Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-09 / 32. szám
M intha kicserélték volna... Két évvel ezelőtt még úgy viselkedett, mint egy rakoncátlan bakfis, aki nem és nem akarja tudomásul venni, mit szabad és mit nem. Nem ismert lehetetlent. Kalandból kalandba csöppent. Idegen kertekben cseresznyézett. Bérházak udvarán énekelt. Csónakban aludt. Bizarr okosabb is lettem. Találkoztam valakivel, aki „felébresztett“. Aki kézen fogott és azt mondta: elég már a gyerekes kilengésekből. Ha felnőtt vagy, légy felnőtt. Igazat adtam neki. Tükör elé álltam és szembenéztem önmagámmal. A vége ez lett: megnyugodtam. Szögre akasztottam a görkorcsolyámat, átrendeztem a ruhatáramat, és nagyobb önfegyelmet kezdtem diktálni magamnak. Egyszer csak úgy éreztem, hogy a tegnapi „nagy“ kalandok mára kinos emlékekké fakultak. A hideg fut végig a hátamon, ha belegondolok, hogy állítottam be a harmadéves vizsgaelőadásomra. Az történt, hogy reggel, a tükör előtt kaptam észbe, amikor már sünire vágtam és ordító színűre festettem a hajam, hogy délután színész- mesterségből vizsgázom és Shakespeare Júliáját játszom. Késő volt. Úgy néztem ki, hogy... De a vizsgát nem lehetett kihagyni, fel kellett mennem a színpadra. Mit mondjak: majd elájultak a tanáraim. Azt hittem, kikergetnek a Tyl Színházból. De nem, nem csaptak patáliát, összedugták a fejüket és megbocsátottak. A végén persze megkérdezték, mi ütött belém? Eszembe sem jutott, hogy Júlia leszek, mentegetőztem. Ma már nincsenek ilyen hóbortos ötleteim. Ami volt, elmúlt. Komolyabb lettem. Dolgozni akarok. Sokat, sokat, nagyon sokat. Eddig minden úgy alakult, ahogy elterveztem. Két film között Egy lány, akit „kicseréltek“ PRÁGAI TALÁLKOZÁS PAVLÍNA MOURKOVÁVAL ötletek hosszú sorától zúgott a feje: akárhol jelent is meg, ott rövid időn belül biztosan történt valami. Feldőlt vele a szék, kirepült a kezéből a tányér, jobb esetben: komédiázott. Bohóckodásával akár egy egész forgatócsoportot is elszórakoztatott. A végén, emlékszem, nekiesett a jelenetre váró habostortának s az egészet felfalta. Nem kívánta - csak úgy heccből ette. Aztán elárulta: a ruhatára is extravagáns. Csipkegallért varrt a pulóverére. Levágta a nadrágja szárát. Kézzel festette színesre a fehér szoknyáját. Nem érdekelték a divatlapok, a diktátorok tanácsai - a maga útját járta. Szabadon, önfeledten, szertelenül. De most - mintha kicserélték volna... Felnőtt lett belőle. Gesztusai kifinomultak, mozdulatai letisztultak, indulatait az értelem tartja féken. Hangos nevetés helyett parányi mosollyal, dühös tiltakozás helyett szemérmes szemlesütéssel válaszol. Néha úgy tűnik: a hangja is más. Szebb, kedvesebb, kellemesebb. Pavlina Mourková nagyot változott. Bakfisképét már csak a filmek őrzik: az a mentőkocsiban vajúdó lány a Nővérkékben, a Tiltott kirándulás félárvája vagy az Édes gondok belevaló pincérnője már nem ó. Éppen hogy csak hasonlítanak egymásra. „Igen, tudom, hogy megváltoztam. Megnőtt a hajam, lefogytam és talán Ami volt, elmúlt (Karel Kouba felvétele) egy röpke pihenés az életem. Ezt szeretem, így jó nekem." Egy lány, aki kinőtte a gyerekcipőt. Egy lány, aki tegnap még bakfis volt, de ma már tudja, mit akar. Mintha kicserélték volna... SZABÓ G. LÁSZLÓ Új szovjet filmek „ Kisváros a háború idején, Litvánia, 1941. június“. Ez a felirat olvasható Az osztag című új játékfilm első kockáin, amelyet Alek- szej Szimonov rendező készített, Jevgenyij Grigorjev forgatókönyve nyomán, a Litván Filmstúdióban. A felirat megrázza a nézőt, a háború idején hallott szirénák üvöltését idézi fel. Tudatunkban túl sok dolog fűződik 1941. júniusához. Jevgenyij Grigorjev forgatókönyve mély hatással volt rám - közli a rendező, Alekszej Szimonov.