Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-25 / 4. szám
\ \ Római amfiteátrum maradványai a főtéren (Fülöp Imre felvétele) <---------------------------------------mat, fe lkapta a fejét. Skoda? - kérdezte mosolyogva. Nemleges válaszom után magam árultam el, mi szél hozott Plov- divba; a vásárra jöttem. Alig egy percnyi beszélgetésünk során sokat megtudtunk egymástól: én készségéről, vevószerete- téröl, ö hovatartozásomról. Amikor kezembe nyomta a kiflit, úgy éreztem, mintha egy kedves ismerőstől búcsúznék. Derűje rámragadt, s jókedvűen mentem tovább. Az utcán gyakran látni fagylaltosokat is. Beállók az egyik előtt kígyózó sorba. Itt is inkább csak egy helyben topognak az emberek, szinte alig jutunk előre. S mégis mindenki türelmesen várakozik. A fagylaltkimérés időbe telik. Még akkor is, ha ketten "végzik. Az asztalka mögött idősebb házaspár. Fagylaltkészítőgép sehol, csak egy fagyasztópült áll mellettük. Innen veszik ki időnként a nagyobb fagylaltdarabokat, hogy azután aszerint vágjanak le belőle, amennyi pénz csörren az eléjük tett tányéron. Mérlegen mérik a fagyit, szinte dekázzák, lassan, komótosan. A vevők meg csak várnak, nyugodtan figyelik a mérés mozzanatait. Mintha a türelem színjátéka játszódna le előttem. Bosszant, hogy már ötször kiszolgálhattak volna. Másfelől viszont lecsillapít a látvány, nyugalmat áraszt. Mire sorrakerülök, nem is a fagylalt ízlik a legjobban ... Azon töprengek, hogy a temperamentumos bolgárokba hogyan fér eny- nyi türelem. új szó 15 1985.1. 25. nmem í/AftúM H ónapok óta őrzöm bulgáriai élményeimet. Őrzöm, mert minél hosz- szabb ideig szeretnék meríteni belőlük; mert a rohanó élet sokszor szinte kikényszeríti az emberből, hogy legalább gondolatban térjen vissza oda, ahol nyugalomra, a sajátjánál jóval egészségesebb életvitelre talált. Akárcsak Plovdivban, a nyugalom városában. Szófiából vonaton három és fél óra az út Bulgária második legnagyobb városába. Lakosainak száma nagyjából annyi, mint Bratislaváé, s abban is hasonlít Szlovákia fővárosához, hogy területét ugyancsak folyó - a Marica - szeli ketté. Messze földön ismert vásárváros, a kereskedelem évszázadok óta számontar- tott csomópontja. Történelmi városrészei számtalan látványosságot kínálnak. A vásárok idején Plovdiv tele van idegenekkel. Megtelnek a szállodák és egyéb elszállásolási létesítmények, de még ez sem elég a több ezer vendégnek, (gy jut szerephez a fizetóvendég-szol- gálat, amelynek hálózatába országszerte mintegy 100 ezer magánszoba tartozik. Ezek egyike a Canko Djusztabanov »tea 10. szám alatt Hrisztevék negyedik emeleti lakásában .van. Vacsora Hrisztevéknél Komor tekintetű, ötven körüli nő nyit ajtót a félhomályban. Nyelvi akadályok miatt először nehezen értjük meg egymást, de amint előveszem az utazási iroda elismervényét, betessékel a szobába. Ot év körüli kisfiú lopakodik mellém, a család legfiatalabb tagja. Egy szavát sem értem, de rögtön megbarátkozunk. Szülei is kezdettől fogva segítenek, tanácsokkal látnak el, bőven túllépve a kötelező szolgáltatás határait. Vendéglátásuk magávalragadó. Alig telik el másfél óra, s már a fiatal házaspár társaságában indulok a városba. Dacia kocsijukon vágunk neki az útnak. Nem sokkal később az újságírói formaságok elintézésénél