Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-25 / 4. szám
E gy történetet ad közre Antal Gábor a róla irt könyvében. Színészi pályájának érdekes indulása volt az a Nemzeti Színházbeli bemutató, amelyen első éves szininövendékként Major Tamás egy ,.ördögfiókának öltözött inasként, énekelve hozott a színpadra egy asztalt". Szomory Dezső A nagyasszony című, Mária Teréziáról irt ironikus komédiáját akkor a szélsőjobboldali diákok és felbujtóik sajátos módon igyekeztek megbuktatni. Mindenkit, aki csak a színre lépett, megtapsoltak. Bár a darabot rendező Hevesi Sándor a próbákon megdicsérte a fiatal színészt, nem számított ekkora „sikerre“. A baj csak az volt, hogy mindenkit viharos tapssal fogadtak, igy akarván megzavarni a Szomory-darab bemutatóját. Tapsviharos botránnyal kezdődött a ma már „nagy öregnek“, „Moliére-értó- nek", „a csodaöregnek“ s ki tudja még minek nevezett színész és rendező pályája. Major Tamásról lehetetlen anélkül írni, hogy ne a történelmet, az emberi sorstragédiák és nemzetveszejtés idejét, a József Attilát öngyilkosságba kergető kort, az illegalitásba kényszerített kommunista pártot, az antifasiszta népfrontot látnánk és tudnánk talajként a lába alatt. Ó mindenkor és mindenekelőtt színészként, előadóművészként, rendezőként kommunista. Művészi tehetsége politikai meggyőződésével együtt formálódott. A Hevesi Sándor nevével fémjelzett Nemzeti Színházbeli nagy korszak idején kezdte pályáját, s a fennálló, egyre inkább jobboldalra tolódó társadalmi rendnek származása miatt sem megfelelő igazgató-rendező távozása után, ő is gyanússá vált. Németh Antal, az új igazgató, aki jobboldali nézeteiről volt ismert, figyeltette is a Hevesi kávéházi asztalához járó haladó gondolkodású színészeket. Egyik visszaemlékező beszélgetésében Major Tamás elmondta, hogy fokozatosan megváltozott a beállítottsága, és szerepeket is adott neki. Majd a Vigadóban és a Zeneakadémián rendezett nagy politikai hatású estek után segített a rendőrségi ügyek elsimításában is. Akkor már Major Tamás meggyőződésévé vált a lázadás, a forradalmiság. Egyes állítások szerint a színészi pályára nem került édesanyja útját egyengető igyekezete, a protekció-keresése is hozzájárult ahhoz, hogy kialakuljon benne a lázadás, a szembeszegülés lelki-kényszere, majd az új, a más tudatos akarása, amely fokozatosan a fennálló társadalmi renddel való szembefordulássá változott. Bár Major Tamás színészi pályafutásé-' nak a felszabadulás előtt is voltak kiugró alakításai (Ki vagyok ért, Csongor és Tünde), a kiteljesedés útjára valójában 1945 után lépett. Mellőzésének idején is Legutóbbi nagysikerű alakítása Bo- guslawski szerepében (Spiró György: Az imposztor). Partnere Rajhona Ádám. (Archiv felvételek)--------------------------------------------► sa játos ízt, a legtorzabb, a legellenszenvesebb szerepekben is együttérzést lopott a játékába és a nézők leikébe. A harmincas évek végén például Shakespeare A velencei kalmár-jában a zsidó Shylock szerepét úgy formálta meg, hogy azzal együttérzést keltsen a nézőben, s a sha- kespeare-i szöveggel ellentétben a Magyarországon is kezdődő zsidóüldözések idején olyan áldozatként jelenítette meg a figurát, akit vallása, faja miatt sértenek emberi méltóságában. Egy olyan csapat vezéregyénisége volt a baloldali világnézetű Major Tamás, amelyben Gobbi Hilda, Olty Magda, Apáthy Imre, Várkonyi Zoltán, Ungvári László, Horváth Árpád, Pásztor János másokkal együtt merész művészi tetteket hajtott végre. Nemcsak az elöadómúvé- szetet, de a színészi játékot motiváló ÚJÍTÓ EMBERI TARTÁS MAJOR TAMÁS 75 ÉVES világnézetüket is fejlesztették. Major ezen a társaságon belül fokozott figyelemmel fordult József Attila versei, munkássága felé. Ő és köre a feltétlen hívek és az értők közé tartozott. Azon a sokat emlegetett 1935-ös könyvnapon Olty Magdával hiába próbálták eladni József Attila Nagyon fáj című kötetének példányait. Alig sikerült néhányat. Visszaemlékezésekből ismertek a tények a költő halála után a Zeneakadémián megtartott József Attila-emlékesten történtekről. Móricz Zsigmond bevezető szavai közben