Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-09 / 32. szám

4 35. Vili. *. A SZOCIALISTA MUNKA HŐSE 7&mm Ha az ország belsejéből érkezünk a délnyugat-csehországi tájakra, kelle­mes érzéssel tapasztalhatjuk, hogy itt- szemben az északi határvidékkel ,- szinte szeplőtelen érintetlenségében találkozunk a természettel. A fenyvesek­kel borított bércek övezte völgyekben takaros falvak és kisvárosok, zöld tenger­ként hullámzó rétekről vadvirág - és szénaillat fogadja a távolról érkezőt. A Sumava délkeleti nyúlványainál, a csehszlovák-osztrák határ közelében, a Kaplicei Erdőgazdaság egyik erdész­lakjának udvarán beszélgetünk Karel Kfít erdőmunkással, aki az idén vette át a prágai várban a Szocialista Munka Hőse címmel járó arany csillag viselésére feljogosító oklevelet.- Nem származom erdészcsaládból. Ceské Budéjovicében születtem, gyer­mekkoromat már a Kaplicéhez közeli Ne- zidla nevű kis faluban töltöttem - édesa­nyám most is ott lakik s tizenhét éves koromtól a Kaplicei Erdőgazdaságban dolgozom. Az alapiskola után beiratkoz­tam a Prachaticei Erdészeti Szaktaninté­zetbe, onnan 1967-ben visszajöttem Kaplicéba, közben két évig a határőrség­nél szolgáltam - a Sumavában. Képlete­sen szólva, engem megcsapott a éuma- vai fenyőerdők szele, s nem költöznék el erről a vidékről sehova sem - mondja mintegy bemutatkozásul. Az erdőgazdaságban hamar felfigyel­nek a fiatal Karel kitartó munkájára. Azok közé tartozik, akik a rábízott feladatokat nemcsak erővel, hanem ésszel,'fortéllyal teljesítik. Hamarosan megbízzák egy komplex brigád vezetésével. Ez a brigád három emberből áll csupán, de minden évben értékes felajánlásokat tesz a faki­termelési terv határidőn belüli teljesítésé­re. Felajánlásaik konkrétak: a fakiterme­lési normák túlteljesítését, az üzema­nyag- és pótalkatrészmegtakarítást cé­lozzák. Például 1983-ban a brigád 124 százalékra teljesítette tervét, sőt, üzema­nyag-megtakarítási felajánlásukat 1,5 százalékkal még túl is szárnyalták.- Az erdei munka nagy odafigyelést követel a brigád tagjaitól - magyarázza Karel Kfiz. - Amikor feltesszük a védősi­sakot, a zajtól védő fülvédőket, s bekap­csoljuk a motoros fűrészt, nincs idő a sok beszédre, akkor már mindenkinek ponto­san tudnia kell feladatát. Munkánk bizton­sági okokból is nagy körültekintést és egybehangoltságot követel. Elmondha­tom, hogy kitermeló-triónk másik két tag­jával - Stefan Harazimmal és Karel Daniellal - már jól egybehangoltuk mun­karitmusunkat. Karel Kríz sohasem idegenkedett az ésszerű versenyektől, sem a munkater­melékenységet javító újításoktól, ötletek­ből. Rendszeresen részt vesz a fiatal erdőmunkások szakmai versenyeiben. A Szocialista Ifjúsági Szövetség Zenit mozgalmában kétszer is elérte - orszá­gos viszonylatban - az első helyezést. A Dél-csehországi Állami Erdőgazdasági Vállalatot több alkalommal sikeresen képviselte nemzetközi versenyeken a Szovjetunióban, Lengyelországban, Svédországban, Norvégiában, Finnor­szágban és Bulgáriában. 1978-ban a szülőföldjéhez közeli Hlubökában ren­dezték meg a nemzetközi favágóver­senyt. S itt érett be az eddigi kitáró munka, a versenyeken való részvétel és a szakmunka szeretetének gyümölcse. Legyőzte Juoko Keskiát, a kétszeres finn világbajnokot, s ő lett az abszolút győz­tes, amivel jelentősen hozzájárult a cseh­szlovák csapat első helyezéséhez is.- Az ilyen versenyeken nagyon sok függ a pontosságtól és a gyorsaságtól- avat be a siker titkába Karel Kríz, majd így folytatja: - A versenyeken azonban sokat is lehet tanulni, ha jól odafigyelünk, mert a fadöntésnek, a motoros fűrésszel való munkának, a lombtalanitásnak, vagy a faközelítésnek - egyszóval a fakiterme­lés minden műveletének megvan a maga fortélya. Közben megérkezik az erdészlakhoz Josef Trnka, az erdőgazdaság igazgató­ja, Emil Leheőka főmérnök és Alois Klaéka, az egyik közeli erdészeti körzet vezetője. Tőlük tudom meg, hogy Karel Kríz brigádját a múlt év végétől a szom­szédos Nővé Hrady-i Erdőgazdaságba „kölcsönözték“, a nagy viharkárok fel­számolására.