Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-28 / 26. szám

« ORVOSNÁL- Ezek a bacilusok mégsem annyira veszélyesek, mint egye­sek képzelik. A rendszeres min­dennapi torna megöli őket - kö^li az orvos.- Jó-jó, de mivel vehetjük rá őket arra, hogy rendszeresen tor­názzanak? - hitetlenkedik a be­teg, SIETNI KELL- Ne felejtsd el Pista, hogy fél óra múlva megjön a férjem.- Hát aztán? Hiszen semmit sem csináltam.- Éppen azért mondom: el­kezdhetnéd! HAZATÉRÉS AZ ÜDÜLÉSRŐL- Bánkódott sokat a papa, amikor elutaztam?- Eleinte nem, hanem most, az utolsó napokban igen odavolt. (Mikus Sándor karikatúrája) Tüske Kétféle nő van: az, aki min­den kirakat előtt megáll, és olyan, aki meg sem áll, hanem rögtön bemegy a boltba. TAXIS- Meg tudná mondani, melyik a legrövidebb út a vasútállomás­ra? - érdeklődik az idegen.- Sajnos, nem!- Maga talán nem idevalósi?- Dehogynem, csakhát én... taxisofőr vagyok... TÁRGYALÁSON- Vádlott: maga a betörés alkal­mával a pénzen kívül még ékszert és ezüstöt is eltulajdonított.- Igenis, bíró úr. Tetszik tudni a pénz egymaga nem boldogít! IFJÚ FILMCSILLAG- Jövőre holtbiztosán kapsz egy Oscart - Ígéri a rendező a filmcsillagnak, akit nemréq fede­zett fel.- No és ha történetesen lány lesz? ÚJ TITKÁRNŐ- Cégünk új titkárnőjének vég­zetes beszédhibája van.- Ugyan mi?- Az, hogy nem tud nemet mon­dani! BIZTOSÍTÁSI VICCEK Két barátnő beszélget.- Az én férjemnek mindig csu­da szerencséje van! Csak tegnap kötött balesetbiztosítást - és kép­zeld, ma már elgázolta egy autó!- Hogy tűzbiztosítást kötsz, azt megértem - mondja az egyik gaz­da a másiknak, és eltöprengve szippant egyet a pipájából -, de azt el sem tudom képzelni, hogyan akarsz jégesőt csinálni?!- Rendkívül sajnálom, de 95 éves korban ön már nem köthet életbiztosítást.- Ugyan miért nem? Hiszen eb­ben a korban valóban kevesen halnak meg!- Halló, biztosító? Mondják meg kérem, telefonon biztosítást köthetek a házamra?- Sajnos, uram: előbb ki kell küldenünk valakit a lakására.- Nagy kár. Akkor kénytelen va­gyok a tűzoltókat kihívni! Mondd meg, hogy mennyi van a betétkönyveden, és megmondom, ki vagy. Ha a kutya bolhákra vadá­szik még nem biztos, hogy va­dászkutya. A bigámista büntetése két anyós. Ha valaki a kávéházban gondosan elrejti az esernyőjét, néha nem attól fél, hogy ellop­ják Talán attól, hogy felis­merik. A sznob az az ember, aki azzal kérkedik, hogy öt a sevil­lai borbély borotválja. A HOSSZÚ ÉLET TITKA-Tudja, hogy mi a hosszú élet titka?- Fogalmam sincs róla.- Naponta egy tucat szivar, sok hagyma, még több fokhagyma, meg egy liter pálinka!- És hogyan maradhat ez ti­tokban? FELE- Mibe kerül ez a járgány? kérdi a vevő a használtgépkocsi­kereskedötől.- Húszezer koronába!- Ez a tragacs? Legyen a fele, és áll az alku!- Maga is jókat tud mondani! És a másik felét kire sózzam rá? A hét vicce Megszólal a csengő. A háziasszony örömmel kiált, fel, amikor észreveszi, hogy a vízvezeték-szerelő áll az ajtó előtt:- Végre! Már három napja várjuk magát!- Bocsánatot kérek, tévedtem! Engem olyan címre küldtek, ahol már három hónapja várnak! A legtöbb férfi, nem a feleba­rátját, hanem a felebarátnőjét szereti. Palágyi Lajos TISZTA LEVEGŐ- Apuka, a betörők ugye csak akkor szoktak dolgozni, ha tiszta a levegő?