Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-28 / 26. szám
■ F iTJ pT ■ AH f S 9 Különös itt a hangulat. Megteritett asztalnál - porcelán tányérok csillogásában, kanalak és evőeszközök villogásában, középen egy rózsákkal teli váza mellett- ül a család. Ma, erre az ünnepélyes pillanatra, Imro Pokorny ismét a család feje lett. Harmincéves lányát készül kiházasítani, ezért van itt Rudo Pokorny és szúrós szemű felesége, Vilma s egy absztinens ismerősük, Stevka, aki annak a kis Fiatnak a tulajdonosa, amellyel Rudót és feleségét a fővárosból elhozta. Karla és édesanyja, Tekla a takaréktűz- hely és a tálalóasztal között ingázik, amely roskadozik az előkészített ételektől. A vőlegény, Ondro Hudec minden pillanatban megérkezhet. Vilmát, a sógornőt ugyan már meglegyintette a gyanú szele, hogy Ondro talán be sem fut, hogy újabb családi kudarcnak néznek elébe, hogy jóllaknak, összevesznek és hazamennek fővárosi lakásukba; az öreg Imro ismét megszűnik a család feje lenni, papucsot húz a lábára, és leül a tévé elé, ahol nyugodtan szundikálhat. Tekla és Karla - mi mást tehetnének? - kisírják magukat a konyhában; a macskák kinyalják a megereszkedett tejszínhabot, ügyet sem vetve a kutyára, amely e szomorú alkalommal szintén megtörni feneketlen bendőjét csontokkal, sót édességekkel is... Karla bátyja, Rudo már nagyon régen nősült, s mert szereti a húgát, legszívesebben azt mondaná neki, hogy sose bánkódjék a vőlegénye után, inkább örüljön. Óh, a szabadság! Még a katonaság sem olyan rossz, mint egy hosszú, végtelen házasság. Vilma megjegyzi.- Hol marad el ez az ember? Most mit csináljunk? Imro Pokorny fölkapja a tekintetétr Miért, valamit csinálni kellene? Várni kell! Rudo gyakorlati kérdésre tér át;-Már egy órája várunk. Együnk... gondolom, ezzel csak nem sértjük meg öt. Nem, Karla?! Karla bólint,Ss a tálalóasztalról áttesz a nagyra egy levesestálat. A tányérok fölé hajolva, mindenki a maga módján eszi a jó húslevest, melynek felszínén metélőhagyma úszik. Június van. Az udvaron, amely egykor parasztudvar volt, a fekete bodza leveleit suhogtatja a szél. Fehér virágai vadul illatoznak, s még az ételek tömény szagán is érezni; ezt az illatot Stevkán kívül az étkezők mindegyike össze tudja kötni ifjúságával, gyermekkorával. Még Vilma asszonyt- akinek a leikébe pedig egy csipetnyi költészet iránti fogékonyság sem szorult- is emlékezteti ez az illat valamire... milyen pompás legalább egy pillanatra tudatosítani, hogy jók vagyunk. Vilma tudatán átfut a Sambucus nigra - kutyabodza. Sureau noir. A 866 614-es csehszlovák állami norma fénylő szemű, szár- talan alapanyagot kíván a droghoz... Amikor gondolatai visszatérnek a levessel teli tányérhoz, s az óriási kanálra tekint, úgy érzi, mintha Gulliver lenne az óriások között. Hiába, az ö patikusi érzékenysége a súlyok és szagok iránt! Rudo villámgyorsan bekanalazza a levest, s öntudatlan mozdulattal maga elé húzza a fogpiszkálókat. Vilma zord pillantást vet rá: ez a paraszt már sose tanul mórest - remélem, a tányért csak nem tolja el maga elől!? A tányért az öreg Imro tolja el maga elől, rákönyököl az asztalra és vidáman azt mondja:- Ha nem jön ma, majd megjön holnap. Tekla nem tudja, mire vélje ezeket a szavakat. Karla azonban elmosolyodik:- Mondtam neki, hogy ne vonaton utazzon. Az autóbusz gyorsabb, de ö biztosan vonaton jön... s vesztegelnek valahol... Rudo megtoldja:- Egy ilyen személyvonat minden fűzfánál megáll. Vilma arcáról ez olvasható le, amikor férjére néz: micsoda szellemes vagy! Imro int Teklának, hogy szolgálja föl a következő fogást, és azt mondja:- Hiszen nem gyerek már. Ha azt mondta, hogy tizenkettőre megjön, akkor megjön. Lehet, hogy eltörte a lábát. Imro beleharap a húsba, és tovább folytatja megrökönyödött hallgatóságának:- Ez lenne azonban a kisebbik baj. A láb meggyógyul. Eljön azután, ép bőrrel és lábbal. Csakhogy, nem gondolta-e meg az egészet... Tekla nem tudja magát tovább türtőztetni, lehurrogja a férjét:- Istenem, milyen ostoba is vagy te! Mi lenne, ha te törted volna el a lábad?