- A történet éles fordulatai mögött észrevettem az élethelyzetek valószerűségét- mondja Szimonov -, és a hősök viselkedésének azt a hitelességét, amelyet mi, a háború utáni nemzedék tagjai is teljesen átér- zünk. Hiszen a háborúról szóló legjobb írások, filmek, felvételek, elbeszélések formálták elképzelésünket erről a háborúról, és „tápláltak“ bennünket a történelem szellemi tapasztalataival. A film hősei csakugyan katasztrofális helyzetbe kerülnek. Számukra, az erdei irtásban dolgozó, maréknyi fiatal harcos részére, a háború voltaképp már az ellenség vonalai mögött elkezdődött; a bekerítő gyűrűben, ahol fogalmuk sem volt arról, hogy mi történik a szovjetországban. Mi több, hőseink fegyvertelenek voltak; harci tapasztalata is csupán egyiküknek volt, de neki sem sok. Filmünk azt igyekszik feltárni a nézők előtt- hangoztatja Szimonov -, hogyan edződtek igazi katonává ezek a halálra vagy fogságra ítélt legények, ezek a harchoz nem szokott fiúk; végső soron mi volt fontosabb számukra, mint a tulajdon életük. Ismerős színészarcokat a néző nem láthat a filmvásznon; öt kezdő és két, teljesen újonc szereplő - igy fest á névsor, és ez nem véletlen. Azt remélem, a kiválasztásnak ez az elve általában a film hitelességének javára válik. A litván erdők, ahol a forgatás folyt, nagy segítséget nyújtottak a fiatal művészeknek ahhoz, hogy átérezzék a cselekmény színterének légkörét. Fény világol az éjszakában A Péter-Pál erőd zord boltívei alatt ezek a szavak hangzanak: „Ók azt akarják, hogy egyetlen tollvonással áthúzzam az egész életemet? Soha. Voltam. Éltem. “ Mikael Nal- bandjan ezzel a kijelentéssel válaszol arra az ajánlatra, hogy írja alá elveinek megtagadását. Ez a híres örmény filozófus és költö, forradalmár és irodalomkritikus a hőse R. Gevorkjan és G. Kevorkov Fény világol az éjszakában című új filmjének. Hálás történelmi anyag állt a szerzők' rendelkezésére. Nalbandjan - Herzen és Ogarjov kortársa és küzdőtársa - irányította az örmény felszabadító mozgalmat, amely igen sokat tett az örmény nép felvilágosodása érdekében. Miként lehet másfél órában a fiivásznon elbeszélni egy ilyen életpályát? Persze, nagyszabású epikai filmet lehetett volna alkotni. A szerzők azonban ráeszméltek arra, hogy a mai néző részére jóval fontosabb az, milyen a hős személyisége, miféle indokok éreztették hatásukat választásában. Ezért a lírai, kamarajáték-szerű hangvétel jellemző az egész filmre. A. Grigorjan, a forgatókönyv írója, úgy fűzi tovább a cselekmény szálát, hogy a főhősnek a Péter-Pál erődben való kihallgatásának képei visszaemlékezéseivel, gondolataival váltakoznak. Nalbandjan mindenekelőtt hazájának, Örményországnak sorsáról töpreng. Ez a tehetséges tudós, akire ragyogó jövű várt, már ifjú korában eldöntötte az élet értelmét önmaga számára: „Erkölcsösnek lenni manapság annyi, mint forradalmárnak lenni". A kor legkülönb elméi, többek között Nyikolaj Gavrilovics Csernisevszkij is, ehhez a meggyőződéshez jutottak el abban az időben. Nalbandjan és Csernisevszkij szellemi rokonságának hangsúlyozása végett, a film szerzői egy asztalra teszik a kettőjük kihallgatásáról készült jegyzőkönyveket. Ezek és az ehhez hasonló erkölcsi párhuzamok a film legkiválóbb alkotó módszerei sorába tartoznak. A másik erkölcsi párhuzamot pedig maga a néző vonja meg. Arról az epizódról van szó, amikor Nalbandjan külföldi tartózkodása alatt értesül anyja betegségéről, és - bár barátai figyelmeztetik, hogy otthon azonnal letartóztatás várja - kijelenti: haza kell utaznia, hiszen csak egy anyja van. A hazaszeretet és az édesanya iránti szeretet: két olyan érzés, amely az igazi ember jellemvonása. A film hősével ellentétben, az ellenpólusául szolgáló Manucsarov hivatalnoknak nem kell megértenie azt, hogy valójában miért lépett a népe jövőjéért való harc útjára egy olyan ember, aki előtt fényes jövő állt. Ennek a filmnek tartalmát és fő eszmei mondanivalóját pontosan érzékelteti a címe. A Fény világol az éjszakában - Nalbandjan egyik versének sora. Arról a fényről, a harcnak a fényéről van szó, amely az akkori valóság sötétségében Nalbandjan kortársait vezérelte. Ugyanarról a fényről, amely módot nyújtott számára, hogy kijelentse: „Voltam. Éltem." (Szovjetszkaja Kultúra) A kiválasztott fiatalember éppen olyan magas volt, mint Cornel Wilde, a világhírű színész-rendező. Ezért azt javasolta jugoszláv választottjának: néhány hétre függessze fel tanulmányait a belgrádi testnevelési főiskolán és vegyen részt új filmje, a Lancelot lovag forgatásán, és helyettesítse őt a lovagló- és vívójelenetekben. így lett színész Gojko Mitióbői. Persze nem mindjárt. De tulajdonképpen itt dőlt