működnek közre, majd vacsorára hívnak egy városszéli csárdába. Sajnos, zárva találjuk. S végül otthon vacsorázunk - a nagymama, a fiatalok és én. A kisfiút már lefektették, s a nagypapa is távolmarad, bármennyire lesem az alkalmat, hat napon át egyszer sem sikerült találkoznom vele. A nagymama komor tekintete most már csöppet sem zavar. Lányával, aki hivatalnok, ésvejével, aki egyetemen tanít, oroszul társalgunk, miközben lassan fogyasztgatjuk a bolgár hidegkonyha ínyencfalatait. Nyers uborka, paradicsom, paprika, sajtok és különféle tejtermékek kerülnek a tányéromra. Húsból, szalámiból én fogyasztom a legtöbbet... Későre jár, amikor jóéjszakát kívánunk egymásnak. Üzletek, emberek Naponta nyakamba veszem a várost: gyalog, hogy minél többet lássak, tapasztaljak. Mindössze néhány percbe telik, amíg a fákkal övezett Djusztabanov utcából a Dimitrov útra jutok. Nem ez a város főutcája, csupán forgalmának egyik ütőere, amely észak-déli irányban szeli ketté Plovdivot. A járművek szinte megállás nélkül száguldanak végig rajta. Nem úgy a járókelők! Ők még rá sem léphetnek. Az itteni közlekedésszervezés révén az úttest alá kényszerülnek, az aluljáróba. A „szabály“ megtartását nagyon komolyan veszik, legalábbis a közlekedésrendészet tagjai. A gyalogosok azonban már kevésbé... Plovdiv főutcájának máig a Daszkalov utcát tartják, bár mostani képében inkább egy hangulatos gyalogos zónára emlékeztet. Lombos fáinak koronái az idők során már egymásba fonódtak, s belső ágaikkal az épületek homlokzatát érintik. Mintha egy ligetben járna az ember, any- nyi a zöld mindenfelé. A sok fától még az utca túlsó végére sem lehet ellátni. A főutca mindkét oldalán üzletsor. Délután hat óra már elmúlt, mégis tele van emberekkel. Errefelé nyolcig vásárolhatnak. És nemcsak az üzletekben, az előttük elhelyezkedett standokon is, ahova kihozzák az árut a pultok mögül, csakhogy elkeljen. Rengeteg az útszéli árus is. Jelenlétük vásári hangulatot teremt, fokozva az igazi vásárét, amely éppen ottjártamkor tartott nyitva, a Marica túlsó partján. Éhségem a hot-dog árus standjához csalogatott. Ebben persze közrejátszott az, hogy alig néhányan álltak előtte, s így remélhettem, hogy rövidesen sorra kerülök. Nem így történt. Türelmetlenül eltöltött hosszú percek következtek, amíg elfogytak előlem az emberek. Mifelénk ez már valószínűleg a vevők elégedetlenkedésével, kiabálással végződött volna. Itt azonban mindenki jókedvvel távozott. Valami mást is kapnak a hot-dog mellé? - tűnődtem magamban. Mire rám került a sor, minden kiderült. Az árus rögtön észrevette, hogy külföldi vagyok, s amikor mondtam, hogy Csehszlovákiából érkeztem, miközben készítette az adagoSzökőkút-előadás Nincs olyan nap, amikor legalább kétszer ne fordulnék meg a város Központi terén, vagy ahogy a plovdiviak mondják: a Centralen plostadon. Itt áll a Trimonti- um-szálló és a nemrég épült, modern vonalú Főposta. Falai közt az ember szinte eltörpül. Képeslapokkal a kezemben postaládát keresek, de hiába járom körül az épületet: sem belülről, sem kívülről egyet sem látok! Az egyik bejárati ajtó közelében végül megtalálom azokat az eldugott nyílásokat, ahova leveleket, képeslapokat lehet bedobni. Külön nyílás van minden nagyobb város részére, és külön a külföldi