- Én? - derül föl Imro. - Ha én törtem volna el a lábam? De mi lenne, ha te törted volna el a lábad? Mindenki eltörheti a lábát, valamennyien, ahogy itt ülünk.- A nyelved, az törhetne ki egyszer - sziszegi Tekla, s a vendég Stevka úgy kacag, hogy még a könnyei is csorognak. Karla is nevet. Imro kijelenti:- Nekem átlőtték a lábam. És mégis megnősültem. Rudo Vilma néma utasítására tárgyila- gosabb hangot üt meg:- Szolid férfi. Ehhez nem fér kétség. Amit maga pedz, papa, arra gondolni sem szabad. Hiszen ő írt először Kariának. Ő akar nősülni. Mi van azon, hogy apróhirdetés útján? örülhet, hogy nős lesz. S ne fessétek már az ördögöt a falra! Csönd lesz. Imro fészkelódik. Képte^n hallgatni. Sosem értette fia okoskodó beszédét. Azt mondja:- Miféle ördögről beszéltek, hiszen én itt vagyok! Tekla elismerően bólint: legalább belátja ez a vén sátán. Azt mondja neki:- Csak járatod a szád, de a gyerekedre nem gondolsz... Karla megsimogatja apja szőrös karját. Már miért ne gondolna őrá? Hiszen egyedül ő a kedvence - senki más. S most, ez a kínos helyzet is neki fáj a legjobban. Legszívesebben mindenkit elzavarna, mert titokban örülnek Karla szerencsétlenségének. Nem kellett volna annyit válogatnia! Hányszor a szemére hányta ezt1 az anyja, az apja azonban sosem! Fokozatosan leürül a tálalóasztal, Tekla hordja el a rékast, az asztalra bor kerül, Tekla kezében megvillan a nedves törlőrongy, Vilma szétrakja a poharakat, Imro föláll és az ablakhoz lép. Ki, az udvarba dörmögi:- Nem jön. És esni fog. Karla egy pohár bort nyújt apjának, a többieknek meg int, hogy igyanak. Rudo kiüríti a poharát (közben persze a világért sem nézne felesége szemébe), s az ablakhoz lépve azt mondja apjának:- Jó bor. A miénk. Vilma a „miénk“ szócskából azt érzi ki, hogy férje ebben a pillanatban elszakad tőle, s ismét ennek a durva paraszt- embernek a fiává vedlik, akinek halvány gőze sincs a városi ember gondjairól, a betegségekről, gyógyszerekről, légies patikamérlegekról, az urbanizációról, amely ezt a falut még nem érte el... Lét a tudat uszályában... előítéletek, de egészségesek. Kezek, amelyek képesek kitekerni a kakas vagy a galamb nyakát. Hisznek az ilyenek egyáltalán az elmúlásban? Majd ott megpihennek. Azon a bizonyos helyen, az ükapák és ükanyák mellett- csontok a csontok mellett. Mindegyikük azt gondolja, hogy az lesz a jó hely, a föld alatt, ott már nem zargatja az embert senki. Karla bort önt a bátyjának, s poharához koccintja a magáét. Rudo agyán átsuhan annak az epizódnak a képe, amikor a nagy asztal mellett együtt itták a tejet, s egymásra kuncogva lóbálták meztelen lábukat az asztal alatt. Végtelenül hosszú az élet! De egyszer... egyszer tatán elszökik valahová... egy olyan országba, ahol mindig meleg van, s nem rohadnak ki az ember fogai. Nagyot sóhajt. Gyerekek... talán nekik is lesznek még gyerekeik. Imro Pokorny, a családfő visszaül a helyére, szeme elé emeli a poharát és azt mondja:- Vihar lesz. Stevka az órájára néz. Vilma serényen kijelenti:- Nos hát, talán be is fejezhetnénk. A vihar mindjárt itt