el a dolog, itt lépett arra az útra, melyen már visszafordulni sem lehetett. Gojko Mitic dél-szerbiai szőlőhegyek és erdők vidékének gyermeke. Élénk, semmitől sem félő és mindenre vállalkozó fiú volt. ötéves korában ült először nyeregbe, hétévesen már nyereg nélkül szőrén ülte meg a lovat, remekül úszott, biciklizett, futott. Tornatanári diplomát szerzett, de ekkor már a főiskola egyik közismert növendéke volt. A filmezés tette azzá. Amikor Harald ReinI nyugatnémet rendező 1962- ben megkezdte Kari May-sorozatának forgatását Jugoszláviában, állandó munkát kínált Mitiónek - merészen lovag'ó, kamera közeli indiánok megszemélyesítését. így lett szereplője a Winnetou első, második, majd harmadik részének, így foglalkoztatták a Keselyűk alatt című nyugatnémet indián filmben, Az Ezüst-tó kincsében - és néhány amerikai western- ben, amelyeknek felvételei ugyancsak Jugszláviában készültek. Később Josef Mach rendező szereplőket keresett, a DEFA egyik indián filmjéhez. És előbb-utóbb eljutott Mitichez, akit néhány próbafelvétel után szerződtetett A Nagy Medve fiai főszerepére. És Mitic ezzel az egy filmmel hetek alatt az NDK egyik legnépszerűbb színésze lett. A siker meggyőzte: színészi tanulmányokat is kell végeznie. Részben Jugoszláviában, részben az NDK-ban (hogy tanulja a színpadi németet) volt főiskolás, miközben a DEFA „főindiánjaként“ sorozatban forgatta filmjeit. 1967-ben Csingacsguk, a Nagy Kigyó című filmben láthattuk, aztán A Sólyom nyomában főszereplőjeként, majd a Fehér farkasok következett, 1970-ben a Halálos tévedés. És ekkor föllázadt. Azt kérte barátjától, Gottfried Kolditzlól, több indián film rendezőjétől és főiskolai tanárától, adjon lehetőséget számára, hogy bebizonyíthassa, nemcsak „főindiánként“, hanem igazi színészként is jól használható. Kol- ditz megértette tanítványa óhaját, és rábízta Jelek - világűrkaland cimú sci-fi filmje egyik főszerepét, melyben nagyszerűen helytállt. Ugyanebben az évben diplomázott színészként, és az egyik német színház tagja lett. Nagy fájdalmára, a színház elsősorban azért szerződtette, mert a Harz-hegység egyik festői lejtőjén, nyáron, élő lovakkal, kocsikkal, óriási díszletekkel, szabadtéri indián játékokat rendezett és ismert főszereplőre volt szüksége. Mitic ugyan eljátszotta a rábízott szerepet, de csak azzal a feltétellel, ha prózai szerepekben is foglalkoztatják. A színház mindent megígért, s ígéretét meg is tartotta. Mitic megkapta Ruy Bias szerepét és olyan sikert aratott, hogy ettől kezdve a társulat egyik vezető színésze. 1971 -ben az Osceola címszerepében örvendeztette meg ifjú rajongóit, majd 1972-ben a mai tárgyú gyermekfilmben, A férfi, aki a nagymama után főttben aratott nagy sikert. 1972-ben egy indián A „főindián“ Portrévázlat Gojko Miticről filmben is szerepelt, a Tecumsehben. A következő nyáron forgatták az Ulzanát, majd 1975-ben Dean Reed oldalán a Vértestvéreket. Régi álma vált valóra, amikor 1976-ban szülőhazájában, Jugoszláviában is kamerák elé állhatott: a Hosszú utunk című film egyik karakterszerepében. Gojko Mitic időközben televízió-sztárrá lépett elő. Számos élő, helyszíni közvetítésben szerepelt és sorra játszotta a mai tárgyú tv-játékok főszerepeit. 1977-ben forgatott tv-játékainak egyike, a Második szerelem - tiszteletbeli állásból, olyan sikert aratott, hogy a filmszínházakban is bemutatták. Utána forgatta Szeretném önöket látni című filmjét, majd a Severi- nót. 1979-ben készült Rudi Kurz rendezésében A halál archívuma című tvsorozat, melynek egyik főszereplője lett, majd elvállalta A hosszú lovaglás az iskoláig című gyermekfilm egyik felnőttszerepét. 1983-ban hónapokon át Mongóliában forgatott, A nyomkereső című film főszereplőjeként. Ez a DEFA tizenegyedik indián filmje. Mitic most újabb szerepekről álmodik. Hogy milyenekről? Azt mondja, majd meglátjuk, már írja őket. Amiben nincs semmi meglepő. Már 1973-ban forgató- könyviróként is bemutatkozott, akkor az Apacsok című DEFA indián filmet irta, melyben természetesen ugyancsak főszerepet is alakított. Egyébként bennfen- OJ SZÓ tesek azt rebesgetik, hogy hamarosan tv- filmrendezőként is bemutatkozik... FENYVES GYÖRGY 14 1985. Vili. 2. Az osztag