nyilasok zavarták meg a rendezvényt, s ezután néhány perc alatt Ságvári Endre vezetésével az ifjúmunkások megtisztították a nagytermet. Persze Majort József Attila versei az el őadó#iű vészét egyik lehetséges útjának megteremtésére ösztönözték. Saját bevallása szerint ehhez az ihletet, az ösztönzést éppen a költő szavalataiból kapta, amelyek pátosztól mentesen, az ellentétek játékára épültek. Ennek a sok évtizedes előadó- ' művészi fejlődésnek az eredménye az a József Attila-est, amellyel időszakonként évek óta közönség elé áll. Egyik tanítványa, Székely Gábor rendezésében József Attila Versek és Emlékek címmel hanglemezről is hallható az est egy része, az előadóművész értő eligazításával. Tanít és serkent. Fiatalokat késztet ma is lelkesebb, elmélyültebb és elkötelezettebb munkára. Moliére-szeretete akkor született meg, mikor egyéb elfoglaltsága nem lévén, beiratkozott a bölcsész kar francia szakára. Az a sokat emlegetett Népliget Színkörben tartott Duda Gyuri előadás is az ő ötlete volt, amelyet Hont Ferenccel és Szendrő Józseffel együtt magyarítottak mind szellemében, mind a játék stílusában. Három nap után az előadást betiltották. Nem sokkal ezután 1943-ban a sztálingrádi csata hírének elterjedésekor már egy másik Moliére-komédia, a Tartuffe bemutatóján töri a fejét. Bemutatják a darabot, amely Major „kikacsintós“ játékának köszönhetően mindenki számára érthető utalássá nőtt. Antal Gábor a már említett könyvében írja: „Még ment a Tartuffe is a Kamaraszínházban, amikor Hitler, ez az Orgonok millióira ható (és ártatlanok tízmillióit elpusztító) Tartuffe, ez a gigászinak kikiáltott Arturo Ui bevonult - ha nem is személyesen - BudapestreNem volt véletlen, hogy a megszállás után Major Tamás illegalitásba vonult és felvette a kapcsolatot a kommunista párttal, amely már addig is tagjának tekintette. Sokan elpusztultak, sokakat elpusztítottak a háborúban. Ez a merész művész azonban nemcsak a gondolat igazáért, a művészet szabadságáért, de az emberi életért való küzdelemben is helyt tudott állni. Pályájának új szakasza kezdődik a felszabadulás utáni első előadással, a Karnyónéval. Színházigazgatóként a kor megváltozott osztályviszonyai közepette, a gyermekbetegségeivel küzdő új társadalmi rendben a színházművéMindeneketőtt színészként, előadóművészként, rendezőként szét egyik irányítója lett. Persze távol állt tőle az effajta nem színpadi szerep. Tizenhét esztendeig volt a Nemzeti Színháznak, a szó nemes értelmében, művésze és igazgatója, majd 1962 után is a társulat tagja maradt. Mindvégig kissé visszafojtva magában a harsány színekkel jellemezhető kikacsintó játékosságot, Brecht híveként Sztanyiszlavszkij önazonosító színészi fegyelmének javára. Bukások is kísérték ezt a korszakát, ennek ellenére Polezsájev professzor (Rachmanov: Viharos alkonyat) szerepétől a III. Richár- don (Shakespeare), a Jágón (Shakespeare: Otelló), a Hamleten, Arnolfon (Moliére: Nők iskolája), Corbacción (Jonson: Volpone), Luciferen (Madách: Az ember tragédiája) Moliére (Bulgakov: Álszentek összeesküvése) Mooron (Csurka: Döglött aknák), a miskolci Puntila úron (Brecht: Puntila úr), Marango úron (Wesker: A konyha), a miskolci Lear királyon (Shakespeare) át a legutóbbi, Boguslawski alakításáig (Spiró György: Az imposztor) számtalan sikert ért el. Ebben a felsorolásban nemcsak színészi, de rendezői világa is ott rejtezik: Moliére, Shakespeare, Brecht. Betetőzése ennek az a színházteremtő szándéka, amellyel Miskolcon működő tanítványát. Csiszár Imrét segítette a Lear királyban, a Puntila úrban vállalt szerepekkel és a Moliére- rendezésekkel. Majd a Nemzeti Színházból kivált Katona József Színházhoz szerződve ismét részese lett egy erőteljes, nemcsak társulat, de színházi példát, stílust - le merem írni - eszményt is teremtő vállalkozásnak Székely Gábor igazgató és Zsámbéki Gábor főrendező oldalán. Ezekről maga Major Tamás egyik nyilatkozatában a miskolci Csiszár Imrével kapcsolatban azt mondta, hogy nem tanítványához, de fiatal rendezőhöz ment, ai mindig valami majdnem- őrültsóget csinál. önmaga fiatalságát keresné Major Tamás