postának. így a bedobás pillanatában osztályozódnak a levélküldemények! A postaépület főhomlokzata előtt mintha építkezés folyna. Nagy, hosszúkás gödör állja a járókelők útját. Egyik végébe sokan le is gyalogolnak, mivel ezen keresztül vezet a befejezetlen aluljáró. Arrébb azonban a Trimontium fórum maradványainak feltárása folyik. Gépek nélkül, csákánnyal, lapáttal dolgoznak az emberek. Mellette a feltárt részből régészeti parkot létesítettek. Múltidéző színfoltja ez a városnak. A Centralen plostadtól délre húzódik a városi liget, a plovdiviak kedvelt szórakozóhelye. Itt újra meggyőződhettem arról, amiről korábban már az utcák képe is árulkodott: a plovdiviak nem rohannak annyira, mint mi. Este vendéglátóim egyike mosolyogva hallgatta észrevételemet, s csak annyit tett hozzá: „Éppen ez az, ami az idegent megkülönbözteti a helybeliektől. A rohanó külföldiek az utcán sem tudnak lefékezni.. Fáradalmaimat általában a liget valamelyik padján pihentem ki. Emberek között, eltűnődve. S ma is nevetnem kell, valahányszor eszembe jut, hogyan ejtettem zavarba a mellettem lévő szabad helyre pályázókat. Ugyanis a kérdés - „leülhetek?“ - elhangzása után igenlően bólogattam.-Közép-európai módon. Csakhogy ez Bulgáriában éppen az ellenkezőjét jelenti. Kezdetben értetlenül néztek rám, de azért mindig leültek mellém. Rájöttem: a „fordított“ bólintást meg lehet ugyan érteni, megszokni viszont annál nehezebb... Egyik délután zene csalogatott a liget déli csücskében elterülő Tárnovo tóhoz. A parton több tucatnyi ember nézte a vízen lejátszódó műsort. Ritka látványban volt részem. A reproduktorokból áradt a zene, s a változó ritmusra többféle módon és több helyről szökött fel a vízsugár egy köralakú körülhatárolt területről. A „sugarak tánca“ attól függően változott, hogy milyen ritmusú volt a zene. Ez már maga is látványosság, vonzó turistacsalogató. Szürkületkor azonban a víz felszínén lámpák gyúltak, megvilágítva a felszökő sugarakat. És ezzel még nem ért véget a produkció. Mire teljesen besötétedett, újabb látnivalóval gazdagodott a szökőkút műsora: már a színek is változtak, a zene hangulatától, ritmusától függően. Nem volt olyan este, amikor legalább egy órára ne ültem volna le a tó partján. Ha valamit elhozhattam volna Plovdívból, akkor az a szökőkút lett volna. J. MÉSZÁROS KÁROLY Készül a Lenin-szótár A Szovjet Tudományos Akadémia mellett működő Orosz Nyelvi Intézetben kiadás előtt áll a Lenin-szótár. Az intézet feladata az orosz nyelv tanulmányozása és a róla szóló ismeretek népszerűsítése. Tevékenységét kiváló filológusok neve fémjelzi. Köztük találjuk Puskin, Lermontov, Gogol és Lev Tolsztoj nyelvezetének legnagyobb kutatóját, V. V. Vinogradov (1894-1969 akadémikust, valamint R. I. Avanyeszov akadémiai levelező tagot aki az „Európai Nyelvészeti Atlasz“ nemzetközi szervezet alelnöke. Az intézet Moszkva központjában, egy régi villában működik. A kutatómunka közvetlen irányítója Pjotr Gyeniszov, a filológiai tudományok doktora. Az 5 kötetre tervezett nagyszabású munka kötetenként 7-8000 szót tartalmaz. Lenin nemcsak a politika, hanem a nyelv területén is a legnagyobb újító, örökségét nem korlátozzák országhatárok. A lenini szövegekben előfordulnak olyan szavak, amelyeket a mai olvasó nem ért