gyuszi vett feleségül. Gyuszi meg a Géza féltestvérek, mert az édesanyjuk közös, de Géza a Joli néni második házassá­gából származott. Ilyenkor forogni kezd körü­löttem a világ, mintha erős ni­kotinmérgezésem volna. A rö­vid eszemmel nem tudom kö­vetni. . A minap szólt a telefon.- Itt Laci bácsi, szervusz öcsém. Sose látogatsz meg bennünket. Sebaj, ha Moha­med nem megy a hegyhez megy a hegy a Moha­medhez...- Igenis, Mohamed bácsi...- Laci bácsi - igazított ki.- Holnap délután meglátoga­tunk. Jön a Piroska néni is.- Piroska néni is jön? Nagy­szerű! - lelkendeztem, ahhoz képest talán túlságosan is, hogy halvány gőzöm sem volt, ki nekem a Piroska néni. Elbűvölő kedvességgel fo­gadtam a vendégeket.- No, hogy s mint vagy öcsém? - kérdezte Laci bácsi.- Köszönöm jól. És Laci bácsi?- Engem nem is kérdel?- szól bele szemrehányóan a néni. (Kérdezném én, nagyon is kérdezném, de az atyaúristen­nek nem jutott eszembe a néni neve.)- Hogy tetszik lenni drága khm, khm, (erős torokreszelés) néni?-Piroska néni vagyok...! mumm IW ****, bdrfö IGAZGATÓ- Nálunk csak akkor kerülhet a darab a színre, ha az igazgató­nak is tetszik.- Mi sem természetesebb - válaszolja az író.- Igen ám - folytatja a rende­ző -, de az igazgató nem olvas darabot. GYERKŐCÖK- No, gyerekek, mondjátok meg, ki volt a múlt hónapban a leg­engedelmesebb, a legjobb és ki tett meg mindent, amit a mama akart? - kérdezte a papa a gyere­kektől, mire azok kórusban felel­tek:-Te, papa! PARADOXONOK ... ha a halász csak a zavarosban szeret halászni, ... ha a vadász gyáva nyúl, ... ha a lótolvajnak minduntalan át kell nyergelnie, ... ha a lassú csigát sikerült felcsigázni, ... ha a fakir szegre akasztja a mesterségét, mert az szöges ellentétben van óhajaival, ...ha egy banktisztviselő nem adja a bankot, ...ha egy lajhár sebesen szedi a lábát, ... ha az ökör kifogy a béketűrésből. (G.Gy. fordítása) Megvolnánk valamennyien. Hanem mit szólsz hozzá, Sári­ka már érettségire készül... (Az ám, mit szólók hozzá? Sárika már érettségire készül, így elszállt volna az idő? Ki a csoda lehet az a Sárika...?) A bácsi közbeszólt:- Ugyan hagyd, hiszen biz­tosan azt sem tudja szegény, ki az a Sárika... Ezt tisztelettel bár, de kiké­rem magamnak. Nagyon jól is­merem én Sárikát, nagyon is NOVOBÁCZKYSÁNDOR #QpZ rokon. jól emlékszem rá - bizony­gattam.- No látod! - diadalmasko­dott a néni. - Persze, hogy emlékszik Sárikára. Hanem Böskéről, sajnos rossz hírem van...- Oh, szegény Bözsike... - hüledeztem. ( Nem elég, hogy Sárikájuk van, akire nem emlékszem, most még előke­rült egy Bözsike is. Bözsike édes, Bözsike drága... Maga hogy kerül ebbe a családba? Nyilván ő a kisebbik.) A bácsi segíteni akart:- Ugyan, hagyd drágám, nem emlékszik ó már Bözsiké­re, hogy is emlékezne... Ezt megint nem hagyhattam annyiban:- Ho-o-gy é-é-é-én nem emlékszem...? Bözsikére akit a térdemen lovagoltattam... ? Gyi te cocó Budára... Mi­lyen édesen csücsörített olyankor...- Bözsike a néném és het­venhét éves múlott - szólt hi­degen a néni. - Végelgyengü­lésben szenved, szegény­kém ... Sebesen töltögetni kezdtem a konyakból.- Jóféle... - ismerte el a né­ni. Egy kis hallgatás után ki­bökte:- Liliék válnak! - és merően a szemem közé nézett. A hír meglepett. Erre számí­tottam a legkevésbé. Hogy Lili­ék válnak. Ez igazán nem szép tőlük. Ez felelőtlenség a há­zassággal szemben, önma­gukkal szemben, de főképpen velem szemben. Nekem ugyanis halvány sejtelmem sincs róla, kik a Liliék. Lázasan kutattam emlékeimben valami Lili után, de nem ment. Érdek­lődést színleltem.- De miért válnak? A néni kétkedő mozdulatot tett:- Állítólag az anyós miatt... (Akkor rendben van. Anyós­ügy - tehát tipikus. Szilárd ta­lajt kezdtem érezni a talpam alatt. Felháborodottan - min­dent bele.)- Hát persze, az anyós. Gondolhattam volna (Ha ne­kem olyan anyósom lenne, mint Lilinek, én is elválnék. Hiszen az egy hárpia, egy zsarnok, egy intrikus. Az ilyen anyóst el kellene égetni. A többi már viszonylag egy­szerűen ment. Piroska néni pulykavörös lett és Laci bácsit maga után vonszolva elhagyta a lakást. Csak annyit vetetföda, hogy megsértettem, mert ő a Lili anyósa. Ez meglepett. Azt hittem ugyanis, hogy Laci bácsi az anyós. És Lili az após. És Pi­roska néni a vő. En pedig az ipam-napam. Rokonságból megbuktam. ÚJ SZŐ 22 1985. Vili. 2

Next

/
Thumbnails
Contents