lesz, meg aztán Stev- kának is vannak kötelességei... Tekla:- De hiszen várjatok még, akár nálunk is alhattok. Csakhogy Vilma nem hagyja magát. Föláll, megböki a férjét. Stevka is föláll. Rudo maradna, de amikor látja, hogy Vilma és Stevka kimennek, megiszik még egy utolsó pohárral, követi őket. Mindnyájan kimennek az utcára. Stevka már bebújt az autóba. Rudo az eget kémleli; délről a viharfelhők óriási templomai tornyosulnak. Vilma megtartja neki az autóajtót. Fölberreg a motor, Tekla az ablakhoz hajol és integet. A kicsi autó kitárol az útra s esiindul végig a falun. Karla bemegy a konyhakertbe. Nyomában az anyja és az apja lépked. Körbejárják az ágyasokat, némán szemlélik a magasra nőtt hagymát, petrezselymet; Tekla lehajol és kitép egy gyomot, Imro leszakít egy szem cseresznyét, szétnyomja, nézi, férges-e. Bejárják az egész kertet. A kutya vidáman fogadja őket a kertkapuban. Végre nyugodtan kificánkolhatja magát, a vendégek már elmentek. Illedelmesnek kellett lennie. A kutya szigorúan ránéz a házfal tövében lapuló macskákra, mintha ezt akarná nekik mondani: „Jók legyetek, mert...!“ Ha akarná, úgy rájuk ijesztene, hogy csak estére ^mernének hazajönni. Egyébként nincs ellenük semmi kifogása. Ameddig szót fogadnak. Különben ő is tudna egeret fogni, de nem erről van szó. Nincs semmi felelősségük, ezért olyan lusták. Most megsimogatja őt Karla. Nagyon jó. Még a füle tövét is, ha lehetne. Legalább az egyiket. Illatos, drága kéz. De vigyázat! Vigyázat! Valaki a kapuban. Figyelem! Bodri nagy ugrásokkal az utcakapunál terem és várakozik. A kapu meg- nyikordul, Bodri kaffant. Az ajtó becsapódik. Na mi lesz? Én vagyok az, a kutya, minthogy Bodri a nevem. Hrrr. Karla odaszalad a kapuhoz, elkergeti a kutyát; egy férfi áll ott, csokorral a kezében, Ondro Hudec. Imro és Tekla feléje sietnek. Bodri illedelmesen hátrább húzódik. Hogy fölöslegesen ne galibáz- zon... hiszen ez egy jobbfajta vendég, azok a virágok... Ondro Hudec kezet nyújt Kariának, Imrónak és Teklának. Tekla kilódul az utcára, visszafordult-e a fia és a menye, hiszen találkozhattak a jövevénnyel. Ondro követi Karlát, aki a melléhez szorítja a virágcsokrot, lehajol Bodrihoz és azt suttogja neki: - Aztán jó légy, eredj szépen a bódédba, no eredj. Imro belekarol Ondróba- hej, micsoda behemót ez a Hudec, ezzel aztán nem szeretnék ujjat húzni -, és vonszolja öt befelé. Ondro elmarkolja a zsebében a jegygyűrűket, s azt mondja:- Késett a vonat. Hát ez szörnyű. Már azon voltam, hogy kiugrók és elindulok gyalog. Elneveti magát, és leveszi új kalapját az ajtó előtt. Lehajtja a fejét, nehogy beleverje az ajtófélfába; a huncut kis kopaszodás megvillan a feje búbján, aztán az előszoba jótékony félhomályában ez a fej már ismét szolid, a világért sem lehetne egyetlen rossz szóval sem illetni. Tekla megelőzte őket, s már hordja is az asztalra az ételeket. Leülnek. Karla elhordja a fölös székeket, Imro azt magyarázza, miként mentek el a vendégek. Ondro kiteszi az asztalra a gyűrűket. Azt mondja:- Mégiscsak autóbusszal kellett volna jönnöm... De a mamám azt mondja: az autóbuszban nyomakodnom kell, a vonatban meg szépen ülhetek, nem nyo- morgatom meg a csokrot, örül, hogy megházasodom. Mindent elrendeztünk, akár holnap is megtarthatnánk az esküvőt ... Imro bólint, Tekla úgyszintén. Ondro folytatja:- Már Karla leendő munkahelyével kapcsolatban is tájékozódtam. Szükségük van tervezőre. A fizetése is jobb lesz, mint a fővárosban, és nem kell olyan korán kelnie, a gyár ott van mindjárt a falu szélén. Tekla aggodalmaskodik:- Gyár? Karla