- Félelmetes viharok zúgtak át erdeink fölött. Évszázados fákat csavart ki a szél... Becslések szerint a vidék erdő- gazdaságaiban mintegy harmincezer köbméter széltörte fát kell feldolgoznunk. A kapliceiek harminc embert küldtek a vi­hartépte erdőkbe. 170 ezer köbméter fa kitermelését vállaltuk - mondja az igaz­gató.- A széltörte fák gyors feldolgozása az értékes nyersanyag megmentésén kívül egyben fontos természetvédelmi feladat is, mert megelőzi a kártevő férgek terje­dését - állapítja meg a főmérnök. Beszélgetés közben az is kiderül, hogy a Kfíz-brigád idei szocialista felajánlásá­ban 82 ezer köbméter fa kitermelését vállalta. Felajánlásukból július elején már 46 ezer köbmétert teljesítettek, azaz né- hányszáz köbméterrel előbbre is van­nak... Pedig néha mocsaras és sziklás helyeken, nehéz körülmények közt dol­goznak. Karel Kríz, akit példamutató és áldo­zatkész munkájáért néhány éve a Munka Érdemrenddel is kitüntettek, természetes kötelességének tartja a párt, a szakszer­vezet és a SZISZ munkájában való rész­vételt. Tagja a Cseh Szakszervezeti Ta­nácsnak, a kaplicei pártszervezetben agitátori funkciót tölt be. Kérdésemre, hogy szerinte mi a legmeggyőzőbb agitá­ció, tömören így válaszol:- A legjobb agitáció a példamutatás. Többet érhetünk el vele, mint a nagy szólamokkal. Trnka igazgató még hozzáfűzte:- A Kfíz-brigád már évek óta példát mutat. Ennek titka az, hogy a nagyobb teljesítményre való törekvést egybekap­csolták a kiváló minőség elérésével. A főmérnök még kiegészíti az igazga­tót: - Mindez a munkavédelmi előírások pontos megtartásával történik. Késő délutánra jár az idő. Elbúcsúzunk a kaplicei erdészektől. Karel Kfii még velünk tart. Útközben megáll édesanyjá­nál, s onnan megy Kaplicéba, család­jához. Amikor tőle is búcsút veszünk, tekinte­tünk egy pillanatra elkalandoz a Sumava zúgó fenyvesei felé. Ez a vidék, ez a táj ad igazi értelmet Karel Krí± életének. Ennek a vadregényes tájnak a varázsa is érlelte benne annak idején az elhatáro­zást, hogy itt marad. A susogó fenyvesek illatát hozza fe­lénk a lágy szellő. A lenyugvó nap sugarai bearanyozzák a Sumava kékes-zöld bér­ceit. Valóban csodálatos itt a természet! De nincs hiány ezen a tájon az emberi helytállásból sem. SOMOGYI MÁTYÁS K orán reggel a komáromi (Komárno) határátkelőhely előtt az autók so­kasága várakozik. Utasaik hetekig, hóna­pokig készültek az útra, a legtöbben mégis itt, az utolsó pillanatban töltik ki a deviza- és vámnyilatkozatot.- Számunkra ez okozza a legtöbb gondot- vélekedik Szép Ferenc, a vám­kirendeltség szolgálatvezetője. - A kilé­pésnél a várakozási idő alig húsz perc, de rövidebb is lehetne, ha a vámkezelést apró-cseprő dolgok nem hátráltatnák. Az utazók egy része ,,elfelejti" beírni az értéktárgyait, a sátrat, a gumimatracot, jóllehet a deviza- és vámnyilatkozat hát­lapján erre vonatkozóan utasítás van. Mintha csak szavait akarná igazolni, Virág Károly vámtiszt egy piros Skodát állít félre. Az ostravai rendszámú jármű utasai, akik Jugoszláviába tártnak, három sátrat visznek magukkal, de csak egyet Írtak be. Az ülés alól egy kézicsörlő is előkerül. Felveszik a jegyzőkönyvet. A két sátor és az emelőszerkezet a vám­hivatalban marad. A kocsi utasai folytat­ják útjukat, míg visszatérnek, az illetéke­sek döntenek a birság nagyságáról, arról, mi lesz a sorsa a lefoglalt tárgyaknak.- Általában kisebb szabálysértésekkel találkozunk, de itt-ott devizakihágás is előfordul - mondja Rudolf Rusnák vám­tiszt. Ahogy telnek az órák, a vámkirendelt­ség hatsávos kilépöoldalán szaporodik a munka. Hol itt, hol ott hallatszik fel: vámvizsgálat következik. Renata Mikle­(A szerző felvételei) háromé pedig a bronzfokozatot mondhat­ják magukénak. A vámhivatal dolgozói a fő turistaidényben egy rendkívüli, hu­szonnégy órás szolgálatot vállalnak. A páti (Patince) rehabilitációs központ építésén, környezetünk szépítésén több mint ezer óra társadalmi munkát végez­tünk, ősszel pedig a lakszakálasi (So­ová vámtiszt egy prágai autóbusz utasait ellenőrzi. Udvarias, de semmi sem kerüli el a figyelmét. Ezúttal azonban minden rendben van, a jármű utasai folytatják útjukat.