- Hát persze, kisfiam.- Mondd, apu a betörők akkor hamarosan kihalnak? HORGÁSZOK- Egyre kevésbé harapnak a halak - panaszkodik az egyik horgász.- És mi az oka? - Így a másik.- A szennyezett víz! Hidd el, ezek a halak hamarosan már a csalit sem fogják észrevenni! Milan Stano rajza TILTÁS- Miért hunyod be mindig a szemedet, Péter, valahányszor iszol?- Azért, mert az orvosom meg­tiltotta, hogy a pohár fenekére nézzek! MUNKA NAPJA Egy gyűlésen nagy hangon hir­deti a szónok: *- Mindent elkövetünk azért, hogy tiz év múlva már csupán szerdán kelljen dolgozni! A hallgatóság soraiból közbe­szól valaki:- És délelőtt vagy délután? Lubomir Kotrha karikatúrája Megyeri, a kassai színtársu­lattal 1833 novemberében Nagymarosra érkezett. Talán a meglehetősen hideg időjá­rás, talán a közönség közönye miatt, az előadások látogatott­sága meglehetősen gyér volt. így eshetett, hogy egyik este egyetlen szál ember ült a néző­téren. Az igazgató színészeivel kétségbeesetten nézte a táton­gó színházat. Csak Megyeri nem vesztette el a jókedvét. Rámutatott a nézőtér közepén üldögélő magányos nézőre:- Meg kell adni... ritka szép közönség!!! Az első magyar primadon­na, Déryné Széppataki Róza 1843-ban kis társulattal a Szé­kelyföldet járta. Egy alkalom­mal az ekhós szekérnek, mely- lyel utazott, Szentdomokos ha­tárában eltörött az egyik kere­ke. A javítás hosszú időt vett igénybe, de szerencsére fel­tűnt az országúton egy szé­násszekér, bakján egy nagy- bajszú öreg székellyel. Déryné kiállt az országút közepére, hogy megállítsa.- Vándorszínészek va­gyunk, tönkrement a szeke­rünk. Legalább négyünknek tovább kellene jutnunk, hogy elérjük a legközelebbi elő­adást. Nem ülhetnénk fel a sze­kerére, bácsi? Az öreg ki se vette szájából a pipát, úgy válaszolt.- Hát most éppen nem, mert hegynek indulunk, de majd ar­rébb, ott igen! Elindult a szinésztársaság a szekér után, még nyomták is RÁTONYI RÓBERT: a szekeret a hegynek felfelé. Amikor felértek a tetőre Déryné megkérdezte:- Most már felülhetünk? A bácsi felvonta a szemöl­dökét.- Most? Hát most éppen­séggel nem, mert lejtőre me­gyünk és nekem tartani kell a lo­vakat, maguknak pedig tartani kellene a szekeret, nehogy rá­szaladjon a lovakra. Déryné elcsüggedt, akár­csak a társai.- Hát akkor hol ülhetünk fel bácsi? Az öreg székely megvakarta a fejebúbját.- Hol is? Hát majd Gyergyó­ban, addig amíg a lovak esznek! Idősebb Latabár Árpád, a Latabár-dinasztia egyik meg- " alapítója is vidéki színészként kezdte pályáját. Egy ízben zagyvarékasi szereplését be­fejezve Tószegre igyekezett, de útközben sehol sem sikerült szállást kapnia. Holtfáradtan érkezett Szolnokra, ahol be­ment a város nemrégen épült szállodájába. Megállt a portás­pult előtt.- Portás úr, mibe kerül itt egy szoba?- Az első emeleten tíz ko­rona. Latabár zavartan tapogatta a pénztárcáját.- És a másodikon?- Ott öt korona!- És a harmadikon?- Ott két korona! Latabár megbökte a ka­lapját.- Köszönöm a felvilágosí­tást. A viszontlátásra. A portás megállította.- Mi a probléma? Latabár nagyot sóhajtva tet­te vissza zsebébe pénztárcá- • ját, melyben egyetlen árva ko­rona szomorkodott.- Nem elég magas nekem ez a szálloda!

Next

/
Thumbnails
Contents