ezekben a soha nem biztos kimenetelű vállalkozásokban? Ezt is rá lehetne fogni, de végül is mindig sajátja volt a lázadás, a forradalmiság, az újat keresés. Miért változna hát meg ez a „nagyöreg“, ez a nyughatatlan művész, ez a sok vitát kavaró alkotó egyéniség? Zsenialitásának lényege ez a művészi vállalkozó kedv, ez az ellenvélemények, tiszteletteljes elismerések, lelkes éljenzések közepette is újitó emberi tartás. Hetvenöt éves fiatalként őrzi önmagát Major Tamás. DUSZA ISTVÁN E gymás szájából kapkodjuk a szavakat... Ha azt mondom: Botocska, elkapja a fejét és lenéz a földre: „A Tündér vagyok benne. Nekem ez kevés.“ Amikor a Hoffmann meséivel jövök elő, repdesni kezdenek az ujjai. „Giulietta egy mondén, határtalan érzések közt csapongó nő. Izgalmas, elbűvölő, kiszámíthatatlan. Egy huszadik századi Carmen. Ezért is szeretem.“ Még egy régebbi szerepe jut eszembe, a Meséről mesére Szépsége, „Varázsa volt cSak, de története semmi. Akkor meg mit ér az egész?“ Nagy, mélybarna szemében apró lángok gyulladnak ki, s mielőtt szóhoz jutnék, átnyúl az asztalon, ügyesen maga elé húzza a poharam, s megkóstolja, mit iszom. Michaela Cerná-Novotná a prágai Nemzeti Színház táncosa. Mozdulataival ugyanolyan pontosan ki tudja fejezni, mikor mit érez, mint szavaival. A színésznek két teste van: emberteste és hangteste, állítja néhány szakmabeli. A táncos sokkal előnytelenebb helyzetben van: sorsáról, érzelmeiről csupán arcának rezzenéseivel, szemének fényével, mozdulatainak ívével „beszélhet“. Michaela Cerná mesterfokon ismeri ezt a különös nyelvet. Táncával, mimikájával, érző, gondolkodó kezeivel A prágai Lady Macbeth TALÁLKOZÁS MICHAELA ÖERNÁ-NOVOTNÁVAL minden szerepével magával ragadja nézőit. A külsőségekre nem sokat ad. Áz intelligenciára, a lélek finomságára, az érzelmek tisztaságára annál többet. „Engem elsőként mindig a lélek érdekel. Az, hogy kiben mi rejlik. Ha megfejtem a titkot, már könnyű a dolgom, A kincs című Wiesner-koreográfiában is arra voltam legelőször kíváncsi, mi dobogtatja meg jobban az Anya szívét: a drága ékszer és az aranypalást, vagy a gyereke, akiről kapzsiságában megfeledkezik. Végül is rájöttem, hogy ha kicsit mohó is ez az egyszerű asszony, a legnagyobb kincset mégis a gyereke jelenti számára. Hisz majd elájul a kíntól, amikor rádöbben, hogy egy évig nem láthatja őt, s amikor újra megnyílik előtte az aranytól csillogó barlang, már könnyű szívvel mond le a sok drágaságról. Egyszer öröm és csodálat, máskor fájdalom és megvetés sugárzik a szeméből - ebben a szerepben nem is annyira a technikán, mint inkább a gesztusokon, a színészi játékon a lényeg. Legutóbbi szerepem, a Lady Macbeth még ennél is nehezebb. Amikor megkaptam, úgy éreztem, egy csodálatos tó partján állok, amelyet mindenképpen át kell úsznom. Hogy mennyire mély a víz, azzal nem törődhetek. A túlsó parton várnak rám. Meghallgattam hát a zenét, Václav Riedlbauch mély tónusokkal teli kompozícióját, hagytam, hogy hatalmukba kerítsenek a dallamok és azt mondtam: kemény dió ez a szerep, de1 nem foghat ki rajtam! Heteken át csak azon törtem a fejem, mivel tudnám a legpontosabban kifejezni a Lady hatalomvágyát. Végül is úgy döntöttem: a kezében fog dobogni a szíve! A kéztartásában, az ujjai vibrálásában lesz ott, hogy ez egy nagyra vágyó, számító nő, aki erős, ellentmondást nem ismerő egyéniségével ölni kényszeríti és valósággal trónra parancsolja a férjét. Amikor a kezébe nyomja a tőrt és felbíztatja őt, én már százhúsz fokon égek. A koronázás, a királyi karnevál, az őrülési jelenet minden este megszabadít egy-két kilótól. Az ujjak, a nyitott, megfeszített ujjak irgalmatlan fontosak. Erre nagyon vigyázok. A hamis mosoly, a kihívó tekintet, a mozdulatok maguktól jönnek. Most, hogy az erő, a hatalom ábrázolására is megtaláltam már a kellő kifejezőeszközöket, tudom: egy ilyen fizikailag és pszi- chikailag egyaránt megerőltető szerep után már Carment és Odette-Odíliát is máshogy táncolnám. Lady Macbeth egészen új lehetőségekre nyitotta fel a szememet.“ SZABÓ G. LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 14 1985. I. 25.