- örülünk, ha a szolgálat zavartalan, de bosszantja az embert, amikor észre­veszi, hogy be akarják csapni - jegyzi meg. - Sok utas feketén vásárol valutát, de hogy ezzel devizakihágást követnek el, arra nem is gondolnak. Akit tetten érünk, az természetesen neheztel ránk, pedig mi csak a munkánkat végezzük. Jobb az egyenes út, az őszinteség. Van már annyi tapasztalatunk, hogy tudjuk, hol lehet a csempészésre szánt árut, a be nem vallott valutát elrejteni. Dél felé kamionok is érkeznek a határ- átkelőhelyre. Melegen süt a nap, de a vámtisztek állják a próbát. Pedig a hét­végeken közel nyolcezren veszik igénybe a komáromi közúti határátkelőhelyet.- A múlt évben több mint öt millió személy, háromnegyed millió autó, hu­szonötezer autóbusz, nyolcvanhárome­zer kamion haladt át az itteni határátkelő­helyen. A legnagyobb forgalom júliusban és augusztusban volt, akkor 2,5 millió ember esett át a vámvizsgálaton - mond­ja a szolgálatvezető.- A komáromi vámhivatalnak hét ki- rendeltsége van - veszi át a szót Kantár László vámtiszt, a szakszervezet üzemi bizottságának elnöke. - A közúti és a vasúti kirendeltség dolgozói megkapták a szocialista munkabrigád arany jelvé­nyeit. Az egyik brigád tagjai az ezüst, kolce) szövetkezetben segítünk az idény­munkákban. A közúti határátkelőhely folyamatosan üzemel, mégis találnak időt arra, hogy magyar kollégáikkal, az útlevélellenőrök­kel sportvetélkedőket rendezzenek. Nem az a fontos számukra, hogy ki kerül ki győztesen, hanem hogy közelebbről megismerjék egymást, a szolgálati helyü­kön ugyanis közösen kell helytállniuk.- Azt hiszem jól megértjük egymást- summázza véleményét Sárköi Sándor pénzügyőrőrmester. - A mi munkánkban ez nagyon sokat jelent. A szolgálatvezető szobájába civilru­hás, karszalagot viselő fiatalember lép be. Pacalaj Róbert a múlt évben szerelt le, most próbaidős. Ha megállja a helyét, ősszel ő is magára öltheti a vámtisztek egyenruháját.- Szeretni kell ezt a munkát. Az em­bernek soha sem szabad elveszítenie a türelmét, a ki és a belépő határforga­lomnál a szocialista Csehszlovákiát kép­viseljük, szigorúságunkkal a népgazda­ság érdekeit védjük - vallja Sz’ép Ferenc.- Ez viszont nem zárja ki az udvarias­ságot. Egy levelet mutat, a Magyar Népköz- társaságból érkezett, feladója Töreki Jó- zsefné. Gyermekét akarta meglátogatni, aki nálunk nyaralt egy pionírtáborban, de a megadott helységnevet nem találta a térképen. Köszönetét mondott annak a szőke, kerekarcú csehszlovák vám­tisztnek, aki útbaigazította. Hogy kiről.van szó azt majd kiderítik, a levél pedig bekerül a brigád krónikájába. Kint árnyékban is harminc fokot mutat a hőmérő, a várakozó gépkocsiban még melegebb van. Lehúzzák az ablakokat, kinyitják az ajtót, előkészitk az útievelet és a szükséges nyomtatványokat. A vámtisztek szorgalmasan dolgoznak, amikor mindent rendben találnak, moso­lyogva jó utat kívánnak. Renáta Mikleo- vától megkérdezem, hány vámkezelést végzett ebben a melegben.- Magam sem tudom pontosan, majd a szolgálat végén kiderül. Az a fontos, hogy az utasoknak minél kevesebbet kelljen várakozniuk. Eddig ezt sikerült elérnünk, a jövőben sem lesz ez más­képp, főleg ha ebben az utazók is segít­ségünkre lesznek azzal, hogy megfelelő­en és időben kitöltik a deviza- és vámnyi­latkozatot - válaszolja, miközben egy újabb gépkocsihoz megy. Kezébe veszi az iratokat, belenéz a csomagtartóba, a bőröndbe. Pár perc múlva felnyílik a sorompó, s egy újabb kocsisor indulhat célja felé. NÉMETH JÁNOS Renata Mikleová munka közben Alapos munkát kell végezni - véleke­dik Rudolf Rusnák 4»

Next

/
Thumbnails
Contents