egészen világosan. Különösen vonatkozik ez levelezésére és írásai széljegyzeteire. A helyes értelmezés céljából felhasználjuk Lenin külföldön töltött éveiről és az ott végzett munkájáról szóló legújabb kiadványokat is. Ezért szükséges volt a csehszlovák, lengyel, francia, svájci stb. tudósok bevonása is a munkába. — Az első kötet összeállítását - mint minden szótár esetében - a szóindexen végzett komoly, lelkiismeretes munka előzte meg. A szóindex alfabetikus felsorolása mindazoknak a szavaknak, amelyeket az ötödik teljes kiadás tartalmaz. Ebben a felsorolásban szerepelnek azok a kötet- és oldalszámok is, ahol a szavak előfordulnak. A szóindex ismételten bebizonyította Lenin nyelvezetének rendkívüli változatosságát. Körülbelül 12 000 szó fordul elő mindössze egyszer, összesen mintegy 37 500 szót használt. Példaként említendő, hogy Shakespeare 15 000, Bolivar 16 000, Cervantes és Puskin körülbelül 20 000 szót használt. Lenin óriási hatást gyakorolt a XX. századi orosz nyelv fejlődésére. Nyelvezetének jótékony hatása volt a szovjet publicisztika, a hivatalos és ügyviteli dokumentumok nyelvi megformálására. Különösen erőteljesen tükröződik ez több humán tárgy esetében, mint a filozófia, a politikai gazdaságtan, Oroszország és a Szovjetunió történelme, a nemzetközi kapcsolatok története. Lenin pontosította a Marx és Engels által megalkotott tudományos fogalmakat és meghonosította azokat az orosz nyelvben. Ám nemcsak a terminológia területén, hanem a statisztikában, az egyes irodalmi fordulatok megválasztásában és a frazeológiák tekintetében is hatást gyakorolt Lenin az orosz nyelv fejlődésére. A készülő új szótár Lenin alkotó örökségének e területen való kutatását is szolgálja. A Lenin-szótárt minden orosz nyelv iránt érdeklődő ember haszonnal forgathatja, mivel ez egy rendkívül pontos, világos, egyszerű, ugyanakkor nagy terjedelmű lexikát ölel fel. Lenin munkái példaként szolgálhatnak mind a terminus technicusok, mind a hétköznapi beszélt nyelv használatát illetően. A szótár nagy segítséget nyújt majd a szakembereknek, mivel sok, a különböző tudományágakhoz tartozó kulcsterminusokat fog értelmezni. A már elvégzett munka alapján például választ tudunk adni a filozófusok, közgazdászok és fizikusok kérdéseire. Komoly jelentőségű a szótár a Lenin- művek idegen nyelvekre való átültetése szempontjából is. Közismert, hogy a fordító nem ismerheti az adott szó használatának valamennyi esetét. Segédkönyvre van szüksége. A Lenin-szótár ezt a szerepet is betölti, mert nemcsak a terminusokat, fogalmakat sorolja fel, hanem megadja ezek stílusárnyalatait (irónia, tréfa, helyeslés stb.) is. A Lenin-szótár- ban 4000 olyan szó van, amely egyetlen akadémiai szótárban sem szereptel, tehát már az előzetes kutatómunka is nagy jelentőségű a nyelvtudomány számára. ' Lenin irodalmi tevékenységével sok tekintetben véget ér a XIX. századi klasz- szikus orosz nyelv fejlődése, amely mindenekelőtt a szépirodalom, a publicisztika és a materialista filozófia felvirágzásával kapcsolatos, és kezdetét veszi az orosz nyelv új, szovjet korszaka. Ezért a mai orosz nyelv forrásait feltárni és fejlődésének dinamikáját nyomon követni lehetetlen Lenin nyelvezetének gondos tanulmányozása nélkül. EDUARD KRUSZTKALN (APN) ■*»