a szavába vág:- Egy óriási üzem, nem csak munkások dolgoznak benne, mama, hiszen én láttam. Ondro, hogy ne maradjon ki semmi, folytatja:- A bölcsőde teljesen üres. Gyönyörű, a tanítónők sétálni járnak a gyerekekkel, úgyhogy... Karla lesüti a szemét. Tekla merően ránéz, de Imro - még mindig magas tónusban - azt mondja:- Gyerekek nélkül nem lenne normális ez a világ. Tekla levest mer Ondrejnak. Ondro nekifog, Karla magyarázkodik: - Itt voltak a bátyámék, úgyhogy mi már megebédeltünk. .. Imro azt mondja:- Rudo papucsférj. Ondro még nem is végzett a levessel, Tekla máris kacsasültet, salátát és egy pohár bort tol eléje. Ondro csöndesen eszik. Új fiaskó jelenik meg az asztalon. Amikor Tekla látja, hogy Ondro a csontokkal ügyetlenkedik, azt módja:- Mi egyszerű emberek vagyunk, egye úgy, ahogy a legjobban megy. Ondro leteszi a villát s hatalmas ujjai közé fogja a húst. Karla szalvétát nyújt neki. Ondro megtörli a száját, és azt mondja:-Tulajdonképpen nem is vagyok éhes... köszönöm szépen. Imro:- Igyál, fiam. Ondro fölemeli a poharát. Egy pillanatig habozik. Föláll, megfogja a gyűrűket o megszólal: ,- En már mindent elrendeztem, ezért is jöttem volna. Hogy maguk hogyan látják a dolgot, nem tudhatom. Én is egyszerű ember vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy... Karla véleményét már ismerem, ezért is vettem meg a gyűrűket - s máris veszi ki őket a dobozból, egyiket Kariának nyújtja, aki nyomban ráhúzza a gyűrűsujjára, de rögvest le is kapja, mintha megsértette volna a szertartás rendjét; közben azonban Ondro is fölhúzta a magáét és segítséget várva pillog Teklára és Imróra... Imro föláll, megvárja, hogy Karla ismét visszahúzza ujjára a jegygyűrűt, aztán ünnepélyesen azt mondja:- Karla jó leány. Csak keményfejű. S az ilyen embereknek nincs szerencséjük az életben... Tekla odasúgja Kariának:- Már megint színezi... Ondro zavarban van, aztán kiböki:- Ilyen asszonyt akartam mindig magamnak. Mindnyájan arra várnak, hogy mi lesz tovább. Ondro lehajol a menyasszonyához és megcsókolja. Teklának könny indul el a szeme sarkából. Imro mindkettőjüket átkarolja, Ondrót és Karlát egyszerre, mintha örökké egymáshoz akarná láncolni őket, s feleségére nézve azt mondja:- így van ez rendjén! Na, igyunk abból a miénkből... Karla átül az ellenkező oldalra, úgy, hogy Ondro most a jobbjára kerül, ám ebben nincs semmi szándékosság, talán csak azért, hogy a férfiak nyugodtan elbeszélgethessenek. BERECK JÓZSEF fordítása Ilosszú idő fl jól meg Ám, mire felébri be egyetlen épk böngésztem e semmi olyasmii érdemes lett ve hasznavehetetk unalmas közhe álmomban rgjlyr den. Valami füle kanyarítottam « lést. Az utolsó I tem a kellemes került. Ez biztc ismét szemétke szerű, örvende csörgött az ébri álom. Szombat reg< nem. Haragudta nak húztam fel tam lehiggadni, s hagytam goi hátha rálelek a t ra. Gogolnak Az tem fel magami sonlitott. Déry Ambrus Zoltán i ről, ha nem téve Lám, milyen nac ezek után fülről tudnék mondani S ekkor mint bennem az álc Déry, Ambrus, érzékszerveiről ról, fülükről. Nek jobb fülem, ami fel. Igaz, nem s egy csipetnyi, n egyszer valaki vele. Ha belepill jól látszik, hogy * nem sérülés. Hát erről fog< roztam el magi sem kell erőltel annyira, hogy I zem az álmomi volna. A forma összefüggéstele éppen megfelel Senki nem ma vetheti a szeme Igen ám, de hol dig mondanivaló egész. Erre mé gyelmeztettek. Valamiféle ért montartani mind összeakadtam e mel, neves iroda vakkal fordult ho- Hogy vagy?- Köszönöm, Rövid hallgató- Bizonyára i kontárkodtam a2 Julo Polák: Nyár
